1-500 | 501-640
Chapter,Paragraph
1 Intro,1 | 1. Az új évezred kezdetén (Novo
2 Intro,1 | a Nagy Jubileum – ebben az évben ünnepeltük a Jézus
3 Intro,1 | és új időszak nyílik az Egyház előtt, újra visszhangzanak
4 Intro,1 | tömeghez, arra szólította fel az Apostolt, hogy „evezzen
5 Intro,1 | altum” (Lk 5,4). Péter és az első társak hittek Krisztus
6 Intro,1 | Zsid 13,8). ~~Nagy volt az öröme ebben az évben az
7 Intro,1 | Nagy volt az öröme ebben az évben az Egyháznak, aki
8 Intro,1 | az öröme ebben az évben az Egyháznak, aki Ura és Jegyese
9 Intro,1 | Üdvözítőjéhez kiáltotta az Egyház és a Lélek: „Marana
10 Intro,1 | kegyelemnek a jelentőségét, mely az eltelt év folyamán érintette
11 Intro,1 | Bizonyos azonban, hogy „az élet folyója”, mely „Isten
12 Intro,1 | vö. Jel 22,1), áradt szét az Egyházban. A Lélek vize
13 Intro,1 | bennünket (vö. Jn 4,14). Az Atya irgalmas szeretete
14 Intro,1 | ősi énekét: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma
15 Intro,2 | találkozót látok, amikor az Egyház – harmincöt évvel
16 Intro,2 | vonhatjuk azonban ki magunkat az alól a feladat alól, hogy
17 Intro,2 | hálával köszönjük meg Istennek az értünk véghezvitt „csodáit”. „
18 Intro,2 | Domini in aeternum cantabo” (Az Úr irgalmát örökké éneklem –
19 Intro,2 | meghalljuk, mit mondott a Lélek az eltelt intenzív év során
20 Intro,2 | eltelt intenzív év során az Egyháznak (vö. Jel 2,7.11.
21 Intro,3 | pedig, kedves Testvérek, az a feladatunk, hogy az előttünk
22 Intro,3 | Testvérek, az a feladatunk, hogy az előttünk álló jövő felé
23 Intro,3 | álló jövő felé forduljunk. Az utóbbi hónapokban igen gyakran
24 Intro,3 | kenyértörésben” (vö. ApCsel 2,42) az Igét hallgatja. Főként ezekben
25 Intro,3 | körülményekhez és kultúrákhoz. ~~Az Egyház időhöz és térhez
26 Intro,3 | mind jobban tündökölhessen az Egyház ajándékainak sokféleségében
27 I,4 | meghirdető bullában azt az óhajomat fejeztem ki, hogy
28 I,4 | kiengesztelődés útja és az igaz remény jele legyen
29 I,4 | számára, akik Krisztusra és az Ô Egyházára tekintenek”. 3
30 I,4 | jubileumi év megélése ezeknek az alapvető dimenzióknak megfelelően
31 I,4 | minden hiteles válasza arra az isteni kinyilatkoztatásra,
32 I,4 | kereszténység a kegyelem műve, annak az Istennek a meglepetése,
33 I,4 | megteremtse a világot és az embert, hanem teremtményei
34 I,4 | sokféle módon szólt hajdan az atyákhoz, „ezekben a végső
35 I,4 | hamvasságából ez a „mai nap”, melyre az angyalok hivatkoztak, amikor
36 I,4 | Megváltó nektek, Krisztus az Úr, Dávid városában” (Lk
37 I,4 | inkább, mint valaha, eleven az a kijelentés, melyet Jézus
38 I,4 | jövendölését: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (
39 I,4 | beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,
40 I,4 | Kétezer év telt el, de az irgalomra szoruló bűnösök –
41 I,4 | is vigasztalást találnak az üdvösség e „mai napjában”,
42 I,5 | Az idők teljessége ~~5. Bizonyos,
43 I,5 | ennek a Jubileumi Évnek az egybeesése egy új évezred
44 I,5 | hozzásegít bennünket ahhoz, hogy az üdvtörténet széles horizontján
45 I,5 | amikor majd elérkezik „az idők teljessége” (Gal 4,
46 I,5 | végső célját. Minden általa, az Atya Igéje és képmása által
47 I,5 | a Lélek elküldése, maga az idő lüktető szíve, az a
48 I,5 | maga az idő lüktető szíve, az a titokzatos pillanat, amikor
49 I,5 | mindörökre Isten vagy.” Ez az ezerszer ismételt himnusz
50 I,5 | ezerszer ismételt himnusz ebben az évben úgy állította elénk
51 I,5 | szerepel: mint „alfa és ómega, az első és az utolsó, a kezdet
52 I,5 | alfa és ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (
53 I,5 | szemléltük, vele együtt imádtuk az Atyát és a Szentlelket is:
54 I,5 | Atyát és a Szentlelket is: az egyetlen és osztatlan Szentháromságot,
55 I,6 | Az emlékezet megtisztítása ~~
56 I,6 | bocsánatkérés ideje volt. Nemcsak az egyes személyek vizsgálták
57 I,6 | különleges ajándékát, hanem az egész Egyház is megemlékezett
58 I,6 | megemlékezett a hűtlenségnek azokról az eseteiről, melyeket fiai
59 I,6 | lelkiismeret-vizsgálatra, tudva azt, hogy az Egyház, mely bűnösöket is
60 I,6 | segítettek megvilágítani az első két évezrednek azokat
61 I,6 | első két évezrednek azokat az eseményeit, amikor nem ragyogott
62 I,6 | eseményeit, amikor nem ragyogott az evangéliumi szellem. Hogyan
63 I,6 | tekintetemet a Feszületre szegezve, az Egyház nevében bocsánatot
64 I,6 | valamennyi fiának bűneiért? Az „emlékezetnek ez a megtisztítása”
