1025-egyha | egyid-fiata | fidel-irany | iras-kuszo | kuzde-nagyr | nagys-szeke | szeku-tudom | tudta-zsolt
Chapter,Paragraph
511 II,26 | látszólag összeférhetetlen elem egyidejű jelenléte valójában a hüposztatikus
512 II,19 | Bizonyos, hogy nem hittek neki egykönnyen. Az emmauszi tanítványok
513 IV,45 | hívek kölcsönös és hatékony egymásra figyelésére támaszkodik,
514 IV,45 | figyelésére támaszkodik, eleve egynek tekinti őket minden lényeges
515 IV,48 | fakad: nem vagyunk képesek egységesen befogadni azt az ajándékot,
516 IV,48 | Kinyilatkoztatja nekünk, hogy Krisztus egységet alkot Atyjával, s ez az
517 III,34 | ha azt gondoljuk, hogy az egyszerű keresztények beérhetik felületes
518 II,20 | Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem
519 III,37 | Isten megmutatja számunkra együttérző szívét, és teljesen kiengesztelődik
520 IV,45(29) | lelkipásztori szolgálatban való együttműködéséről, 1997. augusztus 15. AAS
521 I,14 | számtalan ember gazdasági és egzisztenciális helyzetére is. ~~
522 IV,50 | vannak még olyanok, akik éhen halnak, akiket analfabétizmusra
523 IV,49 | akikkel ő maga is azonosult: „Éhes voltam, és adtatok ennem.
524 II,27 | misztikus hagyományban „sötét éjszakának” nevezett rettenetes állapotról
525 IV,51 | elkötelezettségről akarok itt szót ejteni, mely az emberi élet tiszteletét
526 II,18 | azt az emberileg zavarba ejtő tényt, hogy Jézus szűz anyától
527 I,15 | így figyelmeztet: „Aki az eke szarvára teszi kezét és
528 I,12 | egyetlen Egyháza mind nagyobb ékesszólással hirdethesse az egység szentségének
529 I,7 | leginkább kifejező dimenzió. Ékesszóló üzenet, melynek még szavakra
530 II,18 | megkereszteli a Jordánban. Ekkor felülről kapott tanúságtétel
531 I,14 | szegény országok nemzetközi eladósodásának problémája. Az felel meg
532 I,14 | legszegényebb, a leginkább eladósodott országokat sújtják. Szeretnék
533 I,8 | mindazt a kegyelmet, mely elárasztotta a szíveket? Csak hallgatni
534 II,27 | Egyébként az evangélisták elbeszélése is megerősíti az egyháznak
535 II,24 | abban, hogy Istentől sugallt elbeszéléseikben az evangélisták helyesen
536 II,19 | akinek szavai végtelenül elbűvölik, de nem képes fölébe helyezni
537 III,40 | legradikálisabb követelményeit, hanem elébe megyünk minden egyes személy –
538 IV,49 | szét földi élete során, elébük sietve azoknak, akik lelki
539 III,31 | lakást általa –, akkor nem elégedhetünk meg a középszerű élettel,
540 I,13 | 16). Meg kellett azonban elégednem egy lelki jellegű útszakasszal,
541 II,20 | Jézus esetében ez a mód nem elégséges. A „kinyilatkoztatás” kegyelmére
542 III,38 | Utódának, hogy az új évezred elején az egész Egyházat a hitnek
543 III,36 | rajta, mert szükségszerű eleme a valóban tudatos és hitvalló
544 IV,48 | az igazságnak azokban az elemeiben is, melyek más egyházak
545 III,29 | kijelölni a program konkrét elemeit – céljait és munkamódszereit,
546 IV,45 | jeleníti meg az intézményes elemeket, hogy bizalmat és nyitottságot
547 III,31 | 31. Amikor ezt az elemi igazságot tesszük annak
548 I,5 | megszületését Máriától, amikor majd elérkezik „az idők teljessége” (Gal
549 IV,50 | találékonyságot követel. Elérkeztünk „a szeretet képzelőerejének”
550 I,12 | Vezetőivel is. Különösen élesen emlékszem Ôszentsége II.
551 II,25 | paradoxon a maga teljes élességével abban a fájdalommal teli,
552 I,10 | és szeretetet kelteni az életben. ~~
553 II,23 | Szentháromság bensőséges életéhez. A szentatyák gyakran hangoztatták
554 I,15 | cselekvési formákat tárnék tehát elétek, ebben a szellemben szeretnék
555 IV,46 | felelősségüket az egyházi életen belül. A fölszentelt mellett
556 II,24 | Jézust: azért törtek az életére, mert „nemcsak hogy megszegte
557 IV,50 | szorítja, hanem egyenesen olyan életfeltételeket szab nekik, melyek nem érik
558 III,31 | akik a leghétköznapibb életkörülmények között váltak szentté. Ideje,
559 II,18 | állítják, hogy Jézus teljes életrajzát tartalmaznák a modern történettudomány
560 III,30 | mindenki meg van híva az életszentségre”. A zsinati atyák nem azért
561 III,31 | elégedhetünk meg a középszerű élettel, mely minimalista erkölcsöt
562 I,8 | szenvedéseiket: azt az élettörténetet, mellyel Krisztus is találkozott,
563 I,8 | elképzelni valamennyiük élettörténetét, örömeiket, aggodalmaikat,
564 III,29 | megelevenedett szívünkben. Keresztény életünk számára megújult lendületet
565 IV,45 | figyelésére támaszkodik, eleve egynek tekinti őket minden
566 I,9 | Évnek, amely minden másnál elevenebbül él a szívünkben, akkor ez
567 II,17 | előtt (vö. uo., 27), akik elevenen megtapasztalták Krisztust:
568 III,40 | érdekében, hogy fel kell elevenítenünk a kezdetek lendületét, át
569 III,38 | éppen ezt az igazságot teszi elevenné számunkra. Állandóan emlékeztet
570 IV,46 | közösségek Istentől kapott elevenséget lehelnek az Egyházba, s
571 II,22 | szempontjából azonban lényeges és elévülhetetlen az a megállapítás, hogy
572 II,17 | mely az Ószövetségben még elfátyolozva van csak jelen, az Újszövetségben
573 I,9 | meggyőző választ, s készek elfogadni üzenetét, legyen az bármennyire
574 I,10 | A gyermekek, a maguk elfojthatatlan vidámságával, még egyszer
575 II,22 | Pál apostol szintén ezt az elgondolást teszi magáévá, amikor megállapítja,
576 II,26 | haláltusáját vívta, egészen az elhagyatottságot kifejező kiáltásig. E két,
577 II,26 | Ugyanakkor, amikor Atyjától „elhagyatva” bűneinkkel azonosul, egyben
578 II,26 | Testvérek, Jézusnak a Kereszten elhangzó kiáltása nem egy elkeseredett
579 III,33 | milyen mélységekig képes elhatolni a vele való kapcsolat. ~~
580 III,32 | személyes tapasztalatban is élhető – ez a titka a valóban eleven
581 IV,47 | szívünk keménysége” ugyan elhomályosított, Krisztus azonban visszaállította
582 IV,53 | vezetője37tekintsen, és elhozza Péternek adományait. Ma
583 III,29 | horizontja. Az egyetemes és elidegeníthetetlen koordináták közepette szükség
584 Összef,58 | Lélek éltető ajándékát és elindította őket az evangelizáció nagy
585 II,28 | fakadt tagadása után, és újra elindult, érthető aggodalommal vallva
586 IV,46 | beiktatással vagy egyszerűen elismeréssel adunk tovább. Ezek támogatják
587 III,31 | melyeket az Egyház által elismert különféle társulatok és
588 IV,47 | terjesztik is. Inkább úgy kell eljárni, hogy mind teljesebb evangéliumi
589 III,35 | napot is, amikor majd újra eljön Krisztus, dicsőségben. Nem
590 II,18 | igehirdetését Isten Országának eljöveteléről, melynek követelményeit
591 III,29 | segítségével Krisztus hirdetése eljut a konkrét személyekhez,
592 II,19 | többletet várja el, mellyel eljuthatnak személye legmélyebb titkához: „
593 IV,49 | odaadás milyen fokára képes eljutni a legszegényebbek iránt
594 I,4 | a názáreti zsinagógában elképedt honfitársai előtt, amikor
595 II,18 | előbb megdöbbenéssel és elképedve, majd kimondhatatlan örömmel –
596 II,25 | hagytál el?” (Mk 15,34). Elképzelhető-e ennél nagyobb gyötrelem,
597 I,8 | Kapu küszöbét. Megpróbáltam elképzelni valamennyiük élettörténetét,
598 Intro,2 | nagylelkű erőfeszítéseinken és elkerülhetetlen gyöngeségeinken Isten tekintete
599 IV,50 | értelmetlenség kiváltotta elkeseredéssel, a drogok csapdájával, az
600 Összef,58 | kalandjára. ~~A szent Szűz elkísér bennünket ezen az úton.
