1025-egyha | egyid-fiata | fidel-irany | iras-kuszo | kuzde-nagyr | nagys-szeke | szeku-tudom | tudta-zsolt
Chapter,Paragraph
1012 IV,45(31) | pendeamus, quia in omnem fidelem Spiritus Dei spirat” (23.
1013 IV,45(31) | De omnium fidelium ore pendeamus, quia in omnem
1014 III,39 | abból, ha Isten igéjére figyel. Kedves Testvérek, meg kell
1015 III,33 | dicséret, imádás, szemlélődés, figyelés, heves érzelmek formájában
1016 IV,45 | kölcsönös és hatékony egymásra figyelésére támaszkodik, eleve egynek
1017 I,8 | eseménynek csak külső arculatát figyelhetjük. Vajon ki képes felmérni
1018 IV,45 | pedig így int bennünket: „Figyeljünk minden hívő szavára, mert
1019 IV,46 | irányvonalakat. Az Apostol figyelmeztetése azonban követelően és ellentmondás
1020 I,10 | akkor valamiképpen Jézus figyelmeztetését tartjuk szem előtt: „Hadd
1021 I,10 | tevékenykednek, felhívtam figyelmüket nagy felelősségükre, hogy
1022 III,35 | ünneplése ~~35. Legnagyobb figyelmünket tehát a liturgiára kell
1023 I,8 | zarándokcsoportok állandó áradatát figyeltem, felfedeztem bennük a zarándokegyház
1024 IV,43 | mélységes egységének megfelelően figyelünk hittestvéreinkre, úgy tekintünk
1025 II,21(10) | magyarul: Jug László – Fila Béla, ford. és szerk., Az
1026 IV,54(38) | habeat, sed ab Unigenito Filio Dei, qui multis locis in
1027 IV,56 | elmélyítésének az alapja, hanem a filozófiákkal, a kultúrákkal, a vallásokkal
1028 I,5 | Jel 22,13). S miközben a Fiút szemléltük, vele együtt
1029 IV,48 | folyamatosan ad Krisztus, a Fő az ő misztikus Testének.
1030 IV,46 | jelentőségét. Egyre jobban föl kellene fedezni a világiak
1031 Intro,1 | Kor 16,22). ~~Lehetetlen fölbecsülni annak a kegyelemnek a jelentőségét,
1032 I,7 | világiakról és szerzetesekről, a föld minden kontinensén minden
1033 III,41 | kiállta. Bennük Isten igéje jó földbe hullott és százszoros termést
1034 I,10 | a gyári munkásoktól és földművesektől a sportolókig, a művészektől
1035 II,22 | minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden
1036 III,29 | ez-e a püspöki szinódus földrészenkénti gyűléseinek is az értelme,
1037 II,19 | elbűvölik, de nem képes fölébe helyezni őt Isten választott
1038 III,30 | nép” 15a „szentség” újbóli fölfedezéséhez is el kellett hogy vezessen,
1039 I,10 | megújult buzgalommal, hogy fölfedezze Krisztus világosságát Isten
1040 IV,49 | meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt 25,35–36). Ez a szöveg
1041 IV,53 | minden látszatától. Ami fölöslegünk marad, azzal a jelenlegi
1042 II,22 | nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy
1043 IV,46 | egyházi életen belül. A fölszentelt mellett más szolgálatok
1044 IV,43 | ahol az oltár szolgáinak, a fölszentelteknek és a lelkipásztori munkatársaknak
1045 II,17 | Újszövetségben azonban már teljesen föltárul, olyannyira, hogy Szent
1046 II,18 | sugárzóként fedezik őt fel, s fogadják tőle a Lelket (vö. Jn 20,
1047 IV,43 | másikban a jót, hogy úgy fogadjuk és értékeljük azt, mint
1048 III,32 | imádkozni, mindig újból be kell fogadnunk az isteni Mester ajkainak
1049 I,13 | beárnyékolt helyeken kivételes fogadtatásban volt részem, mégpedig nemcsak
1050 III,29 | köszönetemet azért a szívélyes fogadtatásért, mellyel A harmadik évezred
1051 I,15 | vonásaiban és misztériumában, őt fogadtuk be az Egyházban és a világban
1052 IV,48 | tartásával, kölcsönösen úgy fogadva és támogatva egymást, mint
1053 II,24 | az evangélisták helyesen fogák fel a Jézus által mondottak
1054 II,21 | Tudatában vagyunk annak, hogy fogalmaink és szavaink korlátozottak.
1055 III,30 | ajándék azonban feladatként fogalmazódik meg, mely minden keresztény
1056 III,37 | kérdéskörnek szentelt gyűlése fogalmazott meg. Arra szólítottalak
1057 III,31 | társulatok és mozgalmak fogalmaztak meg. ~~
1058 IV,51 | tiszteletét követeli kezdve a fogantatástól egészen a természetes halálig.
1059 II,20 | engednünk kell, hogy kézen fogjon minket a kegyelem. Csak
1060 II,21 | mérlegelés eredményeként foglalja össze az egyház tanítását,
1061 III,34 | nevelés központi helyet foglaljon el az egész lelkipásztori
1062 Intro,1 | evezzen a mélyre” halat fogni: „Duc in altum” (Lk 5,4).
1063 III,33 | szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam
1064 Intro,1 | hálójukat. „S annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett
1065 III,38 | éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit” (Lk 5,5). A hit,
1066 IV,46 | társadalmi változások és a fogyasztóivá vált, illetve szekularizált
1067 I,10 | idősektől a betegekig és a fogyatékosokig, a gyári munkásoktól és
1068 IV,49 | hogy az odaadás milyen fokára képes eljutni a legszegényebbek
1069 III,31 | keresztény életnek ezt a „magas fokát”: az egyházi közösség és
1070 IV,46 | erőfeszítéseket kell tennünk – főképpen az aratás Urát kell kitartóan
1071 II,26 | s annál sokkal magasabb fokon, a lélek elviselhetetlen
1072 III,40 | évezred kereszténységének mind fokozottabban kell válaszolnia az inkulturáció
1073 IV,52 | szociális szolgáltatókká fokozzák le. Főként a polgári társadalommal
1074 III,34 | népi imaformák értékét, és főleg nevelni kellene a népet
1075 IV,53 | keresztény szeretet széles folyamába, mely átszeli a történelmet.
1076 III,39 | a közösségek is gyakran folyamodnak hozzá, s még a világi hívek
1077 III,29 | ihlető erőként kell hozzá folyamodnunk. A Feltámadott köztünk való
1078 Intro,1 | Bizonyos azonban, hogy „az élet folyója”, mely „Isten és a Bárány
1079 IV,46 | társadalom vallási elsekélyedése folytán. Sürgető szükség van arra,
1080 Összef,58 | ösztönöz bennünket, hogy folytassuk utunkat annak a reménynek
1081 III,29 | és hatékony kommunikációt folytathasson velük. Ezt a mindenkori
1082 Összef,58 | viselt szeretetből, ma is folytatja művét: átható tekintetre
1083 IV,55 | párbeszédet tovább kell folytatnunk. A kulturális és vallási
1084 III,34 | folyamán a zsoltárokról folytatok elmélkedést, kezdve a Laudes
1085 I,13 | Majd egy hónappal később folytattam a zarándoklatot. Elmentem
1086 I,6 | egyszerre szent is és folytonos megtisztulásra is szorul”. 4
1087 III,29 | buzdítom tehát a részegyházak főpásztorait, akiket Isten népének különféle
1088 IV,46 | engedelmesen követve a főpásztori tekintélytől eredő irányvonalakat.
1089 II,21(10) | Jug László – Fila Béla, ford. és szerk., Az egyházi tanítóhivatal
1090 Összef,59 | mely a reményteli jövő felé fordít bennünket, szálljon Krisztus
1091 IV,47 | 47. Külön figyelmet kell fordítani a családpasztorációra. Ez
1092 IV,47 | tudatosabban kell figyelmet fordítaniuk gyermekeikre, egyúttal tevékenyen
1093 III,29 | Mindazonáltal le kell fordítanunk, az egyes közösségek létfeltételeihez
1094 IV,53 | pénzt karitatív célokra fordítjuk. Nagyon fontos, hogy a mögöttünk
1095 I,12 | programjában különleges figyelmet fordítsunk az ökumenikus jellegre.
1096 Intro,2 | szükségét érzem, hogy hozzátok forduljak, akik oly kedvesek vagytok
1097 Intro,2 | Szentévre, mint igen fontos fordulópontra. Megünneplésében gondviselésszerű
1098 I,8 | során a remény útja felé fordult. ~~Miközben a zarándokcsoportok
1099 III,34 | imádságot is különleges formában hivatottak gyakorolni, mivel
1100 IV,50 | segítségnyújtás hatékonyan tékozolt formáiban jelenik meg, hanem abban
1101 IV,50 | részletezhetnénk, amennyiben régi formáit az újakkal toldjuk meg.
1102 Intro,3 | és a tevékenység konkrét formáivá kell alakítanunk azt. Olyan
1103 III,34 | tett tanúságtétel sokféle formáját a szentmise ünneplésével
1104 I,15 | Mielőtt konkrét cselekvési formákat tárnék tehát elétek, ebben
1105 III,29 | személyekhez, közösségeket formál és az evangéliumi értékekről
1106 IV,43 | ahol embert és keresztényt formálunk, mindenütt, ahol az oltár
1107 III,33(18)| Hittani Kongregáció, Orationis formas, Levél a keresztény elmélkedés
1108 IV,50 | folyamán is számos kifejeződési formát öltött, de amely ma kétségkívül
1109 II,21 | korlátozottak. A meghatározási formula azonban, jóllehet továbbra
1110 II,21 | Zsinat (451) klasszikus formulája szerint: „Egy személy két
1111 III,35 | irányul; ugyanakkor az a forrás is, amelyből fakad minden
1112 III,32 | egyházi életnek e csúcsát és forrását jelentő17közegében, de ugyanakkor
1113 Összef,58 | reménységünknek ezzel az eleven forrásával? Az általunk szemlélt és
