Chapter,Paragraph
1 Intro | Püspöktestvéreimhez, ~a papokhoz és a diakónusokhoz,~a szerzetesekhez
2 Intro | diakónusokhoz,~a szerzetesekhez és a szerzetesnőkhöz,~minden
3 Intro,1 | eltelt kétezer esztendőt –, és új időszak nyílik az Egyház
4 Intro,1 | in altum” (Lk 5,4). Péter és az első társak hittek Krisztus
5 Intro,1 | hittek Krisztus szavainak és kivetették hálójukat. „S
6 Intro,1 | szenvedélyesen éljük a jelent és nyíljunk meg a jövő előtt: „
7 Intro,1 | Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8). ~~
8 Intro,1 | évben az Egyháznak, aki Ura és Jegyese arcát szemlélte.
9 Intro,1 | Rómában, Jeruzsálemben és minden részegyházban is
10 Intro,1 | Krisztushoz, a történelem céljához és a világ egyetlen Üdvözítőjéhez
11 Intro,1 | Üdvözítőjéhez kiáltotta az Egyház és a Lélek: „Marana tha – Jöjj
12 Intro,1 | élet folyója”, mely „Isten és a Bárány trónjából fakad”
13 Intro,1 | mely csillapítja szomjunkat és megújít bennünket (vö. Jn
14 Intro,2 | nagylelkű erőfeszítéseinken és elkerülhetetlen gyöngeségeinken
15 Intro,3 | kegyelmet, biztos tervekké és a tevékenység konkrét formáivá
16 Intro,3 | Krisztusnak egy, szent, katolikus és apostoli egyháza”1ugyanis
17 Intro,3 | összegyűlve testvéri egységben és a „kenyértörésben” (vö.
18 Intro,3 | különféle körülményekhez és kultúrákhoz. ~~Az Egyház
19 Intro,3 | kultúrákhoz. ~~Az Egyház időhöz és térhez kötöttsége végeredményben
20 Intro,3 | amit a II. Vatikáni Zsinat és a nagy Jubileumi Év közötti
21 Intro,3 | időszakban hallhatott a Lélektől, és megújított lendülettel lásson
22 Intro,3 | lendülettel lásson lelki és pasztorációs feladatainak
23 Intro,3 | ajándékainak sokféleségében és útjának egységében . ~ ~~
24 I,4 | a kiengesztelődés útja és az igaz remény jele legyen
25 I,4 | számára, akik Krisztusra és az Ô Egyházára tekintenek”. 3
26 I,4 | eredően „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék
27 I,4 | hogy megteremtse a világot és az embert, hanem teremtményei
28 I,4 | teremtményei lépteihez igazodott, és miután sokszor és sokféle
29 I,4 | igazodott, és miután sokszor és sokféle módon szólt hajdan
30 I,5 | Krisztus a maga isteni és emberi misztériumával alapja
31 I,5 | emberi misztériumával alapja és középpontja a történelemnek,
32 I,5 | történelemnek, ő adja meg értelmét és végső célját. Minden általa,
33 I,5 | Minden általa, az Atya Igéje és képmása által lett (Jn 1,
34 I,5 | csúcsa a húsvéti misztérium és a Lélek elküldése, maga
35 I,5 | Krisztus tegnap, Krisztus ma és Krisztus holnap, te mindenki
36 I,5 | holnap, te mindenki számára és mindörökre Isten vagy.”
37 I,5 | könyvében szerepel: mint „alfa és ómega, az első és az utolsó,
38 I,5 | alfa és ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a
39 I,5 | első és az utolsó, a kezdet és a vég” (Jel 22,13). S miközben
40 I,5 | együtt imádtuk az Atyát és a Szentlelket is: az egyetlen
41 I,5 | Szentlelket is: az egyetlen és osztatlan Szentháromságot,
42 I,5 | titkot, melyből minden ered és amelyben minden beteljesedik. ~~
43 I,6 | hogy irgalmat kérhessenek és megkapják a búcsú különleges
44 I,6 | foglal, „egyszerre szent is és folytonos megtisztulásra
45 I,6 | lépteinket, alázatosabbá és éberebbé tett minket az
46 I,7 | mögött, s amely szentek és vértanúk széles táborát
47 I,7 | alázatosan kicsiny világiakról és szerzetesekről, a föld minden