601 III,29 | Testvérek, kétezer éven át elkísérte az Egyházat, s a Jubileum
602 III,33 | kormányoz. Szilárd lelki elkötelezettséget követel, a megtisztulás
603 IV,48 | Testének tagjait. ~~Hasonló elkötelezettséggel kell folytatni az ökumenikus
604 IV,51 | cselekedetei közül. Arról az elkötelezettségről akarok itt szót ejteni,
605 Intro,2 | Jubileum ennek a célnak? Elkötelezettségünkön, nagylelkű erőfeszítéseinken
606 III,40 | minden tagját felelősséggel elkötelezi majd. Aki valóban találkozott
607 III,29 | ahhoz, hogy néhány évre elkötelezzük magunkat az egész Egyház
608 III,37 | elnyerje a keresztség óta elkövetett súlyos bűnök bocsánatát”. 24
609 I,5 | húsvéti misztérium és a Lélek elküldése, maga az idő lüktető szíve,
610 Intro,3 | pasztorációs feladatainak ellátásához. A Jubileumi Évet lezáró
611 II,26 | mit jelent a bűn miatti ellenállás az Atya szeretetével szemben.
612 I,15 | öncélú cselekvésbe fullad. Ellene kell szegülnünk e kísértésnek,
613 I,9 | ifjúság Jubileuma azonban ellenkező irányba hangol bennünket:
614 II,18 | amelyeket az Egyház éber ellenőrzésének vetettek alá. A Szentlélek
615 IV,44 | éppen ezért – állandó ellenőrzésre is szorulnak, mely szavatolja
616 III,41 | tanú, aki – így vagy úgy – ellenséges környezetben, üldözések
617 IV,51 | válnak lakhatatlanná és ellenségessé az emberrel szemben? Hogyan
618 IV,46 | figyelmeztetése azonban követelően és ellentmondás nem tűrve mindenkihez szól: „
619 IV,56 | tapasztalaton belül és ennek számos ellentmondása dacára olyan jeleket, melyek
620 I,13 | örömben részesültem, hogy elmehettem Sínai hegyére, a Tízparancsolat
621 III,33(18)| formas, Levél a keresztény elmélkedés néhány vonatkozásáról, 1989.
622 I,15 | megosztani veletek néhány olyan elmélkedésre alkalmas gondolatot, mely
623 III,34 | a zsoltárokról folytatok elmélkedést, kezdve a Laudes zsoltáraival,
624 I,9 | a zarándokok imádságos, elmélkedő elmélyedését, a találkozók
625 I,9 | zarándokok imádságos, elmélkedő elmélyedését, a találkozók során megnyilvánuló
626 IV,56 | kimeríthetetlen teológiai elmélyítésének az alapja, hanem a filozófiákkal,
627 IV,56 | hagyhat fel kutatásainak elmélyítésével, melynek során a Vigasztalónak,
628 II,16 | ahhoz, hogy ezt fokozott elmélyüléssel tegyük. A Jubileum végén,
629 IV,46 | szorgalmazzuk a hivatásgondozást, elmélyült figyelmet ébresszünk az
630 IV,53 | a nem keresztényekkel, s elment egészen a szegények javát
631 I,13 | folytattam a zarándoklatot. Elmentem Nebo hegyére, majd azokra
632 II,28 | öröme fakad belőle! Ez az élmény erősíti az Egyházat, amikor
633 III,33 | a megtisztulás fájdalmas élményei (a „sötét éjszaka”) is hozzátartoznak,
634 II,27 | megértettem belőle valamit saját élményeim alapján.” 14Nagyszerű tanúságtétel
635 II,16 | e különleges évben átélt élmények gazdagságát – ismét szokásos
636 I,15 | Éppen ellenkezőleg: az átélt élményeknek új lendületet kell fakasztaniuk
637 II,25 | kimondhatatlan fájdalom élményét, a 22. Zsoltár első szavait
638 II,27 | gyakran éltek át ahhoz hasonló élményt, mint amit Jézus tapasztalt
639 III,34 | alkalmanként a Laudes és a Vesperás elmondásával, mintsem gondolnánk! A számos
640 I,13 | megindított a Siratófalnál elmondott ima és a Yad Vasem emlékhely
641 Összef,58 | a harmadik évezredet. Az elmúlt évek során számtalanszor
642 III,34 | a plébániaközösségek is élnének velük, hogy egész életüket
643 IV,46 | gazdagságában gyökerezik, elnyeri a maga jelentőségét. Egyre
644 III,37 | szokásos útja annak, hogy elnyerje a keresztség óta elkövetett
645 I,10 | napjaiban: a találkozó a előadóművészet világával, amely oly nagy
646 III,37 | jelentkezik. E válságot előidéző okok nem szűntek meg az
647 II,18 | kimondhatatlan örömmel – élőként és sugárzóként fedezik őt
648 I,14 | lehetett volna másként. Az előkészítés éveiben igyekeztem fokozott
649 III,29 | értelme, melyek a Jubileum előkészítésében segítettek, kidolgozva azokat
650 IV,57 | Ezért én már a Nagy Jubileum előkészítésekor is azt kértem, hogy az Egyház
651 IV,55 | megfelelően. 39A Nagy Jubileumot előkészítő évek folyamán az Egyház
652 II,22 | magába ölelő megdicsőülésének előkészítője: „Ezért Isten felmagasztalta,
653 IV,43 | előbb a közösségi szellem előmozdítása a fealadat, ezt kell nevelési
654 IV,46 | Istennek szentelt hivatások előmozdításáért. Ez nagy jelentőségű problémája
655 III,40 | személyek mindig eltérő előrehaladásának körülményeire és figyelmet
