1025-egyha | egyid-fiata | fidel-irany | iras-kuszo | kuzde-nagyr | nagys-szeke | szeku-tudom | tudta-zsolt
Chapter,Paragraph
1 II,27(14) | complčtes, Paris, 1997, 1025. ~
2 Intro,1 | irgalma örökkévaló” (Zsolt 118[117],1). ~~
3 Intro,1 | irgalma örökkévaló” (Zsolt 118[117],1). ~~
4 IV,48 | a testvérek” (Zsolt 133[132],1). ~~
5 II,27(13) | Társulat, Budapest, 1983, 135–136. Dr. Csertő György OP
6 II,27(13) | Társulat, Budapest, 1983, 135–136. Dr. Csertő György OP fordítása. ~
7 II,27(14) | entretiens. Le carnet jaune, 1897. július 6. In: Oeuvres complčtes,
8 II,27(13) | István Társulat, Budapest, 1983, 135–136. Dr. Csertő György
9 III,37 | Emlékeztek talán, hogy 1984-ben Reconciliatio et poenitentia
10 III,37(23)| 18. pont. AAS 77 (1985), 224. ~
11 III,33(18)| elmélkedés néhány vonatkozásáról, 1989. október 15. in: AAS 82 (
12 III,33(18)| október 15. in: AAS 82 (1990), 362–379. ~
13 IV,56(40) | tájékoztatás kezdetű instrukció, 1991. május 19., 82. pont. AAS
14 IV,56(40) | május 19., 82. pont. AAS 84 (1992), 444. ~
15 IV,42(27) | Oeuvres complčtes, Paris 1996, 226. ~
16 I,4(2) | Szent István Társulat, 1999. Dr. Diós István fordítása. ~
17 Összef,59 | Mindnyájatoknak Áldásomat. ~~Vatikán, 2001. január 6-án, az Úr Megjelenésének
18 III,37(23)| 18. pont. AAS 77 (1985), 224. ~
19 IV,42(27) | Oeuvres complčtes, Paris 1996, 226. ~
20 III,37(24)| Uo., 31. pont: i. h., 258. ~
21 II,21(10) | Kalkedóni ökumenikus zsinat, DS 301–302; magyarul: Jug László –
22 II,21(10) | ökumenikus zsinat, DS 301–302; magyarul: Jug László –
23 III,33 | 33. Vajon nem „az idők jele”-
24 III,33(18)| október 15. in: AAS 82 (1990), 362–379. ~
25 III,33(18)| in: AAS 82 (1990), 362–379. ~
26 III,39 | Az Ige hallgatása ~~39. Nem kétséges, hogy a szentség
27 IV,42(27) | B kézirat, 3r° 3v°: Thérčse de Lisieux,
28 IV,42(27) | B kézirat, 3r° 3v°: Thérčse de Lisieux, Oeuvres
29 II,23(12) | ariánusok ellen 70: PG 26, 425B – 426G. ~
30 II,23(12) | ellen 70: PG 26, 425B – 426G. ~
31 IV,56(40) | 82. pont. AAS 84 (1992), 444. ~
32 II,21 | identitását, a Kalkedóni Zsinat (451) klasszikus formulája szerint: „
33 IV,47 | 47. Külön figyelmet kell fordítani
34 IV,53 | Konkrét jel ~~53. Jelezni akarva a szeretetnek
35 III,41(25)| Védőbeszéd, 50,13: PL 1,534. ~
36 IV,54 | Párbeszéd és misszió ~~54. Új évszázad, új évezred
37 III,30(15)| De Orat. Dom. 23: PL 4, 553; vö. Lumen gentium, 4. pont. ~
38 IV,56 | 56. A párbeszédet azonban nem
39 IV,57 | A Zsinat fényében ~~57. Kedves Testvérek, micsoda
40 Összef,58 | 58. Haladjunk tehát előre reménységben!
41 Összef,59 | 59. Kedves Testvérek! A Szent
42 I,8(5) | Dei, XVIII, 51,2: PL 41, 614; vö. II. Vatikáni Zsiant,
43 I,15 | az Isten Országára” (Lk 9,62). Isten Országának ügye
44 II,23 | ragyogtatta arcát” (vö. Zsolt 67[66],2). Egyidejűleg, mivel
45 II,23 | ragyogtatta arcát” (vö. Zsolt 67[66],2). Egyidejűleg, mivel
46 II,23(12) | Beszéd az ariánusok ellen 70: PG 26, 425B – 426G. ~
47 III,35(21)| Uo., 2. pont. I. h. 714. Dr. Diós István fordítása,
48 III,35(20)| 19. pont. AAS 90 (1998), 724. ~
49 III,36(22)| 35. pont. AAS 90 (1998), 734. ~
50 III,37(23)| 18. pont. AAS 77 (1985), 224. ~
51 II,27(13) | 78. fejezet. Magyarul: Sziénai
52 IV,56(40) | május 19., 82. pont. AAS 84 (1992), 444. ~
53 IV,45(29) | augusztus 15. AAS 89 (1997), 852–877, különösen 5. cikkely:
54 IV,45(29) | augusztus 15. AAS 89 (1997), 852–877, különösen 5. cikkely: Az
