Chapter,Paragraph
1 Intro,1 | szólította fel az Apostolt, hogy „evezzen a mélyre” halat
2 Intro,1 | S annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló” (
3 Intro,1 | szívünkben, s arra ösztönöznek, hogy hálával emlékezzünk meg
4 Intro,1 | Kaput ” – aki Krisztus –, hogy számos tagját vonzotta magával.
5 Intro,1 | lelkeket. Bizonyos azonban, hogy „az élet folyója”, mely „
6 Intro,2 | Ezért szükségét érzem, hogy hozzátok forduljak, akik
7 Intro,2 | az alól a feladat alól, hogy hálával köszönjük meg Istennek
8 Intro,2 | a szemünk előtt zajlott, hogy így meghalljuk, mit mondott
9 Intro,3 | Testvérek, az a feladatunk, hogy az előttünk álló jövő felé
10 Intro,3 | tükrözi vissza. Ideje tehát, hogy minden egyház megvizsgálja
11 Intro,3 | szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy mind jobban tündökölhessen
12 I,4 | az óhajomat fejeztem ki, hogy a Megtestesülés misztériuma
13 I,4 | Szentháromságról”, 2valamint hogy „a kiengesztelődés útja
14 I,4 | pillanatokat idézve elő, hogy szinte kézzelfoghatóvá vált
15 I,4 | aki nem érte be azzal, hogy megteremtse a világot és
16 I,4 | azt a csodálatos eseményt, hogy Jézus megszületett Betlehemben: „
17 I,5 | teljessége ~~5. Bizonyos, hogy ennek a Jubileumi Évnek
18 I,5 | évezred nyitányával – anélkül, hogy helyet adnánk millenarista
19 I,5 | hozzásegít bennünket ahhoz, hogy az üdvtörténet széles horizontján
20 I,5 | szövetséget kötni Izraellel, hogy így készítse elő Fiának
21 I,6 | emlékezet megtisztítása ~~6. Hogy tekintetünk tisztábban szemlélhesse
22 I,6 | őszintén saját életüket, hogy irgalmat kérhessenek és
23 I,6 | lelkiismeret-vizsgálatra, tudva azt, hogy az Egyház, mely bűnösöket
24 I,7 | mindazonáltal nem akadályozta meg, hogy hálát adjunk az Úrnak mindazért,
25 I,7 | egyébként sokat tettünk azért, hogy egybegyűjtsük a hit huszadik
26 I,8 | sírjaihoz ––, azzal a vággyal, hogy megvallja hitét, meggyónja
27 I,8 | alkalmával. Gyakran megálltam, hogy a zarándokok hosszú sorait
28 I,8 | akik türelmesen várakoztak, hogy átlépjék a Szent Kapu küszöbét.
29 I,9 | megragadni most az alkalmat, hogy kifejezzem irántuk hálás
30 I,9 | is gyakran megindított, hogy láthattam a zarándokok imádságos,
31 I,9 | csodálatos feladatot adom nekik, hogy a „hajnal őrszemeivé" (vö.
32 I,10 | Sőt, talán azt is jelenti, hogy megismételjük Jézus gesztusát,
33 I,10 | járt. Azt kértem tőlük, hogy Szent Józsefet és magát
34 I,10 | alkalmat adott számomra, hogy sürgető felhívást tegyek
35 I,10 | gyógyítására, valamint arra, hogy a gazdaság világméretűvé
36 I,10 | jött megújult buzgalommal, hogy fölfedezze Krisztus világosságát
37 I,10 | 4-6). Arra vállalkoztak, hogy megmutatják ezt az egész
38 I,10 | figyelmüket nagy felelősségükre, hogy az örömteli kikapcsolódás
39 I,12 | 12. Bizonyára érthető, hogy önkéntelenül is Szent Péter
40 I,12 | feledkeztem meg azonban arról sem, hogy én magam akartam: ünnepeljék
41 I,12 | szükségét érezte annak, hogy híveinek jelentős csoportjai
42 I,12 | gondviselésszerű szerepét, hogy benne minden egyház, sőt
43 I,12 | Azt is javasoltam, hogy a Jubileumi Év programjában
44 I,12 | Adódhat-e kiválóbb alkalom arra, hogy bátorítson a teljes egység