65 I,6 | és éberebbé tett minket az Evangéliumhoz való ragaszkodásunkban. ~~
66 I,6(4) | gentium Dogmatikai konstitúció az Egyházról , 8. pont. ~
67 I,7 | akadályozta meg, hogy hálát adjunk az Úrnak mindazért, amit az
68 I,7 | az Úrnak mindazért, amit az eltelt évszázadok folyamán
69 I,7 | értünk, különösen is abban az évszázadban, melyet most
70 I,7 | vértanúk széles táborát adta az Egyháznak. Közülük némelyeket
71 I,7 | úgy nyilvánult meg, mint az Egyház misztériumát leginkább
72 I,7 | környezetében, mely egyben az ókori keresztényüldözések
73 I,7 | keresztényüldözések jelképe is. Erről az örökségről nem mondhatunk
74 I,8 | szentek nyomait követve az Egyház számtalan gyermeke
75 I,8 | gyermeke jött el ide, Rómába, az Apostolok sírjaihoz ––,
76 I,8 | meggyónja bűneit és fogadja az üdvözítő irgalmat. Ebben
77 I,8 | üdvözítő irgalmat. Ebben az évben nemcsak az a sokadalom
78 I,8 | Ebben az évben nemcsak az a sokadalom nyűgözte le
79 I,8 | aggodalmaikat, szenvedéseiket: azt az élettörténetet, mellyel
80 I,8 | zarándokegyház konkrét képét – azét az egyházét, amely, mint Szent
81 I,8 | útjait, a világ üldözi, az Isten vigasztalja”. 5Ennek
82 I,8 | Isten vigasztalja”. 5Ennek az egyedülálló eseménynek csak
83 I,8(5) | gentium Dogmatikai konstitúció az Egyházról , 8. pont. ~
84 I,9 | személyeket gyűjtötte egybe, s az impozáns tömegek néha nehéz
85 I,9 | nehéz próbára is tették mind az egyházi, mind a polgári
86 I,9 | Szeretném megragadni most az alkalmat, hogy kifejezzem
87 I,9 | számokon túlmenően azonban az is gyakran megindított,
88 I,9 | közösségi szellemet. ~~Különösen az ifjúság örömteli és lelkes
89 I,9 | szívünkben, akkor ez bizonyosan az ifjúság tengernyi áradata.
90 I,9 | különösen is kiemelkedik az év eseményei közül. Ebben
91 I,9 | imádságra hajló szívvel, az őszinte barátság iránti „
92 I,9 | kitörölni ennek a hétnek az emlékét, amikor Róma „megfiatalodott
93 I,9 | fiatalok újra felfedték Róma és az Egyház számára Isten Lelkének
94 I,9 | pesszimizmussal tekintünk az ifjúságra, tudva, milyen
95 I,9 | küzdenek társadalmunkban. Az ifjúság Jubileuma azonban
96 I,9 | elfogadni üzenetét, legyen az bármennyire igényes is,
97 I,9 | őket, hozzák meg a hit és az élet radikális döntését,
98 I,9 | őrszemeivé" (vö. Iz 21,11–12), az új évezred hajnalának az
99 I,9 | az új évezred hajnalának az őrszemeivé legyenek. ~~
100 I,10 | s mindegyiknek megvolt az üzenete – nemcsak azok felé,
101 I,10 | légkörét. Ha velük kezdjük az emlékezést, akkor valamiképpen
102 I,10 | jubileumi búcsúért folyamodtak: az idősektől a betegekig és
103 I,10 | sportolókig, a művészektől az egyetemi tanárokig, a püspököktől
104 I,10 | vállalókig, a politikusoktól az újságírókig és a katonákig,
105 I,10 | munkában rejlő lelkiséget. Az ő jubileumuk egyben alkalmat
106 I,10 | vállalkoztak, hogy megmutatják ezt az egész kultúrának, mely egyre
107 I,10 | intézményének értelmét. ~~Számomra az egyik legmeghatóbb esemény
108 I,10 | is. Számukra különösen is az „irgalom évének” bizonyult
109 I,10 | volt végül egy rendezvény az év utolsó napjaiban: a találkozó
110 I,10 | oly nagy vonzerőt fejt ki az emberekre. Mindazoknak,
111 I,10 | nagy felelősségükre, hogy az örömteli kikapcsolódás által
112 I,10 | bizalmat és szeretetet kelteni az életben. ~~
113 I,11 | jelentőségűnek ígérkezett – és az is lett – a Nemzetközi Eucharisztikus
114 I,11 | Eucharisztikus Kongresszus. Ha az Oltáriszentség Krisztusnak
115 I,11 | megjelenő áldozata, akkor az ő valóságos jelenlétének
116 I,11 | valóságos jelenlétének kellett az Ige megtestesülését ünneplő
117 I,11 | válnia! Ezért terveztük ezt az évet „teljesen eucharisztikusnak”, 6
118 I,11 | konferenciájával összhangban az ő anyai gondjaira bíztam
119 I,11 | ő anyai gondjaira bíztam az új évezred embereinek életét. ~~
120 I,12 | Az ökumenikus dimenzió ~~12.
121 I,12 | Rómába is elzarándokoljanak. Az Örök Város így ismételten
122 I,12 | ékesszólással hirdethesse az egység szentségének misztériumát. 7~~~~~~~~~
123 I,12 | különleges figyelmet fordítsunk az ökumenikus jellegre. Adódhat-e
124 I,12 | ízben, közösen nyitotta meg az egyik Szent Kaput Péter
125 I,12 | Szent Kaput Péter Utóda, az Anglikán Közösség Feje és
126 I,12 | Metropolitája, mégpedig az egész világ egyházai és
127 I,12 | képviselőinek jelenlétében. Ebben az értelemben került sor számos
128 I,12 | számos jelentős találkozóra az Ortodox Pátriárkákkal és
