"Hálát adok Neked, mert csodálatosan teremtettél":396 ünnepelni az élet Evangéliumát.

83. Azt a küldetést kaptuk, hogy a világban "az életet szolgáló nép" legyünk, ezért hirdetésünknek az élet Evangéliuma igazi és sajátos ünneplésévé is kell válnia. Ennek az ünneplésnek az a célja, hogy szertartásai, jelképei, cselekményei figyelemfölkeltõ erejével értékes és jelentõs hellyé váljon, ahol továbbadjuk ennek az Evangéliumnak a szépségét és nagyságát.

Ennek érdekében magunkban és másokban elsõsorban egyfajta szemlélõdõ látásmódot kell kialakítanunk.397 Ez a látásmód az élõ Istenbe vetett hitbõl születik, aki úgy teremtett minden embert, mint csodajelet.398 Annak a látása ez, aki az életet a maga mélységében látja, fölfogja ingyenességét, szépségét, szabadságra és felelõsségre hivatottságát. Annak a látása ez, aki a valóságot nem birtokolni akarja, hanem ajándékként fogadja el, s mindenben fölfedezi a Teremtõ visszfényét, s minden személyben az Õ eleven képmását.399 Ez a látás nem fordul el reményvesztetten attól, aki beteg, szenved, kitaszított vagy épp a halál küszöbén áll, hanem engedi, hogy mindezen helyzetektõl megszólítva keresse értelmüket, s épp e körülmények között észrevegye a másik arcán a találkozás, a dialógus és szolidaritás vágyát.

Itt az ideje, hogy valamennyien magunkévá tegyük ezt a látásmódot, és újra képessé váljunk arra, hogy vallásos ámulattal telt lélekkel csodáljunk és tiszteljünk minden embert, miként VI. Pál egyik karácsonyi üzenetében buzdított erre.400 E kontemplatív látástól serkentve a megváltottak új népe nem tud mást tenni, mint hogy az öröm, dicséret és hála himnuszára fakad az élet fölmérhetetlen ajándékáért, annak a meghívásnak a misztériumáért, mely minden embert a kegyelem életére hív Krisztusban, és végnélküli közösségre a Teremtõ és Atya Istennel.

84. Az élet Evangéliumának ünneplése az élet Istenének ünneplése, Istené, aki ajándékozza az életet: "Dicsérnünk kell az örök Életet, melybõl önmagától árad minden élet; s akitõl az élet minden benne részesedõhöz a maga módján jut el... Ez az isteni élet önmagában minden más élet létrehozója és éltetõje; és minden élet és élõ mozdulat ebbõl az életbõl való, mely minden élet fölött áll és minden élet elve. A lelkek belõle nyerik halhatatlanságukat, miként az állatok és az összes növények is tõle kapják az élet alacsonyabb fokát... Ez az élet ad a testbõl és lélekbõl összetett embereknek olyan életet, mely megközelíti az angyalokét, amikor elfordultunk tõle, túláradó jósággal megtérít és visszahív, s ami ennél még istenibb, ígéri, hogy egész valónkat, lelkünket és testünket a halhatatlan életbe átviszi: ... és kevés azt mondani, hogy Õ az eleven élet: Õ az élet elve, az élet egyetlen oka és forrása. ... Minden élõnek látnia és dicsérnie kell Õt, a túláradó életet."401

A Zsoltároshoz hasonlóan mi is egyéni és közösségi mindennapos imádságunkban dicsérjük és áldjuk Atyánkat, az Istent, aki megformált minket anyánk méhében, már akkor látott és szeretett bennünket 402 és igen nagy örömmel kiáltjuk: "áldalak téged, mert csodálatosan megalkottál; csodálatosaka te mûveid, és az én lelkem nagyon ismeri azokat."403 Igen, "ez a halandó élet minden szorongása, sötét misztériuma, szenvedése és törékenysége ellenére szépséges tény, mindig eredeti és megindító csoda; olyan esemény, mely méltó arra, hogy örömben és dicsõségben énekeljük meg"404 . Smi több, az ember és élete nem csupán úgy jelenik meg elõttünk, mint a teremtés legnagyobb csodáinak egyike, hanem Isten az embernek szinte isteni méltóságot adott.405 Minden születõ gyermekben, minden élõ vagy haldokló emberben fölismerjük Isten dicsõségének képmását: ezt a dicsõséget ünnepeljük minden emberben, az élõ Isten jelében, Jézus Krisztus képmásában.