48 I,7 | május 7-én is, más egyházak és egyházi közösségek képviselőivel
49 I,7 | mondhatunk le; állandó hálával és mindig megújuló követési
50 I,8 | hitét, meggyónja bűneit és fogadja az üdvözítő irgalmat.
51 I,8 | szíveket? Csak hallgatni és imádni szabad, alázatosan
52 I,8 | titokzatos tevékenységének, és végtelen szeretetét dicsőítve: „
53 I,9 | mind a polgári szervezőket és segédkezőket. Szeretném
54 I,9 | Különösen az ifjúság örömteli és lelkes találkozójára emlékezem
55 I,9 | melyet a kölcsönös rokonszenv és a figyelmes odahallgatás
56 I,9 | lateráni Szent János téren és a Szent Péter téren való
57 I,9 | fiatalok újra felfedték Róma és az Egyház számára Isten
58 I,9 | tudva, milyen problémákkal és gyengeségekkel küzdenek
59 I,9 | Krisztus-e a valódi szabadság és a szívbéli öröm titka? Vajon
60 I,9 | kérem őket, hozzák meg a hit és az élet radikális döntését,
61 I,10 | az idősektől a betegekig és a fogyatékosokig, a gyári
62 I,10 | fogyatékosokig, a gyári munkásoktól és földművesektől a sportolókig,
63 I,10 | tanárokig, a püspököktől és papoktól a megszentelt életet
64 I,10 | politikusoktól az újságírókig és a katonákig, mindannyian
65 I,10 | tőlük, hogy Szent Józsefet és magát Jézust utánozva kövessék
66 I,10 | világában létező gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek
67 I,10 | szolidaritás szellemében és valamennyi emberi személy
68 I,10 | alkalmával, ahol „a család és a társadalom tavaszaként”
69 I,10 | elveszíteni látszik a házasság és a család intézményének értelmét. ~~
70 I,10 | szenvedést, de a megbánást és a reményt is. Számukra különösen
71 I,10 | közvetítsenek, mely képes bizalmat és szeretetet kelteni az életben. ~~
72 I,11 | jelentőségűnek ígérkezett – és az is lett – a Nemzetközi
73 I,12 | egyház, sőt minden ország és minden kultúra is, mely
74 I,12 | megjelenjék gazdagságával és ajándékaival, s így Krisztus
75 I,12 | történt e cél érdekében, és fényes emléke él bennünk
76 I,12 | az Anglikán Közösség Feje és Konstantinápoly Ökumenikus
77 I,12 | az egész világ egyházai és egyházi közösségei képviselőinek
78 I,12 | az Ortodox Pátriárkákkal és a többi keresztény felekezet
79 I,12 | örmények legfőbb Pátriárkájának és Katolikoszának legutóbbi
80 I,12 | látogatására. Más egyházak és egyházi közösségek sok híve
81 I,12 | a Feltámadott jelenléte és Szent Lelke kimeríthetetlen
82 I,13 | Rögtön ezt követte az igazi és tulajdonképpeni zarándoklat,
83 I,13 | Tízparancsolat átadásának és az első Szövetség kötésének
84 I,13 | színterein, így Názáretben és máshol fakasztott az iránta
85 I,13 | részéről, hanem az izraeli és palesztin közösségek részéről
86 I,13 | Siratófalnál elmondott ima és a Yad Vasem emlékhely meglátogatása
87 I,13 | zarándokutat a testvériség és a béke szelleme járta át,
88 I,13 | becsülő zsidók, keresztények és muzulmánok. ~~
89 I,14 | közötti viszonyok igazságos és szolidáris helyreállítására
90 I,14 | a szükséges konszenzust és gyorsan megoldják azt a
91 I,14 | számtalan ember gazdasági és egzisztenciális helyzetére
92 I,15 | szemléltük történeti vonásaiban és misztériumában, őt fogadtuk
93 I,15 | fogadtuk be az Egyházban és a világban megnyilvánuló
94 I,15 | mint a történelem értelmét és az utunkon előttünk járó
95 I,15 | eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas
