Chapter,Paragraph
1 Intro,2 | Isten tekintete nyugszik. Nem vonhatjuk azonban ki magunkat
2 I,4 | Istennek a meglepetése, aki nem érte be azzal, hogy megteremtse
3 I,4 | szoruló bűnösök – s ugyan ki nem szorul rá? – továbbra is
4 I,6 | azokat az eseményeit, amikor nem ragyogott az evangéliumi
5 I,7 | megnyilvánulása mindazonáltal nem akadályozta meg, hogy hálát
6 I,7 | is. Erről az örökségről nem mondhatunk le; állandó hálával
7 I,9 | a rájuk tekintők számára nem lesz könnyű kitörölni ennek
8 I,9 | Krisztusban található. Vajon nem Krisztus-e a valódi szabadság
9 I,9 | szívbéli öröm titka? Vajon nem legjobb barátunk-e ő, ugyanakkor
10 I,10 | zarándoklatok ~10. Természetesen nem térhetek ki valamennyi jubileumi
11 I,12 | értelmezem a Jubileumi Évet. Nem feledkeztem meg azonban
12 I,14 | nagy eseménye is volt – nem is lehetett volna másként.
13 I,15 | ebben az évben tettünk, az nem igazolhatja az önelégültséget,
14 I,15 | kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten Országára” (
15 I,15 | Isten Országának ügye nem tűri, hogy hátrafelé nézzünk,
16 II,16 | korunk emberei is azt kérik – nem mindig tudatosan – a mai
17 II,16 | engedjék őt „látni” is. Vajon nem azt a hivatást kapta-e az
18 II,16 | elszegényedik tanúságtételünk, ha nem vállalkozunk előzetesen
19 II,17 | állíthatja: „A Szentírás nem ismerése magának Krisztusnak
20 II,17 | ismerése magának Krisztusnak a nem ismerése”. 8Lehorgonyozva
21 II,18 | Az Evangéliumok valójában nem állítják, hogy Jézus teljes
22 II,18 | és részletes beszámolóval nem rendelkezünk róla, mégis
23 II,19 | oldalát” (uo.). Bizonyos, hogy nem hittek neki egykönnyen.
24 II,19 | végtelenül elbűvölik, de nem képes fölébe helyezni őt
25 II,20 | fogadja Péter vallomását: „Nem a test és vér nyilatkoztatta
26 II,20 | Jézus esetében ez a mód nem elégséges. A „kinyilatkoztatás”
27 II,20 | arcát a magunk erejéből nem vagyunk képesek tökéletesen
28 II,21(10)| szétválaszthatatlanul […] nem tagozódik és nem osztódik
29 II,21(10)| szétválaszthatatlanul […] nem tagozódik és nem osztódik két személyre,
30 II,22 | Fiának ez a leereszkedése nem öncélú, hanem inkább Krisztus
31 II,23 | zsoltáros régi törekvése nem teljesülhet intenzívebben
32 II,23(12)| a szempontot: „Az ember nem istenülhetne meg a teremtménnyel
33 II,23(12)| teremtménnyel egyesülve, ha a Fiú nem lett volna valóban Isten”,
34 II,24 | tudata jelent. Az Egyház nem kételkedik abban, hogy Istentől
35 II,24 | arról gondolkodott. Vajon nem éppen ezt fejezi-e ki Lukács,
36 II,24 | válaszolja: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám
37 II,24 | Önmagáról alkotott tudata felől nem hagy kétséget Jézus: „Az
38 II,25 | Atya azonban, úgy tűnik, nem akarja meghallani Fiának
39 II,25 | az Atya] azt, aki bűnt nem ismert, ‘bűnné’ tette értünk,
40 II,26 | Kereszten elhangzó kiáltása nem egy elkeseredett ember szorongását
41 II,26 | jelenti. A teológiai hagyomány nem mulasztotta el feltenni
42 II,28 | arcának szemlélése azonban nem állapodhat meg a Megfeszített
43 II,28 | képénél. Ô a Feltámadott! Ha nem így lenne, nem lenne értelme
44 II,28 | Feltámadott! Ha nem így lenne, nem lenne értelme a mi tanításunknak
45 II,28 | értelme a mi tanításunknak és nem lenne értelme a hitünknek
46 III,29 | magunkat, mindazonáltal nem becsüljük alá a problémákat.
47 III,29 | problémákat. Természetesen nem engedhetünk annak a naiv
48 III,29 | nagy kihívásaival szemben. Nem: minket nem valami varázsige
49 III,29 | kihívásaival szemben. Nem: minket nem valami varázsige fog megmenteni,
50 III,29 | bizonyosság: Veletek vagyok! ~~Nem „új programot” kell kitalálnunk.
51 III,29 | Jeruzsálemben. Ez a program nem változik együtt a különféle
52 III,29 | magatokévá tettétek. Most azonban nem közvetlen cél lebeg előttünk,
53 III,29 | pasztoráció szélesebb és nem kevésbé követelő horizontja.
54 III,29 | zsinatokon kialakult. Vajon nem éppen ez-e a püspöki szinódus
55 III,29 | gondolkodás e gazdag kincsét nem engedhetjük veszendőbe menni,
56 III,30 | szentség ~30. Mindenekelőtt nem habozok kijelenteni, hogy
57 III,30 | kell, a szentség távlata. Nem ez volt-e a jubileumi búcsú
58 III,30 | életszentségre”. A zsinati atyák nem azért tulajdonítottak oly
59 III,31 | veszünk lakást általa –, akkor nem elégedhetünk meg a középszerű
