BEFEJEZÉS

102. Az enciklika végén tekintetünk önkéntelenül is visszatér az Úr Jézusra, aki "nekünk született Gyermek",451 hogy szemlélhessük benne az "életet", amely "megjelent nekünk".452 E születés misztériumában Isten találkozik az emberrel, és kezdetét veszi Isten Fiának útja a földön, egy út, mely az élet kereszten történt elajándékozásában ér célba: halálával legyõzi a halált, s az egész emberiség számára új élet kezdete lesz.

Mária, a Szûzanya mindenki nevében és mindenki javára fogadta be az "életet", ezért õ van a legszorosabb személyes kapcsolatban az élet Evangéliumával. Máriának az angyali üdvözletkor adott beleegyezése és anyasága ott áll az élet misztériumának kezdeténél, Krisztus pedig azért jött, hogy ezt az életet odaajándékozza az embereknek.453 Azáltal, hogy Mária elfogadta és gonddal szolgálta a testté lett Ige életét, az ember élete kiszabadult a végleges és örök halál kárhozatából.

Ezáltal "Mária, éppen úgy, mint az Egyház -- melynek elõképe --, mindazok Anyja, akik újjászületnek az életre. Annak az életnek Anyja, melybõl valamennyien élnek. Az életet szülvén mintegy újjászülte azokat, akiknek ebbõl az életbõl kell élniük."454

Az Egyház Mária anyaságát szemlélve fedezi föl saját anyaságának értelmét és megélésének módját. Ugyanakkor az Egyház anyai tapasztalata föltárja a legmélyebb távlatokat ahhoz, hogy megértsük Mária tapasztalatát, aki nem más, mint az élet elfogadásának és ápolásának páratlan mintaképe.