55 Intro,2 | örökké éneklem – Zsolt 89[88],2). ~~Ugyanakkor újra meg
56 IV,54(38) | suum lumen non habeat, sed ab Unigenito Filio Dei, qui
57 I,13 | kezdeni, hogy kifejezetten Ábrahám nyomába eredjek, „aki atyánk
58 II,22 | megrendítő Szent János-i ábrázolását az egész Újszövetségi Szentírás
59 II,18 | éven át (vö. Lk 3,23), az „ács fiáról” (Mt 13,55), sőt
60 II,18 | 13,55), sőt magáról az „ácsról” is biztos adatokkal szolgálnak,
61 IV,46(33) | Vatikáni Zsinat , Apostolicam actuositatem , Határozat a világi hívek
62 II,18 | korszakáról sokkal bőségesebbek az adatok, kezdve attól a pillanattól,
63 II,18 | magáról az „ácsról” is biztos adatokkal szolgálnak, akinek megvolt
64 IV,47 | hogy meggyőző példáját adják az olyan házasságnak, melyet
65 III,30 | hogy spirituális jelleget adjanak az egyháztannak, hanem inkább
66 Intro,1 | a hálaadás ősi énekét: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó:
67 III,39 | hallgatása eleven találkozásra adjon alkalmat, a lectio divina
68 I,7 | akadályozta meg, hogy hálát adjunk az Úrnak mindazért, amit
69 II,18 | tesznek az üres sírról és hírt adnak a Feltámadott megjelenéseiről,
70 I,5 | nyitányával – anélkül, hogy helyet adnánk millenarista képzelgéseknek –
71 III,40 | kezdetek lendületét, át kell adnunk magunkat a Pünkösd utáni
72 I,12 | az ökumenikus jellegre. Adódhat-e kiválóbb alkalom arra, hogy
73 III,31 | hivatásához igazodnak. Hálát adok az Úrnak, aki megengedte
74 I,4 | amelyből eredően „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék
75 IV,56 | Szeretet-Isten kinyilatkoztatásának adománya ez, aki „úgy szerette a
76 IV,53 | tekintsen, és elhozza Péternek adományait. Ma a katolicitás központjában
77 I,9 | Isten Lelkének különleges adományát. Néha pesszimizmussal tekintünk
78 IV,56 | a mindenkinek felkínált adományt, melyet valóban mindenki
79 I,14 | döntéseket. A többoldalú adósságok kérdése viszont, mely a
80 I,14 | szavazott azoknak a kétoldalú adósságoknak a jelentős csökkentése mellett,
81 I,14 | A nemzetközi adósságteher ~~14. A Jubileum a szeretet
82 II,21 | emberségét, melyet halálra adtak, majd átlényegült a Feltámadásban: „
83 I,4 | hivatkoztak, amikor hírül adták a pásztoroknak azt a csodálatos
84 II,27 | érzülete által, amelyet Én adtam neki. A tökéletesek az én
85 IV,57(44) | Vö. Tertio millennio adveniente apostoli levél, 1994. november
86 IV,55(39) | Vö. Nostra aetate, Nyilatkozat az Egyház és
87 IV,42 | évszázadban is, de ha a szeretet (agapé) hiányzik, akkor minden
88 I,8 | élettörténetét, örömeiket, aggodalmaikat, szenvedéseiket: azt az
89 Összef,59 | Megváltójának misztériumát – hőn áhított gyümölcse. ~~E Jubileum
90 III,37 | lemondjunk hivatásunkról! Az Úr ajándékai – s a szentségek a legdrágábbak
91 Intro,3 | tündökölhessen az Egyház ajándékainak sokféleségében és útjának
92 I,12 | megjelenjék gazdagságával és ajándékaival, s így Krisztus egyetlen
93 I,13 | Jubileum egyik legszebb ajándékának. Visszagondolva az e napokon
94 II,27 | különleges világosságot kapott ajándékba a Szentlélektől; de segítségünkre
95 IV,48 | Krisztus Egyházához tartozó ajándékok – szüntelenül a teljes egység
96 III,40 | készít nekünk. ~~Krisztus ajánlatát mindenki előtt bizalommal
97 II,27 | Atyjára: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46). ~~
98 Összef,58 | püspökökkel egyetemben, neki ajánlottam fel a harmadik évezredet.