1114 III,32 | mindig újra visszatér a forráshoz és újjáéled általa. ~~
1115 Összef,58 | nincs távolság, akik eggyé forrtak az egyetlen közösségben –
1116 III,38 | és tervezőképességeinktől függenek. Isten azt várja tőlünk,
1117 II,17 | Krisztust: szemükkel látták, fülükkel hallották, kezükkel érintették (
1118 II,16 | apostolhoz intéztek, a mi fülünkben is visszacseng ebben a Jubileumi
1119 IV,56 | is. Isten Lelke, aki „ott fúj, ahol akar” (Jn 3,8), gyakran
1120 I,15 | aktivizmusba, öncélú cselekvésbe fullad. Ellene kell szegülnünk
1121 III,38 | pasztorációs terveink kudarcba fulladnak és a kielégületlenség kedvet
1122 Összef,59 | annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az
1123 II,18 | pillanattól, amikor az ifjú galileait Keresztelő János megkereszteli
1124 II,28 | memoria, dans vera cordis gaudia”: édes Jézusnak az emléke,
1125 III,29 | módjait? A gondolkodás e gazdag kincsét nem engedhetjük
1126 IV,48 | mely az első évezredben gazdagította az Egyházat, most megújulva
1127 IV,56 | szemben, mely végtelenül gazdagon kihat az emberi életre és
1128 IV,46 | szentségével kapott új élet gazdagságában gyökerezik, elnyeri a maga
1129 II,16 | különleges évben átélt élmények gazdagságát – ismét szokásos utunkra
1130 I,12 | katolicitással”, megjelenjék gazdagságával és ajándékaival, s így Krisztus
1131 IV,57 | Kedves Testvérek, micsoda gazdagsággal áraszt el bennünket a II.
1132 III,31 | kell építenie mindazt a gazdagságot, melyet a személyes és csoportos
1133 IV,56 | tartania, hogy a missio ad gentes elsődleges feladata annak
1134 IV,50 | hogy a segítségnyújtás gesztusa ne megalázó alamizsnában
1135 II,19 | felötlöttek bennük, amikor Jézus gesztusaival vagy szavaival találkoztak.
1136 II,24 | Jézus emberi tudatának a Getszemáni kertben és a Golgotán kell
1137 II,16 | Jeruzsálembe zarándokló görögök Fülöp apostolhoz intéztek,
1138 I,11 | konferenciájával összhangban az ő anyai gondjaira bíztam az új évezred embereinek
1139 I,15 | tett Jézus: „Sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít,
1140 II,25 | A rá váró megpróbáltatás gondolatától lesújtva Jézus egyedül áll
1141 I,15 | olyan elmélkedésre alkalmas gondolatot, mely Krisztus misztériumát,
1142 III,34 | Tévedünk azonban, ha azt gondoljuk, hogy az egyszerű keresztények
1143 III,29 | hirdetésének módjait? A gondolkodás e gazdag kincsét nem engedhetjük
1144 II,24 | igazságát és azt, ahogy arról gondolkodott. Vajon nem éppen ezt fejezi-e
1145 III,34 | Vesperás elmondásával, mintsem gondolnánk! A számos elkötelezett keresztény
1146 IV,44 | sajátos szolgálataira kell gondolnunk, amit a péteri hivatal és –
1147 III,30 | akkor Krisztus Jegyeseként gondolunk rá, akiért éppen azért áldozta
1148 II,21 | továbbra is emberi marad, gondos mérlegelés eredményeként
1149 IV,56 | miközben arra vállalkozik, hogy gondosan és figyelmes körültekintéssel
1150 IV,50 | meg a legelemibb orvosi gondozást sem, vagy akiknek nincs
1151 IV,45 | közösségi helyeket nap mint nap gondozni és fejleszteni kell, minden
1152 II,27 | paradox vegyületét. Az Isteni Gondviselés Dialógusa című könyvében
1153 IV,49 | rávall Isten szeretetének, gondviselésének, irgalmának stílusára, s
1154 III,37 | kiengesztelődés szentségének gyakorlatát. Emlékeztek talán, hogy
1155 III,31 | ez kevésbé ültethető át a gyakorlatba. Hiszen be lehet-e „programozni”
1156 III,32 | mindenekelőtt az imádság művészetét gyakorolja. A Jubileumi Év minden korábbinál
1157 I,14 | a nagylelkűség gesztusát gyakoroljuk e szegény országok felé,
1158 III,34 | különleges formában hivatottak gyakorolni, mivel hivatásuk természeténél
1159 IV,43 | versengést, karrierizmust, gyanakvást és irigységet szülnek. Ne
1160 II,24 | megfelelően Jézus, aki „gyarapodott bölcsességben, korban s
1161 I,10 | betegekig és a fogyatékosokig, a gyári munkásoktól és földművesektől
1162 II,25 | szokásos, bizalommal teli gyengéd módján szólítja őt: „Abba,
1163 III,40 | mindig is jellemző számos gyengeség dacára is kifejezetten evangéliumi
1164 IV,48 | történelem terméke, s az emberi gyengeségből fakad: nem vagyunk képesek
1165 I,9 | milyen problémákkal és gyengeségekkel küzdenek társadalmunkban.
1166 I,8 | követve az Egyház számtalan gyermeke jött el ide, Rómába, az
1167 IV,47 | kell figyelmet fordítaniuk gyermekeikre, egyúttal tevékenyen ki
1168 III,40 | családokhoz, a fiatalokhoz, a gyermekekhez fordulunk, s közben nem
1169 II,23 | és általa, valóban Isten gyermekévé. 12~~~~~~~~~
1170 IV,47 | az alapvető intézménynek gyökeres válságát éljük. A házasság
1171 IV,51 | lénynek a természetében gyökerező értékek magyarázata és védelme
1172 Intro,2 | erőfeszítéseinken és elkerülhetetlen gyöngeségeinken Isten tekintete nyugszik.
1173 IV,54 | ebbe a küldetésbe, látva gyöngeségeinket, melyek beárnyékolnak bennünket?
1174 II,27 | élvezte a Szentháromság minden gyönyörét, haláltusája mégis kegyetlen
1175 II,27(13) | 1983, 135–136. Dr. Csertő György OP fordítása. ~
1176 I,10 | társadalmi egyenlőtlenségek gyógyítására, valamint arra, hogy a gazdaság
1177 II,18 | és követik, betegek kérik gyógyító hatalmát, beszélgetőtársak
1178 III,37 | különösen jellemzett a szentségi gyónás fokozott igénybevétele,
1179 IV,44 | melyekkel az Egyháznak korunk gyors változásai közepette számolnia