656 III,38 | veszélyt jelent minden lelki előrehaladásra és magára a lelkipásztori
657 III,33 | a szekularizáció széles előretörése ellenére is a lelkiség elterjedt
658 IV,57 | belül a Tanítóhivatal által előterjesztett normatív szövegeket. A Jubileum
659 Összef,59 | nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél
660 II,16 | tanúságtételünk, ha nem vállalkozunk előzetesen mi magunk is arra, hogy
661 II,28 | melyben Isten élete van elrejtve és amely üdvösséget ad a
662 I,10 | munkások gyűlésére május elsején, a munka ünnepének hagyományos
663 IV,46 | szekularizált társadalom vallási elsekélyedése folytán. Sürgető szükség
664 III,34 | hogy hitük fokozatosan elsorvad, s végül még a „pótszerek”
665 II,22 | racionalizmus kerítette hatalmába, elsősorban a Krisztus istenségébe vetett
666 II,16 | Mindenesetre elviselhetetlen módon elszegényedik tanúságtételünk, ha nem
667 II,24 | kertben és a Golgotán kell elszenvednie a legnehezebb próbát. De
668 IV,55 | biztosítsuk a béke feltételeit, s eltávolítsuk az emberi történelem oly
669 III,33 | előretörése ellenére is a lelkiség elterjedt igényével találkoznunk manapság
670 I,15 | amit Isten segítségével eltervezünk, az verjen gyökeret a szemlélődésben
671 I,12 | sőt hosszú, de az a remény éltet minket, hogy a Feltámadott
672 Összef,58 | rájuk „lehelte” a Lélek éltető ajándékát és elindította
673 II,18 | ismerték Jézust a Názáretben eltöltött mintegy harminc éven át (
674 Intro,3 | hanem a jövő hírnökeként is éltük meg. Most hasznosítanunk
675 IV,43 | egymás terhét” (Gal 6,2) és elutasítjuk azokat az önző kísértéseket,
676 IV,56 | vö. Jn 16,13). ~~Ez az elv nemcsak a keresztény igazság
677 II,18 | modern történettudomány elvárásainak megfelelően. Mégis, a Názáreti
678 III,38 | keresztény látásmódjának lényeges elvére is: a kegyelem elsődlegességére.
679 I,10 | kultúrának, mely egyre inkább elveszíteni látszik a házasság és a
680 III,38 | figyelmen kívül hagyjuk ezt az elvet, csodálkozhatunk-e akkor
681 I,14 | vállalkozott, s ez még az elvett anyagi javak visszaadására
682 IV,45 | struktúráját érvényesíti, elvetve minden önkényes kísértést
683 IV,57 | Megbízható iránytűnk volt, mely elvezetett a most kezdődő évszázadhoz. ~ ~~
684 III,30 | Jubileum résztvevői közül sokan élvezhessék ezt a kegyelmet, annak tudatában,
685 IV,57 | melyet a huszadik században élvezhetett az Egyház. Megbízható iránytűnk
686 II,26 | az Atyát és tökéletesen élvezi ezt az ismeretet, mérheti
687 II,27 | Urunk az Olajfák kertjében élvezte a Szentháromság minden gyönyörét,
688 IV,43 | fealadat, ezt kell nevelési elvként magunk elé tűznünk mindenütt,
689 I,12 | csoportjai ide, Rómába is elzarándokoljanak. Az Örök Város így ismételten
690 II,16 | zarándokokhoz hasonlóan korunk emberei is azt kérik – nem mindig
691 IV,52 | krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ építésétől, nem
692 IV,54 | megnyílunk a kegyelemnek, mely új emberekké teremt bennünket. ~
693 I,10 | nagy vonzerőt fejt ki az emberekre. Mindazoknak, akik e területen
694 II,18 | biztos tanúk vallották azt az emberileg zavarba ejtő tényt, hogy
695 II,24 | arca ~~24. Isteninek és emberinek ez az azonossága erőteljesen
696 II,23 | hívja a bűntől megváltott emberiséget, hogy vegyen részt az ő
697 II,23 | mivel Isten Fia valóban emberré lett, azért lehet az ember,
698 II,21(10) | istenségben és tökéletes az emberségben, ugyanő valóban Isten és
699 II,24 | bontakoztatta ki, mígnem megdicsőült embersége tökéletesen kifejeződött,
700 II,22 | között azonban főként Jézus emberségének konkrét és történeti jellege
701 III,32 | bensőséges barátai közé emel bennünket: „Maradjatok hát
702 I,15 | Krisztus-arc szemlélését emelem ki. Ôt szemléltük történeti
703 III,37 | mutassák be azt a híveknek és emeljék ki értékeit. Kedves Paptestvérek,
704 IV,47 | A szentségi méltóságra emelt házasságban kifejeződik
705 II,24 | hogy végeredményben éppen emiatt vetették és ítélték el Jézust:
706 I,7 | századi Tanúinak értékes emlékeit. Róluk emlékeztünk meg 2000.
707 I,15 | tapasztalatnak, mely sok szép emléket vésett a szívünkbe. Ha azonban
708 I,9 | és lelkes találkozójára emlékezem szívesen. Ha van olyan emléke
709 I,10 | légkörét. Ha velük kezdjük az emlékezést, akkor valamiképpen Jézus
710 III,35 | 9; Lk 24,1; Jn 20,1) az emlékezete tagolja, amikor a feltámadt
711 Intro,3 | Jubileumot nemcsak a múlt emlékezeteként, hanem a jövő hírnökeként
712 I,11 | ugyanakkor Édesanyjának emlékezetéről? A jubileumi ünneplés során