99 III,32 | fogadnunk az isteni Mester ajkainak művészetét, ahogy az első
100 IV,56 | misszionárius feladat nem lehet akadálya annak, hogy meghallgatásra
101 I,7 | megnyilvánulása mindazonáltal nem akadályozta meg, hogy hálát adjunk az
102 III,30 | irányelve marad: „Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek” (
103 IV,51 | hogy nem a hit szempontjait akarjuk rátukmálni a nem hívőkre,
104 I,10 | mindazok számára, akik be akarnak jutni a mennyek országába (
105 III,31 | kérdezzük egy katekumentől: „Meg akarod-e kapni a keresztséget?”,
106 IV,51 | Arról az elkötelezettségről akarok itt szót ejteni, mely az
107 II,23 | 23. „Uram, a te arcodat akarom keresni” (Zsolt 27[26],8).
108 III,31 | kérdést szegezzük neki: „Akarsz-e szentté válni?” Ezzel pedig
109 IV,54 | mysterium lunae ez, általa akarták megmutatni, hogy az Egyház
110 I,12 | arról sem, hogy én magam akartam: ünnepeljék hatékonyan a
111 IV,53 | Konkrét jel ~~53. Jelezni akarva a szeretetnek és az emberi
112 IV,43 | válhatna itt közvetlenül akcióprogrammá is, tévedés lenne azonban
113 III,37 | mysterium pietatis: az, akiben Isten megmutatja számunkra
114 III,30 | Jegyeseként gondolunk rá, akiért éppen azért áldozta fel
115 IV,49 | arcán fedezzük fel képmását, akikkel ő maga is azonosult: „Éhes
116 III,41 | a számos fényes tanúja, akikre a Jubileum során emlékeztünk!
117 II,19 | Jézusnak az arcával azonos, akivel mintegy három éven át együtt
118 I,15 | változások kora, amely gyakran aktivizmusba, öncélú cselekvésbe fullad.
119 III,39 | lectio divina ókori, de ma is aktuális hagyományának megfelelően,
120 IV,52 | alól. Minden korábbinál aktuálisabb a II. Vatikáni Zsinat tanítása: „
121 IV,48 | valóban megható és prófétai aktus, de még igen hosszú út áll
122 III,38 | Egyházat a hitnek erre az aktusára ösztönözze, mely az imádságos
123 IV,42 | e témakörben, nem szabad alábecsülnünk jelentőségüket. Az Egyház
124 III,39 | irányt jelöl ki és életet alakít. ~~
125 IV,52 | való kapcsolatokat kell úgy alakítani, hogy közben tiszteletben
126 Intro,3 | tevékenység konkrét formáivá kell alakítanunk azt. Olyan feladat ez, amelynek
127 IV,48 | kell segíteni a közösség alakítását ökumenikus viszonylatban
128 III,33 | történelem elkötelezett alakításától: amikor megnyitja a szívet
129 I,15 | konkrét kezdeményezésekké alakítja a magával ragadó lelkesedést.
130 IV,50 | segítségnyújtás gesztusa ne megalázó alamizsnában fejeződjék ki, hanem a testvéri
131 IV,51 | mindenütt tiszteljék azokat az alapelveket, melyektől az emberi lény
132 II,23 | misztériumában egy olyan antropológia alapjai nyugosznak, mely képes meghaladni
133 I,15 | pasztorációs tevékenységünk végső alapját érinti. ~
134 III,31 | lelkipásztori programnak az alapjává, melyet az új évezred kezdetén
135 IV,44 | Az új évszázadnak ezen az alapon arra kell ösztönöznie, hogy
136 IV,56 | párbeszédet azonban nem alapozhatjuk a vallási közömbösségre.
137 II,18 | Názáreti arca biztos történeti alappal bontakozik ki belőlük, mivel
138 IV,44 | Egyházról alkotott tervén alapulnak és arra épülnek, 28de –
139 III,34 | keresztényeknek” is. Az az alattomos veszély fenyegeti őket,
140 IV,56 | üzenetet. Vajon nem ennek az alázatos és bizakodó nyitásnak a
141 I,6 | jövő útján tett lépteinket, alázatosabbá és éberebbé tett minket
142 Összef,59 | mélyéből Mindnyájatoknak Áldásomat. ~~Vatikán, 2001. január
143 I,11 | Krisztusnak számunkra megjelenő áldozata, akkor az ő valóságos jelenlétének
144 I,13 | mely a náci haláltábor áldozatainak szörnyű emlékét őrzi. Ezt
145 I,5 | könyvében szerepel: mint „alfa és ómega, az első és az
146 II,24 | Lukács, amikor beszámol az alig tizenkét éves Jézus első,
147 III,34 | szentmise ünneplésével és alkalmanként a Laudes és a Vesperás elmondásával,
148 IV,51 | világgá, akár alkalmas, akár alkalmatlan: soha nem mentesülhetnek
149 Intro,3 | misztériuma, amely mindig alkalmazkodik a különféle körülményekhez
150 III,31 | személyek saját ritmusához alkalmazkodni. Ennek a pedagógiának magába
151 I,4 | honfitársai előtt, amikor magára alkalmazta Izajás jövendölését: „Ma
152 I,12 | jellegre. Adódhat-e kiválóbb alkalom arra, hogy bátorítson a
153 IV,53 | Jubileumon –, olyan művet is alkosson, mely valamiképpen gyümölcse
154 I,14 | utóbbi időben számos hitelező állam parlamentje szavazott azoknak
155 I,14 | visszaadására is kiterjedt. Örömmel állapítom meg, hogy az utóbbi időben
156 II,28 | arcának szemlélése azonban nem állapodhat meg a Megfeszített képénél.
157 II,27 | éjszakának” nevezett rettenetes állapotról szereztek. A szentek gyakran
158 IV,51 | erőfeszítéseket kell tennünk az Egyház álláspontjának megfelelő kifejtése érdekében,
159 II,27 | Krisztus tudatáról kialakított álláspontját, mikor úgy mutatja be Jézust,
160 IV,45 | a vitás esetekben is az álláspontok közelítését szorgalmazza. ~~
161 IV,54(38) | locis in Sanctis Scripturis allegorice sol est appellatus”: Enarrationes
162 II,17 | Szent Jeromos határozottan állíthatja: „A Szentírás nem ismerése
163 II,24 | hangsúlyozza, sőt, egyenesen azt állítja, hogy végeredményben éppen
164 II,18 | Evangéliumok valójában nem állítják, hogy Jézus teljes életrajzát
165 I,10 | aki a tanítványok „közé állított” egy gyermeket, s őrá mutatott