1180 II,18 | Názáretit mint a halál felett is győzedelmeskedőt mutatják be: bizonyságot
1181 II,19 | Feltámadott látása és érintése győzte meg, csak a hit volt képes
1182 I,9 | a Szent Péter téren való gyülekezőkor. Majd láttam, ahogy kirajzottak
1183 IV,48 | meghozza majd a jövőben gyümölcseit. Haladjunk tehát bizalommal
1184 IV,53 | melynek lefolyása alatt számos gyümölcsöt termett a szeretet – főként
1185 III,37 | köztük igen sok fiatal is, gyümölcsöző módon élt e szentséggel,
1186 I,9 | legkülönfélébb személyeket gyűjtötte egybe, s az impozáns tömegek
1187 III,37 | e kérdéskörnek szentelt gyűlése fogalmazott meg. Arra szólítottalak
1188 III,29 | szinódus földrészenkénti gyűléseinek is az értelme, melyek a
1189 I,10 | szolgálatát. ~~A munkások gyűlésére május elsején, a munka ünnepének
1190 IV,54(38) | Ecclesiae, quod suum lumen non habeat, sed ab Unigenito Filio
1191 IV,51 | melyeket gyakran katasztrofikus háborúk lidérce fenyeget? Mit tegyünk
1192 III,30 | 30. Mindenekelőtt nem habozok kijelenteni, hogy az a távlat,
1193 I,10 | figyelmeztetését tartjuk szem előtt: „Hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek” (
1194 II,24 | alkotott tudata felől nem hagy kétséget Jézus: „Az Atya
1195 IV,56 | történelemre, az Egyház nem hagyhat fel kutatásainak elmélyítésével,
1196 III,38 | kielégületlenség kedvet szegő érzését hagyják a szívünkben? Azoknak a
1197 III,38 | primátusára. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezt az elvet, csodálkozhatunk-e
1198 III,37 | nem szabad figyelmen kívül hagynunk: ha számos hívő, s köztük
1199 III,33 | Az Egyház nagy misztikus hagyománya, mind a keleti, mind pedig
1200 III,39 | ókori, de ma is aktuális hagyományának megfelelően, amelynek segítségével
1201 IV,50 | intéz hozzájuk. A szeretet hagyományát kell folytatni, amely már
1202 II,27 | tapasztalatuk is, melyet a misztikus hagyományban „sötét éjszakának” nevezett
1203 III,40 | hirdetéséhez és az egyházi hagyományhoz, ugyanakkor magára ölti
1204 IV,57 | tennünk, mint az egyházi hagyományon belül a Tanítóhivatal által
1205 I,15 | örökségnek, melyet számunkra hagyott, habozás nélkül a Krisztus-arc
1206 II,19 | választott embereinek, akik rajta hagyták nyomukat Izrael történetén.
1207 II,25 | Istenem, Istenem, mért hagytál el?” (Mk 15,34). Elképzelhető-e
1208 I,7 | évszázadban, melyet most hagyunk magunk mögött, s amely szentek
1209 I,4 | sokszor és sokféle módon szólt hajdan az atyákhoz, „ezekben a
1210 III,34 | csábításának is engednek, s hajlani kezdenek a pótvallások kínálata
1211 I,9 | elgondolkodva, imádságra hajló szívvel, az őszinte barátság
1212 I,9 | 21,11–12), az új évezred hajnalának az őrszemeivé legyenek. ~~
1213 Összef,58 | Csillagát”. Egyben fényes hajnalunk és biztos vezetőnk is ő.
1214 II,22 | névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben,
1215 Intro,2 | s veletek is megosszam a hála énekét. Pápaságom kezdete
1216 Összef,59 | egész Egyház dicsőítő és hálaadó imája! ~Ezzel a kívánsággal
1217 IV,43 | essünk illúziókba: e lelki haladás nélkül a közösségalkotás
1218 IV,42 | jelentőségüket. Az Egyház történeti haladásához igen sok dologra lesz szükség
1219 IV,53 | szeretetnek és az emberi haladásnak ezt az irányát – mindkettő
1220 III,30 | melyhez egész pasztorációs haladásunkat igazítanunk kell, a szentség
1221 II,20 | szeretnénk az ő nyomában haladni? Máté megvilágítja ezt előttünk,
1222 III,31 | életének ebbe az irányba kell haladnia. Nyilvánvaló azonban, hogy
1223 Összef,58 | útjaira. Különféle utakon haladunk mi valamennyien és különféle
1224 IV,51 | fogantatástól egészen a természetes halálig. Ugyanígy arra is ösztönöz
1225 II,27 | való közösségben éli át halálos szenvedését, maga is megtapasztalja
1226 II,21 | teljes emberségét, melyet halálra adtak, majd átlényegült
1227 I,13 | meglátogatása is, mely a náci haláltábor áldozatainak szörnyű emlékét
1228 II,28 | aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra
1229 II,25 | Olajfák kertjében vívott haláltusa jelenete élénken rajzolódik
1230 II,27 | Szentháromság minden gyönyörét, haláltusája mégis kegyetlen volt. Misztérium
1231 II,26 | és boldogság, egyidejűleg haláltusáját vívta, egészen az elhagyatottságot
1232 I,9 | hogy kifejezzem irántuk hálás köszönetemet. A számokon
1233 II,25 | nyilvánul meg, melyet Jézus hallat a Kereszten: „‘Eloi, Eloi,
1234 IV,45 | a monostor apátját, hogy hallgassa meg a fiatalabbakat is: „
1235 Intro,3 | vö. ApCsel 2,42) az Igét hallgatja. Főként ezekben a részegyházakban
1236 II,18 | hatalmát, beszélgetőtársak hallgatják szavait több-kevesebb haszonnal. ~~
1237 I,8 | elárasztotta a szíveket? Csak hallgatni és imádni szabad, alázatosan
1238 Intro,3 | Jubileumi Év közötti időszakban hallhatott a Lélektől, és megújított
1239 I,10 | hanem azok felé is, akik hallottak róluk vagy akik a tömegkommunikációs
1240 II,17 | szemükkel látták, fülükkel hallották, kezükkel érintették (vö.
1241 I,4 | beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,21). Kétezer év telt
1242 IV,50 | vannak még olyanok, akik éhen halnak, akiket analfabétizmusra
1243 Intro,1 | hogy szakadozni kezdett a háló” (Lk 5,6). ~~Duc in altum!
1244 Intro,1 | szavainak és kivetették hálójukat. „S annyi halat fogtak,
