Chapter,Paragraph

 1  I,7  |       vagy szentté is avattunk. A szentség, legyen szó akár a történelem
 2 III,30|                                 A szentség  ~30. Mindenekelőtt nem
 3 III,30|  haladásunkat igazítanunk kell, a szentség távlata. Nem ez volt-e a
 4 III,30|    folytatódik a megszokott út, a szentség bemutatása mindazonáltal
 5 III,30| egyességéből egybegyűlt nép” 15a „szentség” újbóli fölfedezéséhez is
 6 III,31|      lelkipásztori programunkat a szentség jele alá helyezzük. Azt
 7 III,31|       feltételezne, melyre csak a szentség néhány „zsenije” képes.
 8 III,31|         néhány „zsenije” képes. A szentség útjai sokfélék és mindenkinek
 9 III,31|       Nyilvánvaló azonban, hogy a szentség útjai egészen személyesek,
10 III,31|     egészen személyesek, s hogy a szentség valódi pedagógiájára van
11 III,37|       mindenki maga előtt látta e szentség válságát, mely főként a
12 III,38|           pedig a belső élet és a szentség primátusára. Ha figyelmen
13 III,39|          39. Nem kétséges, hogy a szentség és az imádság említett elsődlegessége
14 IV,42 |  megvalósításával lesz az Egyház „szentség”, vagyis „jele és eszköze
15 IV,48 |         együttműködés és főként a szentség nagy ökumenizmusa Isten