166 I,5 | himnusz ebben az évben úgy állította elénk Krisztust, ahogy a
167 I,10 | társadalom tavaszaként” állítottuk őket a világ elé. Ez a jubileumi
168 II,27 | boldogan és fájdalmasan állja: fájdalmasan a felebarát
169 IV,47 | egyúttal tevékenyen ki kell állniuk jogaik mellett az egyházi
170 I,12 | erejének vezetése alatt állunk, mely mindig megújuló meglepetésekre
171 III,37 | bocsánatát”. 24Amikor az általam említett szinódus ezt a
172 II,20 | az embert és a megismerés általános módját idézi. Jézus esetében
173 IV,56 | mélyebben megérthetik az általuk közvetített üzenetet. Vajon
174 Összef,58 | az eleven forrásával? Az általunk szemlélt és szeretett Krisztus
175 II,22 | mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse
176 III,35 | a történelem tengelyét, amelyhez kapcsolódik a világ eredetének
177 IV,55 | vallási pluralitás korában, amilyennek az új évezred társadalma
178 IV,42 | Teréz, akit éppen a scientia amoris szakértőjeként nyilvánítottam
179 IV,50 | akik éhen halnak, akiket analfabétizmusra kárhoztatunk, akik nem kapják
180 II,26 | testi szenvedés lenne, s annál sokkal magasabb fokon, a
181 Intro,1 | kivetették hálójukat. „S annyi halat fogtak, hogy szakadozni
182 II,25 | Eloi, lamma szabaktáni?’ Ez annyit jelent: Istenem, Istenem,
183 IV,53(37) | Vö. Antiochiai Szent Ignác, Levél a rómaiakhoz,
184 II,23 | misztériumában egy olyan antropológia alapjai nyugosznak, mely
185 I,14 | vállalkozott, s ez még az elvett anyagi javak visszaadására is kiterjedt.
186 I,11 | konferenciájával összhangban az ő anyai gondjaira bíztam az új évezred
187 IV,48 | Hiszek az egy szent […] Anyaszentegyházban”: amit így megvallunk a
188 II,18 | ejtő tényt, hogy Jézus szűz anyától született: Máriától, aki
189 II,24 | viszonyul hozzá. Hiszen anyjának is, aki beszámol neki arról,
190 IV,45 | arra emlékezteti a monostor apátját, hogy hallgassa meg a fiatalabbakat
191 IV,46(33) | II. Vatikáni Zsinat , Apostolicam actuositatem , Határozat
192 IV,46(33) | Határozat a világi hívek apostolkodásáról, 2. pont. ~
193 Intro,1 | arra szólította fel az Apostolt, hogy „evezzen a mélyre”
194 IV,54(38) | Scripturis allegorice sol est appellatus”: Enarrationes in Psalmos
195 I,8 | zarándokcsoportok állandó áradatát figyeltem, felfedeztem bennük
196 Intro,1 | szüntelenül (vö. Jel 22,1), áradt szét az Egyházban. A Lélek
197 IV,42 | szeretet az örök Atya szívéből áramlik, s a Jézustól kapott Lélek
198 IV,57 | Testvérek, micsoda gazdagsággal áraszt el bennünket a II. Vatikáni
199 IV,46 | kell tennünk – főképpen az aratás Urát kell kitartóan kérnünk (
200 II,28 | történtek volna. Krisztus arcában ő, a Jegyes, saját kincsét,
201 II,16 | szorosabban szegezzük az Úr arcára. ~~
202 II,23 | 23. „Uram, a te arcodat akarom keresni” (Zsolt 27[
203 II,28 | szemléli ezt az átvérzett arcot, melyben Isten élete van
204 I,8 | egyedülálló eseménynek csak külső arculatát figyelhetjük. Vajon ki képes
205 II,23(12) | valóban Isten”, II. Beszéd az ariánusok ellen 70: PG 26, 425B –
206 IV,50 | szüntelenül ontott szavak árjába. A cselekedetek által kifejezett
207 Összef,58 | 26) így fordulok hozzá: „Asszony, nézd, a fiaid”, és felkínálom
208 II,18 | kíséretében (vö. Mk 3,13–19), asszonyok csoportja szolgál neki (
209 III,36 | élet Igéjének és Kenyerének asztala körül, akkor a vasárnapi
210 Összef,58 | Kenyérnek és az Élet Igéjének asztaláról táplálkozik. Minden vasárnap
211 I,13 | hegyére, a Tízparancsolat átadásának és az első Szövetség kötésének
212 IV,46 | önmagunk és erőink teljes átadását kéri Isten Országa számára. ~
213 I,15 | nézzünk, még kevésbé, hogy átadjuk magunkat a lustaságnak.
214 I,8 | imádni szabad, alázatosan átadva magunkat Isten titokzatos
215 III,29 | életének, s hogy vele együtt átalakíthassuk a történelmet, mígnem beteljesedik
216 I,13 | szentmisét, s amikor újra átelmélkedhettem a Kereszt misztériumát a
217 IV,45 | kérdésben, s a döntések átgondolásával és megbeszélésével még a
218 II,23(12) | Szent Athanasziosz így fejti ki ezt a szempontot: „
219 Összef,58 | ma is folytatja művét: átható tekintetre van szükségünk,
220 II,21 | melyet halálra adtak, majd átlényegült a Feltámadásban: „Nyújtsd
221 I,8 | türelmesen várakoztak, hogy átlépjék a Szent Kapu küszöbét. Megpróbáltam
222 III,37 | Kedves Paptestvérek, az átmeneti válságok nem bírhatnak minket
223 IV,53 | szeretet széles folyamába, mely átszeli a történelmet. Kicsiny,
224 III,38 | Krisztus szava teljes erejével áttör tehetetlenségünkön: Duc
225 III,29 | hanem konkrétumokba kell átültetnünk. ~~A pasztoráció megújításának
226 II,28 | szüntelenül szemléli ezt az átvérzett arcot, melyben Isten élete
227 IV,55 | történelem oly sok korszakát átvérző vallásháborúk rettenetes
228 II,24 | Atya bennem van s én az Atyában vagyok” (Jn 10,38). ~~Ha
229 II,25 | ugyanis így folytatódik: „Atyáink benned reménykedtek, reméltek
230 III,30 | életszentségre”. A zsinati atyák nem azért tulajdonítottak
231 I,4 | sokféle módon szólt hajdan az atyákhoz, „ezekben a végső napokban
232 I,13 | Ábrahám nyomába eredjek, „aki atyánk a hitben” (vö. Róm 4,11–
233 II,26 | ajánlja” lelkét. Tekintetét az Atyára szegezi. Egyedül ő ismeri