1245 III,38 | A te szavadra, kivetem a hálót” (uo.). Engedjétek meg Péter
1246 I,4 | során, mégsem veszített hamvasságából ez a „mai nap”, melyre az
1247 II,18 | korabeli vallási társadalom hangadó csoportjai között egyre
1248 II,25 | akarja meghallani Fiának hangját. Jézusnak, hogy visszaadhassa
1249 I,9 | azonban ellenkező irányba hangol bennünket: olyan ifjúságot
1250 II,28 | említi: „Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között
1251 I,14 | országokat sújtják. Szeretnék hangot adni óhajomnak, hogy az
1252 II,23 | életéhez. A szentatyák gyakran hangoztatták a Megtestesülés misztériumának
1253 II,24 | Isten Fia. János ezt külön hangsúlyozza, sőt, egyenesen azt állítja,
1254 I,13 | Visszagondolva az e napokon átélt hangulatra, heves vágyat érzek arra,
1255 II,21 | teljességében, s állandóan hangzik kiáltása: „Én Uram és Istenem!” (
1256 IV,47 | kulturális nyomásnak, mégha ezt harcos követők terjesztik is. Inkább
1257 II,18 | Názáretben eltöltött mintegy harminc éven át (vö. Lk 3,23), az „
1258 Intro,2 | látok, amikor az Egyház – harmincöt évvel a II. Vatikáni Egyetemes
1259 II,19 | arcával azonos, akivel mintegy három éven át együtt éltek, s
1260 III,30 | Ahhoz tartozik, aki maga „a háromszor Szent” (vö. Iz 6,3). Amikor
1261 IV,52 | megvalósítani. Főként a világiakra hárul, hogy e feladatkörökben
1262 II,27 | volt boldog és szenvedő.” 13Hasonlóképpen Lisieux-i Teréz is Jézussal
1263 III,34 | egész életüket az imádság hassa át! Újra vissza kellene
1264 II,24 | érettségre jutva olyan nyelvet használ, mely határozottan kifejezi
1265 III,34 | irányítását szolgálják. Mennyire hasznos lenne, ha nemcsak a szerzetes-,
1266 Intro,3 | hírnökeként is éltük meg. Most hasznosítanunk kell a kapott kegyelmet,
1267 IV,51 | tisztelete alól azok, akik hasznot húznak a tudomány új lehetőségeiből,
1268 II,18 | hallgatják szavait több-kevesebb haszonnal. ~~Az evangéliumi elbeszélések
1269 II,22 | racionalizmus kerítette hatalmába, elsősorban a Krisztus istenségébe
1270 I,14 | kezében a legtöbb döntési hatalom összpontosul – mielőbb megtalálják
1271 II,24 | bepillantást nyerhetünk abba a „határmezsgyébe”, amit Krisztus önmagáról
1272 I,9 | a figyelmes odahallgatás határozott meg, különösen is kiemelkedik
1273 III,36 | küszködve – a korábbinál jóval határozottabban kell kiállnunk sajátosságaink
1274 II,21 | felbonthatatlan egysége határozza meg Krisztus identitását,
1275 Összef,59 | után hazatérve názáreti házába hűségesen megőrizte szívében
1276 IV,47 | szentségi méltóságra emelt házasságban kifejeződik az a „nagy misztérium”
1277 IV,47 | példáját adják az olyan házasságnak, melyet tökéletesen Isten
1278 IV,47 | és az emberi személy – a házastársak és főként a törékeny gyermekek –
1279 Összef,59 | városába tett zarándokút után hazatérve názáreti házába hűségesen
1280 IV,42 | nyelvén, hiába „mozdítunk el hegyeket” a hitünkkel, ha szeretet
1281 III,31 | szentté válni?” Ezzel pedig a Hegyi Beszéd radikális követelményeivel
1282 III,36 | őket. Azzá a kitüntetett hellyé válik, ahol állandóan hirdetjük
1283 II,18 | szolgálnak, akinek megvolt a maga helye rokonsága körében (vö. Mk
1284 IV,45 | 45. A közösségi helyeket nap mint nap gondozni és
1285 I,13 | Nebo hegyére, majd azokra a helyekre, ahol a Megváltó lakott,
1286 III,33 | feledkezhetnénk meg ezen a helyen arról a tanításról, amelyet –
1287 I,13 | érzéseimet, melyeket születési helyén, Betlehemben, majd életének
1288 I,13 | első Szövetség kötésének helyére. Majd egy hónappal később
1289 II,24 | elbeszéléseikben az evangélisták helyesen fogák fel a Jézus által
1290 IV,56 | vallások közötti párbeszéd „nem helyettesítheti egyszerűen az örömhír hirdetését,
1291 IV,55 | 55. Ebben a távlatban helyezkedik el a vallások közötti párbeszéd
1292 II,19 | elbűvölik, de nem képes fölébe helyezni őt Isten választott embereinek,
1293 III,31 | programunkat a szentség jele alá helyezzük. Azt a meggyőződést fejezi
1294 I,14 | igazságos és szolidáris helyreállítására vállalkozott, s ez még az
1295 II,19 | prófétának” (Mt 16,14). Helytálló válasz, mégis, milyen távol
1296 IV,51 | Nagyon sok az olyan sürgető helyzet, melyekkel szemben a keresztény
1297 I,14 | gazdasági és egzisztenciális helyzetére is. ~~
1298 III,40 | sokrétűbbé és megterhelőbbé váló helyzettel, a jelenségek világméretűvé
1299 III,36 | Isten családjaként minden héten egybegyűlnek a keresztények
1300 III,35 | napjaként, amikor – mint hetenként ismétlődő valódi Húsvéton20
1301 Összef,59 | kell visszatérnünk a szürke hétköznapokba. Éppen ellenkezőleg: ha
1302 I,9 | könnyű kitörölni ennek a hétnek az emlékét, amikor Róma „
1303 III,40 | utáni apostoli igehirdetés hevének. Pál lángoló érzelmeit kell
1304 Összef,58 | amely az első keresztényeket hevítette: magának a Léleknek az erejére
1305 IV,42 | hiányzik, akkor minden más hiábavalónak bizonyul. Maga Pál apostol
1306 IV,51 | miatta az Egyház, mégsem hiányozhat a szeretet egyházi cselekedetei
1307 IV,42 | de ha a szeretet (agapé) hiányzik, akkor minden más hiábavalónak
1308 IV,45 | szabályait jelöli meg, az Egyház hierarchikus struktúráját érvényesíti,
1309 II,17 | ellenére is, tökéletesen hihetőnek szavatolnak. 9~~~~~~~~~