45 I,12 | különféle eseményein. Bizonyos, hogy az ökumenizmus útja fáradságos,
46 I,12 | az a remény éltet minket, hogy a Feltámadott jelenléte
47 I,13 | a káldeai Urban kezdeni, hogy kifejezetten Ábrahám nyomába
48 I,13 | az örömben részesültem, hogy elmehettem Sínai hegyére,
49 I,13 | heves vágyat érzek arra, hogy sürgessem mindazoknak a
50 I,14 | Örömmel állapítom meg, hogy az utóbbi időben számos
51 I,14 | Szeretnék hangot adni óhajomnak, hogy az illetékes kormányok is
52 I,14 | problémákkal teli. Fontos lenne, hogy ezeknek a szervezeteknek
53 I,15 | Országának ügye nem tűri, hogy hátrafelé nézzünk, még kevésbé,
54 I,15 | hátrafelé nézzünk, még kevésbé, hogy átadjuk magunkat a lustaságnak.
55 II,16 | a mai keresztényektől, hogy ne csak „beszéljenek” Krisztusról,
56 II,16 | hivatást kapta-e az Egyház, hogy Krisztus világosságát ragyogtassa
57 II,16 | történelem minden korszakában, s hogy az új évezred nemzedékei
58 II,16 | előzetesen mi magunk is arra, hogy szemléljük Krisztus arcát.
59 II,16 | hozzásegített bennünket ahhoz, hogy ezt fokozott elmélyüléssel
60 II,17 | teljesen föltárul, olyannyira, hogy Szent Jeromos határozottan
61 II,18 | valójában nem állítják, hogy Jézus teljes életrajzát
62 II,18 | emberileg zavarba ejtő tényt, hogy Jézus szűz anyától született:
63 II,18 | amely arra ösztönözte, hogy övéivel együtt részt vegyen
64 II,18 | zarándoklaton (vö. Lk 2,41), s hogy rendszeresen megjelenjen
65 II,18 | szempontból is egybehangzanak, hogy rámutatnak a Jézus és a
66 II,18 | valóban azzal zárulnak, hogy a Názáretit mint a halál
67 II,18 | valamint a parancsot, hogy „minden nép” számára hirdessék
68 II,19 | oldalát” (uo.). Bizonyos, hogy nem hittek neki egykönnyen.
69 II,19 | tanítványait kérdezi arról, hogy kinek vélik őt „az emberek”.
70 II,20 | tesz, amikor megjegyzi, hogy ez a párbeszéd a tanítványokkal
71 II,20 | tudatosíthatja bennünk, hogy az Úr arcát a magunk erejéből
72 II,20 | szemlélni, hanem engednünk kell, hogy kézen fogjon minket a kegyelem.
73 II,21 | Tudatában vagyunk annak, hogy fogalmaink és szavaink korlátozottak.
74 II,21 | szüntelenül arra hívja, hogy érintse sebeit, azaz ismerje
75 II,21(10)| szívvel-szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus
76 II,22 | magáévá, amikor megállapítja, hogy Isten Fia „test szerint
77 II,22 | elévülhetetlen az a megállapítás, hogy valóban az Ige „lett testté”,
78 II,22 | az Ige „lett testté”, s hogy magára vette az emberi természet
79 II,22 | fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg
80 II,22 | az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” (Fil
81 II,23 | megváltott emberiséget, hogy vegyen részt az ő isteni
82 II,23 | korlátait és ellentmondásait is, hogy magához Istenhez jusson,
83 II,24 | Egyház nem kételkedik abban, hogy Istentől sugallt elbeszéléseikben
84 II,24 | szerint tudatában volt annak, hogy egyedülálló kapcsolatban
85 II,24 | kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell
86 II,24 | semmi rendkívüli abban, hogy érettségre jutva olyan nyelvet
87 II,24 | fenntartani annak lehetőségét, hogy az emberi létmódnak megfelelően