129 I,12 | Ôszentsége II. Karekinnek, az örmények legfőbb Pátriárkájának
130 I,12 | eseményein. Bizonyos, hogy az ökumenizmus útja fáradságos,
131 I,12 | fáradságos, sőt hosszú, de az a remény éltet minket, hogy
132 I,12(7) | gentium Dogmatikai konstitúció az Egyházról, 1. pont. ~
133 I,13 | tartottunk. Rögtön ezt követte az igazi és tulajdonképpeni
134 I,13 | tulajdonképpeni zarándoklat, amely az üdvtörténet eseményeinek
135 I,13 | illeszkedett. Így abban az örömben részesültem, hogy
136 I,13 | Tízparancsolat átadásának és az első Szövetség kötésének
137 I,13 | Názáretben és máshol fakasztott az iránta érzett tisztelet,
138 I,13 | érzett tisztelet, majd amikor az Utolsó Vacsora – vagyis
139 I,13 | Utolsó Vacsora – vagyis az Oltáriszentség megalapítása –
140 I,13 | szenvedésnek kitett, sőt az erőszak által ma is erősen
141 I,13 | részem, mégpedig nemcsak az Egyház részéről, hanem az
142 I,13 | az Egyház részéről, hanem az izraeli és palesztin közösségek
143 I,13 | ajándékának. Visszagondolva az e napokon átélt hangulatra,
144 I,13 | szenvednek e szent helyeken az őket oly nagyra becsülő
145 I,14 | lehetett volna másként. Az előkészítés éveiben igyekeztem
146 I,14 | eladósodásának problémája. Az felel meg a Jubileum szellemének,
147 I,14 | formája eredetileg éppen azt az időt jelentette, amikor
148 I,14 | helyreállítására vállalkozott, s ez még az elvett anyagi javak visszaadására
149 I,14 | Örömmel állapítom meg, hogy az utóbbi időben számos hitelező
150 I,14 | hangot adni óhajomnak, hogy az illetékes kormányok is gyorsan
151 I,15 | központi magját keressük annak az örökségnek, melyet számunkra
152 I,15 | misztériumában, őt fogadtuk be az Egyházban és a világban
153 I,15 | a történelem értelmét és az utunkon előttünk járó világosságot. ~~
154 I,15 | Duc in altum! Amit ebben az évben tettünk, az nem igazolhatja
155 I,15 | ebben az évben tettünk, az nem igazolhatja az önelégültséget,
156 I,15 | tettünk, az nem igazolhatja az önelégültséget, még kevésbé
157 I,15 | tétlenségre. Éppen ellenkezőleg: az átélt élményeknek új lendületet
158 I,15 | is így figyelmeztet: „Aki az eke szarvára teszi kezét
159 I,15 | hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten Országára” (Lk 9,62).
160 I,15 | segítségével eltervezünk, az verjen gyökeret a szemlélődésben
161 I,15 | gyökeret a szemlélődésben és az imádságban is. Korunk állandó
162 II,16 | nem azt a hivatást kapta-e az Egyház, hogy Krisztus világosságát
163 II,16 | minden korszakában, s hogy az új évezred nemzedékei elé
164 II,16 | évezred nemzedékei elé is az ő arcát rajzolja elő? ~~
165 II,16 | korábbinál szorosabban szegezzük az Úr arcára. ~~
166 II,17 | Az Evangéliumok tanúságtétele ~~
167 II,17 | kezdettől fogva végigvonul az ő misztériuma, mely az Ószövetségben
168 II,17 | végigvonul az ő misztériuma, mely az Ószövetségben még elfátyolozva
169 II,17 | elfátyolozva van csak jelen, az Újszövetségben azonban már
170 II,17 | írások forrása, valamint az apostolok tanúságtétele
171 II,17 | érintették (vö. 1 Jn 1,1) az élet Igéjét. ~~Az ő közvetítésükkel
172 II,17 | Jn 1,1) az élet Igéjét. ~~Az ő közvetítésükkel a hit
173 II,17 | juttatja el hozzánk, melyet az Evangéliumok, összetett
174 II,17(9) | Dogmatikai konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról,
175 II,18 | 18. Az Evangéliumok valójában nem
176 II,18 | bontakozik ki belőlük, mivel az evangélisták hiteles tanúságtételekre
177 II,18 | alapján dolgoztak, amelyeket az Egyház éber ellenőrzésének
178 II,18 | tevékenysége következtében már az első órákról is biztos tanúk
179 II,18 | biztos tanúk vallották azt az emberileg zavarba ejtő tényt,
180 II,18 | harminc éven át (vö. Lk 3,23), az „ács fiáról” (Mt 13,55),
181 II,18 | Mt 13,55), sőt magáról az „ácsról” is biztos adatokkal
182 II,18 | korszakáról sokkal bőségesebbek az adatok, kezdve attól a pillanattól,
183 II,18 | attól a pillanattól, amikor az ifjú galileait Keresztelő
184 II,18 | tanúságtétel erősíti meg, s mint az Atya „szeretett fia” (Lk
185 II,18 | jeleivel is bizonyítja. Az Evangéliumok bemutatják,
186 II,18 | városokon és falvakon halad át az általa választott tizenkét
187 II,18 | több-kevesebb haszonnal. ~~Az evangéliumi elbeszélések
188 II,18 | mely egyben végleges is. Az evangéliumi elbeszélések
189 II,18 | be: bizonyságot tesznek az üres sírról és hírt adnak
190 II,18 | minden nép” számára hirdessék az Evangéliumot (Mt 28,19). ~~
