Chapter,Paragraph

1001 IV,50     |                  órájához, amely nemcsak a segítségnyújtás hatékonyan
1002 IV,50     |                 jelenik meg, hanem abban a képességben is, hogy közel
1003 IV,50     |       képességben is, hogy közel menjünk a szenvedőkhöz és szolidaritást
1004 IV,50     |              Mindeközben szükséges, hogy a segítségnyújtás gesztusa
1005 IV,50     |        alamizsnában fejeződjék ki, hanem a testvéri osztozás formájában. ~~
1006 IV,50     |                  kell viselkednünk, hogy a szegények minden keresztény
1007 IV,50     |          megvalósításával mutathatjuk be a leginkább hatékonyan Isten
1008 IV,50     |                 e formája nélkül, melyet a szeretet eszközeivel és
1009 IV,50     |                  szeretet eszközeivel és a keresztény szegénységről
1010 IV,50     |              Evangélium hirdetése – mely a szeretet cselekedetei között
1011 IV,50     |             szeretet cselekedetei között a legelső – érthetetlenné
1012 IV,50     |      érthetetlenné válik vagy belefullad a jelenlegi kommunikációs
1013 IV,50     |        szüntelenül ontott szavak árjába. A cselekedetek által kifejezett
1014 IV,50     |                nagy erőt tud kölcsönözni a szavak által kifejezett
1015 IV,51     |                                          A mai kihívások ~~51. Egyébként
1016 IV,51     |            szemben? Hogyan viszonyuljunk a béketörekvésekhez, melyeket
1017 IV,51     |               helyzet, melyekkel szemben a keresztény szellem nem maradhat
1018 IV,51     |                Egyház, mégsem hiányozhat a szeretet egyházi cselekedetei
1019 IV,51     |              tiszteletét követeli kezdve a fogantatástól egészen a
1020 IV,51     |                  a fogantatástól egészen a természetes halálig. Ugyanígy
1021 IV,51     |                azok, akik hasznot húznak a tudomány új lehetőségeiből,
1022 IV,51     |             lehetőségeiből, különösen is a biotechnológia területén.
1023 IV,51     |                 és élet között, megvetve a minden egyes emberi lényt
1024 IV,51     |                méltóságot.  ~Ahhoz, hogy a keresztény tanúságtétel
1025 IV,51     |               hatékony legyen – mégpedig a kényes és vitatott területeken
1026 IV,51     |     mindenekelőtt azt kiemelve, hogy nem a hit szempontjait akarjuk
1027 IV,51     |          szempontjait akarjuk rátukmálni a nem hívőkre, hanem magának
1028 IV,51     |                magának az emberi lénynek a természetében gyökerező
1029 IV,51     |           értékek magyarázata és védelme a célunk. A szeretet így szükségképpen
1030 IV,51     |         magyarázata és védelme a célunk. A szeretet így szükségképpen
1031 IV,51     |               szeretet így szükségképpen a kultúra, a politika, a gazdaság
1032 IV,51     |                 szükségképpen a kultúra, a politika, a gazdaság és
1033 IV,51     |     szükségképpen a kultúra, a politika, a gazdaság és a család szolgálatává
1034 IV,51     |                  politika, a gazdaság és a család szolgálatává válik,
1035 IV,51     |                  az emberi lény sorsa és a civilizáció jövője függ. ~~
1036 IV,52     |                     52. Egyértelmű, hogy a felsorolt feladatokat sajátosan
1037 IV,52     |               kell megvalósítani. Főként a világiakra hárul, hogy e
1038 IV,52     |                 valaha is engednék, hogy a keresztény közösségeket
1039 IV,52     |       szolgáltatókká fokozzák le. Főként a polgári társadalommal való
1040 IV,52     |             erőfeszítéseket tett, főként a huszadik század folyamán,
1041 IV,52     |      Tanítóhivatal annak érdekében, hogy a társadalmi valóságokat az
1042 IV,52     |          szervesebb módon járuljon hozzá a mára már planetáris méreteket
1043 IV,52     |         feltétlenül szükséges dimenziója a keresztény tanúságtételnek.
1044 IV,52     |           individualista módon értelmezi a kereszténységet, ez ugyanis
1045 IV,52     |                  lenne összeegyeztethető a szeretet követelményeivel,
1046 IV,52     |            követelményeivel, még kevésbé a „Megtestesülés” logikájával,