88 II,24 | mindazonáltal kétségtelen, hogy Jézus már emberi életében
89 II,24 | életében tudatában volt annak, hogy ő Isten Fia. János ezt külön
90 II,24 | egyenesen azt állítja, hogy végeredményben éppen emiatt
91 II,24 | az életére, mert „nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem
92 II,24 | azt a derűs bizonyosságot, hogy ő a mennyei Atya Fia. ~~
93 II,25 | Abba, Atya”. Arra kéri őt, hogy ha lehetséges, vegye el
94 II,25 | Fiának hangját. Jézusnak, hogy visszaadhassa az embernek
95 II,25 | ismert, ‘bűnné’ tette értünk, hogy benne ‘Isten igazságossága’
96 II,26 | kérdést: hogyan lehetséges az, hogy Jézus, miközben mély egységben
97 II,27 | megmutatja Sziénai Katalinnak, hogy a szent lelkekben egyszerre
98 II,27 | mikor úgy mutatja be Jézust, hogy ő még a gyötrelem szakadékában
99 II,28 | talált. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből
100 II,28 | iránti szeretetét: „Tudod, hogy szeretlek” (vö. Jn 21,15–
101 II,28 | amikor ma is útnak indul, hogy a harmadik évezred kezdetén
102 III,29 | szeretnünk, követnünk, hogy benne részesei lehessünk
103 III,29 | Szentháromság életének, s hogy vele együtt átalakíthassuk
104 III,29 | mégha számol is a létükkel, hogy őszinte párbeszédet és hatékony
105 III,29 | jelentett számunkra ahhoz, hogy néhány évre elkötelezzük
106 III,29 | tevékenységgel kísérjük, hogy termékennyé tegyük a jubileumi
107 III,29 | közepette szükség van arra, hogy az Evangélium egyedülálló
108 III,29 | tagjai segítenek munkájukban, hogy bizalommal jelöljék ki a
109 III,30 | nem habozok kijelenteni, hogy az a távlat, melyhez egész
110 III,30 | kegyelmet kínált nekünk, hogy minden megkeresztelt élete
111 III,30 | és megújuljon? ~~Kívánom, hogy a Jubileum résztvevői közül
112 III,30 | kegyelmet, annak tudatában, hogy ez a kegyelem igényteli.
113 III,30 | jelentőséget ennek a tárgykörnek, hogy spirituális jelleget adjanak
114 III,30 | egyháztannak, hanem inkább azért, hogy kifejlesszék a benne rejlő
115 III,30 | sajátos lendítőerőt. Az, hogy újból felfedezték az Egyház „
116 III,30 | misztérium”-jellegét – vagyis hogy „az Atya, a Fiú és a Szentlélek
117 III,30 | fölfedezéséhez is el kellett hogy vezessen, abban az alapvető
118 III,30 | az alapvető értelemben, hogy az Egyház Ahhoz tartozik,
119 III,30 | 3). Amikor azt mondjuk, hogy az Egyház szent, akkor Krisztus
120 III,30 | áldozta fel magát a mi Urunk, hogy megszentelje (vö. Ef 5,25–
121 III,30 | marad: „Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek” (1 Tessz
122 III,31 | tűnhet első pillantásra, hogy ez kevésbé ültethető át
123 III,31 | von maga után az a tény, hogy lelkipásztori programunkat
124 III,31 | meggyőződést fejezi ki, hogy ha a keresztség révén valóban
125 III,31 | Úrnak, aki megengedte nekem, hogy az utóbbi néhány évben oly
126 III,31 | között váltak szentté. Ideje, hogy újra, meggyőződéssel, mindenki
127 III,31 | haladnia. Nyilvánvaló azonban, hogy a szentség útjai egészen
128 III,31 | útjai egészen személyesek, s hogy a szentség valódi pedagógiájára
129 III,32 | közösségi imát. Tudjuk azonban, hogy az imádság nem tekinthető
130 III,33 | idők jele”-e az a tény, hogy a szekularizáció széles