96 I,15 | gyökeret a szemlélődésben és az imádságban is. Korunk
97 I,15 | Sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít,
98 II,17 | Evangéliumok, összetett szerkezetük és eredeti beavató szándékuk
99 II,18 | támaszkodtak (vö. Lk 1,3) és olyan dokumentumok alapján
100 II,18 | Lk 4,16). ~~Bár szerves és részletes beszámolóval nem
101 II,18 | melynek követelményeit és hatalmát nemcsak szavakkal,
102 II,18 | szavakkal, hanem a kegyelem és irgalom jeleivel is bizonyítja.
103 II,18 | bemutatják, amint városokon és falvakon halad át az általa
104 II,18 | 8,2–3), tömegek keresik és követik, betegek kérik gyógyító
105 II,18 | hogy rámutatnak a Jézus és a korabeli vallási társadalom
106 II,18 | bizonyságot tesznek az üres sírról és hírt adnak a Feltámadott
107 II,18 | tanítványok – előbb megdöbbenéssel és elképedve, majd kimondhatatlan
108 II,18 | kimondhatatlan örömmel – élőként és sugárzóként fedezik őt fel,
109 II,19 | megmutatja nekik „kezét és oldalát” (uo.). Bizonyos,
110 II,19 | sem a Feltámadott látása és érintése győzte meg, csak
111 II,20 | vallomását: „Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt
112 II,20 | Atyám” (Mt 16,17). A „test és vér” kifejezés az embert
113 II,20 | vér” kifejezés az embert és a megismerés általános módját
114 II,20 | a kegyelem. Csak a csend és az imádság élménye nyújthatja
115 II,20 | amelyben megérlelődhet és kibontakozhat e misztérium
116 II,20 | legigazabb, leghűségesebb és legszervesebb ismerete.
117 II,20 | S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét,
118 II,20 | dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,14). ~~
119 II,21 | mélysége ~~21. Az Ige és a test, az isteni dicsőség
120 II,21 | test, az isteni dicsőség és ennek sátra az emberek között!
121 II,21 | Ennek a két végletnek szoros és felbonthatatlan egysége
122 II,21 | Atya Fiának a személye, és kizárólag ő. A két természet
123 II,21 | szétválaszthatatlanul az isteni és az emberi személy. 10~~~~~~Tudatában
124 II,21 | vagyunk annak, hogy fogalmaink és szavaink korlátozottak.
125 II,21 | Igen, Jézus valódi Isten és valódi ember! Krisztus Tamás
126 II,21 | Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki
127 II,21 | kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba!” (Jn 20,
128 II,21 | oldalamba!” (Jn 20,27). És Tamáshoz hasonlóan az Egyház
129 II,21 | hangzik kiáltása: „Én Uram és Istenem!” (Jn 20,28). ~~
130 II,21(10)| szívvel-szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk
131 II,21(10)| Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú, ugyanő tökéletes
132 II,21(10)| tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben,
133 II,21(10)| emberségben, ugyanő valóban Isten és valóban értelmes lélekből
134 II,21(10)| valóban értelmes lélekből és testből álló ember […] Egy
135 II,21(10)| testből álló ember […] Egy és ugyanazon egyszülött Fiú
136 II,21(10)| változhatatlanul, meg-nem-osztva és szétválaszthatatlanul […]
137 II,21(10)| szétválaszthatatlanul […] nem tagozódik és nem osztódik két személyre,
138 II,21(10)| két személyre, hanem egy és ugyanaz az egyszülött Fiú,
139 II,21(10)| László – Fila Béla, ford. és szerk., Az egyházi tanítóhivatal
140 II,22 | problémát; más történelmi és kulturális körülmények között
141 II,22 | Jézus emberségének konkrét és történeti jellege ment feledésbe.