1310 IV,50 | uralkodnak el, akik nincsenek híjával a gazdasági erőforrásoknak,
1311 I,5 | Ez az ezerszer ismételt himnusz ebben az évben úgy állította
1312 II,19 | út megtétele után kezdtek hinni (vö. Lk 24,13–35). Tamás
1313 III,38 | nézve is: nem szabad azt hinnünk, hogy az eredmények a mi
1314 II,18 | hogy „minden nép” számára hirdessék az Evangéliumot (Mt 28,19). ~~
1315 III,40 | kiáltott: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1 Kor
1316 III,40 | tökéletes hűségben az Evangélium hirdetéséhez és az egyházi hagyományhoz,
1317 III,29 | meghatározták az Evangélium hirdetésének módjait? A gondolkodás e
1318 IV,56 | helyettesítheti egyszerűen az örömhír hirdetését, hanem éppen az örömhír
1319 I,12 | mind nagyobb ékesszólással hirdethesse az egység szentségének misztériumát. 7~~~~~~~~~
1320 III,40 | meg őt önmagának, hanem hirdetnie kell. Új apostoli lendületre
1321 I,15 | sokféle jelenléte szerint, őt hirdettük mint a történelem értelmét
1322 III,31 | melyet az új évezred kezdetén hirdetünk, úgy tűnhet első pillantásra,
1323 III,41 | Tertullianus által megfogalmazott híres „törvény” mindig is igaznak
1324 Intro,3 | emlékezeteként, hanem a jövő hírnökeként is éltük meg. Most hasznosítanunk
1325 Összef,59 | beszámoljunk nekik a nagy hírről: „Láttuk az Urat!” (Jn 20,
1326 II,18 | tesznek az üres sírról és hírt adnak a Feltámadott megjelenéseiről,
1327 I,4 | angyalok hivatkoztak, amikor hírül adták a pásztoroknak azt
1328 IV,48 | az egység misztériuma. „Hiszek az egy szent […] Anyaszentegyházban”:
1329 IV,48 | amit így megvallunk a Hiszekegyben, annak végső alapja Krisztus –
1330 III,33 | kegyelemben részesültünk, hogy hiszünk Krisztusnak, aki kinyilatkoztatja
1331 I,13 | nyomába eredjek, „aki atyánk a hitben” (vö. Róm 4,11–16). Meg
1332 II,22 | ment feledésbe. Az Egyház hite szempontjából azonban lényeges
1333 I,14 | az utóbbi időben számos hitelező állam parlamentje szavazott
1334 I,8 | vággyal, hogy megvallja hitét, meggyónja bűneit és fogadja
1335 II,20 | jutott el Péter ehhez a hithez? S mit kell tennünk nekünk,
1336 IV,56(40) | Pápai Tanácsa, Dialógus és hithirdetés. Reflexiók és tájékoztatás
1337 III,39 | azonban az igehirdetés és a hitoktatás meríthet új erőt abból,
1338 III,34 | számos megpróbáltatást mér a hitre, az ilyen felületesen imádkozók
1339 II,19 | csoda megállapítása után hitt (vö. Jn 20,24–29). Valójában
1340 III,33(18)| Vö. Hittani Kongregáció, Orationis formas,
1341 IV,50 | tanulniuk a Krisztusba vetett hittel közeledni ezekhez a problémákhoz,
1342 IV,43 | egységének megfelelően figyelünk hittestvéreinkre, úgy tekintünk rájuk, mint „
1343 III,34 | veszély fenyegeti őket, hogy hitük fokozatosan elsorvad, s
1344 IV,42 | mozdítunk el hegyeket” a hitünkkel, ha szeretet nincs bennünk, „
1345 II,28 | tanításunknak és nem lenne értelme a hitünknek sem (vö. 1 Kor 15,14). A
1346 III,36 | eleme a valóban tudatos és hitvalló keresztény életnek. Olyan
1347 IV,47 | misztérium” is, hogy Krisztus hitvesi szeretetet táplál Egyháza
1348 Összef,58 | Krisztus most újra arra hív minket, hogy induljunk útnak: „
1349 IV,46 | hívására, főként ha ez a hívás önmagunk és erőink teljes
1350 IV,46 | mindenki válaszol Isten hívására, főként ha ez a hívás önmagunk
1351 IV,44 | gondolnunk, amit a péteri hivatal és – vele szoros kapcsolatban –
1352 III,31 | sokfélék és mindenkinek a saját hivatásához igazodnak. Hálát adok az
1353 IV,46 | fedezni a világiak sajátos hivatását, akiknek az a feladatuk,
1354 IV,46 | családokban is – szorgalmazzuk a hivatásgondozást, elmélyült figyelmet ébresszünk
1355 III,34 | hivatottak gyakorolni, mivel hivatásuk természeténél fogva fokozottan
1356 IV,52 | feladatkörökben betöltsék sajátos hivatásukat, anélkül, hogy valaha is
1357 III,37 | minket arra, hogy lemondjunk hivatásunkról! Az Úr ajándékai – s a szentségek
1358 III,40 | kifejezetten evangéliumi értékekre hivatkozik. Bátran szembe kell néznünk
1359 IV,51 | vitatható szolidaritásra hivatkoznak, amely különbséget tesz
1360 I,4 | nap”, melyre az angyalok hivatkoztak, amikor hírül adták a pásztoroknak
1361 III,34 | imádságot is különleges formában hivatottak gyakorolni, mivel hivatásuk
1362 I,12 | és egyházi közösségek sok híve is részt vett a jubileumi
1363 I,12 | szükségét érezte annak, hogy híveinek jelentős csoportjai ide,
1364 III,37 | kitartással mutassák be azt a híveknek és emeljék ki értékeit.
1365 IV,45 | hívő szavára, mert minden hívőben Isten Lelke lobog”. 31~~~~~~
1366 Intro | szerzetesnőkhöz,~minden világi hívőhöz.~
1367 I,12 | Ezekben a részegyházakban a hívők többsége meg is kapta a
1368 IV,45(29) | mysterio, Rendelkezés a világi hívőknek a lelkipásztori szolgálatban
1369 IV,51 | akarjuk rátukmálni a nem hívőkre, hanem magának az emberi
1370 III,40 | megkeresztelt és megbérmált hívőt kötelező erőt – a keresztény
1371 II,28 | tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak
1372 II,27 | is bocsánatért könyörög hóhéraiért (vö. Lk 23,34), s gyermeki
1373 Intro,2 | kérdőre vonhatja önmagát, hol tart a megújulás, s új lendülettel
1374 I,5 | Krisztus ma és Krisztus holnap, te mindenki számára és
1375 II,25 | nagyobb gyötrelem, sűrűbb homály? Valójában Jézusnak ez a
1376 Összef,59 | Megváltójának misztériumát – hőn áhított gyümölcse. ~~E Jubileum