131 III,33 | kegyelemben részesültünk, hogy hiszünk Krisztusnak, aki
132 III,33 | is és képessé tesz arra, hogy Isten szándékai szerint
133 III,34 | 34. Bizonyos, hogy azok a hívek, akik különleges,
134 III,34 | azonban, ha azt gondoljuk, hogy az egyszerű keresztények
135 III,34 | veszély fenyegeti őket, hogy hitük fokozatosan elsorvad,
136 III,34 | Szükség van tehát arra, hogy az imádságra nevelés központi
137 III,34 | programban. Jómagam azt tervezem, hogy a szerdai katekézisek folyamán
138 III,34 | plébániaközösségek is élnének velük, hogy egész életüket az imádság
139 III,35 | bizonyosak vagyunk abban, hogy Krisztus tartja majd kezében,
140 III,35 | Urak Ura” (Jel 19,16), s hogy amikor az ő Húsvétját ünnepli
141 III,36 | szeretném tehát szorgalmazni, hogy az eucharisztia ünneplésén
142 III,36 | a kihívással szembesít, hogy – igen gyakran magunkra
143 III,37 | bátorság megújulását is, hogy általa a keresztény közösségek
144 III,37 | gyakorlatát. Emlékeztek talán, hogy 1984-ben Reconciliatio et
145 III,37 | szólítottalak fel benneteket, hogy minden lehető erőfeszítést
146 III,37 | újra felfedeztetni veletek, hogy Krisztus maga a mysterium
147 III,37 | a szokásos útja annak, hogy elnyerje a keresztség óta
148 III,37 | valószínűleg szükség van arra, hogy a lelkipásztorok nagyobb
149 III,37 | nem bírhatnak minket arra, hogy lemondjunk hivatásunkról!
150 III,38 | nem szabad azt hinnünk, hogy az eredmények a mi cselekvő-
151 III,38 | Isten azt várja tőlünk, hogy működjünk együtt kegyelmével,
152 III,38 | s arra szólít bennünket, hogy minden értelmi és cselekvési
153 III,38 | szolgálatában. Ne felejtsük azonban, hogy „Krisztus nélkül semmit
154 III,38 | csodálkozhatunk-e akkor azon, hogy pasztorációs terveink kudarcba
155 III,38 | Péternek jut az a szerep, hogy kimondja a hit szavait: „
156 III,38 | Engedjétek meg Péter Utódának, hogy az új évezred elején az
157 III,39 | hallgatása ~~39. Nem kétséges, hogy a szentség és az imádság
158 III,39 | ezt a távlatot azáltal is, hogy a családok körében is terjesztjük
159 III,39 | Bibliát. Különösen az fontos, hogy az Ige hallgatása eleven
160 III,40 | Az Igéből táplálkozni, hogy evangelizációs küldetésünk
161 III,40 | evangelizált országokban is, hogy „keresztény társadalomban”
162 III,40 | annak bizonyítása érdekében, hogy fel kell elevenítenünk a
163 III,40 | azonban úgy kell kielégíteni, hogy kellő tisztelettel vagyunk
164 III,40 | üzenetet beoltani kívánjuk, hogy a konkrét népek sajátos
165 III,40 | Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek” (1
166 III,40 | azért bízott ránk az Úr, hogy megsokszorozzuk azt. ~~
167 III,41 | is hozzászoktunk ahhoz, hogy távolról szemléljük a vértanúkat,
168 III,41 | tárt elénk, rámutatott, hogy korunkban is igen sok az
169 IV,42 | tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok,
170 IV,42 | a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás
171 IV,42 | ontja felénk (vö. Róm 5,5), hogy mi mind „egy szív, egy lélek” (
172 IV,42 | mondja a szeretethimnuszban, hogy hiába szólunk az emberek
173 IV,42 | egyházdoktorrá: „Megértettem, hogy az Egyháznak szíve van,