142 II,22 | szempontjából azonban lényeges és elévülhetetlen az a megállapítás,
143 II,22 | Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki,
144 II,22 | térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden
145 II,23 | teljesülhet intenzívebben és meglepőbben, mint Krisztus
146 II,23 | megáldott minket Isten, és „ránk ragyogtatta arcát” (
147 II,23 | Egyidejűleg, mivel egyszerre Isten és ember, kinyilatkoztatja
148 II,23 | meghaladni saját korlátait és ellentmondásait is, hogy
149 II,23 | megváltott ember Krisztusba épül és így közel kerül a Szentháromság
150 II,23 | azért lehet az ember, benne és általa, valóban Isten gyermekévé. 12~~~~~~~~~
151 II,23(11)| Lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról,
152 II,24 | Fiú arca ~~24. Isteninek és emberinek ez az azonossága
153 II,24 | saját személyének igazságát és azt, ahogy arról gondolkodott.
154 II,24 | végeredményben éppen emiatt vetették és ítélték el Jézust: azért
155 II,24 | tudatának a Getszemáni kertben és a Golgotán kell elszenvednie
156 II,24 | próbát. De még a szenvedés és a halál sem tudja megingatni
157 II,25 | egyedül áll Isten előtt, és a maga szokásos, bizalommal
158 II,25 | felfoghatatlan mélységét újra és újra megpróbáljuk kimeríteni.
159 II,25 | módon vegyíti a szenvedést és a bizalmat. A zsoltár ugyanis
160 II,26 | világosan látja a bűn súlyát és végtelenül szenved miatta.
161 II,26 | Egyedül ő, aki látja az Atyát és tökéletesen élvezi ezt az
162 II,26 | természeténél fogva öröm és boldogság, egyidejűleg haláltusáját
163 II,27 | a kereszten: a boldogság és a fájdalom paradox vegyületét.
164 II,27 | képes jelen lenni az öröm és a szenvedés: „A lélek boldogan
165 II,27 | szenvedés: „A lélek boldogan és fájdalmasan állja: fájdalmasan
166 II,27 | a felebarát bűne miatt, és boldogan az egyesülés és
167 II,27 | és boldogan az egyesülés és a szeretet érzülete által,
168 II,27 | kereszten egyszerre volt boldog és szenvedő.” 13Hasonlóképpen
169 II,27 | megtapasztalja a boldog és szenvedő Jézus paradoxonát: „
170 II,28 | Egyház, ahogy Nagypénteken és Nagyszombaton is, szüntelenül
171 II,28 | Isten élete van elrejtve és amely üdvösséget ad a világnak.
172 II,28 | értelme a mi tanításunknak és nem lenne értelme a hitünknek
173 II,28 | tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra
174 II,28 | könnyekre fakadt tagadása után, és újra elindult, érthető aggodalommal
175 II,28 | Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8). ~~
176 III,29 | mindig is, az Evangélium és az élő Hagyomány öröksége.
177 III,29 | együtt a különféle korokkal és kultúrákkal, mégha számol
178 III,29 | hogy őszinte párbeszédet és hatékony kommunikációt folytathasson
179 III,29 | köré építjük a katekézist, és sajátos pasztorációs tevékenységgel
180 III,29 | hétköznapi pasztoráció szélesebb és nem kevésbé követelő horizontja.
181 III,29 | horizontja. Az egyetemes és elidegeníthetetlen koordináták
182 III,29 | konkrét elemeit – céljait és munkamódszereit, a személyek
183 III,29 | munkamódszereit, a személyek képzését és értékelését, a szükséges
184 III,29 | személyekhez, közösségeket formál és az evangéliumi értékekről
185 III,29 | is átjárja a társadalmat és a kultúrát. ~Élénken buzdítom
186 III,29 | konferenciák püspökei között és a zsinatokon kialakult.
187 III,29 | különféle feltételek közepette és kultúrákon belül meghatározták