1377 Intro,3 | felé forduljunk. Az utóbbi hónapokban igen gyakran tekintettünk
1378 I,4 | názáreti zsinagógában elképedt honfitársai előtt, amikor magára alkalmazta
1379 III,30 | tehát fedezni, a maga teljes hordereje szerint, a Lumen gentium
1380 I,9 | bármennyire igényes is, hordozza bár a Kereszt jelét. Ezért,
1381 IV,43 | megillető helyet”, hogy „hordozzuk egymás terhét” (Gal 6,2)
1382 III,29 | és nem kevésbé követelő horizontja. Az egyetemes és elidegeníthetetlen
1383 I,5 | hogy az üdvtörténet széles horizontján érzékeljük Krisztus misztériumát.
1384 III,41 | hullott és százszoros termést hozott (vö. Mt 13,8.23). Példájukkal
1385 Intro,3 | szolgálatommal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy mind jobban
1386 IV,50 | szegénységnek ez a világa intéz hozzájuk. A szeretet hagyományát
1387 I,10 | szem előtt: „Hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek” (Mk 10,14).
1388 I,5 | millenarista képzelgéseknek – hozzásegít bennünket ahhoz, hogy az
1389 II,16 | arcát. A nagy Jubileumi Év hozzásegített bennünket ahhoz, hogy ezt
1390 III,41 | is? Talán túlságosan is hozzászoktunk ahhoz, hogy távolról szemléljük
1391 III,33 | élményei (a „sötét éjszaka”) is hozzátartoznak, a különböző formák közvetítésével
1392 Intro,2 | Ezért szükségét érzem, hogy hozzátok forduljak, akik oly kedvesek
1393 IV,43 | kezdődő új évezredben, ha hűek akarunk maradni Isten szándékaihoz
1394 II,26 | egyidejű jelenléte valójában a hüposztatikus unió kimeríthetetlen mélységében
1395 III,41 | Bennük Isten igéje jó földbe hullott és százszoros termést hozott (
1396 III,40 | önmaga marad, tökéletes hűségben az Evangélium hirdetéséhez
1397 IV,49 | Krisztus Jegyeséhez illő hűségét sokkal inkább ezen mérheti
1398 II,16 | 21). Ez a kérés, melyet a Húsvét alkalmával Jeruzsálembe
1399 I,5 | Megtestesülése, melynek csúcsa a húsvéti misztérium és a Lélek elküldése,
1400 III,35 | 16), s hogy amikor az ő Húsvétját ünnepli az Egyház – nemcsak
1401 III,35 | hetenként ismétlődő valódi Húsvéton20megkapjuk a Szentlélek
1402 Összef,59 | Megjelenésének ünnepén, pápaságom huszonkettedik esztendejében. ~~~~