713 I,6 | valamennyi fiának bűneiért? Az „emlékezetnek ez a megtisztítása” megerősítette
714 I,13 | Egyébként hogyan is ne emlékeznék meg saját személyes Jubileumomról,
715 III,37 | szentségének gyakorlatát. Emlékeztek talán, hogy 1984-ben Reconciliatio
716 I,15 | kapcsolatban arra a szemrehányásra emlékeztetek, melyet Mártának tett Jézus: „
717 IV,45 | Benedek példája, aki arra emlékezteti a monostor apátját, hogy
718 Intro,1 | ösztönöznek, hogy hálával emlékezzünk meg a múltról, szenvedélyesen
719 I,13 | elmondott ima és a Yad Vasem emlékhely meglátogatása is, mely a
720 I,12 | Vezetőivel is. Különösen élesen emlékszem Ôszentsége II. Karekinnek,
721 III,40 | tanúságtételeit – ahogy már említettem. Tudnunk kell értékelni
722 II,28 | ahogy a Zsidókhoz írt levél említi: „Földi életében hangosan
723 IV,54(38) | allegorice sol est appellatus”: Enarrationes in Psalmos 10,3. ~
724 IV,48 | nélkül, teljes erőből együtt énekelheti: „Milyen kedves és jó, ha
725 Intro,1 | befejeztével ismét ujjongva énekelhetjük a hálaadás ősi énekét: „
726 I,4 | egyetlen, szakadatlan dicsőítő énekké” váljon „a Szentháromságról”, 2
727 Intro,2 | Az Úr irgalmát örökké éneklem – Zsolt 89[88],2). ~~Ugyanakkor
728 IV,46 | összhangban kell működniük, engedelmesen követve a főpásztori tekintélytől
729 II,28 | üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki” (5,7–9). ~~Ezentúl
730 II,28 | Atya válasza volt Jézus engedelmességére, ahogy a Zsidókhoz írt levél
731 II,28 | volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével
732 IV,47 | Ef 5,32). ~Az Egyház nem engedhet e kérdésben a rá nehezedő
733 III,29 | gondolkodás e gazdag kincsét nem engedhetjük veszendőbe menni, hanem
734 III,29 | problémákat. Természetesen nem engedhetünk annak a naiv kísértésnek,
735 II,16 | hanem bizonyos értelemben engedjék őt „látni” is. Vajon nem
736 IV,46 | képességéhez, hogy teret engedjen a Lélek valamennyi ajándéka
737 III,38 | kivetem a hálót” (uo.). Engedjétek meg Péter Utódának, hogy
738 III,34 | pótszerek” csábításának is engednek, s hajlani kezdenek a pótvallások
739 IV,52 | anélkül, hogy valaha is engednék, hogy a keresztény közösségeket
740 II,20 | tökéletesen szemlélni, hanem engednünk kell, hogy kézen fogjon
741 I,15 | kell eveznünk a mélyre”, engedve Krisztus biztatásának: Duc
742 III,33 | ígéretéről: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja.
743 II,17(8) | Ignoratio enim Scripturam ignoratio Christi
744 II,25 | Mk 15,34). Elképzelhető-e ennél nagyobb gyötrelem, sűrűbb
745 IV,49 | Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok
746 II,27(14) | Derniers entretiens. Le carnet jaune, 1897.
747 II,18 | kifejletig, melynek drámai epilógusára a Golgotán kerül sor. A
748 III,31 | pedagógiának magába kell építenie mindazt a gazdagságot, melyet
749 IV,52 | fel bennünket e történelem építésének kötelezettsége alól. Minden
750 IV,44 | programja szerint a közösség építését szolgálják. Mindenekelőtt
751 IV,52 | el az embereket a világ építésétől, nem teszi őket közönyösekké
752 III,29 | Szentháromság témája köré építjük a katekézist, és sajátos
753 III,33 | Isten szándékai szerint építsük a történelmet. 18~~~~~~~~~
754 III,38 | csodálatos halfogás evangéliumi epizódjában: „Egész éjszaka fáradoztunk,
755 III,31 | amennyiben Krisztusba épülünk és az ő Lelkében veszünk
756 Intro,1 | millennio ineunte), amikor véget ér a Nagy Jubileum – ebben
757 I,5 | kimondhatatlan titkot, melyből minden ered és amelyben minden beteljesedik. ~~
758 III,35 | amelyhez kapcsolódik a világ eredetének és végső rendeltetésének
759 I,14 | Jubileum bibliai formája eredetileg éppen azt az időt jelentette,
760 I,13 | kifejezetten Ábrahám nyomába eredjek, „aki atyánk a hitben” (
761 III,38 | szabad azt hinnünk, hogy az eredmények a mi cselekvő- és tervezőképességeinktől
762 II,21 | marad, gondos mérlegelés eredményeként foglalja össze az egyház
763 III,41 | kegyelmével – a nyomukba eredni. ~~
764 IV,46 | főpásztori tekintélytől eredő irányvonalakat. Az Apostol
765 I,4 | irgalmas jelenléte, amelyből eredően „minden jó adomány és minden
766 III,35 | is, amelyből fakad minden ereje”. 19A huszadik században,
767 II,20 | hogy az Úr arcát a magunk erejéből nem vagyunk képesek tökéletesen
768 I,12 | Szent Lelke kimeríthetetlen erejének vezetése alatt állunk, mely
769 Összef,58 | hevítette: magának a Léleknek az erejére számíthatunk, aki kiáradt