188 III,30 | mélységesen megtisztuljon és megújuljon? ~~Kívánom, hogy
189 III,30 | vagyis hogy „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyességéből
190 III,30 | értékű keresztény életre és a tökéletes szeretetre”. 16~~~~~~~~~
191 III,31 | amennyiben Krisztusba épülünk és az ő Lelkében veszünk lakást
192 III,31 | mely minimalista erkölcsöt és felületes vallásosságot
193 III,31 | szentség útjai sokfélék és mindenkinek a saját hivatásához
194 III,31 | fokát”: az egyházi közösség és a keresztény családok egész
195 III,31 | gazdagságot, melyet a személyes és csoportos segítségnyújtás
196 III,31 | elismert különféle társulatok és mozgalmak fogalmaztak meg. ~~
197 III,32 | intenzívebben élte meg a személyes és közösségi imát. Tudjuk azonban,
198 III,32 | segítségével, akkor – Krisztussal és Krisztusban – elvezet bennünket
199 III,32 | egyházi életnek e csúcsát és forrását jelentő17közegében,
200 III,32 | újra visszatér a forráshoz és újjáéled általa. ~~
201 III,33 | kinyilatkoztatja az Atyát és üdvözíti a világot, a mi
202 III,33 | fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki” (
203 III,33 | Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz fejtett
204 III,33 | testvér szeretete előtt is és képessé tesz arra, hogy
205 III,34 | egész napunk megszentelését és irányítását szolgálják.
206 III,34 | népi imaformák értékét, és főleg nevelni kellene a
207 III,34 | pasztorációs tevékenység és a világban tett tanúságtétel
208 III,34 | a szentmise ünneplésével és alkalmanként a Laudes és
209 III,34 | és alkalmanként a Laudes és a Vesperás elmondásával,
210 III,35 | eucharisztikus ünnepnek és magának a vasárnapnak is,
211 III,35 | feltámadt Krisztus a béke és a Szentlélek ajándékát adta
212 III,35 | aki a „Királyok Királya és az Urak Ura” (Jel 19,16),
213 III,35 | minden vasárnap –, akkor újra és újra „minden nemzedéknek
214 III,35 | kapcsolódik a világ eredetének és végső rendeltetésének misztériuma”. 21~~~~~~~~~
215 III,36 | eleme a valóban tudatos és hitvalló keresztény életnek.
216 III,36 | lépünk, melyet a kultúrák és vallások összekeveredése
217 III,36 | keresztények az élet Igéjének és Kenyerének asztala körül,
218 III,36 | ahol állandóan hirdetjük és megvalósítjuk a közösséget.
219 III,37 | mindennapi pedagógiája meggyőző és hatékony módon tudja felkínálni
220 III,37 | számunkra együttérző szívét, és teljesen kiengesztelődik
221 III,37 | nagyobb kreativitással és nagyobb kitartással mutassák
222 III,37 | mutassák be azt a híveknek és emeljék ki értékeit. Kedves
223 III,38 | minden lelki előrehaladásra és magára a lelkipásztori tevékenységre
224 III,38 | eredmények a mi cselekvő- és tervezőképességeinktől függenek.
225 III,38 | bennünket, hogy minden értelmi és cselekvési képességünket
226 III,38 | kapcsolatban pedig a belső élet és a szentség primátusára.
227 III,38 | terveink kudarcba fulladnak és a kielégületlenség kedvet
228 III,39 | kétséges, hogy a szentség és az imádság említett elsődlegessége
229 III,39 | Szentírás kitartó hallgatása és figyelmes olvasása terén.
230 III,39 | visszatükrözi. Ma már a hívek és a közösségek is gyakran
231 III,39 | vannak, akik a teológiai és biblikus kutatások értékes
232 III,39 | Főként azonban az igehirdetés és a hitoktatás meríthet új
233 III,39 | Testvérek, meg kell szilárdítani és el kell mélyíteni ezt a
