Chapter,Paragraph

 1 Intro,1  |             Novo millennio ineunte), amikor véget ér a Nagy Jubileum –
 2 Intro,2  |   gondviselésszerű találkozót látok, amikor az Egyház – harmincöt évvel
 3  I,4     |             az angyalok hivatkoztak, amikor hírül adták a pásztoroknak
 4  I,4     |          elképedt honfitársai előtt, amikor magára alkalmazta Izajás
 5  I,5     |              megszületését Máriától, amikor majd elérkezik „az idők
 6  I,5     |            az a titokzatos pillanat, amikor közel jön hozzánk Isten
 7  I,6     |     évezrednek azokat az eseményeit, amikor nem ragyogott az evangéliumi
 8  I,6     |          tartott, megható liturgiát, amikor a Szent Péter-bazilikában,
 9  I,9     |           ennek a hétnek az emlékét, amikor Róma „megfiatalodott a fiatalokkal”.
10  I,11    |   igyekeztünk neki adni mindvégig. S amikor megemlékeztünk a Fiú születéséről,
11  I,11    |      felajánlását is hozzá intéztük, amikor a világ számos püspöki konferenciájával
12  I,12    |             ökumenikus találkozónak, amikor, a történelem folyamán első
13  I,13    |        iránta érzett tisztelet, majd amikor az Utolsó Vacsora – vagyis
14  I,13    |       mutathattam be a szentmisét, s amikor újra átelmélkedhettem a
15  I,14    |              azt az időt jelentette, amikor a közösség a személyek közötti
16 II,16    |            tegyük. A Jubileum végén, amikor – magunkba zárva e különleges
17 II,18    |          kezdve attól a pillanattól, amikor az ifjú galileait Keresztelő
18 II,19    |         valóságáról biztosítja őket, amikor megmutatja nekik „kezét
19 II,19    |      minduntalan felötlöttek bennük, amikor Jézus gesztusaival vagy
20 II,20    |            értelmű kijelentést tesz, amikor megjegyzi, hogy ez a párbeszéd
21 II,20    |  tanítványokkal olyankor zajlott le, amikor Jézus „egyszer egyedül imádkozott” (
22 II,22    |           elgondolást teszi magáévá, amikor megállapítja, hogy Isten
23 II,22    |             1,3; vö. 9,5). Manapság, amikor a kortárs kultúra számos
24 II,24    |              ezt fejezi-e ki Lukács, amikor beszámol az alig tizenkét
25 II,26    |    valamennyiünk üdvére. Ugyanakkor, amikor Atyjától „elhagyatva” bűneinkkel
26 II,28    |          élmény erősíti az Egyházat, amikor ma is útnak indul, hogy
27 III,30   |       háromszor Szent” (vö. Iz 6,3). Amikor azt mondjuk, hogy az Egyház
28 III,31   |                                  31. Amikor ezt az elemi igazságot tesszük
29 III,33   |           elkötelezett alakításától: amikor megnyitja a szívet Isten
30 III,34   |              járunk ahhoz az időhöz, amikor a keresztény közösség összehangolja
31 III,35   |              feltámadt Úr napjaként, amikor – mint hetenként ismétlődő
32 III,35   |               az emlékezete tagolja, amikor a feltámadt Krisztus a béke
33 III,35   |     megelőlegezi az utolsó napot is, amikor majd újra eljön Krisztus,
34 III,35   |             Ura” (Jel 19,16), s hogy amikor az ő Húsvétját ünnepli az
35 III,36   |            részvétel kötelezettsége. Amikor azonban Isten családjaként
36 III,37   |          súlyos bűnök bocsánatát”. 24Amikor az általam említett szinódus
37 III,38   |            tervek kidolgozása során, amikor nagyobb bizalommal kötelezzük
38 III,40   |            üdvözítsek” (1 Kor 9,22). Amikor ezeket a javaslatokat teszem,
39 IV,46    |              be a maguk szerepét […] amikor az evangélium közvetítésében
40 IV,47    | visszaállította eredeti ragyogásába, amikor kinyilatkoztatta, mit akart
41 IV,48    |            hosszú út áll előttünk. ~~Amikor a nagy Jubileum arra ösztönzött
42 IV,48    |           annak az időnek az emléke, amikor az Egyház még „két tüdővel”
43 IV,48    |       törekedjünk arra a pillanatra, amikor majd Krisztus valamennyi
44 IV,49    |            minden emberrel egyesült, amikor testté lett”. 35Az Evangélium
45 IV,54    |          Krisztus mondott önmagáról, amikor a „világ világosságaként”
46 Összef,58|              nekünk adja magát, mint amikor „a hét első napjának” (Jn