770 III,38 | segítségével Krisztus szava teljes erejével áttör tehetetlenségünkön:
771 I,13 | útszakasszal, a szuggesztív erejű igeliturgiával, amelyet
772 II,24 | semmi rendkívüli abban, hogy érettségre jutva olyan nyelvet használ,
773 I,12 | számos egyházmegye szükségét érezte annak, hogy híveinek jelentős
774 IV,50 | keresztény közösségben „otthon” érezzék magukat. Vajon nem ennek
775 IV,50 | életfeltételeket szab nekik, melyek nem érik el az emberi méltóságot
776 IV,51 | köztük oly sok gyermeket is érint? Nagyon sok az olyan sürgető
777 II,19 | a Feltámadott látása és érintése győzte meg, csak a hit volt
778 II,17 | fülükkel hallották, kezükkel érintették (vö. 1 Jn 1,1) az élet Igéjét. ~~
779 I,15 | tevékenységünk végső alapját érinti. ~
780 II,21 | szüntelenül arra hívja, hogy érintse sebeit, azaz ismerje el
781 Összef,58 | a világ számos pontjáról érkezett püspökökkel egyetemben,
782 IV,48 | élnek A hit és a keresztény erkölcs lényeges pontjairól kialakított
783 I,10 | örömteli kikapcsolódás által erkölcsileg egészséges, pozitív üzenetet
784 III,31 | élettel, mely minimalista erkölcsöt és felületes vallásosságot
785 IV,43 | külső eszközei nem sokat érnek. Lélek nélküli látszattá
786 IV,48 | kivétel nélkül, teljes erőből együtt énekelheti: „Milyen
787 I,12 | születésének közös ünneplése? Sok erőfeszítés történt e cél érdekében,
788 Intro,2 | Elkötelezettségünkön, nagylelkű erőfeszítéseinken és elkerülhetetlen gyöngeségeinken
789 III,37 | benneteket, hogy minden lehető erőfeszítést tegyetek meg „a bűntudat”
790 IV,50 | nincsenek híjával a gazdasági erőforrásoknak, de szembesülniük kell az
791 IV,46 | ha ez a hívás önmagunk és erőink teljes átadását kéri Isten
792 III,29 | belőle, s utunk során ihlető erőként kell hozzá folyamodnunk.
793 I,13 | sőt az erőszak által ma is erősen beárnyékolt helyeken kivételes
794 I,13 | szenvedésnek kitett, sőt az erőszak által ma is erősen beárnyékolt
795 II,24 | emberinek ez az azonossága erőteljesen nyilatkozik meg az Evangéliumokban;
796 III,29 | feladatot, melyeket különös erővel domborított ki a nagy Jubileum
797 I,15 | Mindez csak néhány kiragadott erővonala a jubileumi tapasztalatnak,
798 III,30 | igényteli. Miután véget ért a Jubileum, folytatódik
799 I,4 | Istennek a meglepetése, aki nem érte be azzal, hogy megteremtse
800 IV,46 | ébresszünk az élet lényeges értékei iránt. Ezek az értékek akkor
801 I,9 | keresi azokat a hiteles értékeket, melyek teljessége Krisztusban
802 III,40 | kifejezetten evangéliumi értékekre hivatkozik. Bátran szembe
803 III,29 | formál és az evangéliumi értékekről tett tanúságtétel által
804 III,29 | a személyek képzését és értékelését, a szükséges eszközök feltárását –,
805 III,34 | körültekintéssel – a népi imaformák értékét, és főleg nevelni kellene
806 III,30 | ember meg van híva a teljes értékű keresztény életre és a tökéletes
807 IV,57 | szövegek semmit sem veszítenek értékükből és ragyogásukból. Megfelelő
808 II,21(10) | valóban Isten és valóban értelmes lélekből és testből álló
809 IV,50 | de szembesülniük kell az értelmetlenség kiváltotta elkeseredéssel,
810 I,12 | Szent Péter Székéből nézve értelmezem a Jubileumi Évet. Nem feledkeztem
811 IV,52 | vagy individualista módon értelmezi a kereszténységet, ez ugyanis
812 IV,52 | valóságokat az Evangélium fényében értelmezze, s hogy mind pontosabb és
813 III,38 | szólít bennünket, hogy minden értelmi és cselekvési képességünket
814 II,20 | vö. uo.). Lukács hasonló értelmű kijelentést tesz, amikor
815 IV,51 | melyet gyakran rosszul értenek, sőt egyenesen népszerűtlenné
816 IV,50 | cselekedetei között a legelső – érthetetlenné válik vagy belefullad a
817 IV,42 | nincs bennünk, „mit sem érünk” (vö. 1 Kor 13,2). A szeretet
818 IV,57 | szövegeket. A Jubileum végére érve minden korábbinál sürgetőbbnek
819 III,30 | nemcsak néhány keresztényre érvényes: „Bármilyen rendű-rangú