234 III,31 | tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48). ~~
235 II,20 | kegyelmére van szükség, mely az Atyától jön (vö. uo.). Lukács hasonló
236 II,27 | a végsőkig ráhagyatkozik Atyjára: „Atyám, kezedbe ajánlom
237 II,26 | üdvére. Ugyanakkor, amikor Atyjától „elhagyatva” bűneinkkel
238 IV,45(29) | együttműködéséről, 1997. augusztus 15. AAS 89 (1997), 852–877,
239 I,13 | február 23-án a VI. Pál Aulában tartottunk. Rögtön ezt követte
240 IV,45(30) | Regula, III, 3: „Ideo autem omnes ad consilium vocari
241 III,32 | az imádság nem tekinthető automatizmusnak. Tanulnunk kell imádkozni,
242 IV,52 | tiszteletben tartjuk ennek autonómiáját és szakértelmét – erre figyelmeztet
243 III,31 | évben oly sok keresztényt avathattam boldoggá, illetve szentté,
244 I,7 | boldoggá vagy szentté is avattunk. A szentség, legyen szó
245 III,33 | Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz fejtett ki? ~~
246 III,39 | mélyíteni ezt a távlatot azáltal is, hogy a családok körében
247 II,21 | hívja, hogy érintse sebeit, azaz ismerje el Máriától kapott
248 I,8 | zarándokegyház konkrét képét – azét az egyházét, amely, mint
249 I,6 | megemlékezett a hűtlenségnek azokról az eseteiről, melyeket fiai
250 II,19 | annak a Jézusnak az arcával azonos, akivel mintegy három éven
251 II,24 | Isteninek és emberinek ez az azonossága erőteljesen nyilatkozik
252 II,26 | elhagyatva” bűneinkkel azonosul, egyben az Atya kezébe is „
253 IV,49 | képmását, akikkel ő maga is azonosult: „Éhes voltam, és adtatok
254 III,39 | szerepét az Egyház életében, azóta valóban nagy lépések történtek
255 IV,42(27) | B kézirat, 3r° 3v°: Thérčse
256 III,34 | pótvallások kínálata vagy a babona szélsőséges formái felé. ~~
257 Intro,1 | folyója”, mely „Isten és a Bárány trónjából fakad” szüntelenül (
258 II,27 | egyszülött Fiamat, a szeplőtelen Bárányt követik, aki a kereszten
259 III,32 | Krisztussal, amely bensőséges barátai közé emel bennünket: „Maradjatok
260 IV,43 | szükségleteikre, igaz és mély barátságot kínálunk nekik. A közösségi
261 I,9 | titka? Vajon nem legjobb barátunk-e ő, ugyanakkor pedig minden
262 Intro,1 | szavai. Ô, miután Simon bárkájából beszélt a tömeghez, arra
263 I,9 | elfogadni üzenetét, legyen az bármennyire igényes is, hordozza bár
264 III,30 | keresztényre érvényes: „Bármilyen rendű-rangú keresztény ember
265 III,37 | fokozott igénybevétele, bátorító üzenetet intézett hozzánk,
266 IV,45 | tekintélyi szerepét – sikerrel bátorította őket Isten egész népének
267 I,12 | kiválóbb alkalom arra, hogy bátorítson a teljes egység felé vezető
268 III,37 | túlmenően a lelkipásztori bátorság megújulását is, hogy általa
269 III,40 | evangéliumi értékekre hivatkozik. Bátran szembe kell néznünk a mind
270 IV,54 | gyöngeségeinket, melyek beárnyékolnak bennünket? Ez a küldetés
271 I,13 | erőszak által ma is erősen beárnyékolt helyeken kivételes fogadtatásban
272 I,6 | el a történelem folyamán, beárnyékolva velük Krisztus Jegyesének
273 II,17 | összetett szerkezetük és eredeti beavató szándékuk ellenére is, tökéletesen
274 III,29 | magunkat, mindazonáltal nem becsüljük alá a problémákat. Természetesen
275 I,13 | helyeken az őket oly nagyra becsülő zsidók, keresztények és
276 III,34 | az egyszerű keresztények beérhetik felületes imádsággal, mely
277 III,40 | talentumot (vö. Mt 25,15) kell befektetnünk, melyet azért bízott ránk
278 III,40 | népnek az arcát is, amely befogadja, s akik között gyökeret
279 IV,48 | vagyunk képesek egységesen befogadni azt az ajándékot, melyet
280 IV,48 | hogy mindig mélyebben kell befogadnunk és kibontatkoztatnunk ezt
281 IV,57 | lelkiismeretvizsgálatot: befogadta-e a Zsinatot. 44Mi lett belőle?
282 IV,49 | innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok.
283 III,29 | varázsige formájában minket is befolyásolni próbál korunk nagy kihívásaival
284 IV,46 | közösség javát, amelyeket beiktatással vagy egyszerűen elismeréssel
285 IV,51 | Hogyan viszonyuljunk a béketörekvésekhez, melyeket gyakran katasztrofikus
286 II,21(10) | magyarul: Jug László – Fila Béla, ford. és szerk., Az egyházi
287 IV,50 | érthetetlenné válik vagy belefullad a jelenlegi kommunikációs
288 IV,54 | világosságává” (Mt 5,14). ~~Beleremegünk-e ebbe a küldetésbe, látva
289 IV,53 | kis patakot jelent, mégis beletorkollik a keresztény szeretet széles
290 II,18 | történeti alappal bontakozik ki belőlük, mivel az evangélisták hiteles
291 IV,49 | szeretet ~~49. Az egyházon belüli közösség alapján a testvéri
292 III,30 | megszokott út, a szentség bemutatása mindazonáltal a lelkipásztori
293 II,18 | bizonyítja. Az Evangéliumok bemutatják, amint városokon és falvakon
294 I,9 | Felejthetetlen marad a Tor Vergatánál bemutatott szentmiseáldozat is. ~~A
295 III,37 | Emlékeztek talán, hogy 1984-ben Reconciliatio et poenitentia
296 IV,45 | meghallgatására. Jellemző Szent Benedek példája, aki arra emlékezteti
297 III,32 | hát bennem, s akkor én is bennetek maradok” (Jn 15,4). Ez a
298 III,40 | melyekbe a keresztény üzenetet beoltani kívánjuk, hogy a konkrét
299 II,24 | található, melyek segítségével bepillantást nyerhetünk abba a „határmezsgyébe”,
300 Összef,59 | testvéreinkhez szaladjunk és beszámoljunk nekik a nagy hírről: „Láttuk
