Chapter,Paragraph
1 I,4 | vigasztalást találnak az üdvösség e „mai napjában”, aki a Kereszten
2 I,6 | tisztábban szemlélhesse e misztériumot, a Jubileumi
3 I,10 | emberekre. Mindazoknak, akik e területen tevékenykednek,
4 I,12 | Sok erőfeszítés történt e cél érdekében, és fényes
5 I,13 | ajándékának. Visszagondolva az e napokon átélt hangulatra,
6 I,13 | melyektől még mindig szenvednek e szent helyeken az őket oly
7 I,14 | nagylelkűség gesztusát gyakoroljuk e szegény országok felé, hiszen
8 I,15 | Ellene kell szegülnünk e kísértésnek, inkább kell „
9 II,16 | amikor – magunkba zárva e különleges évben átélt élmények
10 II,20 | megérlelődhet és kibontakozhat e misztérium legigazabb, leghűségesebb
11 II,26 | elhagyatottságot kifejező kiáltásig. E két, látszólag összeférhetetlen
12 III,29 | hirdetésének módjait? A gondolkodás e gazdag kincsét nem engedhetjük
13 III,32 | Megismerni a keresztény imádság e szentháromságos szerkezetét,
14 III,32 | liturgiában, az egyházi életnek e csúcsát és forrását jelentő17
15 III,33 | Vajon nem „az idők jele”-e az a tény, hogy a szekularizáció
16 III,37 | melyeket a püspöki szinódus e kérdéskörnek szentelt gyűlése
17 III,37 | mindenki maga előtt látta e szentség válságát, mely
18 III,37 | egyes régióiban jelentkezik. E válságot előidéző okok nem
19 III,37 | is, gyümölcsöző módon élt e szentséggel, akkor valószínűleg
20 III,40 | válaszolnia az inkulturáció e követelményére. Miközben
21 IV,42 | precíz szavakat mondott e témakörben, nem szabad alábecsülnünk
22 IV,43 | szülnek. Ne essünk illúziókba: e lelki haladás nélkül a közösségalkotás
23 IV,47 | Az Egyház nem engedhet e kérdésben a rá nehezedő
24 IV,50 | örömhírét? Az evangelizáció e formája nélkül, melyet a
25 IV,52 | a világiakra hárul, hogy e feladatkörökben betöltsék
26 IV,52 | ugyanakkor nem ment fel bennünket e történelem építésének kötelezettsége
27 IV,53 | ismét a világ felé fordul e jel által, mely gyümölcse
28 Összef,59| hőn áhított gyümölcse. ~~E Jubileum lezárulásának pillanatában,
|