191 II,19 | A hit útja ~~19. „Az Úr láttára öröm töltötte
192 II,19 | tanítványokat” (Jn 20,20). Az az arc, melyet az apostolok
193 II,19 | tanítványokat” (Jn 20,20). Az az arc, melyet az apostolok
194 II,19 | 20,20). Az az arc, melyet az apostolok a feltámadás után
195 II,19 | szemlélnek, annak a Jézusnak az arcával azonos, akivel mintegy
196 II,19 | hittek neki egykönnyen. Az emmauszi tanítványok csak
197 II,19 | tapasztalat volt ez, melyet az apostoloknak már korábban
198 II,19 | melynek szakaszait maga az Evangélium rajzolja meg
199 II,19 | arról, hogy kinek vélik őt „az emberek”. Ezt a választ
200 II,19 | mégis, milyen távol áll az igazságtól! A nép képesnek
201 II,19 | leglényegéhez: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). ~~
202 II,20 | meggyőződéssel szeretnénk az ő nyomában haladni? Máté
203 II,20 | nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám” (Mt 16,
204 II,20 | test és vér” kifejezés az embert és a megismerés általános
205 II,20 | kegyelmére van szükség, mely az Atyától jön (vö. uo.). Lukács
206 II,20 | tudatosíthatja bennünk, hogy az Úr arcát a magunk erejéből
207 II,20 | kegyelem. Csak a csend és az imádság élménye nyújthatja
208 II,20 | kijelentésével történik: „S az Ige testté lett, és közöttünk
209 II,20 | élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét,
210 II,21 | misztérium mélysége ~~21. Az Ige és a test, az isteni
211 II,21 | 21. Az Ige és a test, az isteni dicsőség és ennek
212 II,21 | dicsőség és ennek sátra az emberek között! Ennek a
213 II,21 | természetben”. A személy az örök Igének, az Atya Fiának
214 II,21 | személy az örök Igének, az Atya Fiának a személye,
215 II,21 | ugyanakkor szétválaszthatatlanul az isteni és az emberi személy. 10~~~~~~
216 II,21 | szétválaszthatatlanul az isteni és az emberi személy. 10~~~~~~Tudatában
217 II,21 | eredményeként foglalja össze az egyház tanítását, s általa
218 II,21 | Tamás apostolhoz hasonlóan az Egyházat is szüntelenül
219 II,21 | Feltámadásban: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet!
220 II,21 | És Tamáshoz hasonlóan az Egyház is leborulva imádja
221 II,21 | leborulva imádja a Feltámadottat az ő isteni ragyogásának teljességében,
222 II,21(10) | a Fiú, ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes
223 II,21(10) | istenségben és tökéletes az emberségben, ugyanő valóban
224 II,21(10) | személyre, hanem egy és ugyanaz az egyszülött Fiú, Isten, Ige,
225 II,21(10) | Fila Béla, ford. és szerk., Az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai,
226 II,22 | 22. „Az Ige testté lett” (Jn 1,14).
227 II,22 | Szent János-i ábrázolását az egész Újszövetségi Szentírás
228 II,22 | Pál apostol szintén ezt az elgondolást teszi magáévá,
229 II,22 | jellege ment feledésbe. Az Egyház hite szempontjából
230 II,22 | lényeges és elévülhetetlen az a megállapítás, hogy valóban
231 II,22 | megállapítás, hogy valóban az Ige „lett testté”, s hogy
232 II,22 | testté”, s hogy magára vette az emberi természet minden
233 II,22 | Fiának, aki megfosztja magát az örökkévalóság óta hozzá
234 II,22 | a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv
235 II,22 | s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy
236 II,22 | dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” (Fil 2,9–11). ~~
237 II,23 | kinyilatkoztatja számunkra az ember legautentikusabb arcát
238 II,23 | legautentikusabb arcát is, „megmutatja az embernek magát az embert”. 11~~~~~~
239 II,23 | megmutatja az embernek magát az embert”. 11~~~~~~Jézus az „új
240 II,23 | magát az embert”. 11~~~~~~Jézus az „új ember” (vö. Ef 4,24;
241 II,23 | emberiséget, hogy vegyen részt az ő isteni életében. A Megtestesülés
242 II,23 | emberré lett, azért lehet az ember, benne és általa,
243 II,23(11) | Lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról,
244 II,23(12) | fejti ki ezt a szempontot: „Az ember nem istenülhetne meg
245 II,23(12) | valóban Isten”, II. Beszéd az ariánusok ellen 70: PG 26,
246 II,24 | Isteninek és emberinek ez az azonossága erőteljesen nyilatkozik
247 II,24 | erőteljesen nyilatkozik meg az Evangéliumokban; bennük
248 II,24 | alkotott tudata jelent. Az Egyház nem kételkedik abban,
249 II,24 | sugallt elbeszéléseikben az evangélisták helyesen fogák
250 II,24 | által mondottak alapján az ő saját személyének igazságát
251 II,24 | Lukács, amikor beszámol az alig tizenkét éves Jézus
252 II,24 | nem hagy kétséget Jézus: „Az Atya bennem van s én az