301 II,18 | Bár szerves és részletes beszámolóval nem rendelkezünk róla, mégis
302 III,29 | intéztek Jeruzsálemben pünkösi beszéde után: „Mit tegyünk hát?” (
303 IV,46 | ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok
304 II,18 | kérik gyógyító hatalmát, beszélgetőtársak hallgatják szavait több-kevesebb
305 II,16 | keresztényektől, hogy ne csak „beszéljenek” Krisztusról, hanem bizonyos
306 Intro,1 | miután Simon bárkájából beszélt a tömeghez, arra szólította
307 II,18 | tömegek keresik és követik, betegek kérik gyógyító hatalmát,
308 I,10 | folyamodtak: az idősektől a betegekig és a fogyatékosokig, a gyári
309 I,4 | Izajás jövendölését: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (
310 III,34 | imádsággal, mely nem képes betölteni életüket. Mivel a mai világ
311 III,36 | általa az Egyház hatékonyan betöltheti az egység szentségének szerepét. ~~
312 IV,52 | hogy e feladatkörökben betöltsék sajátos hivatásukat, anélkül,
313 I,5 | kereszténység olyan vallás, mely betört a történelembe! Isten ugyanis
314 IV,53(37) | Ignác, Levél a rómaiakhoz, Bev. (Vanyó László fordítása) ~
315 Összef,58 | Ez a missziós parancs bevezet bennünket a harmadik évezredbe,
316 II,25 | fordul az Atyához, s közben bevilágítja az imádság egészének fénye,
317 Összef,59 | A Szent Kapu szimbóluma bezárul mögöttünk, de csak azért,
318 III,39 | körében is terjesztjük a Bibliát. Különösen az fontos, hogy
319 III,39 | vannak, akik a teológiai és biblikus kutatások értékes segítségével
320 IV,51 | lehetőségeiből, különösen is a biotechnológia területén. Még akkor sem,
321 III,37 | az átmeneti válságok nem bírhatnak minket arra, hogy lemondjunk
322 IV,48 | képességeinkre épül az a bizalmunk is, hogy még a történelemben
323 I,11 | ünnepeltük Máriát, hanem a bizalom nagy felajánlását is hozzá
324 III,29 | összhangnak a kialakítását minden bizonnyal meg fogja könnyíteni az
325 I,4 | Országát a bűnbánó latornak: „Bizony mondom neked, még ma velem
326 I,12 | ökumenikus dimenzió ~~12. Bizonyára érthető, hogy önkéntelenül
327 III,40 | megismétlem ezt, főként annak bizonyítása érdekében, hogy fel kell
328 III,35 | most kezdődő évezred, de bizonyosak vagyunk abban, hogy Krisztus
329 II,24 | megingatni benne azt a derűs bizonyosságot, hogy ő a mennyei Atya Fia. ~~
330 II,18 | győzedelmeskedőt mutatják be: bizonyságot tesznek az üres sírról és
331 III,34 | középszerű keresztényeknek bizonyulnak, hanem „veszélyeztetett
332 III,40 | befektetnünk, melyet azért bízott ránk az Úr, hogy megsokszorozzuk
333 Intro,1 | Zsid 13,20) vezetésére bízta magát. Isten népe itt, Rómában,
334 I,11 | összhangban az ő anyai gondjaira bíztam az új évezred embereinek
335 IV,56 | A Zsinat szintén arra biztat, hogy ezzel a nyitottsággal
336 I,15 | mélyre”, engedve Krisztus biztatásának: Duc in altum! Amit ebben
337 II,19 | életének káprázatos valóságáról biztosítja őket, amikor megmutatja
338 IV,55 | párbeszédre, hogy általa biztosítsuk a béke feltételeit, s eltávolítsuk
339 III,37 | elkövetett súlyos bűnök bocsánatát”. 24Amikor az általam említett
340 II,27 | gyötrelem szakadékában is bocsánatért könyörög hóhéraiért (vö.
341 I,6 | Jubileumi Év fokozottan is a bocsánatkérés ideje volt. Nemcsak az egyes
342 I,6 | szegezve, az Egyház nevében bocsánatot kértem valamennyi fiának
343 Összef,58 | támogatására támaszkodva bocsátkozhatunk. Isten Fia, aki kétezer
344 IV,56 | meghallgatásra kész szívvel bocsátkozzunk a párbeszédbe. Tudjuk, hogy
345 IV,45 | Lelke lobog”. 31~~~~~~A jogi bölcsesség tehát, mikor a részvétel
346 II,24 | Jézus, aki „gyarapodott bölcsességben, korban s kedvességben” (
347 IV,45 | magunkévá kell tennünk az ókori bölcsességet, amely – anélkül, hogy megkárosította
348 IV,49 | voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (
349 III,33 | egészen a szív valódi „bolondságáig”. Intenzív imára van szükség,
350 IV,51 | amelynek következtében bolygónk hatalmas zónái válnak lakhatatlanná
351 II,18 | biztos történeti alappal bontakozik ki belőlük, mivel az evangélisták
352 II,24 | emberi tudatát is fokozatosan bontakoztatta ki, mígnem megdicsőült embersége
353 II,27 | teológiai kutatás mellett az a bőséges hagyomány jelenthet komoly
354 II,18 | működésének korszakáról sokkal bőségesebbek az adatok, kezdve attól
355 II,24 | mélységét – ahogy erről bőségesen megemlékeznek a szinoptikus
356 I,10 | felnőttek, akik a jubileumi búcsúért folyamodtak: az idősektől
357 I,12 | a Jubileumi Évhez kötött búcsúkat. Mégis, beszédes tény: számos
358 I,4(2) | Incarnationis mysterium bulla (1998. november 29.), 3.
359 I,4 | Jubileumi Évet meghirdető bullában azt az óhajomat fejeztem
360 I,4 | megnyitja Isten Országát a bűnbánó latornak: „Bizony mondom
361 II,27 | fájdalmasan a felebarát bűne miatt, és boldogan az egyesülés
362 I,6 | kértem valamennyi fiának bűneiért? Az „emlékezetnek ez a megtisztítása”
363 II,26 | amikor Atyjától „elhagyatva” bűneinkkel azonosul, egyben az Atya
364 I,8 | megvallja hitét, meggyónja bűneit és fogadja az üdvözítő irgalmat.
365 II,25 | azt, aki bűnt nem ismert, ‘bűnné’ tette értünk, hogy benne ‘
366 III,37 | keresztség óta elkövetett súlyos bűnök bocsánatát”. 24Amikor az
367 I,4 | de az irgalomra szoruló bűnösök – s ugyan ki nem szorul
368 I,6 | azt, hogy az Egyház, mely bűnösöket is magában foglal, „egyszerre
369 II,23 | 3,10), aki arra hívja a bűntől megváltott emberiséget,
370 III,37 | erőfeszítést tegyetek meg „a bűntudat” válságának leküzdésére,