1403 I,6 | Egyház is megemlékezett a hűtlenségnek azokról az eseteiről, melyeket
1404 IV,51 | alól azok, akik hasznot húznak a tudomány új lehetőségeiből,
1405 IV,49 | voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.
1406 IV,46 | az a feladatuk, hogy „az ideigvaló dolgok intézése által keressék
1407 II,21 | egysége határozza meg Krisztus identitását, a Kalkedóni Zsinat (451)
1408 IV,45(30) | Regula, III, 3: „Ideo autem omnes ad consilium
1409 II,20 | megismerés általános módját idézi. Jézus esetében ez a mód
1410 IV,46 | Lélek valódi „tavaszát” idézik elő. Természetesen a társulatoknak
1411 I,10 | Mindenképpen fel kell azonban idéznem a gyermekek első nagy találkozójának
1412 I,14 | állapítom meg, hogy az utóbbi időben számos hitelező állam parlamentje
1413 III,37 | szűntek meg az eltelt rövid időközben. A Jubileumi Év azonban,
1414 IV,48 | Nyugat keresztényeit annak az időnek az emléke, amikor az Egyház
1415 I,15 | kidolgoznunk a Jubileumot követő időre is. ~~Mindenesetre amit
1416 IV,50 | a drogok csapdájával, az idős vagy beteg személyek magányával,
1417 I,10 | búcsúért folyamodtak: az idősektől a betegekig és a fogyatékosokig,
1418 Intro,1 | kétezer esztendőt –, és új időszak nyílik az Egyház előtt,
1419 Intro,3 | nagy Jubileumi Év közötti időszakban hallhatott a Lélektől, és
1420 II,28 | örömét szemléli: „Dulcis Iesu memoria, dans vera cordis
1421 IV,56 | Mindez – ahogy a Dominus Iesus Nyilatkozat mostanában kiemelte –
1422 II,18 | a pillanattól, amikor az ifjú galileait Keresztelő János
1423 I,9 | hangol bennünket: olyan ifjúságot mutat nekünk, amely minden
1424 I,9 | pesszimizmussal tekintünk az ifjúságra, tudva, milyen problémákkal
1425 IV,46 | értékek akkor érvényesülnek igazán, ha mindenki válaszol Isten
1426 I,13 | tartottunk. Rögtön ezt követte az igazi és tulajdonképpeni zarándoklat,
1427 III,30 | pasztorációs haladásunkat igazítanunk kell, a szentség távlata.
1428 III,29 | közösségek létfeltételeihez igazított pasztorációs irányelvek
1429 III,41 | híres „törvény” mindig is igaznak bizonyult a történelem megpróbáltatásai
1430 III,31 | mindenkinek a saját hivatásához igazodnak. Hálát adok az Úrnak, aki
1431 I,4 | hanem teremtményei lépteihez igazodott, és miután sokszor és sokféle
1432 I,15 | az évben tettünk, az nem igazolhatja az önelégültséget, még kevésbé
1433 II,24 | alapján az ő saját személyének igazságát és azt, ahogy arról gondolkodott.
1434 IV,48 | megszentelődésnek és az igazságnak azokban az elemeiben is,
1435 II,25 | értünk, hogy benne ‘Isten igazságossága’ legyünk” (2 Kor 5,21). ~~
1436 IV,56 | vezeti majd el „a teljes igazságra” (vö. Jn 16,13). ~~Ez az
1437 II,19 | mégis, milyen távol áll az igazságtól! A nép képesnek bizonyul
1438 III,40 | Az Ige hirdetése ~~40. Az Igéből táplálkozni, hogy evangelizációs
1439 II,18 | fia” (Lk 3,22) megkezdi igehirdetését Isten Országának eljöveteléről,
1440 III,39 | új erőt abból, ha Isten igéjére figyel. Kedves Testvérek,
1441 II,17 | érintették (vö. 1 Jn 1,1) az élet Igéjét. ~~Az ő közvetítésükkel
1442 I,13 | útszakasszal, a szuggesztív erejű igeliturgiával, amelyet február 23-án a
1443 II,21 | természetben”. A személy az örök Igének, az Atya Fiának a személye,
1444 III,33 | imádság iránti megújult igényben mutatkozik meg? A többi
1445 III,37 | szentségi gyónás fokozott igénybevétele, bátorító üzenetet intézett
1446 IV,47 | törékeny gyermekek – valódi igényei szerint élnek. A családoknak
1447 III,40 | vagy nyelvüket illető – igényeinek, Pál példájára, aki ezt
1448 I,9 | üzenetét, legyen az bármennyire igényes is, hordozza bár a Kereszt
1449 III,33 | is a lelkiség elterjedt igényével találkoznunk manapság a
1450 III,33 | felkínálják válaszaikat erre az igényre, éspedig gyakran egészen
1451 III,30 | tudatában, hogy ez a kegyelem igényteli. Miután véget ért a Jubileum,
1452 III,33 | tapasztalathoz juthatunk így Krisztus ígéretéről: „Aki szeret engem, azt
1453 I,11 | kiemelkedő jelentőségűnek ígérkezett – és az is lett – a Nemzetközi
1454 IV,55 | az új évezred társadalma ígérkezik, szükség van erre a párbeszédre,
1455 IV,53(37) | Vö. Antiochiai Szent Ignác, Levél a rómaiakhoz, Bev. (
1456 I,11 | eucharisztikusnak”, 6s ilyen jelleget igyekeztünk neki adni mindvégig. S amikor
1457 IV,56 | nyitásnak a szellemében igyekszik a II. Vatikáni Zsinat is „
1458 III,29 | merítenünk belőle, s utunk során ihlető erőként kell hozzá folyamodnunk.
1459 II,19 | Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik
1460 I,13 | üdvtörténet eseményeinek sorába illeszkedett. Így abban az örömben részesültem,