253 II,24 | Az Atya bennem van s én az Atyában vagyok” (Jn 10,38). ~~
254 II,24 | annak lehetőségét, hogy az emberi létmódnak megfelelően
255 II,24 | el Jézust: azért törtek az életére, mert „nemcsak hogy
256 II,24 | megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte,
257 II,24 | így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5,18). Jézus
258 II,25 | legparadoxabb vetületéhez, mely az utolsó órán, a Kereszt órájában
259 II,25 | a misztériumban, melyet az emberi teremtmény csak leborulva
260 II,25 | csak leborulva imádhat. ~~Az Olajfák kertjében vívott
261 II,25 | kelyhét (vö. Mk 14,36). Az Atya azonban, úgy tűnik,
262 II,25 | Jézusnak, hogy visszaadhassa az embernek az Atya arcát,
263 II,25 | visszaadhassa az embernek az Atya arcát, nemcsak az ember
264 II,25 | embernek az Atya arcát, nemcsak az ember arcát kell magára
265 II,25 | hanem a bűn „arcát” is: „Ô [az Atya] azt, aki bűnt nem
266 II,25 | első szavait idézve fordul az Atyához, s közben bevilágítja
267 II,25 | Atyához, s közben bevilágítja az imádság egészének fénye,
268 II,26 | bűneinkkel azonosul, egyben az Atya kezébe is „ajánlja”
269 II,26 | ajánlja” lelkét. Tekintetét az Atyára szegezi. Egyedül
270 II,26 | miatta. Egyedül ő, aki látja az Atyát és tökéletesen élvezi
271 II,26 | és tökéletesen élvezi ezt az ismeretet, mérheti fel teljesen,
272 II,26 | a bűn miatti ellenállás az Atya szeretetével szemben.
273 II,26 | kérdést: hogyan lehetséges az, hogy Jézus, miközben mély
274 II,26 | haláltusáját vívta, egészen az elhagyatottságot kifejező
275 II,27 | teológiai kutatás mellett az a bőséges hagyomány jelenthet
276 II,27 | Szentlélektől; de segítségünkre siet az a tapasztalatuk is, melyet
277 II,27 | fájdalom paradox vegyületét. Az Isteni Gondviselés Dialógusa
278 II,27 | Dialógusa című könyvében az Atyaisten megmutatja Sziénai
279 II,27 | egyszerre képes jelen lenni az öröm és a szenvedés: „A
280 II,27 | bűne miatt, és boldogan az egyesülés és a szeretet
281 II,27 | adtam neki. A tökéletesek az én egyszülött Fiamat, a
282 II,27 | Jézus paradoxonát: „Urunk az Olajfák kertjében élvezte
283 II,27 | tanúságtétel ez! Egyébként az evangélisták elbeszélése
284 II,27 | elbeszélése is megerősíti az egyháznak ezt a Krisztus
285 II,28 | A Feltámadott arca ~~28. Az Egyház, ahogy Nagypénteken
286 II,28 | szüntelenül szemléli ezt az átvérzett arcot, melyben
287 II,28 | Kor 15,14). A feltámadás az Atya válasza volt Jézus
288 II,28 | Krisztusra szegezi tekintetét az Egyház. Péter nyomdokában
289 II,28 | szeretlek” (vö. Jn 21,15–17). Az Egyház Pál társává szegődik,
290 II,28 | jelenlétével: „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig
291 II,28 | Kétezer évvel ezeket az eseményeket követően úgy
292 II,28 | követően úgy éli át őket az Egyház, mintha ma történtek
293 II,28 | cordis gaudia”: édes Jézusnak az emléke, a szív valódi öröme
294 II,28 | valódi öröme fakad belőle! Ez az élmény erősíti az Egyházat,
295 II,28 | belőle! Ez az élmény erősíti az Egyházat, amikor ma is útnak
296 III,29 | kétezer éven át elkísérte az Egyházat, s a Jubileum ünneplése
297 III,29 | ugyanaz, mint mindig is, az Evangélium és az élő Hagyomány
298 III,29 | mindig is, az Evangélium és az élő Hagyomány öröksége.
299 III,29 | történelmet, mígnem beteljesedik az a mennyei Jeruzsálemben.
300 III,29 | Mindazonáltal le kell fordítanunk, az egyes közösségek létfeltételeihez
301 III,29 | évre elkötelezzük magunkat az egész Egyház számára közös
302 III,29 | kevésbé követelő horizontja. Az egyetemes és elidegeníthetetlen
303 III,29 | közepette szükség van arra, hogy az Evangélium egyedülálló programja
304 III,29 | közösség szintjén – ahogy az mindig is történt. A részegyházakban
305 III,29 | közösségeket formál és az evangéliumi értékekről tett
306 III,29 | vezető út szakaszait, s az egyházmegyei közösségek
307 III,29 | szomszédos egyházak, valamint az egyetemes Egyház döntéseivel. ~
308 III,29 | Egyház döntéseivel. ~Ennek az összhangnak a kialakítását
309 III,29 | bizonnyal meg fogja könnyíteni az a – mára szokásossá vált –
310 III,29 | földrészenkénti gyűléseinek is az értelme, melyek a Jubileum
311 III,29 | segítettek, kidolgozva azokat az irányvonalakat, melyek a
312 III,29 | kultúrákon belül meghatározták az Evangélium hirdetésének
313 III,30 | habozok kijelenteni, hogy az a távlat, melyhez egész
314 III,30 | programját: mely szerint „az Egyházban mindenki meg van