371 III,37 | poenitentia kezdetű szinódus utáni buzdításommal szólottam erről a témáról,
372 III,29 | és a kultúrát. ~Élénken buzdítom tehát a részegyházak főpásztorait,
373 Intro,3 | egyház megvizsgálja saját buzgalmát, elgondolkodva azon, amit
374 II,27(14) | Derniers entretiens. Le carnet jaune, 1897. július 6. In:
375 Intro,1 | Krisztushoz, a történelem céljához és a világ egyetlen Üdvözítőjéhez
376 III,29 | program konkrét elemeit – céljait és munkamódszereit, a személyek
377 I,5 | adja meg értelmét és végső célját. Minden általa, az Atya
378 IV,53 | megtakarított pénzt karitatív célokra fordítjuk. Nagyon fontos,
379 III,31 | meggyőződéssel, mindenki elé célul tűzzük a hétköznapi keresztény
380 IV,51 | magyarázata és védelme a célunk. A szeretet így szükségképpen
381 II,19 | Evangélium rajzolja meg a Fülöp Cezáreájában zajló, ismert jelenetben (
382 II,17(8) | enim Scripturam ignoratio Christi est”: Comm. in Is., Prol.;
383 III,41 | Sanguis martyrum – semen christianorum: 25Ez a Tertullianus által
384 Intro,3(1)| II. Vatikáni Zsinat, Christus Dominus, Határozat a püspökök
385 IV,45(29) | 852–877, különösen 5. cikkely: Az együttműködés szervei
386 II,27 | Isteni Gondviselés Dialógusa című könyvében az Atyaisten megmutatja
387 III,30(15)| Szent Ciprián, De Orat. Dom. 23: PL 4,
388 IV,51 | az emberi lény sorsa és a civilizáció jövője függ. ~~
389 I,8(5) | Szent Ágoston, De Civitate Dei, XVIII, 51,2: PL 41,
390 I,10 | legmeghatóbb esemény a Regina Coeli rabjaival való találkozás
391 I,7 | képviselőivel közösen, a Colosseum lenyűgöző környezetében,
392 II,17(8) | ignoratio Christi est”: Comm. in Is., Prol.; PL 24, 17. ~
393 IV,42 | programunkat, a közösség (koinonia, communio), mely az Egyház misztériumának
394 IV,45(30) | 3: „Ideo autem omnes ad consilium vocari diximus, quia saepe
395 II,28 | Iesu memoria, dans vera cordis gaudia”: édes Jézusnak az
396 III,34 | végül még a „pótszerek” csábításának is engednek, s hajlani kezdenek
397 Összef,58 | reménynek a jegyében, amely „nem csal meg” (Róm 5,5). ~~Az új
398 III,36 | kötelezettsége. Amikor azonban Isten családjaként minden héten egybegyűlnek
399 IV,47 | neveléssel képessé tegyük a családokat arra, hogy meggyőző példáját
400 IV,46 | plébániákon, a tanintézetekben, a családokban is – szorgalmazzuk a hivatásgondozást,
401 III,40 | ismételnünk. A felnőttekhez, a családokhoz, a fiatalokhoz, a gyermekekhez
402 IV,47 | igényei szerint élnek. A családoknak mind tudatosabban kell figyelmet
403 IV,47 | figyelmet kell fordítani a családpasztorációra. Ez a jelenlegi történelmi
404 IV,50 | elkeseredéssel, a drogok csapdájával, az idős vagy beteg személyek
405 IV,50 | ontott szavak árjába. A cselekedetek által kifejezett szeretet
406 I,15 | gyakran aktivizmusba, öncélú cselekvésbe fullad. Ellene kell szegülnünk
407 III,39 | azt az eleven igét, mely cselekvésre szólít, irányt jelöl ki
408 III,38 | hogy az eredmények a mi cselekvő- és tervezőképességeinktől
409 II,20 | minket a kegyelem. Csak a csend és az imádság élménye nyújthatja
410 IV,48 | azt kívánom, hogy a javak cseréje, mely az első évezredben
411 II,27(13) | Budapest, 1983, 135–136. Dr. Csertő György OP fordítása. ~
412 Összef,58 | mint „az új evangelizáció Csillagát”. Egyben fényes hajnalunk
413 Intro,1 | Egyházban. A Lélek vize ez, mely csillapítja szomjunkat és megújít bennünket (
414 II,19 | 35). Tamás apostol csak a csoda megállapítása után hitt (
415 Intro,2 | Istennek az értünk véghezvitt „csodáit”. „Misericordias Domini
416 III,38 | kívül hagyjuk ezt az elvet, csodálkozhatunk-e akkor azon, hogy pasztorációs
417 I,14 | adósságoknak a jelentős csökkentése mellett, melyek éppen a
418 III,34 | elkötelezett keresztény csoport tapasztalata, mégha zömükben
419 III,40 | amely nem „specialisták” csoportjának lesz fenntartva, hanem Isten
420 III,40 | keresztény közösségek és csoportok mindennapos feladataként
421 III,31 | gazdagságot, melyet a személyes és csoportos segítségnyújtás hagyományos
422 III,35 | kell irányítanunk. Ez „az a csúcs, amelyre az egyház tevékenysége
423 I,5 | Megtestesülése, melynek csúcsa a húsvéti misztérium és
424 III,32 | liturgiában, az egyházi életnek e csúcsát és forrását jelentő17közegében,
425 II,28 | társává szegődik, aki a damaszkuszi úton találkozott Krisztus
426 II,28 | szemléli: „Dulcis Iesu memoria, dans vera cordis gaudia”: édes
427 IV,45 | tudjuk, nem a parlamentáris demokrácia felépítését követik, mivel
428 II,27(14) | Derniers entretiens. Le carnet jaune,
429 II,24 | tudja megingatni benne azt a derűs bizonyosságot, hogy ő a
430 IV,45 | a püspökök, a papok és a diakónusok közötti kapcsolatokban,
431 Intro | Püspöktestvéreimhez, ~a papokhoz és a diakónusokhoz,~a szerzetesekhez és a szerzetesnőkhöz,~
432 IV,56 | nem képezheti tárgyát dialogikus tárgyalásoknak, mintha puszta
433 II,27 | vegyületét. Az Isteni Gondviselés Dialógusa című könyvében az Atyaisten
434 I,8 | és végtelen szeretetét dicsőítve: „Misericordias Domini in
435 II,21 | Ige és a test, az isteni dicsőség és ennek sátra az emberek
436 III,35 | majd újra eljön Krisztus, dicsőségben. Nem tudjuk, milyen eseményeket
437 II,22 | nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az
438 II,22 | örökkévalóság óta hozzá tartozó dicsőségtől (vö. Fil 2,6–8; 1 Pt 3,18). ~~
439 IV,52 | vonatkozás feltétlenül szükséges dimenziója a keresztény tanúságtételnek.
440 I,4 | Mindenekelőtt a dicséret dimenziójára gondolok. Ebből fakad a
441 II,23 | misztériumának ezt a szóteriológiai dimenzióját: csak mivel Isten Fia valóban