234 III,39 | szólít, irányt jelöl ki és életet alakít. ~~
235 III,40 | néznünk a mind sokrétűbbé és megterhelőbbé váló helyzettel,
236 III,40 | világméretűvé válásával s a népek és kultúrák állandóan új és
237 III,40 | és kultúrák állandóan új és változó mozaikjával, amely
238 III,40 | mint minden megkeresztelt és megbérmált hívőt kötelező
239 III,40 | a keresztény közösségek és csoportok mindennapos feladataként
240 III,40 | előrehaladásának körülményeire és figyelmet tanúsítunk a különféle
241 III,40 | tagadni, hanem megtisztítani és teljességükre segíteni törekedjünk. ~~
242 III,40 | Evangélium hirdetéséhez és az egyházi hagyományhoz,
243 III,40 | annak a számtalan kultúrának és számtalan népnek az arcát
244 III,41 | 41. Támogasson és irányítson bennünket ebben
245 III,41 | ebben a bizakodó, vállalkozó és találékony missziós szellemben
246 III,41 | igéje jó földbe hullott és százszoros termést hozott (
247 III,41 | Példájukkal megmutatták és mintegy „el is egyengették”
248 IV,42 | misztériumának lényegét testesíti meg és nyilvánítja ki. A közösség
249 IV,42 | közösség a szeretet gyümölcse és jele; ez a szeretet az örök
250 IV,42 | szentség”, vagyis „jele és eszköze az Istennel való
251 IV,42 | bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének”. 26~~~~~~
252 IV,43 | 43. A közösség otthonává és iskolájává kell tennünk
253 IV,43 | maradni Isten szándékaihoz és válaszolni akarunk a világ
254 IV,43 | tűznünk mindenütt, ahol embert és keresztényt formálunk, mindenütt,
255 IV,43 | szolgáinak, a fölszentelteknek és a lelkipásztori munkatársaknak
256 IV,43 | mindenütt, ahol családok és közösségek épülnek. A közösségi
257 IV,43 | megosztjuk velük örömeiket és szenvedéseiket, kitaláljuk
258 IV,43 | szenvedéseiket, kitaláljuk vágyaikat és válaszolunk szükségleteikre,
259 IV,43 | válaszolunk szükségleteikre, igaz és mély barátságot kínálunk
260 IV,43 | a jót, hogy úgy fogadjuk és értékeljük azt, mint Isten
261 IV,43 | egymás terhét” (Gal 6,2) és elutasítjuk azokat az önző
262 IV,43 | karrierizmust, gyanakvást és irigységet szülnek. Ne essünk
263 IV,43 | növekedés kifejeződéseit és útját alkotják. ~~
264 IV,44 | korábbinál inkább értékeljük és fejlesszük azokat a területeket
265 IV,44 | fejlesszük azokat a területeket és eszközöket, melyek a II.
266 IV,44 | gondolnunk, amit a péteri hivatal és – vele szoros kapcsolatban –
267 IV,44 | alkotott tervén alapulnak és arra épülnek, 28de – éppen
268 IV,44 | szükséges, hogy gyorsan és hatékonyan tudjunk válaszolni
269 IV,45 | helyeket nap mint nap gondozni és fejleszteni kell, minden
270 IV,45 | jelennie a püspökök, a papok és a diakónusok közötti kapcsolatokban,
271 IV,45 | kapcsolatokban, a lelkipásztorok és Isten egész népe között,
272 IV,45 | egész népe között, a papok és a szerzetesek között, az
273 IV,45 | között, az egyházi társulatok és mozgalmak között. Ennek
274 IV,45 | irányoz elő: konkrétan a papi és pasztorációs tanácsokét.
275 IV,45 | jelentőségükből. A közösség teológiája és lelkisége éppen a lelkipásztorok
276 IV,45 | lelkisége éppen a lelkipásztorok és a hívek kölcsönös és hatékony
277 IV,45 | lelkipásztorok és a hívek kölcsönös és hatékony egymásra figyelésére
278 IV,45 | döntések átgondolásával és megbeszélésével még a vitás
279 IV,45(29)| Vö. Papi Kongregáció és mások, Ecclesiae de mysterio,