60 III,31 | a Zsinat is kifejtette, nem szabad félreérteni a tökéletességnek
61 III,32 | azonban, hogy az imádság nem tekinthető automatizmusnak.
62 III,32 | kereszténységnek, melyet nem a jövőtől való félelem kormányoz,
63 III,33 | 33. Vajon nem „az idők jele”-e az a tény,
64 III,33 | van szükség, amely azonban nem térít el a történelem elkötelezett
65 III,34 | felületes imádsággal, mely nem képes betölteni életüket.
66 III,35 | eljön Krisztus, dicsőségben. Nem tudjuk, milyen eseményeket
67 III,36 | elkötelezettség ez, melyről nem szabad lemondanunk, s amellyel
68 III,37 | E válságot előidéző okok nem szűntek meg az eltelt rövid
69 III,37 | intézett hozzánk, melyet nem szabad figyelmen kívül hagynunk:
70 III,37 | Paptestvérek, az átmeneti válságok nem bírhatnak minket arra, hogy
71 III,38 | tevékenységre nézve is: nem szabad azt hinnünk, hogy
72 III,38 | Egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit” (Lk 5,5).
73 III,39 | Az Ige hallgatása ~~39. Nem kétséges, hogy a szentség
74 III,40 | kiáltott: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (
75 III,40 | missziós lelkületet, amely nem „specialisták” csoportjának
76 III,40 | találkozott Krisztussal, az nem őrizheti meg őt önmagának,
77 III,40 | gyermekekhez fordulunk, s közben nem rejtjük véka alá az evangéliumi
78 III,41 | megpróbáltatásai folyamán. Vajon nem így lesz-e a most kezdődő
79 IV,42 | szavakat mondott e témakörben, nem szabad alábecsülnünk jelentőségüket.
80 IV,43 | számomra való ajándékot” is, nem pusztán annak a testvérnek
81 IV,43 | közösségalkotás külső eszközei nem sokat érnek. Lélek nélküli
82 IV,43 | csak mímelnék a közösséget, nem pedig a növekedés kifejeződéseit
83 IV,45 | tanácsokét. Ezek, mint tudjuk, nem a parlamentáris demokrácia
84 IV,45 | mivel csak tanácskozási, nem pedig döntéshozatali joguk
85 IV,46 | előtt. Az Egyház egysége nem egyformaság, hanem a jogos
86 IV,46 | követelően és ellentmondás nem tűrve mindenkihez szól: „
87 IV,47 | vö. Ef 5,32). ~Az Egyház nem engedhet e kérdésben a rá
88 IV,48 | a múlt szomorú öröksége nem torpan meg az új évezred
89 IV,48 | Krisztus – s benne az Egyház nem oszlik pártokra (vö. 1 Kor
90 IV,48 | emberi gyengeségből fakad: nem vagyunk képesek egységesen
91 IV,48 | szemben. Jézus imájára, nem pedig a mi képességeinkre
92 IV,49 | voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok.
93 IV,49 | Mt 25,35–36). Ez a szöveg nem puszta felszólítás a szeretetre,
94 IV,50 | életfeltételeket szab nekik, melyek nem érik el az emberi méltóságot
95 IV,50 | analfabétizmusra kárhoztatunk, akik nem kapják meg a legelemibb
96 IV,50 | érezzék magukat. Vajon nem ennek megvalósításával mutathatjuk
97 IV,51 | szemben a keresztény szellem nem maradhat érzéketlen. ~Van
98 IV,51 | akár alkalmatlan: soha nem mentesülhetnek az etika
99 IV,51 | mindenekelőtt azt kiemelve, hogy nem a hit szempontjait akarjuk
100 IV,51 | szempontjait akarjuk rátukmálni a nem hívőkre, hanem magának az
101 IV,52 | kereszténységet, ez ugyanis nem lenne összeegyeztethető
102 IV,52 | viszonylagos jellegét, ugyanakkor nem ment fel bennünket e történelem
103 IV,52 | tanítása: „A krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a
104 IV,52 | embereket a világ építésétől, nem teszi őket közönyösekké
105 IV,53 | módon osztotta meg javait a nem keresztényekkel, s elment
106 IV,54 | világosságában. Ezt a fényt azonban nem mindenki látja. A mi csodálatos
107 IV,55(39)| Nyilatkozat az Egyház és a nem keresztény vallások viszonyáról. ~
108 IV,56 | 56. A párbeszédet azonban nem alapozhatjuk a vallási közömbösségre.
109 IV,56 | reményről (vö. 1 Pt 3,15). Nem kell attól tartanunk, hogy
110 IV,56 | Nyilatkozat mostanában kiemelte – nem képezheti tárgyát dialogikus
111 IV,56 | kötelességünk. ~~Az Egyház tehát nem vonhatja ki magát a népekhez
112 IV,56 | vallások közötti párbeszéd „nem helyettesítheti egyszerűen
113 IV,56 | a misszionárius feladat nem lehet akadálya annak, hogy
114 IV,56 | történelemre, az Egyház nem hagyhat fel kutatásainak
115 IV,56 | közvetített üzenetet. Vajon nem ennek az alázatos és bizakodó
116 Összef,58| munkálóivá legyünk. Vajon nem azért ünnepeltük-e a Jubileumi
117 Összef,58| reménynek a jegyében, amely „nem csal meg” (Róm 5,5). ~~Az
118 Összef,59| Jubileum lelkesedése után nem kell visszatérnünk a szürke
|