442 I,4 | megélése ezeknek az alapvető dimenzióknak megfelelően történt, néha
443 IV,50 | félreállítottsággal vagy a társadalmi diszkriminációval. A keresztényeknek meg kell
444 III,39 | adjon alkalmat, a lectio divina ókori, de ma is aktuális
445 IV,45(30) | omnes ad consilium vocari diximus, quia saepe iuniori Dominus
446 III,29 | egyházmegyei közösségek döntéseit hozzák összhangba a szomszédos
447 III,29 | valamint az egyetemes Egyház döntéseivel. ~Ennek az összhangnak
448 IV,45 | lényeges kérdésben, s a döntések átgondolásával és megbeszélésével
449 I,14 | juttassák ezeket a parlamenti döntéseket. A többoldalú adósságok
450 I,9 | hit és az élet radikális döntését, s azt a csodálatos feladatot
451 IV,45 | tanácskozási, nem pedig döntéshozatali joguk van; 29ezzel azonban
452 I,14 | melyek kezében a legtöbb döntési hatalom összpontosul – mielőbb
453 IV,49 | Olyan terület ez, amely döntő módon minősíti a keresztény
454 II,24 | tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49).
455 IV,46 | feladatuk, hogy „az ideigvaló dolgok intézése által keressék
456 II,18 | olyan dokumentumok alapján dolgoztak, amelyeket az Egyház éber
457 I,15 | a lustaságnak. Számos új dolog vár ránk, ezért tehát hatékony
458 IV,42 | történeti haladásához igen sok dologra lesz szükség az új évszázadban
459 III,30(15)| Szent Ciprián, De Orat. Dom. 23: PL 4, 553; vö. Lumen
460 III,29 | melyeket különös erővel domborított ki a nagy Jubileum tapasztalata. ~~
461 IV,54 | szentatyák szemlélődésében oly drága mysterium lunae ez, általa
462 IV,50 | kiváltotta elkeseredéssel, a drogok csapdájával, az idős vagy
463 II,21(10) | Kalkedóni ökumenikus zsinat, DS 301–302; magyarul: Jug László –
464 II,28 | kincsét, örömét szemléli: „Dulcis Iesu memoria, dans vera
465 I,4 | dicséret dimenziójára gondolok. Ebből fakad a hit minden hiteles
466 II,18 | dolgoztak, amelyeket az Egyház éber ellenőrzésének vetettek
467 I,6 | lépteinket, alázatosabbá és éberebbé tett minket az Evangéliumhoz
468 Összef,59 | kenyértörésben” (Lk 24,35), éberen találna bennünket, készen
469 IV,46 | hivatásgondozást, elmélyült figyelmet ébresszünk az élet lényeges értékei
470 I,14 | igyekeztem fokozott figyelmet ébreszteni a világot még mindig kínzó
471 II,28 | dans vera cordis gaudia”: édes Jézusnak az emléke, a szív
472 I,11 | megfeledkezhettünk-e ugyanakkor Édesanyjának emlékezetéről? A jubileumi
473 IV,42 | hogy ez a szív szeretettől ég. Megértettem, hogy egyedül
474 III,33 | Olyan út ez, melyet teljes egészében a kegyelem kormányoz. Szilárd
475 II,25 | közben bevilágítja az imádság egészének fénye, mellyel a zsoltáros
476 I,10 | kikapcsolódás által erkölcsileg egészséges, pozitív üzenetet közvetítsenek,
477 Összef,59 | a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre
478 I,9 | legkülönfélébb személyeket gyűjtötte egybe, s az impozáns tömegek néha
479 I,5 | ennek a Jubileumi Évnek az egybeesése egy új évezred nyitányával –
480 IV,46 | jogos különbözések szerves egybefoglalása. A számos tag egyetlen testet
481 I,7 | sokat tettünk azért, hogy egybegyűjtsük a hit huszadik századi Tanúinak
482 III,36 | családjaként minden héten egybegyűlnek a keresztények az élet Igéjének
483 III,30 | Szentlélek egyességéből egybegyűlt nép” 15a „szentség” újbóli
484 II,18 | elbeszélések abból a szempontból is egybehangzanak, hogy rámutatnak a Jézus
485 II,20 | imádkozott” (Lk 9,18). Ez a két egybehangzó megállapítás tudatosíthatja
486 III,41 | megmutatták és mintegy „el is egyengették” a jövő útját. Nincs más
487 I,10 | gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek gyógyítására, valamint arra,
488 II,24 | Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel” (
489 III,30 | Atya, a Fiú és a Szentlélek egyességéből egybegyűlt nép” 15a „szentség”
490 II,27 | bűne miatt, és boldogan az egyesülés és a szeretet érzülete által,
491 III,33 | melyet a misztikusok „jegyesi egyesülésként” éltek át. Hogyan is feledkezhetnénk
492 IV,42 | Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének”. 26~~~~~~
493 IV,49 | valamiképpen minden emberrel egyesült, amikor testté lett”. 35
494 II,23(12) | istenülhetne meg a teremtménnyel egyesülve, ha a Fiú nem lett volna
495 Összef,58 | pontjáról érkezett püspökökkel egyetemben, neki ajánlottam fel a harmadik
496 I,10 | sportolókig, a művészektől az egyetemi tanárokig, a püspököktől
497 IV,48 | Milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek” (Zsolt
498 IV,46 | előtt. Az Egyház egysége nem egyformaság, hanem a jogos különbözések
499 IV,48 | amelyek – mint Krisztus Egyházához tartozó ajándékok – szüntelenül
500 I,12 | mégpedig az egész világ egyházai és egyházi közösségei képviselőinek
501 IV,48 | reménnyel fordulok a keleti egyházakhoz is, s azt kívánom, hogy
502 I,4 | akik Krisztusra és az Ô Egyházára tekintenek”. 3A jubileumi
503 IV,46 | elevenséget lehelnek az Egyházba, s a Lélek valódi „tavaszát”
504 IV,42 | szakértőjeként nyilvánítottam egyházdoktorrá: „Megértettem, hogy az Egyháznak
505 I,8 | konkrét képét – azét az egyházét, amely, mint Szent Ágoston
506 I,12 | Mégis, beszédes tény: számos egyházmegye szükségét érezte annak,
507 III,29 | vezető út szakaszait, s az egyházmegyei közösségek döntéseit hozzák
508 IV,49 | testvéri szeretet ~~49. Az egyházon belüli közösség alapján
509 III,30 | spirituális jelleget adjanak az egyháztannak, hanem inkább azért, hogy
510 IV,49 | figyelmet kér számukra az Egyháztól. Ez a fajta választás rávall
|