315 III,30 | Egyházban mindenki meg van híva az életszentségre”. A zsinati
316 III,30 | spirituális jelleget adjanak az egyháztannak, hanem inkább
317 III,30 | rejlő sajátos lendítőerőt. Az, hogy újból felfedezték
318 III,30 | hogy újból felfedezték az Egyház „misztérium”-jellegét –
319 III,30 | jellegét – vagyis hogy „az Atya, a Fiú és a Szentlélek
320 III,30 | kellett hogy vezessen, abban az alapvető értelemben, hogy
321 III,30 | alapvető értelemben, hogy az Egyház Ahhoz tartozik, aki
322 III,30 | Amikor azt mondjuk, hogy az Egyház szent, akkor Krisztus
323 III,30 | 25–26). A szentségnek ez az – úgyszólván – objektív
324 III,30 | megkereszteltnek felkínáltatik. ~~Az ajándék azonban feladatként
325 III,30 | követendő irányelve marad: „Az az Isten akarata, hogy szentek
326 III,30 | követendő irányelve marad: „Az az Isten akarata, hogy szentek
327 III,30(16)| Dogmatikai konstitúció az Egyházról, 40. pont. ~
328 III,31 | 31. Amikor ezt az elemi igazságot tesszük
329 III,31 | lelkipásztori programnak az alapjává, melyet az új évezred
330 III,31 | programnak az alapjává, melyet az új évezred kezdetén hirdetünk,
331 III,31 | következményeket von maga után az a tény, hogy lelkipásztori
332 III,31 | amennyiben Krisztusba épülünk és az ő Lelkében veszünk lakást
333 III,31 | félreérteni a tökéletességnek ezt az eszményét, mintha olyan
334 III,31 | hivatásához igazodnak. Hálát adok az Úrnak, aki megengedte nekem,
335 III,31 | aki megengedte nekem, hogy az utóbbi néhány évben oly
336 III,31 | életnek ezt a „magas fokát”: az egyházi közösség és a keresztény
337 III,31 | családok egész életének ebbe az irányba kell haladnia. Nyilvánvaló
338 III,31 | van szükség, mely képes az egyes személyek saját ritmusához
339 III,31 | hagyományos formái, illetve azok az újabb formái tartalmaznak,
340 III,31 | formái tartalmaznak, melyeket az Egyház által elismert különféle
341 III,32 | Az imádság ~~32. A szentségnek
342 III,32 | szükség, mely mindenekelőtt az imádság művészetét gyakorolja.
343 III,32 | imát. Tudjuk azonban, hogy az imádság nem tekinthető automatizmusnak.
344 III,32 | újból be kell fogadnunk az isteni Mester ajkainak művészetét,
345 III,32 | ajkainak művészetét, ahogy az első tanítványok is tették: „
346 III,32 | minket imádkozni!” (Lk 11,1). Az imádság során kialakul az
347 III,32 | Az imádság során kialakul az a párbeszéd Krisztussal,
348 III,32 | Krisztusban – elvezet bennünket az Atya arcának szemléléséhez.
349 III,32 | mindenekelőtt a liturgiában, az egyházi életnek e csúcsát
350 III,33 | 33. Vajon nem „az idők jele”-e az a tény,
351 III,33 | Vajon nem „az idők jele”-e az a tény, hogy a szekularizáció
352 III,33 | világban, s ez nagyrészt éppen az imádság iránti megújult
353 III,33 | felkínálják válaszaikat erre az igényre, éspedig gyakran
354 III,33 | Krisztusnak, aki kinyilatkoztatja az Atyát és üdvözíti a világot,
355 III,33 | a vele való kapcsolat. ~~Az Egyház nagy misztikus hagyománya,
356 III,33 | Megmutatja, hogyan fejlődhet az imádság valódi szeretetpárbeszéddé,
357 III,33 | mígnem tökéletesen átjárja az isteni Kedves az emberi
358 III,33 | átjárja az isteni Kedves az emberi személyt, aki együtt
359 III,33 | bizalommal ráhagyatkozik az Atya szívére. Eleven tapasztalathoz
360 III,33 | keresztény közösségeinknek az ima hiteles „iskoláivá”
361 III,34 | életre kaptak hivatást, az imádságot is különleges
362 III,34 | ha azt gondoljuk, hogy az egyszerű keresztények beérhetik
363 III,34 | megpróbáltatást mér a hitre, az ilyen felületesen imádkozók
364 III,34 | veszélyeztetett keresztényeknek” is. Az az alattomos veszély fenyegeti
365 III,34 | keresztényeknek” is. Az az alattomos veszély fenyegeti
366 III,34 | Szükség van tehát arra, hogy az imádságra nevelés központi
367 III,34 | központi helyet foglaljon el az egész lelkipásztori programban.
368 III,34 | Laudes zsoltáraival, melyek az Egyház nyilvános imájának
369 III,34 | velük, hogy egész életüket az imádság hassa át! Újra vissza
370 III,34 | sokkal közelebb járunk ahhoz az időhöz, amikor a keresztény
371 III,35 | liturgiára kell irányítanunk. Ez „az a csúcs, amelyre az egyház
372 III,35 | Ez „az a csúcs, amelyre az egyház tevékenysége irányul;
373 III,35 | tevékenysége irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad
374 III,35 | közösség a szentségek – főként az Eucharisztia – ünneplésében.
375 III,35 | ki kell tartanunk ebben az irányban, különös szerepet