174 IV,42 | az Egyháznak szíve van, s hogy ez a szív szeretettől ég.
175 IV,42 | szeretettől ég. Megértettem, hogy egyedül a Szeretet képes
176 IV,42 | tagjait […]. Megértettem, hogy a Szeretet magában foglal
177 IV,42 | foglal minden hivatást, hogy a Szeretet – minden”. 27~~~~~~
178 IV,43 | világ várakozására is. ~~Hogy mit jelent ez konkrétan?
179 IV,43 | mindenekelőtt azt jelenti, hogy szívünk pillantását a bennünk
180 IV,43 | közösségi szellem azt jelenti, hogy a misztikus Test mélységes
181 IV,43 | a képességet is jelenti, hogy meglátjuk a másikban a jót,
182 IV,43 | meglátjuk a másikban a jót, hogy úgy fogadjuk és értékeljük
183 IV,43 | szellem végül azt jelenti, hogy megadjuk a testvérnek az „
184 IV,43 | az „őt megillető helyet”, hogy „hordozzuk egymás terhét” (
185 IV,44 | alapon arra kell ösztönöznie, hogy minden korábbinál inkább
186 IV,44 | tennünk annak érdekében, hogy jobban kifejeződjék az ezekben
187 IV,44 | különösképpen szükséges, hogy gyorsan és hatékonyan tudjunk
188 IV,45 | bölcsességet, amely – anélkül, hogy megkárosította volna a lelkipásztorok
189 IV,45 | emlékezteti a monostor apátját, hogy hallgassa meg a fiatalabbakat
190 IV,45 | az intézményes elemeket, hogy bizalmat és nyitottságot
191 IV,46 | közösség azon képességéhez, hogy teret engedjen a Lélek valamennyi
192 IV,46 | 12,12). Szükséges tehát, hogy a harmadik évezred Egyháza
193 IV,46 | tagját arra ösztönözze, hogy tudatosítsák saját tevékeny
194 IV,46 | Sürgető szükség van arra, hogy széles körben – a plébániákon,
195 IV,46 | akiknek az a feladatuk, hogy „az ideigvaló dolgok intézése
196 IV,46 | az Isten országát”, 32s hogy „az egyházban és a világban
197 IV,47 | a „nagy misztérium” is, hogy Krisztus hitvesi szeretetet
198 IV,47 | Inkább úgy kell eljárni, hogy mind teljesebb evangéliumi
199 IV,47 | tegyük a családokat arra, hogy meggyőző példáját adják
200 IV,48 | arról a kényes kérdésről, hogy elő kell segíteni a közösség
201 IV,48 | viszonylatban is? Sajnálatos, hogy a múlt szomorú öröksége
202 IV,48 | arra ösztönzött bennünket, hogy tekintetünket Krisztusra
203 IV,48 | tudatosította bennünk azt is, hogy az Egyház az egység misztériuma. „
204 IV,48 | Kinyilatkoztatja nekünk, hogy Krisztus egységet alkot
205 IV,48 | arra emlékeztet bennünket, hogy mindig mélyebben kell befogadnunk
206 IV,48 | ajándékot. Az „ut unum sint” – „hogy egyek legyenek” – könyörgés
207 IV,48 | épül az a bizalmunk is, hogy még a történelemben sikerülni
208 IV,48 | egyházakhoz is, s azt kívánom, hogy a javak cseréje, mely az
209 IV,48 | két tüdővel” lélegzett, hogy újra közös úton járjanak,
210 IV,49 | egyenesen kívánatos is, hogy egyre nagyobb mértékben
211 IV,49 | nagyobb mértékben lássa –, hogy az odaadás milyen fokára
212 IV,49 | szabad megfeledkeznünk arról, hogy senkit sem zárhatunk ki
213 IV,50 | lép a harmadik évezredbe, hogy a gazdasági, kulturális,
214 IV,50 | minimumot sem. Lehetséges-e, hogy korunkban is vannak még
215 IV,50 | abban a képességben is, hogy közel menjünk a szenvedőkhöz
216 IV,50 | Mindeközben szükséges, hogy a segítségnyújtás gesztusa
217 IV,50 | érdekében úgy kell viselkednünk, hogy a szegények minden keresztény