1047 IV,52     |        logikájával, végeredményben pedig a kereszténységben élő eszkatológiai
1048 IV,52     |           feszültség tudatosítja bennünk a történelem viszonylagos
1049 IV,52     |            Minden korábbinál aktuálisabb a II. Vatikáni Zsinat tanítása: „
1050 IV,52     |               Vatikáni Zsinat tanítása: „A krisztusi üzenet nem vonja
1051 IV,52     |                nem vonja el az embereket a világ építésétől, nem teszi
1052 IV,52     |          szigorúbban kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak”. 36~~~~~~
1053 IV,52(36) |                 konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról, 34.
1054 IV,53     |                 jel ~~53. Jelezni akarva a szeretetnek és az emberi
1055 IV,53     |                    arra törekedtem, hogy a Jubileumi Év, melynek lefolyása
1056 IV,53     |                számos gyümölcsöt termett a szeretet – főként arra a
1057 IV,53     |                 a szeretet – főként arra a segítségre gondolok, melynek
1058 IV,53     |                 is sikerült részt vennie a Jubileumon –, olyan művet
1059 IV,53     |       valamiképpen gyümölcse és pecsétje a jubileumi szeretetnek. Különféle
1060 IV,53     |            megfelelő módon megvalósítani a jubileumi eseménysorozatot.
1061 IV,53     |                   Miután leróttuk azokat a költségeket, melyekkel az
1062 IV,53     |                  folyamán szembesültünk, a megtakarított pénzt karitatív
1063 IV,53     |           fordítjuk. Nagyon fontos, hogy a mögöttünk álló jelentős
1064 IV,53     |                  eseményt megszabadítsuk a gazdasági spekuláció minden
1065 IV,53     |                 fölöslegünk marad, azzal a jelenlegi körülmények között
1066 IV,53     |               próbáljuk megismételni azt a tapasztalatot, mellyel a
1067 IV,53     |                 a tapasztalatot, mellyel a történelem folyamán már
1068 IV,53     |             Egyház történetének kezdetén a jeruzsálemi közösség megható
1069 IV,53     |                módon osztotta meg javait a nem keresztényekkel, s elment
1070 IV,53     |        keresztényekkel, s elment egészen a szegények javát szolgáló
1071 IV,53     |                   vö. ApCsel 2,44–45). ~~A megvalósítandó mű csak kis
1072 IV,53     |              jelent, mégis beletorkollik a keresztény szeretet széles
1073 IV,53     |                  folyamába, mely átszeli a történelmet. Kicsiny, de
1074 IV,53     |              Kicsiny, de jelentős patak: a Jubileum arra ösztönözte
1075 IV,53     |                 Jubileum arra ösztönözte a világot, hogy Róma és az
1076 IV,53     |                 és az Egyház felé – mely a szeretet vezetője37tekintsen,
1077 IV,53     |                  Péternek adományait. Ma a katolicitás központjában
1078 IV,53     |              szeretet valamiképpen ismét a világ felé fordul e jel
1079 IV,53     |                 eleven emléke akar lenni a Jubileum alkalmával megtapasztalt
1080 IV,53(37) |            Antiochiai Szent Ignác, Levél a rómaiakhoz, Bev. (Vanyó
1081 IV,54     |             Krisztus világosságában. Ezt a fényt azonban nem mindenki
1082 IV,54     |              azonban nem mindenki látja. A mi csodálatos és ugyanakkor
1083 IV,54     |        feladatunk, hogy visszatükrözzük. A szentatyák szemlélődésében
1084 IV,54     |              hogy az Egyház Krisztustól, a mi Napunktól függ, s az
1085 IV,54     |                mondott önmagáról, amikor a „világ világosságaként”
1086 IV,54     |              kérte, hogy ők is legyenek „a világ világosságává” (Mt
1087 IV,54     |                      Beleremegünk-e ebbe a küldetésbe, látva gyöngeségeinket,
1088 IV,54     |              beárnyékolnak bennünket? Ez a küldetés azonban lehetségessé
1089 IV,54     |          világossága előtt és megnyílunk a kegyelemnek, mely új emberekké
1090 IV,55     |                                55. Ebben a távlatban helyezkedik el
1091 IV,55     |                 távlatban helyezkedik el a vallások közötti párbeszéd