820 IV,45 | hierarchikus struktúráját érvényesíti, elvetve minden önkényes
821 III,39 | elsődlegessége csak akkor érvényesülhet, ha megújult figyelemmel
822 IV,46 | iránt. Ezek az értékek akkor érvényesülnek igazán, ha mindenki válaszol
823 I,13 | hangulatra, heves vágyat érzek arra, hogy sürgessem mindazoknak
824 I,5 | üdvtörténet széles horizontján érzékeljük Krisztus misztériumát. A
825 III,40 | megyünk minden egyes személy – érzékenységüket vagy nyelvüket illető –
826 IV,50 | melyek a mi keresztény érzékenységünket szólongatják. Világunk úgy
827 II,18 | 6,3). Feljegyzik vallási érzékét, amely arra ösztönözte,
828 IV,51 | keresztény szellem nem maradhat érzéketlen. ~Van az evangéliumi radikalitásnak
829 I,9 | őszinte barátság iránti „érzékkel”. Sem számukra, sem a rájuk
830 III,40 | igehirdetés hevének. Pál lángoló érzelmeit kell felszítanunk magunkban,
831 III,33 | szemlélődés, figyelés, heves érzelmek formájában is – egészen
832 II,25 | fénye, mellyel a zsoltáros érzelmeket felkavaró módon vegyíti
833 I,13 | nehezen tudom kifejezni érzéseimet, melyeket születési helyén,
834 III,38 | kielégületlenség kedvet szegő érzését hagyják a szívünkben? Azoknak
835 II,27 | egyesülés és a szeretet érzülete által, amelyet Én adtam
836 I,14 | Jubileum a szeretet nagy eseménye is volt – nem is lehetett
837 I,9 | különösen is kiemelkedik az év eseményei közül. Ebben a szellemben
838 I,12 | jubileumi találkozók különféle eseményein. Bizonyos, hogy az ökumenizmus
839 I,13 | zarándoklat, amely az üdvtörténet eseményeinek sorába illeszkedett. Így
840 I,6 | két évezrednek azokat az eseményeit, amikor nem ragyogott az
841 I,8 | Ennek az egyedülálló eseménynek csak külső arculatát figyelhetjük.
842 IV,53 | megvalósítani a jubileumi eseménysorozatot. Miután leróttuk azokat
843 IV,51 | radikalitásnak egy olyan sajátos esete is, melyet gyakran rosszul
844 II,20 | általános módját idézi. Jézus esetében ez a mód nem elégséges.
845 I,6 | hűtlenségnek azokról az eseteiről, melyeket fiai követtek
846 IV,45 | megbeszélésével még a vitás esetekben is az álláspontok közelítését
847 III,33 | válaszaikat erre az igényre, éspedig gyakran egészen vonzó módon.
848 IV,43 | és irigységet szülnek. Ne essünk illúziókba: e lelki haladás
849 Összef,58 | első napjának” (Jn 20,19) estéjén megjelent övéi előtt, rájuk „
850 IV,42 | szentség”, vagyis „jele és eszköze az Istennel való bensőséges
851 IV,43 | a közösségalkotás külső eszközei nem sokat érnek. Lélek nélküli
852 IV,50 | nélkül, melyet a szeretet eszközeivel és a keresztény szegénységről
853 IV,44 | ezekben a közösségalkotó eszközökben rejlő valamennyi lehetőség.
854 IV,44 | azokat a területeket és eszközöket, melyek a II. Vatikáni Zsinat
855 III,31 | a tökéletességnek ezt az eszményét, mintha olyan rendkívüli
856 Összef,59 | pápaságom huszonkettedik esztendejében. ~~~~
857 Intro,1 | születése óta eltelt kétezer esztendőt –, és új időszak nyílik
858 IV,51 | soha nem mentesülhetnek az etika alapvető követelményeinek
859 IV,52 | kérdés megoldásához. ~~Ez az etikai és társadalmi vonatkozás
860 I,11 | terveztük ezt az évet „teljesen eucharisztikusnak”, 6s ilyen jelleget igyekeztünk
861 I,6 | éberebbé tett minket az Evangéliumhoz való ragaszkodásunkban. ~~
862 II,24 | erőteljesen nyilatkozik meg az Evangéliumokban; bennük egész sor olyan
863 IV,56(40) | A Népek Evangelizációjának Kongregációja és a Vallások
864 III,40 | számtalanszor megismételtem új evangelizációra szólító felhívásomat. Most
865 I,4 | Megtestesülés misztériuma kétezredik éve „egyetlen, szakadatlan dicsőítő
866 I,14 | másként. Az előkészítés éveiben igyekeztem fokozott figyelmet
867 III,40 | ezzel együtt jár. Az eltelt években számtalanszor megismételtem
868 I,10 | különösen is az „irgalom évének” bizonyult a Jubileum. ~~
869 I,15 | kell tekintenünk, „ki kell eveznünk a mélyre”, engedve Krisztus
870 Összef,58 | ajánlottam fel a harmadik évezredet. Az elmúlt évek során számtalanszor
