"Ezeket megírtuk nektek, hogy a mi örömünk teljes legyen":"az élet Evangéliuma az emberek városának szól."

101. "Ezeket megírtuk nektek, hogy a mi örömünk teljes legyen".447 Az élet Evangéliumának kinyilatkoztatását mindenkivel közlendõ ajándékként kaptuk: hogy minden ember közösségben legyen velünk és a Szentháromsággal.448 A mi örömünk sem lehetne teljes, ha ezt az Evangéliumot nem közölnénk másokkal, hanem megtartanánk magunknak.

Az élet Evangéliuma nem kizárólag a hívõknek szól, hanem mindenkinek. Az élet és megvédésének és gyarapításának kérdése nem egyedül a keresztények kiváltsága. Jóllehet a hitbõl rendkívüli világosság és erõ árad, e kérdés minden -- igazságra törekvõ és az emberiség sorsáért aggódó -- ember lelkiismeretére tartozik. Az életben kétségtelenül van valami szent és vallásos jelleg, de ez semmiképpen sem csak a hívõket szólítja meg: olyan értékrõl van ugyanis szó, melyet minden ember be tud fogadni csupán az értelem fényével is, ezért szükségszerûen mindenkire tartozik.

Éppen ezért, amikor mi mint "az élet népe és az életet szolgáló nép" lépünk föl, elvárjuk, hogy helyesen értelmezzék és megfelelõen fogadják azt, amit teszünk. Amikor az Egyház kijelenti, hogy minden ártatlan személy élethez való jogának feltétlen tiszteletbentartása -- a fogantatástól a halálig -- minden polgári társadalom két pillérének egyike, "egyszerûen egy emberi állam fejlõdését akarja elõmozdítani. Egy olyan államét, amely elsõdleges kötelességének tekinti az emberi személy, fõként a gyöngébbek alapvetõ jogainak védelmét."449

Az élet Evangéliuma az emberek városának javára van. Az élet javára cselekedni azt jelenti, hogy a közjó építésével járulunk hozzá a társadalom megújulásához. Lehetetlen ugyanis a közjót építeni anélkül, hogy elismernénk és oltalmaznánk az élethez való jogot, mert ezen alapszik és bontakozik ki az ember összes többi elidegeníthetetlen joga. Nem lehet szilárd alapja egy társadalomnak, ha hirdeti ugyan az emberi személy méltóságának, az igazságosságnak és a békének az értékeit, ugyanakkor gyökeresen ellentmond nekik azáltal, hogy elfogadja vagy eltûri az emberi élet -- fõként a gyenge és kitaszított élet-- megvetésének és megsértésének különbözõ formáit. Csak az élet tisztelete alapozhatja meg és biztosíthatja a társadalom legdrágább és legszükségesebb javait, mint amilyen a demokrácia és a béke.

Nem lehet ugyanis igaz a demokráciánk, ha nem ismeri el minden személy méltóságát és nem tartja tiszteletben annak jogait.

Nem lehet igaz a békénk sem, ha nem védi és gyarapítja az életet. VI. Pál szavai szerint: "Minden élet elleni bûntett támadás a béke ellen, fõként ha az népszokássá válik... Míg ahol az ember jogait valóban vallják s nyilvánosan elismerik és megvédik, a béke a társadalmi együttélés örömteli és tevékeny légköre lesz."450

Az "élet népe" örül, hogy megoszthatja törekvését sokakkal, hogy mindig növekedjék az "életet szolgáló nép" száma, s a szolidaritás és a szeretet új kultúrája gyarapodjék az emberek városa igaz javára.