376 III,35 | 16,2.9; Lk 24,1; Jn 20,1) az emlékezete tagolja, amikor
377 III,35 | Szentlélek ajándékát adta az apostoloknak (vö. Jn 20,
378 III,35 | 23). Krisztus feltámadása az az eredeti esemény, melyre
379 III,35 | Krisztus feltámadása az az eredeti esemény, melyre
380 III,35 | vö. 1 Kor 15,14), s mely az idő misztériumának közepén
381 III,35 | egyben pedig megelőlegezi az utolsó napot is, amikor
382 III,35 | aki a „Királyok Királya és az Urak Ura” (Jel 19,16), s
383 III,35 | Jel 19,16), s hogy amikor az ő Húsvétját ünnepli az Egyház –
384 III,35 | amikor az ő Húsvétját ünnepli az Egyház – nemcsak egyszer
385 III,35 | Egyház – nemcsak egyszer az évben, hanem minden vasárnap –,
386 III,36 | tehát szorgalmazni, hogy az eucharisztia ünneplésén
387 III,36 | sajátosságaink mellett. Az egyik ilyen sajátosság éppen
388 III,36 | egybegyűlnek a keresztények az élet Igéjének és Kenyerének
389 III,36 | megvalósítjuk a közösséget. Az Úr napja, éppen a szentmisén
390 III,36 | szentmisén való részvétel által, az Egyház napjává is válik,22
391 III,36 | napjává is válik,22 s általa az Egyház hatékonyan betöltheti
392 III,36 | Egyház hatékonyan betöltheti az egység szentségének szerepét. ~~
393 III,37 | maga a mysterium pietatis: az, akiben Isten megmutatja
394 III,37 | velünk. Krisztusnak ezt az arcát kell újra felfedeznünk
395 III,37 | bűnök bocsánatát”. 24Amikor az általam említett szinódus
396 III,37 | előidéző okok nem szűntek meg az eltelt rövid időközben.
397 III,37 | értékeit. Kedves Paptestvérek, az átmeneti válságok nem bírhatnak
398 III,37 | lemondjunk hivatásunkról! Az Úr ajándékai – s a szentségek
399 III,37 | származnak, aki jól ismeri az emberi szívet, s aki Ura
400 III,38 | tekintettel kell legyünk az élet keresztény látásmódjának
401 III,38 | szabad azt hinnünk, hogy az eredmények a mi cselekvő-
402 III,38 | tehetünk” (vö. Jn 15,5). ~~Az imádság éppen ezt az igazságot
403 III,38 | Az imádság éppen ezt az igazságot teszi elevenné
404 III,38 | figyelmen kívül hagyjuk ezt az elvet, csodálkozhatunk-e
405 III,38 | semmit” (Lk 5,5). A hit, az imádság, az Istennel folytatott
406 III,38 | 5,5). A hit, az imádság, az Istennel folytatott párbeszéd
407 III,38 | tehetetlenségünkön: Duc in altum! Az említett halfogás során
408 III,38 | halfogás során Péternek jut az a szerep, hogy kimondja
409 III,38 | meg Péter Utódának, hogy az új évezred elején az egész
410 III,38 | hogy az új évezred elején az egész Egyházat a hitnek
411 III,38 | egész Egyházat a hitnek erre az aktusára ösztönözze, mely
412 III,38 | aktusára ösztönözze, mely az imádságos elkötelezettség
413 III,39 | Az Ige hallgatása ~~39. Nem
414 III,39 | kétséges, hogy a szentség és az imádság említett elsődlegessége
415 III,39 | igéjének elsődleges szerepét az Egyház életében, azóta valóban
416 III,39 | Szentírást megillető tiszteletet az Egyház nyilvános imája is
417 III,39 | tanulmányozásának. Főként azonban az igehirdetés és a hitoktatás
418 III,39 | terjesztjük a Bibliát. Különösen az fontos, hogy az Ige hallgatása
419 III,39 | Különösen az fontos, hogy az Ige hallgatása eleven találkozásra
420 III,39 | a bibliai szövegben azt az eleven igét, mely cselekvésre
421 III,40 | Az Ige hirdetése ~~40. Az Igéből
422 III,40 | Az Ige hirdetése ~~40. Az Igéből táplálkozni, hogy
423 III,40 | evangelizációs küldetésünk során „az Ige szolgáivá” váljunk,
424 III,40 | valóban elsődleges feladata az Egyháznak az új évezred
425 III,40 | elsődleges feladata az Egyháznak az új évezred küszöbén. Ma
426 III,40 | már meghaladott elképzelés az, még a régen evangelizált
427 III,40 | társadalomban” élünk, amely az embert mindig is jellemző
428 III,40 | amely ezzel együtt jár. Az eltelt években számtalanszor
429 III,40 | Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1 Kor 9,
430 III,40 | bizonyosan feltámasztja majd az Egyházban az új missziós
431 III,40 | feltámasztja majd az Egyházban az új missziós lelkületet,
432 III,40 | találkozott Krisztussal, az nem őrizheti meg őt önmagának,
433 III,40 | fokozottabban kell válaszolnia az inkulturáció e követelményére.
434 III,40 | marad, tökéletes hűségben az Evangélium hirdetéséhez
435 III,40 | Evangélium hirdetéséhez és az egyházi hagyományhoz, ugyanakkor
436 III,40 | kultúrának és számtalan népnek az arcát is, amely befogadja,
437 III,40 | örömmel tölt el bennünket az Egyház sokszínű arcának
438 III,40 | közben nem rejtjük véka alá az evangéliumi üzenet legradikálisabb