871 I,6 | megvilágítani az első két évezrednek azokat az eseményeit, amikor
872 Intro,1 | szólította fel az Apostolt, hogy „evezzen a mélyre” halat fogni: „
873 I,12 | különösen pedig a Jubileumi Évhez kötött búcsúkat. Mégis,
874 III,29 | számunkra ahhoz, hogy néhány évre elkötelezzük magunkat az
875 IV,57 | elvezetett a most kezdődő évszázadhoz. ~ ~~
876 IV,44 | 44. Az új évszázadnak ezen az alapon arra kell
877 I,7 | mindazért, amit az eltelt évszázadok folyamán tett értünk, különösen
878 III,29 | kialakult. Vajon nem éppen ez-e a püspöki szinódus földrészenkénti
879 IV,50 | vetett hittel közeledni ezekhez a problémákhoz, és megfejteni
880 II,16 | Jubileumi Évben. A kétezer évvel ezelőtti zarándokokhoz hasonlóan
881 I,5 | mindörökre Isten vagy.” Ez az ezerszer ismételt himnusz ebben az
882 III,29 | Bizakodó optimizmussal faggatjuk magunkat, mindazonáltal
883 II,25 | teljes élességével abban a fájdalommal teli, sőt látszólag elkeseredett
884 IV,49 | számukra az Egyháztól. Ez a fajta választás rávall Isten szeretetének,
885 IV,42 | az „új parancsból” kell fakadniuk, melyet ő adott nekünk: „
886 II,28 | nyomdokában jár, aki könnyekre fakadt tagadása után, és újra elindult,
887 I,15 | élményeknek új lendületet kell fakasztaniuk bennünk, mely konkrét kezdeményezésekké
888 I,13 | így Názáretben és máshol fakasztott az iránta érzett tisztelet,
889 II,18 | bemutatják, amint városokon és falvakon halad át az általa választott
890 IV,46 | az emberek megszentelésén fáradoznak. 33~~~~~~Nagy jelentőségű feladat
891 III,38 | epizódjában: „Egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit” (
892 I,12 | hogy az ökumenizmus útja fáradságos, sőt hosszú, de az a remény
893 I,5 | mint mag, amelynek nagy fává kell terebélyesednie (vö.
894 IV,43 | közösségi szellem előmozdítása a fealadat, ezt kell nevelési elvként
895 I,13 | igeliturgiával, amelyet február 23-án a VI. Pál Aulában
896 II,18 | élőként és sugárzóként fedezik őt fel, s fogadják tőle
897 IV,49 | főként azoknak az arcán fedezzük fel képmását, akikkel ő
898 I,12 | Utóda, az Anglikán Közösség Feje és Konstantinápoly Ökumenikus
899 III,30 | dogmatikai konstitúció V. fejezetének programját: mely szerint „
900 II,24 | gondolkodott. Vajon nem éppen ezt fejezi-e ki Lukács, amikor beszámol
901 III,38 | elkötelezettség megújulásában fejeződik ki. ~~
902 IV,50 | ne megalázó alamizsnában fejeződjék ki, hanem a testvéri osztozás
903 IV,54 | fényét tükrözi vissza. 38Az fejeződött ki így, amit Krisztus mondott
904 I,4 | bullában azt az óhajomat fejeztem ki, hogy a Megtestesülés
905 IV,44 | korábbinál inkább értékeljük és fejlesszük azokat a területeket és
906 IV,45 | nap mint nap gondozni és fejleszteni kell, minden szinten, valamennyi
907 IV,50 | millióit azonban nemcsak a fejlődés peremére szorítja, hanem
908 IV,56 | emberiség történelmének és fejlődésének” 43A Zsinat szintén arra
909 III,33 | kapcsolatban. Megmutatja, hogyan fejlődhet az imádság valódi szeretetpárbeszéddé,
910 III,35 | különösen a Zsinat óta, sokat fejlődött a keresztény közösség a
911 I,10 | amely oly nagy vonzerőt fejt ki az emberekre. Mindazoknak,
912 Intro,2 | bizonyos értelemben meg kell fejtenünk mindannak rejtett értelmét,
913 III,33 | János és Avilai Szent Teréz fejtett ki? ~~Igen, kedves Testvérek,
914 II,23(12) | Szent Athanasziosz így fejti ki ezt a szempontot: „Az
915 Intro,3 | lásson lelki és pasztorációs feladatainak ellátásához. A Jubileumi
916 III,40 | és csoportok mindennapos feladataként élünk meg. Ezt a belső szükségletet
917 Intro,2 | lendülettel láthat evangelizációs feladatának teljesítéséhez. ~~Vajon
918 III,30 | felkínáltatik. ~~Az ajándék azonban feladatként fogalmazódik meg, mely minden
919 IV,52 | világiakra hárul, hogy e feladatkörökben betöltsék sajátos hivatásukat,
920 IV,52 | Egyértelmű, hogy a felsorolt feladatokat sajátosan keresztény stílusban
921 IV,46 | hivatását, akiknek az a feladatuk, hogy „az ideigvaló dolgok
922 I,11 | Máriát, hanem a bizalom nagy felajánlását is hozzá intéztük, amikor
923 I,10 | a katonákig, mindannyian felajánlották szolgálatukat: a béke szolgálatát. ~~
924 II,27 | megkönnyítik a hit megérzéseinek feldolgozását, mivel némelyikük különleges
925 II,27 | fájdalmasan állja: fájdalmasan a felebarát bűne miatt, és boldogan
926 II,22 | és történeti jellege ment feledésbe. Az Egyház hite szempontjából
927 I,6 | evangéliumi szellem. Hogyan is feledhetném azt a 2000. március 12-én
928 III,33 | egyesülésként” éltek át. Hogyan is feledkezhetnénk meg ezen a helyen arról
929 I,12 | értelmezem a Jubileumi Évet. Nem feledkeztem meg azonban arról sem, hogy
930 I,9 | megfiatalodott a fiatalokkal”. Felejthetetlen marad a Tor Vergatánál bemutatott
931 III,38 | ügyének szolgálatában. Ne felejtsük azonban, hogy „Krisztus
932 I,12 | Pátriárkákkal és a többi keresztény felekezet Vezetőivel is. Különösen
933 I,14 | eladósodásának problémája. Az felel meg a Jubileum szellemének,
934 III,32 | melyet nem a jövőtől való félelem kormányoz, mivel mindig
935 III,40 | Isten népének minden tagját felelősséggel elkötelezi majd. Aki valóban
936 I,10 | felhívtam figyelmüket nagy felelősségükre, hogy az örömteli kikapcsolódás
937 IV,42 | Jézustól kapott Lélek ontja felénk (vö. Róm 5,5), hogy mi mind „
938 IV,45 | parlamentáris demokrácia felépítését követik, mivel csak tanácskozási,
939 II,18 | a Názáretit mint a halál felett is győzedelmeskedőt mutatják
940 I,9 | a fiataloknak, akkor ők felfedezik benne a kérdéseikre adott
941 III,37 | Krisztusnak ezt az arcát kell újra felfedeznünk a bűnbánat szentsége segítségével