1461 I,14 | adni óhajomnak, hogy az illetékes kormányok is gyorsan érvényre
1462 III,40 | érzékenységüket vagy nyelvüket illető – igényeinek, Pál példájára,
1463 I,9 | vidáman, ahogy a fiatalokhoz illik, de ugyanakkor elgondolkodva,
1464 IV,49 | misztériumára. Krisztus Jegyeséhez illő hűségét sokkal inkább ezen
1465 IV,43 | irigységet szülnek. Ne essünk illúziókba: e lelki haladás nélkül
1466 III,33 | hanem hálaadás, dicséret, imádás, szemlélődés, figyelés,
1467 II,25 | teremtmény csak leborulva imádhat. ~~Az Olajfák kertjében
1468 II,21 | hasonlóan az Egyház is leborulva imádja a Feltámadottat az ő isteni
1469 III,34 | hitre, az ilyen felületesen imádkozók nemcsak középszerű keresztényeknek
1470 I,8 | szíveket? Csak hallgatni és imádni szabad, alázatosan átadva
1471 I,15 | gyökeret a szemlélődésben és az imádságban is. Korunk állandó változások
1472 III,34 | keresztények beérhetik felületes imádsággal, mely nem képes betölteni
1473 III,34 | életre kaptak hivatást, az imádságot is különleges formában hivatottak
1474 I,5 | szemléltük, vele együtt imádtuk az Atyát és a Szentlelket
1475 III,34 | körültekintéssel – a népi imaformák értékét, és főleg nevelni
1476 III,34 | melyek az Egyház nyilvános imájának kezdetén egész napunk megszentelését
1477 IV,48 | kicsinyszívűségünkkel szemben. Jézus imájára, nem pedig a mi képességeinkre
1478 II,26 | szorongását fejezi ki, hanem a Fiú imáját, aki szeretetből Atyjának
1479 III,38 | személyes, mind a közösségi imának a nekik kijáró helyet, egyúttal
1480 III,33 | bolondságáig”. Intenzív imára van szükség, amely azonban
1481 III,32 | a személyes és közösségi imát. Tudjuk azonban, hogy az
1482 I,4 | beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,21).
1483 I,9 | személyeket gyűjtötte egybe, s az impozáns tömegek néha nehéz próbára
1484 I,4(2) | Incarnationis mysterium bulla (1998. november
1485 IV,52 | magánügynek tekinti vagy individualista módon értelmezi a kereszténységet,
1486 I,15 | önelégültséget, még kevésbé indok a tétlenségre. Éppen ellenkezőleg:
1487 II,28 | Egyházat, amikor ma is útnak indul, hogy a harmadik évezred
1488 Összef,58 | újra arra hív minket, hogy induljunk útnak: „Mentjetek tehát,
1489 IV,49 | valóban Krisztus szemléléséből indulunk ki, akkor főként azoknak
1490 Intro,1 | kezdetén (Novo millennio ineunte), amikor véget ér a Nagy
1491 III,40 | fokozottabban kell válaszolnia az inkulturáció e követelményére. Miközben
1492 IV,49 | Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.
1493 IV,56(40) | és tájékoztatás kezdetű instrukció, 1991. május 19., 82. pont.
1494 IV,45 | Nolai Szent Paulin pedig így int bennünket: „Figyeljünk minden
1495 IV,54(38) | például Szent Ágoston: „Luna intelligitur Ecclesiae, quod suum lumen
1496 IV,50 | szegénységnek ez a világa intéz hozzájuk. A szeretet hagyományát
1497 IV,46 | hogy „az ideigvaló dolgok intézése által keressék az Isten
1498 III,37 | igénybevétele, bátorító üzenetet intézett hozzánk, melyet nem szabad
1499 I,10 | látszik a házasság és a család intézményének értelmét. ~~Számomra az
1500 IV,45 | lelkiség úgy jeleníti meg az intézményes elemeket, hogy bizalmat
1501 IV,47 | éppen ennek az alapvető intézménynek gyökeres válságát éljük.
1502 I,11 | nagy felajánlását is hozzá intéztük, amikor a világ számos püspöki
1503 I,13 | és máshol fakasztott az iránta érzett tisztelet, majd amikor
1504 I,9 | alkalmat, hogy kifejezzem irántuk hálás köszönetemet. A számokon
1505 IV,53 | emberi haladásnak ezt az irányát – mindkettő az Evangélium
1506 III,35 | kell tartanunk ebben az irányban, különös szerepet tulajdonítva
1507 III,30 | keresztény élet követendő irányelve marad: „Az az Isten akarata,
1508 III,29 | létfeltételeihez igazított pasztorációs irányelvek formájában. A Jubileum rendkívüli
1509 II,17 | arcának szemlélése arra irányít bennünket, amit a Szentírás
1510 III,35 | tehát a liturgiára kell irányítanunk. Ez „az a csúcs, amelyre
1511 I,10 | világméretűvé válásának irányítása határozottan a szolidaritás
1512 III,34 | napunk megszentelését és irányítását szolgálják. Mennyire hasznos
1513 III,41 | 41. Támogasson és irányítson bennünket ebben a bizakodó,
1514 IV,55 | Vatikáni Zsinat által kijelölt iránynak megfelelően. 39A Nagy Jubileumot
1515 IV,45 | munkáját, melyeket a kánonjog irányoz elő: konkrétan a papi és
1516 III,39 | mely cselekvésre szólít, irányt jelöl ki és életet alakít. ~~
1517 IV,57 | élvezhetett az Egyház. Megbízható iránytűnk volt, mely elvezetett a
1518 III,29 | mindannyiunkra vár. A közös irányvétel kialakítása érdekében mindenesetre
|