1092 IV,55     |                 új évszázad folyamán is, a II. Vatikáni Zsinat által
1093 IV,55     |                  iránynak megfelelően. 39A Nagy Jubileumot előkészítő
1094 IV,55     |             formájában megpróbált nyitni a többi vallás felé és párbeszédet
1095 IV,55     |          kezdeményezett vezetőikkel. Ezt a párbeszédet tovább kell
1096 IV,55     |                 tovább kell folytatnunk. A kulturális és vallási pluralitás
1097 IV,55     |              ígérkezik, szükség van erre a párbeszédre, hogy általa
1098 IV,55     |                  hogy általa biztosítsuk a béke feltételeit, s eltávolítsuk
1099 IV,55     |               Isten nevének egyre inkább a béke nevévé és a béke parancsává
1100 IV,55     |                  inkább a béke nevévé és a béke parancsává kell válnia. ~~
1101 IV,55(39) |                 Nyilatkozat az Egyház és a nem keresztény vallások
1102 IV,56     |                                      56. A párbeszédet azonban nem
1103 IV,56     |                 azonban nem alapozhatjuk a vallási közömbösségre. Nekünk,
1104 IV,56     |               Nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy a dialógus
1105 IV,56     |    keresztényeknek az a feladatunk, hogy a dialógus folyamán is tökéletes
1106 IV,56     |                  tanúságtételt nyújtsunk a bennünk élő reményről (vö.
1107 IV,56     |               tartanunk, hogy megsértjük a másik személyét, ha örömmel
1108 IV,56     |          személyét, ha örömmel hirdetjük a mindenkinek felkínált adományt,
1109 IV,56     |               számára közvetítenünk kell a konkrét ember szabadságának
1110 IV,56     |                 tiszteletben tartásával. A Szeretet-Isten kinyilatkoztatásának
1111 IV,56     |           adománya ez, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött
1112 IV,56     |                 Jn 3,16). Mindez – ahogy a Dominus Iesus Nyilatkozat
1113 IV,56     |             puszta véleményről lenne szó a részünkről. Ez ugyanis olyan
1114 IV,56     |              tehát nem vonhatja ki magát a népekhez szóló missziós
1115 IV,56     |                előtt kell tartania, hogy a missio ad gentes elsődleges
1116 IV,56     |           Igazság és az Élet” (Jn 14,5). A vallások közötti párbeszéd „
1117 IV,56     |             irányul”. 40Másrészt azonban a misszionárius feladat nem
1118 IV,56     |               kész szívvel bocsátkozzunk a párbeszédbe. Tudjuk, hogy
1119 IV,56     |                párbeszédbe. Tudjuk, hogy a kegyelemmel szemben, mely
1120 IV,56     |            elmélyítésével, melynek során a Vigasztalónak, az Igazság
1121 IV,56     |          támaszkodik – ő vezeti majd el „a teljes igazságra” (vö. Jn
1122 IV,56     |                 13). ~~Ez az elv nemcsak a keresztény igazság kimeríthetetlen
1123 IV,56     |          elmélyítésének az alapja, hanem a filozófiákkal, a kultúrákkal,
1124 IV,56     |                   hanem a filozófiákkal, a kultúrákkal, a vallásokkal
1125 IV,56     |            filozófiákkal, a kultúrákkal, a vallásokkal folytatott keresztény
1126 IV,56     |         segítségével magának Krisztusnak a tanítványai is mélyebben
1127 IV,56     |           alázatos és bizakodó nyitásnak a szellemében igyekszik a
1128 IV,56     |                  a szellemében igyekszik a II. Vatikáni Zsinat is „
1129 IV,56(40) |                                          A Népek Evangelizációjának
1130 IV,56(40) |      Evangelizációjának Kongregációja és a Vallások Közötti Párbeszéd
1131 IV,56(41) |                 konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról, 4.
1132 IV,56     |         történelmének és fejlődésének” 43A Zsinat szintén arra biztat,
1133 IV,56     |                  arra biztat, hogy ezzel a nyitottsággal és ugyanakkor
1134 IV,56     |              körültekintéssel forduljunk a többi vallás felé. A mi
1135 IV,56     |          forduljunk a többi vallás felé. A mi dolgunk, hogy hűségesen
1136 IV,57     |                                          A Zsinat fényében ~~57. Kedves