942 III,30 | lendítőerőt. Az, hogy újból felfedezték az Egyház „misztérium”-jellegét –
943 I,8 | állandó áradatát figyeltem, felfedeztem bennük a zarándokegyház
944 III,37 | még inkább igyekeztem újra felfedeztetni veletek, hogy Krisztus maga
945 II,19 | meg, csak a hit volt képes felfedni előtte titokzatos arcát.
946 I,9 | szentmiseáldozat is. ~~A fiatalok újra felfedték Róma és az Egyház számára
947 II,25 | Ennek a misztériumnak felfoghatatlan mélységét újra és újra megpróbáljuk
948 II,19 | A nép képesnek bizonyul felfogni ennek a rabbinak valóban
949 III,40 | evangelizációra szólító felhívásomat. Most is megismétlem ezt,
950 I,10 | területen tevékenykednek, felhívtam figyelmüket nagy felelősségükre,
951 Összef,59 | bennünket, készen arcának felismerésére, hogy mi is testvéreinkhez
952 II,19 | ők! „Övéitől” éppen azt a felismerési többletet várja el, mellyel
953 IV,56 | és szándékának jeleit”, 42felismeri, hogy nemcsak adja őket,
954 Összef,59 | emmauszi tanítványokkal, és felismerteti magát „a kenyértörésben” (
955 II,18 | rokonsága körében (vö. Mk 6,3). Feljegyzik vallási érzékét, amely arra
956 II,25 | mellyel a zsoltáros érzelmeket felkavaró módon vegyíti a szenvedést
957 III,33 | hagyományos területein, maguk is felkínálják válaszaikat erre az igényre,
958 III,37 | és hatékony módon tudja felkínálni a kiengesztelődés szentségének
959 Összef,58 | Asszony, nézd, a fiaid”, és felkínálom neki az egész Egyház gyermeki
960 IV,56 | hirdetjük a mindenkinek felkínált adományt, melyet valóban
961 III,30 | minden megkereszteltnek felkínáltatik. ~~Az ajándék azonban feladatként
962 II,22 | előkészítője: „Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki,
963 I,8 | figyelhetjük. Vajon ki képes felmérni mindazt a kegyelmet, mely
964 I,10 | legkülönfélébb kategóriákba tartozó felnőttek, akik a jubileumi búcsúért
965 III,40 | bizalommal el kell ismételnünk. A felnőttekhez, a családokhoz, a fiatalokhoz,
966 II,19 | kérdésekkel, melyek minduntalan felötlöttek bennük, amikor Jézus gesztusaival
967 II,24 | Önmagáról alkotott tudata felől nem hagy kétséget Jézus: „
968 IV,50 | személyek magányával, a félreállítottsággal vagy a társadalmi diszkriminációval.
969 III,31 | is kifejtette, nem szabad félreérteni a tökéletességnek ezt az
970 IV,49 | befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok.
971 IV,52 | 52. Egyértelmű, hogy a felsorolt feladatokat sajátosan keresztény
972 III,40 | Pál lángoló érzelmeit kell felszítanunk magunkban, aki így kiáltott: „
973 IV,49 | Ez a szöveg nem puszta felszólítás a szeretetre, hanem egyenesen
974 IV,48 | jelent kinyilatkoztatást és felszólítást. Kinyilatkoztatja nekünk,
975 III,35 | Jn 20,19–23). Krisztus feltámadása az az eredeti esemény, melyre
976 II,21 | adtak, majd átlényegült a Feltámadásban: „Nyújtsd ide az ujjadat
977 II,21 | Egyház is leborulva imádja a Feltámadottat az ő isteni ragyogásának
978 III,40 | a szenvedély bizonyosan feltámasztja majd az Egyházban az új
979 III,29 | értékelését, a szükséges eszközök feltárását –, melyek segítségével Krisztus
980 II,26 | hagyomány nem mulasztotta el feltenni a kérdést: hogyan lehetséges
981 III,32 | hiteles pasztorációs élet feltétele is. Ha sikerült megvalósítani
982 IV,55 | általa biztosítsuk a béke feltételeit, s eltávolítsuk az emberi
983 III,29 | irányvonalakat, melyek a különféle feltételek közepette és kultúrákon
984 III,31 | olyan rendkívüli életet feltételezne, melyre csak a szentség
985 IV,52 | és társadalmi vonatkozás feltétlenül szükséges dimenziója a keresztény
986 IV,46 | vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok
987 III,34 | megpróbáltatást mér a hitre, az ilyen felületesen imádkozók nemcsak középszerű
988 IV,43 | választani. Mielőtt ugyanis felvázolnánk a konkrét kezdeményezések
989 III,36 | a szétszóródás ellen is felvértezi őket. Azzá a kitüntetett
990 II,24 | Jn 10,38). ~~Ha szabad is fenntartani annak lehetőségét, hogy
991 III,40 | specialisták” csoportjának lesz fenntartva, hanem Isten népének minden
992 II,25 | bevilágítja az imádság egészének fénye, mellyel a zsoltáros érzelmeket
993 IV,51 | katasztrofikus háborúk lidérce fenyeget? Mit tegyünk az alapvető
994 III,34 | Az az alattomos veszély fenyegeti őket, hogy hitük fokozatosan
995 IV,43 | kísértéseket, melyek folyamatosan fenyegetnek bennünket, s amelyek versengést,
996 IV,47 | keresztény elképzelés szerint egy férfi és egy nő teljes, kizárólagos
997 I,6 | Péter-bazilikában, tekintetemet a Feszületre szegezve, az Egyház nevében
998 IV,52 | feszültséggel. Ez az eszkatológiai feszültség tudatosítja bennünk a történelem
999 IV,52 | kereszténységben élő eszkatológiai feszültséggel. Ez az eszkatológiai feszültség
1000 II,18 | csoportjai között egyre növekvő feszültségre, egészen a végső kifejletig,
1001 I,4 | ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk” (Zsid 1,1–
1002 Összef,58 | hozzá: „Asszony, nézd, a fiaid”, és felkínálom neki az
1003 II,24 | kapcsolatban áll Istennel: „fiaként” viszonyul hozzá. Hiszen
1004 II,27 | tökéletesek az én egyszülött Fiamat, a szeplőtelen Bárányt követik,
1005 II,18 | át (vö. Lk 3,23), az „ács fiáról” (Mt 13,55), sőt magáról
1006 IV,56 | világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3,16). Mindez –
1007 III,37 | hívő, s köztük igen sok fiatal is, gyümölcsöző módon élt
1008 IV,45 | apátját, hogy hallgassa meg a fiatalabbakat is: „gyakran a fiatalabbnak
1009 IV,45 | fiatalabbakat is: „gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Úr
1010 I,9 | amikor Róma „megfiatalodott a fiatalokkal”. Felejthetetlen marad a
1011 I,9 | valódi arcával mutatjuk meg a fiataloknak, akkor ők felfedezik benne
|