Chapter,Paragraph

 1  I,4  |           eleven az a kijelentés, melyet Jézus tett saját hivatásáról
 2  I,7  |          is abban az évszázadban, melyet most hagyunk magunk mögött,
 3  I,9  |       velük folytatott párbeszéd, melyet a kölcsönös rokonszenv és
 4  I,15 |     keressük annak az örökségnek, melyet számunkra hagyott, habozás
 5  I,15 |      szemrehányásra emlékeztetek, melyet Mártának tett Jézus: „Sok
 6 II,16 |            Jn 12,21). Ez a kérés, melyet a Húsvét alkalmával Jeruzsálembe
 7 II,17 | tanúságtétel juttatja el hozzánk, melyet az Evangéliumok, összetett
 8 II,19 |             Jn 20,20). Az az arc, melyet az apostolok a feltámadás
 9 II,19 |        Olyan tapasztalat volt ez, melyet az apostoloknak már korábban
10 II,21 |         kapott teljes emberségét, melyet halálra adtak, majd átlényegült
11 II,25 |    Misztérium ez a misztériumban, melyet az emberi teremtmény csak
12 II,25 |         kiáltásban nyilvánul meg, melyet Jézus hallat a Kereszten: „‘
13 II,27 |      jelenthet komoly segítséget, melyet a Szentek „megélt teológiája”
14 II,27 |       siet az a tapasztalatuk is, melyet a misztikus hagyományban „
15 III,29|          azt a kérdést magunknak, melyet Péterhez intéztek Jeruzsálemben
16 III,31|           programnak az alapjává, melyet az új évezred kezdetén hirdetünk,
17 III,31|   építenie mindazt a gazdagságot, melyet a személyes és csoportos
18 III,32|          eleven kereszténységnek, melyet nem a jövőtől való félelem
19 III,33|           Jn 14,21). Olyan út ez, melyet teljes egészében a kegyelem
20 III,33|           kimondhatatlan örömhöz, melyet a misztikusok „jegyesi egyesülésként”
21 III,36|           Olyan évezredbe lépünk, melyet a kultúrák és vallások összekeveredése
22 III,37|           válságának leküzdésére, melyet a kortárs kultúrában tapasztalnunk
23 III,37|           A Jubileumi Év azonban, melyet különösen jellemzett a szentségi
24 III,37|        üzenetet intézett hozzánk, melyet nem szabad figyelmen kívül
25 III,40|          vázlata annak a jövőnek, melyet Isten Lelke készít nekünk. ~~
26 III,40|         25,15) kell befektetnünk, melyet azért bízott ránk az Úr,
27 IV,42 |       parancsból” kell fakadniuk, melyet ő adott nekünk: „Amint én
28 IV,47 |      Isten eredeti terve szerint, melyet a történelem folyamán „szívünk
29 IV,47 |       adják az olyan házasságnak, melyet tökéletesen Isten tervei
30 IV,48 |       befogadni azt az ajándékot, melyet folyamatosan ad Krisztus,
31 IV,48 |  misztikus Testének. Jézus imája, melyet az Utolsó Vacsora alkalmával
32 IV,48 |    forrása is és állandó ajándék, melyet titokzatosan kapunk tőle
33 IV,50 |       megfejteni azt a felhívást, melyet a szegénységnek ez a világa
34 IV,50 |   evangelizáció e formája nélkül, melyet a szeretet eszközeivel és
35 IV,51 |           olyan sajátos esete is, melyet gyakran rosszul értenek,
36 IV,56 |   mindenkinek felkínált adományt, melyet valóban mindenki számára
37 IV,57 |           arra a nagy kegyelemre, melyet a huszadik században élvezhetett