1137 IV,57     |         gazdagsággal áraszt el bennünket a II. Vatikáni Zsinat útmutatása!
1138 IV,57     |                 útmutatása! Ezért én már a Nagy Jubileum előkészítésekor
1139 IV,57     |     lelkiismeretvizsgálatot: befogadta-e a Zsinatot. 44Mi lett belőle?
1140 IV,57     |              Zsinatot. 44Mi lett belőle? A Vatikánban tartott kongresszus
1141 IV,57     |                   Az évek múlásával ezek a szövegek semmit sem veszítenek
1142 IV,57     |                egyházi hagyományon belül a Tanítóhivatal által előterjesztett
1143 IV,57     |      előterjesztett normatív szövegeket. A Jubileum végére érve minden
1144 IV,57     |        korábbinál sürgetőbbnek érzem azt a feladatot, hogy a Zsinatra
1145 IV,57     |              érzem azt a feladatot, hogy a Zsinatra mutassak mint arra
1146 IV,57     |              Zsinatra mutassak mint arra a nagy kegyelemre, melyet
1147 IV,57     |                  nagy kegyelemre, melyet a huszadik században élvezhetett
1148 IV,57     |          iránytűnk volt, mely elvezetett a most kezdődő évszázadhoz. ~ ~~
1149 Összef,58 |             Vajon nem azért ünnepeltük-e a Jubileumi Évet, hogy újra
1150 Összef,58 |              tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek
1151 Összef,58 |         Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére” (
1152 Összef,58 |               meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,
1153 Összef,58 |        Szentlélek nevére” (Mt 28,19). Ez a missziós parancs bevezet
1154 Összef,58 |                parancs bevezet bennünket a harmadik évezredbe, ugyanakkor
1155 Összef,58 |               évezredbe, ugyanakkor arra a lelkesedésre buzdít minket
1156 Összef,58 |        keresztényeket hevítette: magának a Léleknek az erejére számíthatunk,
1157 Összef,58 |                 folytassuk utunkat annak a reménynek a jegyében, amely „
1158 Összef,58 |                utunkat annak a reménynek a jegyében, amely „nem csal
1159 Összef,58 |                  élénken rá kell térnünk a világ új útjaira. Különféle
1160 Összef,58 |             egyetlen közösségben – abban a közösségben, mely mindennap
1161 Összef,58 |                  tartott találkozó, ahol a feltámadt Krisztus újra
1162 Összef,58 |                 adja magát, mint amikor „a hét első napjának” (Jn 20,
1163 Összef,58 |              övéi előtt, rájuk „lehelte” a Lélek éltető ajándékát és
1164 Összef,58 |         evangelizáció nagy kalandjára. ~~A szent Szűz elkísér bennünket
1165 Összef,58 |                hónappal ezelőtt Rómában, a világ számos pontjáról érkezett
1166 Összef,58 |          egyetemben, neki ajánlottam fel a harmadik évezredet. Az elmúlt
1167 Összef,58 |           mutattam be és szólítottam úgy a Szűzanyát, mint „az új evangelizáció
1168 Összef,58 |          vezetőnk is ő. Magának Jézusnak a szavaival (vö. Jn 19,26)
1169 Összef,58 |          fordulok hozzá: „Asszony, nézd, a fiaid”, és felkínálom neki
1170 Összef,59 |                    59. Kedves Testvérek! A Szent Kapu szimbóluma bezárul
1171 Összef,59 |                kaput, aki maga Krisztus. A Jubileum lelkesedése után
1172 Összef,59 |              után nem kell visszatérnünk a szürke hétköznapokba. Éppen
1173 Összef,59 |                   ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi
1174 Összef,59 |                  is utánoznunk kell, aki a Jeruzsálem szent városába
1175 Összef,59 |                  vö. Lk 2,51). ~~Bárcsak a feltámadt Jézus, aki velünk
1176 Összef,59 |                   és felismerteti magát „a kenyértörésben” (Lk 24,35),
1177 Összef,59 |         szaladjunk és beszámoljunk nekik a nagy hírről: „Láttuk az
1178 Összef,59 |                     Jn 20,25). ~~Ez lesz a 2000. Év Jubileumának –
1179 Összef,59 |                 megelevenítette előttünk a Názáreti Jézusnak, Isten
1180 Összef,59 |         lezárulásának pillanatában, mely a reményteli jövő felé fordít
1181 Összef,59 |                 szálljon Krisztus által, a Szentlélekben az Atyához
1182 Összef,59 |                és hálaadó imája!  ~Ezzel a kívánsággal adom szívem