280 IV,45 | minden önkényes kísértést és jogtalan követelést. Ugyanakkor
281 IV,45 | elemeket, hogy bizalmat és nyitottságot követel tőlük
282 IV,45 | tiszteletben tartva méltóságukat és felelősségüket. ~~
283 IV,46 | Egyháza minden megkeresztelt és megbérmált tagját arra ösztönözze,
284 IV,46 | a társadalmi változások és a fogyasztóivá vált, illetve
285 IV,46 | főként ha ez a hívás önmagunk és erőink teljes átadását kéri
286 IV,46 | s hogy „az egyházban és a világban töltsék be a
287 IV,46 | Természetesen a társulatoknak és a mozgalmaknak mind az egyetemes
288 IV,46 | figyelmeztetése azonban követelően és ellentmondás nem tűrve mindenkihez
289 IV,47 | elképzelés szerint egy férfi és egy nő teljes, kizárólagos
290 IV,47 | egy nő teljes, kizárólagos és felbonthatatlan kapcsolata,
291 IV,47 | tökéletesen Isten tervei és az emberi személy – a házastársak
292 IV,47 | személy – a házastársak és főként a törékeny gyermekek –
293 IV,47 | jogaik mellett az egyházi és társadalmi közösségben. ~~
294 IV,48 | ugyan néhány valóban megható és prófétai aktus, de még igen
295 IV,48 | jelent kinyilatkoztatást és felszólítást. Kinyilatkoztatja
296 IV,48 | Egyház egységének forrása is és állandó ajándék, melyet
297 IV,48 | meg a megszentelődésnek és az igazságnak azokban az
298 IV,48 | is, melyek más egyházak és egyházi közösségek tulajdonai,
299 IV,48 | mélyebben kell befogadnunk és kibontatkoztatnunk ezt az
300 IV,48 | szemrehányást lustaságunkkal és kicsinyszívűségünkkel szemben.
301 IV,48 | fog megvalósítani a teljes és látható közösséget valamennyi
302 IV,48 | Bárcsak rábírná a Kelet és a Nyugat keresztényeit annak
303 IV,48 | járjanak, a hit egységében és a jogos különbözés tiszteletben
304 IV,48 | kölcsönösen úgy fogadva és támogatva egymást, mint
305 IV,48 | az anglikán közösségben és a reformációból született
306 IV,48 | közösségekben élnek A hit és a keresztény erkölcs lényeges
307 IV,48 | szeretetben való együttműködés és főként a szentség nagy ökumenizmusa
308 IV,48 | énekelheti: „Milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek
309 IV,49 | szolgálat előtt, s a tevékeny és konkrét szeretet tetteire
310 IV,49 | életet, az egyházi stílust és a lelkipásztori programokat.
311 IV,49 | A most kezdődő évszázad és évezred látni fogja – s
312 IV,49 | azonosult: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam,
313 IV,49 | adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam,
314 IV,49 | adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám,
315 IV,49 | befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam,
316 IV,49 | felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben
317 IV,49 | meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt 25,35–
318 IV,49(35)| Lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról,
319 IV,50 | ezekhez a problémákhoz, és megfejteni azt a felhívást,
320 IV,50 | közel menjünk a szenvedőkhöz és szolidaritást vállaljunk
321 IV,50 | melyet a szeretet eszközeivel és a keresztény szegénységről
322 IV,51 | zónái válnak lakhatatlanná és ellenségessé az emberrel
323 IV,51 | amely különbséget tesz élet és élet között, megvetve a
324 IV,51 | legyen – mégpedig a kényes és vitatott területeken is –,
325 IV,51 | gyökerező értékek magyarázata és védelme a célunk. A szeretet
326 IV,51 | a politika, a gazdaság és a család szolgálatává válik,