439 III,40 | javaslatokat teszem, különsen az ifjúság pasztorációjára
440 III,40 | gondolok. A Jubileum éppen az ifjúság körében kínálta
441 III,40 | melyet azért bízott ránk az Úr, hogy megsokszorozzuk
442 III,41 | missziós szellemben a hitnek az a számos fényes tanúja,
443 III,41 | Jubileum során emlékeztünk! Az Egyház mindig is az élet
444 III,41 | emlékeztünk! Az Egyház mindig is az élet magjának tekintette
445 III,41 | hogy korunkban is igen sok az olyan tanú, aki – így vagy
446 III,41 | üldözések közepette is az Evangéliumot élte, s gyakran
447 IV,42 | lelkipásztori programjainknak abból az „új parancsból” kell fakadniuk,
448 IV,42 | terület, mely iránt mind az egyetemes Egyház, mind pedig
449 IV,42 | koinonia, communio), mely az Egyház misztériumának lényegét
450 IV,42 | gyümölcse és jele; ez a szeretet az örök Atya szívéből áramlik,
451 IV,42 | a megvalósításával lesz az Egyház „szentség”, vagyis „
452 IV,42 | vagyis „jele és eszköze az Istennel való bensőséges
453 IV,42 | bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének”. 26~~~~~~
454 IV,42 | emberiség egységének”. 26~~~~~~Az Úr igen precíz szavakat
455 IV,42 | alábecsülnünk jelentőségüket. Az Egyház történeti haladásához
456 IV,42 | sok dologra lesz szükség az új évszázadban is, de ha
457 IV,42 | szeretethimnuszban, hogy hiába szólunk az emberek vagy az angyalok
458 IV,42 | szólunk az emberek vagy az angyalok nyelvén, hiába „
459 IV,42 | 13,2). A szeretet valóban az Egyház „szíve” – jól sejtette
460 IV,42 | egyházdoktorrá: „Megértettem, hogy az Egyháznak szíve van, s hogy
461 IV,42 | Szeretet képes mozgatni az Egyház tagjait […]. Megértettem,
462 IV,42(26) | Dogmatikai konstitúció az Egyházról, 1. pont. ~
463 IV,43 | iskolájává kell tennünk az Egyházat – ez az a nagy
464 IV,43 | tennünk az Egyházat – ez az a nagy feladat, mellyel
465 IV,43 | formálunk, mindenütt, ahol az oltár szolgáinak, a fölszentelteknek
466 IV,43 | pusztán annak a testvérnek az ajándékát, aki közvetlenül
467 IV,43 | hogy megadjuk a testvérnek az „őt megillető helyet”, hogy „
468 IV,43 | 2) és elutasítjuk azokat az önző kísértéseket, melyek
469 IV,44 | 44. Az új évszázadnak ezen az alapon
470 IV,44 | Az új évszázadnak ezen az alapon arra kell ösztönöznie,
471 IV,44 | Mindezek egyenesen Krisztusnak az Egyházról alkotott tervén
472 IV,44 | hogy jobban kifejeződjék az ezekben a közösségalkotó
473 IV,44 | a problémákra, melyekkel az Egyháznak korunk gyors változásai
474 IV,44(28) | Dogmatikai konstitúció az Egyházról, III. fejezet.
475 IV,45 | és a szerzetesek között, az egyházi társulatok és mozgalmak
476 IV,45 | még a vitás esetekben is az álláspontok közelítését
477 IV,45 | érdekében magunkévá kell tennünk az ókori bölcsességet, amely –
478 IV,45 | fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb”. 30Nolai
479 IV,45(29) | 877, különösen 5. cikkely: Az együttműködés szervei a
480 IV,45 | konkrét szabályait jelöli meg, az Egyház hierarchikus struktúráját
481 IV,45 | lelkiség úgy jeleníti meg az intézményes elemeket, hogy
482 IV,46 | valamennyi ajándéka előtt. Az Egyház egysége nem egyformaság,
483 IV,46 | tevékeny felelősségüket az egyházi életen belül. A
484 IV,46 | más szolgálatok segíthetik az egész közösség javát, amelyeket
485 IV,46 | liturgikus moderátorok, az ifjúság nevelői vagy a legkülönfélébb
486 IV,46 | kell tennünk – főképpen az aratás Urát kell kitartóan
487 IV,46 | nagy jelentőségű problémája az Egyház életének a világ
488 IV,46 | elmélyült figyelmet ébresszünk az élet lényeges értékei iránt.
489 IV,46 | lényeges értékei iránt. Ezek az értékek akkor érvényesülnek
490 IV,46 | sajátos hivatását, akiknek az a feladatuk, hogy „az ideigvaló
491 IV,46 | akiknek az a feladatuk, hogy „az ideigvaló dolgok intézése
492 IV,46 | intézése által keressék az Isten országát”, 32s hogy „
493 IV,46 | Isten országát”, 32s hogy „az egyházban és a világban
494 IV,46 | maguk szerepét […] amikor az evangélium közvetítésében
495 IV,46 | evangélium közvetítésében az emberek megszentelésén fáradoznak. 33~~~~~~
496 IV,46(32) | Dogmatikai konstitúció az Egyházról, 31. pont. ~
497 IV,46 | Nagy jelentőségű feladat az egység szolgálatában a különféle
498 IV,46 | kapott elevenséget lehelnek az Egyházba, s a Lélek valódi „
499 IV,46 | társulatoknak és a mozgalmaknak mind az egyetemes Egyházban, mind
500 IV,46 | tekintélytől eredő irányvonalakat. Az Apostol figyelmeztetése
1-500 | 501-640 |