Nemcsak arra vagyunk hivatva, hogy a személyes és közösségi imádsággal kifejezzük csodálatunkat és hálánkat az ajándékba kapott életért, hanem mindenekelõtt arra, hogy a liturgikus esztendõ ünnepeivel befogadjuk, ízleljük és közöljük az élet Evangéliumát. Külön meg kell emlékeznünk a szentségekrõl, az Úr Jézus üdvözítõ jelenlétének és tevékenységének hatékony jeleirõl a keresztény életben: ezek részesítik az embert az isteni életben azáltal, hogy biztosítják azokat a lelki energiákat, melyekre szüksége van az élet, a szenvedés és a halál teljes igazságának megvalósításához. A liturgikus ünneplések, s fõként a szentségek kiszolgáltatása -- a szertartások jelentésének újrafölfedezése és megfelelõ értékelésük következtében -- egyre alkalmasabbá válnak a születés, az élet, a szenvedés és a halál teljes igazságának kifejezésére, és segítenek ezeket úgy átélni, mint a meghalt és föltámadott Krisztus húsvéti misztériumában való részesedést.

85. Az élet Evangéliumának ünneplésében becsülnünk és értékelnünk kell azokat a megnyilvánulásokat és szimbólumokat, melyek a különbözõ kultúrák hagyományaiban és a népszokásokban találhatók. Olyan alkalmak és formák ezek, mellyekkel a különbözõ országokban és kultúrákban a születés miatti örömöt, a minden embert megilletõ tiszteletet és oltalmat, a szenvedõ vagy szûkölködõ iránti gondoskodást, az öreg és haldokló mellett állást, a gyászoló iránti részvétet, s a halhatatlanság vágyát és reményét fejezik ki.

Mindezek tudatában s magamévá téve a Bíboros Konzisztórium 1991-ben megfogalmazott kezdeményezését, javaslom, hogy tartsuk meg minden évben az Élet Napját, miként néhány püspöki konferencia már teszi is. E napot a helyi Egyház minden tagjának aktív részvételével készítsék elõ és ünnepeljék. Fõ célja, hogy az egyéni lelkiismeretekben, a családokban, az Egyházban és a polgári társadalomban fölébressze az emberi élet értelmének és értékének elismerését, mindig és minden állapotban; külön is a figyelem központjába állítva az abortusz és az eutanázia súlyosságát, anélkül azonban, hogy mellõznék az életnek azon egyéb mozzanatait és szempontjait, melyeket az épp aktuális helyzet esetrõl esetre fontossá tesz.

86. Az Istennek kijáró szellemi kultusz természetének megfelelõen 406 az élet Evangéliuma ünneplésének az önátadásban és mások szeretetébenmegélt mindennapi életben kell megvalósulnia. Így egész életünk az élet ajándékának hiteles és felelõs elfogadása és Isten õszinte és hálás dicsérete lesz, akitõl ezt az ajándékot kaptuk. Ez történik férfiak és nõk, gyermekek és felnõttek, fiatalok és öregek, egészségesek és betegek megszámlálhatatlan, gyakran rejtett és alázatos önátadásában.

E szeretetben és emberségben gazdag légkörben hõsies gesztusok is születnek. Ezek az élet Evangéliumának legnagyobb ünnepei, mert teljes önátadással hirdetik azt; a szeretet legnagyobb fokának, az élet odaadásának fénylõ megnyilvánulásai;407 részesedést jelentenek a kereszt misztériumában, melyen Jézus föltárja, mennyit ér neki minden ember élete, s hogy miként valósul meg ez az élet a teljes odaadásban. A kiáltó hõsiességek mellett ott van a mindennapi hõsiesség is, ajóságnak azok az apró vagy nagy tettei, melyek az élet hiteles kultúráját táplálják. Ezek között különleges elismerést érdemel szervek erkölcsileg elfogadható formában történõ ajándékozása, mely az élet vagy a gyógyulás lehetõségét adja vissza már reménytelen betegeknek.

Ehhez a mindennapos hõsiességhez tartozik az a csöndes, de mennyire termékeny és ékesszóló tanúság, melyet "azok a bátor édesanyák tesznek, akik fönntartások nélkül adják oda magukat családjuknak, akik elszenvedik a szülés fájdalmait és készek minden fáradságra és áldozatra, hogy minél inkább odaadjanak mindent, ami jó csak bennük van."408 Küldetésük teljesítése közben "ezek a hõs édesanyák nem mindig találnak támogatásra környezetükben, sõt a tömegkommunikációs eszközök által hirdetett életmodellek nem kedveznek az anyaságnak. A haladás és a modernség nevében túlhaladottnak mondják a hûség, a tisztaság és az áldozat értékeit, melyeknek a keresztény jegyesek és édesanyák hosszú sora volt és marad hordozója... Köszönet nektek, hõs édesanyák, legyõzhetetlen szeretetetekért! Köszönet nektek, Istenbe és az Õ szeretetébe vetett rendíthetetlen bizalmatokért. Köszönet életetek áldozatáért... Krisztus a húsvéti misztériumban megfizet nektek az ajándékért, amit adtatok. Neki ugyanis van hatalma ahhoz, hogy visszaadja az életet, amit Õérte föláldoztatok."409