327 IV,51 | melyektől az emberi lény sorsa és a civilizáció jövője függ. ~~
328 IV,52 | tartjuk ennek autonómiáját és szakértelmét – erre figyelmeztet
329 IV,52 | értelmezze, s hogy mind pontosabb és szervesebb módon járuljon
330 IV,52 | megoldásához. ~~Ez az etikai és társadalmi vonatkozás feltétlenül
331 IV,52(36)| Lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról,
332 IV,53 | Jelezni akarva a szeretetnek és az emberi haladásnak ezt
333 IV,53 | mely valamiképpen gyümölcse és pecsétje a jubileumi szeretetnek.
334 IV,53 | ösztönözte a világot, hogy Róma és az Egyház felé – mely a
335 IV,53 | szeretet vezetője37tekintsen, és elhozza Péternek adományait.
336 IV,53 | jel által, mely gyümölcse és eleven emléke akar lenni
337 IV,54 | Párbeszéd és misszió ~~54. Új évszázad,
338 IV,54 | mindenki látja. A mi csodálatos és ugyanakkor követelő feladatunk,
339 IV,54 | mutatkozott be (Jn 8,12) és tanítványaitól is azt kérte,
340 IV,54 | Krisztus világossága előtt és megnyílunk a kegyelemnek,
341 IV,55 | nyitni a többi vallás felé és párbeszédet kezdeményezett
342 IV,55 | folytatnunk. A kulturális és vallási pluralitás korában,
343 IV,55 | egyre inkább a béke nevévé és a béke parancsává kell válnia. ~~
344 IV,55(39)| aetate, Nyilatkozat az Egyház és a nem keresztény vallások
345 IV,56 | aki „az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,5). A vallások
346 IV,56 | gazdagon kihat az emberi életre és történelemre, az Egyház
347 IV,56 | emberi tapasztalaton belül és ennek számos ellentmondása
348 IV,56 | Vajon nem ennek az alázatos és bizakodó nyitásnak a szellemében
349 IV,56(40)| Evangelizációjának Kongregációja és a Vallások Közötti Párbeszéd
350 IV,56(40)| Pápai Tanácsa, Dialógus és hithirdetés. Reflexiók és
351 IV,56(40)| és hithirdetés. Reflexiók és tájékoztatás kezdetű instrukció,
352 IV,56 | vállalkozik, hogy gondosan és figyelmes körültekintéssel
353 IV,56 | összegyűjtse „Isten jelenlétének és szándékának jeleit”, 42felismeri,
354 IV,56(41)| Lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról,
355 IV,56 | emberiség történelmének és fejlődésének” 43A Zsinat
356 IV,56 | hogy ezzel a nyitottsággal és ugyanakkor figyelmes körültekintéssel
357 IV,57 | sem veszítenek értékükből és ragyogásukból. Megfelelő
358 IV,57 | meg kell őket ismernünk és magunkévá kell őket tennünk,
359 Összef,58| hogy ezt megláthassuk, és főként tágas szívre, hogy
360 Összef,58| forrásával? Az általunk szemlélt és szeretett Krisztus most
361 Összef,58| meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt
362 Összef,58| haladunk mi valamennyien és különféle utakon halad valamennyi
363 Összef,58| eucharisztikus Kenyérnek és az Élet Igéjének asztaláról
364 Összef,58| a Lélek éltető ajándékát és elindította őket az evangelizáció
365 Összef,58| számtalanszor mutattam be és szólítottam úgy a Szűzanyát,
366 Összef,58| Egyben fényes hajnalunk és biztos vezetőnk is ő. Magának
367 Összef,58| Asszony, nézd, a fiaid”, és felkínálom neki az egész
368 Összef,59| emmauszi tanítványokkal, és felismerteti magát „a kenyértörésben” (
369 Összef,59| testvéreinkhez szaladjunk és beszámoljunk nekik a nagy
370 Összef,59| Názáreti Jézusnak, Isten Fiának és az ember Megváltójának misztériumát –
371 Összef,59| az egész Egyház dicsőítő és hálaadó imája! ~Ezzel a
|