Chapter,Paragraph
1 Intro,3 | formáivá kell alakítanunk azt. Olyan feladat ez, amelynek
2 I,4 | Évet meghirdető bullában azt az óhajomat fejeztem ki,
3 I,4 | hírül adták a pásztoroknak azt a csodálatos eseményt, hogy
4 I,5 | osztatlan Szentháromságot, azt a kimondhatatlan titkot,
5 I,6 | lelkiismeret-vizsgálatra, tudva azt, hogy az Egyház, mely bűnösöket
6 I,6 | szellem. Hogyan is feledhetném azt a 2000. március 12-én tartott,
7 I,8 | aggodalmaikat, szenvedéseiket: azt az élettörténetet, mellyel
8 I,9 | élet radikális döntését, s azt a csodálatos feladatot adom
9 I,10 | Mk 10,14). Sőt, talán azt is jelenti, hogy megismételjük
10 I,10 | nagy kegyelmekkel járt. Azt kértem tőlük, hogy Szent
11 I,12 | ismételten érvényre juttathatta azt a gondviselésszerű szerepét,
12 I,12 | szentségének misztériumát. 7~~~~~~~~~Azt is javasoltam, hogy a Jubileumi
13 I,14 | formája eredetileg éppen azt az időt jelentette, amikor
14 I,14 | konszenzust és gyorsan megoldják azt a kérdést, melytől számos
15 II,16 | hasonlóan korunk emberei is azt kérik – nem mindig tudatosan –
16 II,16 | őt „látni” is. Vajon nem azt a hivatást kapta-e az Egyház,
17 II,18 | is biztos tanúk vallották azt az emberileg zavarba ejtő
18 II,19 | mint ők! „Övéitől” éppen azt a felismerési többletet
19 II,20 | imádság élménye nyújthatja azt a keretet, amelyben megérlelődhet
20 II,24 | személyének igazságát és azt, ahogy arról gondolkodott.
21 II,24 | hangsúlyozza, sőt, egyenesen azt állítja, hogy végeredményben
22 II,24 | sem tudja megingatni benne azt a derűs bizonyosságot, hogy
23 II,25 | arcát” is: „Ô [az Atya] azt, aki bűnt nem ismert, ‘bűnné’
24 III,29 | tudatában tesszük fel ma azt a kérdést magunknak, melyet
25 III,30 | Szent” (vö. Iz 6,3). Amikor azt mondjuk, hogy az Egyház
26 III,31 | szentség jele alá helyezzük. Azt a meggyőződést fejezi ki,
27 III,31 | vallásosságot követ. Ha azt kérdezzük egy katekumentől: „
28 III,33 | ígéretéről: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja.
29 III,34 | ezeket. Tévedünk azonban, ha azt gondoljuk, hogy az egyszerű
30 III,34 | lelkipásztori programban. Jómagam azt tervezem, hogy a szerdai
31 III,37 | kitartással mutassák be azt a híveknek és emeljék ki
32 III,38 | tevékenységre nézve is: nem szabad azt hinnünk, hogy az eredmények
33 III,38 | tervezőképességeinktől függenek. Isten azt várja tőlünk, hogy működjünk
34 III,39 | megtalálhatjuk a bibliai szövegben azt az eleven igét, mely cselekvésre
35 III,40 | Úr, hogy megsokszorozzuk azt. ~~
36 IV,43 | közösségi szellem mindenekelőtt azt jelenti, hogy szívünk pillantását
37 IV,43 | is. A közösségi szellem azt jelenti, hogy a misztikus
38 IV,43 | nekik. A közösségi szellem azt a képességet is jelenti,
39 IV,43 | úgy fogadjuk és értékeljük azt, mint Isten ajándékát: mint „
40 IV,43 | közösségi szellem végül azt jelenti, hogy megadjuk a
41 IV,45 | nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb”. 30Nolai Szent
42 IV,48 | egyben tudatosította bennünk azt is, hogy az Egyház az egység
43 IV,48 | képesek egységesen befogadni azt az ajándékot, melyet folyamatosan
44 IV,48 | keleti egyházakhoz is, s azt kívánom, hogy a javak cseréje,
45 IV,50 | problémákhoz, és megfejteni azt a felhívást, melyet a szegénységnek
46 IV,51 | érdekében, mindenekelőtt azt kiemelve, hogy nem a hit
47 IV,53 | között próbáljuk megismételni azt a tapasztalatot, mellyel
48 IV,54 | 12) és tanítványaitól is azt kérte, hogy ők is legyenek „
49 IV,56 | tevékenység kötelezettsége alól, s azt is szem előtt kell tartania,
50 IV,57 | Jubileum előkészítésekor is azt kértem, hogy az Egyház tartson
51 IV,57 | ennek végiggondolására, s azt kívánom, hogy – így vagy
52 IV,57 | korábbinál sürgetőbbnek érzem azt a feladatot, hogy a Zsinatra
53 Összef,59| korábbinál szélesebbre tárjuk azt az eleven kaput, aki maga
|