218 IV,51 | bennünket az ember szolgálata, hogy kiáltsuk világgá, akár alkalmas,
219 IV,51 | megillető méltóságot. ~Ahhoz, hogy a keresztény tanúságtétel
220 IV,51 | mindenekelőtt azt kiemelve, hogy nem a hit szempontjait akarjuk
221 IV,51 | család szolgálatává válik, hogy mindenütt tiszteljék azokat
222 IV,52 | 52. Egyértelmű, hogy a felsorolt feladatokat
223 IV,52 | Főként a világiakra hárul, hogy e feladatkörökben betöltsék
224 IV,52 | sajátos hivatásukat, anélkül, hogy valaha is engednék, hogy
225 IV,52 | hogy valaha is engednék, hogy a keresztény közösségeket
226 IV,52 | kapcsolatokat kell úgy alakítani, hogy közben tiszteletben tartjuk
227 IV,52 | Tanítóhivatal annak érdekében, hogy a társadalmi valóságokat
228 IV,52 | Evangélium fényében értelmezze, s hogy mind pontosabb és szervesebb
229 IV,52 | szigorúbban kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak”. 36~~~~~~
230 IV,53 | kapcsolatban –, arra törekedtem, hogy a Jubileumi Év, melynek
231 IV,53 | fordítjuk. Nagyon fontos, hogy a mögöttünk álló jelentős
232 IV,53 | arra ösztönözte a világot, hogy Róma és az Egyház felé –
233 IV,54 | ugyanakkor követelő feladatunk, hogy visszatükrözzük. A szentatyák
234 IV,54 | általa akarták megmutatni, hogy az Egyház Krisztustól, a
235 IV,54 | tanítványaitól is azt kérte, hogy ők is legyenek „a világ
236 IV,55 | van erre a párbeszédre, hogy általa biztosítsuk a béke
237 IV,56 | keresztényeknek az a feladatunk, hogy a dialógus folyamán is tökéletes
238 IV,56 | Nem kell attól tartanunk, hogy megsértjük a másik személyét,
239 IV,56 | úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (
240 IV,56 | szem előtt kell tartania, hogy a missio ad gentes elsődleges
241 IV,56 | feladata annak hirdetése, hogy az emberek megtalálják az
242 IV,56 | nem lehet akadálya annak, hogy meghallgatásra kész szívvel
243 IV,56 | bocsátkozzunk a párbeszédbe. Tudjuk, hogy a kegyelemmel szemben, mely
244 IV,56 | miközben arra vállalkozik, hogy gondosan és figyelmes körültekintéssel
245 IV,56 | szándékának jeleit”, 42felismeri, hogy nemcsak adja őket, hanem „
246 IV,56 | nemcsak adja őket, hanem „hogy mennyi mindent köszönhet
247 IV,56 | Zsinat szintén arra biztat, hogy ezzel a nyitottsággal és
248 IV,56 | vallás felé. A mi dolgunk, hogy hűségesen kövessük tanításának
249 IV,57 | előkészítésekor is azt kértem, hogy az Egyház tartson lelkiismeretvizsgálatot:
250 IV,57 | végiggondolására, s azt kívánom, hogy – így vagy úgy – ezt tegye
251 IV,57 | sürgetőbbnek érzem azt a feladatot, hogy a Zsinatra mutassak mint
252 Összef,58| tekintetre van szükségünk, hogy ezt megláthassuk, és főként
253 Összef,58| és főként tágas szívre, hogy magunk is munkálóivá legyünk.
254 Összef,58| ünnepeltük-e a Jubileumi Évet, hogy újra kapcsolatba kerüljünk
255 Összef,58| most újra arra hív minket, hogy induljunk útnak: „Mentjetek
256 Összef,58| arra ösztönöz bennünket, hogy folytassuk utunkat annak
257 Összef,59| mögöttünk, de csak azért, hogy minden korábbinál szélesebbre
258 Összef,59| meggémberedett tagjainkat, hogy az előttünk álló útra térjünk.
259 Összef,59| készen arcának felismerésére, hogy mi is testvéreinkhez szaladjunk
|