Chapter,Paragraph

 1 Intro,1|        Lélek: „Marana tha – Jöjj el, Urunk, Jézus” (vö. Jel
 2  I,4   |     velünk, noha kétezer év múlt el a történelem során, mégsem
 3  I,4   |        Lk 2,11). Kétezer év telt el, ma sokkal inkább, mint
 4  I,4   |        Lk 4,21). Kétezer év telt el, de az irgalomra szoruló
 5  I,6   |           melyeket fiai követtek el a történelem folyamán, beárnyékolva
 6  I,8   |          számtalan gyermeke jött el ide, Rómába, az Apostolok
 7 II,17  | történelmi tanúságtétel juttatja el hozzánk, melyet az Evangéliumok,
 8 II,19  |         Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat” (Jn 20,
 9 II,19  |       Csak a hit útján juthatunk el valóban Jézushoz; olyan
10 II,19  |      felismerési többletet várja el, mellyel eljuthatnak személye
11 II,19  |       által megvallott hit vezet el titkának leglényegéhez: „
12 II,20  |                20. Hogyan jutott el Péter ehhez a hithez? S
13 II,21  |     érintse sebeit, azaz ismerje el Máriától kapott teljes emberségét,
14 II,24  |       emiatt vetették és ítélték el Jézust: azért törtek az
15 II,25  |        hogy ha lehetséges, vegye el tőle a szenvedés kelyhét (
16 II,25  |   Istenem, Istenem, mért hagytál el?” (Mk 15,34). Elképzelhető-e
17 II,26  |        hagyomány nem mulasztotta el feltenni a kérdést: hogyan
18 III,30 |         újbóli fölfedezéséhez is el kellett hogy vezessen, abban
19 III,33 |          amely azonban nem térít el a történelem elkötelezett
20 III,34 |        központi helyet foglaljon el az egész lelkipásztori programban.
21 III,38 |    nagyobb bizalommal kötelezzük el magunkat egy olyan pasztoráció
22 III,39 |         meg kell szilárdítani és el kell mélyíteni ezt a távlatot
23 III,40 |      különösen nagy örömmel tölt el bennünket az Egyház sokszínű
24 III,40 |        mindenki előtt bizalommal el kell ismételnünk. A felnőttekhez,
25 III,41 |          megmutatták és mintegy „el is egyengették” a jövő útját.
26 IV,42  |  részegyházak szintjén szilárdan el kell köteleznünk programunkat,
27 IV,42  |        nyelvén, hiába „mozdítunk el hegyeket” a hitünkkel, ha
28 IV,49  |        Országának magjait vetjük el a történelemben, melyeket
29 IV,50  |      szab nekik, melyek nem érik el az emberi méltóságot megillető
30 IV,50  |          a rétegekben uralkodnak el, akik nincsenek híjával
31 IV,52  |      keresztény tanúságtételnek. El kell vetnünk minden olyan
32 IV,52  |       krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ építésétől,
33 IV,55  |          a távlatban helyezkedik el a vallások közötti párbeszéd
34 IV,56  |      kegyelem, mely örömmel tölt el bennünket; olyan újság,
35 IV,56  |      támaszkodik – ő vezeti majd el „a teljes igazságra” (vö.
36 IV,57  |      micsoda gazdagsággal áraszt el bennünket a II. Vatikáni