1025-egyha | egyid-fiata | fidel-irany | iras-kuszo | kuzde-nagyr | nagys-szeke | szeku-tudom | tudta-zsolt
Chapter,Paragraph
1519 I,4 | jövendölését: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (
1520 II,17 | Jn 15,26), aki maga ez írások forrása, valamint az apostolok
1521 Intro,1 | hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökkévaló” (Zsolt 118[117],
1522 IV,49 | szeretetének, gondviselésének, irgalmának stílusára, s valamiképpen
1523 Intro,2 | aeternum cantabo” (Az Úr irgalmát örökké éneklem – Zsolt 89[
1524 I,4 | Kétezer év telt el, de az irgalomra szoruló bűnösök – s ugyan
1525 IV,43 | karrierizmust, gyanakvást és irigységet szülnek. Ne essünk illúziókba:
1526 II,28 | engedelmességére, ahogy a Zsidókhoz írt levél említi: „Földi életében
1527 III,33 | közösségeinknek az ima hiteles „iskoláivá” kell válniuk, ahol a Krisztussal
1528 IV,43 | A közösség otthonává és iskolájává kell tennünk az Egyházat –
1529 II,20 | leghűségesebb és legszervesebb ismerete. Ennek a misztériumnak legteljesebb
1530 II,26 | tökéletesen élvezi ezt az ismeretet, mérheti fel teljesen, mit
1531 II,21 | hogy érintse sebeit, azaz ismerje el Máriától kapott teljes
1532 II,18 | jegyese volt. Azok, akik ismerték Jézust a Názáretben eltöltött
1533 III,40 | előtt bizalommal el kell ismételnünk. A felnőttekhez, a családokhoz,
1534 I,5 | Isten vagy.” Ez az ezerszer ismételt himnusz ebben az évben úgy
1535 I,12 | elzarándokoljanak. Az Örök Város így ismételten érvényre juttathatta azt
1536 III,35 | amikor – mint hetenként ismétlődő valódi Húsvéton20megkapjuk
1537 II,23 | ellentmondásait is, hogy magához Istenhez jusson, sőt, a „megistenülés”
1538 II,24 | A Fiú arca ~~24. Isteninek és emberinek ez az azonossága
1539 II,21(10) | Fiú, ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben,
1540 II,22 | hatalmába, elsősorban a Krisztus istenségébe vetett hit okoz problémát;
1541 II,23(12) | szempontot: „Az ember nem istenülhetne meg a teremtménnyel egyesülve,
1542 I,4 | neked, mindenható Urunk, Istenünk” (Jel 11,17). A Jubileumi
1543 II,24 | éppen emiatt vetették és ítélték el Jézust: azért törtek
1544 IV,45(30) | vocari diximus, quia saepe iuniori Dominus revelat quod melius
1545 IV | IV ~~A SZERETET TANÚI~ ~~
1546 I,4 | amikor magára alkalmazta Izajás jövendölését: „Ma beteljesedett
1547 I,12 | történelem folyamán első ízben, közösen nyitotta meg az
1548 II,19 | akik rajta hagyták nyomukat Izrael történetén. Jézus valójában
1549 I,13 | Egyház részéről, hanem az izraeli és palesztin közösségek
1550 I,5 | akart szövetséget kötni Izraellel, hogy így készítse elő Fiának
1551 III,40 | magunkban, aki így kiáltott: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az
1552 II,22 | misztériumának ezt a megrendítő Szent János-i ábrázolását az egész Újszövetségi
1553 II,19 | kapja: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak
1554 I,8 | Ágoston mondja, „vándorolva járja útjait, a világ üldözi,
1555 IV,48 | lélegzett, hogy újra közös úton járjanak, a hit egységében és a jogos
1556 I,15 | értelmét és az utunkon előttünk járó világosságot. ~~Most tehát
1557 I,10 | sor, s nagy kegyelmekkel járt. Azt kértem tőlük, hogy
1558 I,13 | testvériség és a béke szelleme járta át, amit szívesen tekintek
1559 I,10 | tehát a gyermekek nyomában jártak mindazok a legkülönfélébb
1560 IV,52 | pontosabb és szervesebb módon járuljon hozzá a mára már planetáris
1561 III,34 | imádságra. Talán sokkal közelebb járunk ahhoz az időhöz, amikor
1562 II,27(14) | Derniers entretiens. Le carnet jaune, 1897. július 6. In: Oeuvres
1563 IV,53 | megható módon osztotta meg javait a nem keresztényekkel, s
1564 IV,52 | kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak”. 36~~~~~~
1565 III,29 | kezdetű apostoli levelem javaslatait magatokévá tettétek. Most
1566 III,40 | Kor 9,22). Amikor ezeket a javaslatokat teszem, különsen az ifjúság
1567 I,12 | misztériumát. 7~~~~~~~~~Azt is javasoltam, hogy a Jubileumi Év programjában
1568 Összef,58 | utunkat annak a reménynek a jegyében, amely „nem csal meg” (Róm
1569 II,28 | volna. Krisztus arcában ő, a Jegyes, saját kincsét, örömét szemléli: „
1570 IV,49 | misztériumára. Krisztus Jegyeséhez illő hűségét sokkal inkább
1571 III,30 | Egyház szent, akkor Krisztus Jegyeseként gondolunk rá, akiért éppen
1572 I,6 | beárnyékolva velük Krisztus Jegyesének arcát. ~~Már régóta készültünk
1573 III,33 | örömhöz, melyet a misztikusok „jegyesi egyesülésként” éltek át.
1574 II,18 | hanem a kegyelem és irgalom jeleivel is bizonyítja. Az Evangéliumok
1575 IV,56 | ellentmondása dacára olyan jeleket, melyek az ő jelenlétéről
1576 I,5 | elénk Krisztust, ahogy a Jelenések könyvében szerepel: mint „
1577 II,19 | Cezáreájában zajló, ismert jelenetben (vö. Mt 16,13–20). Jézus,
1578 II,25 | kertjében vívott haláltusa jelenete élénken rajzolódik szemünk
1579 IV,45 | a közösségi lelkiség úgy jeleníti meg az intézményes elemeket,
1580 I,12 | közösségei képviselőinek jelenlétében. Ebben az értelemben került
1581 IV,56 | olyan jeleket, melyek az ő jelenlétéről tanúskodnak, s amelyek segítségével
1582 II,28 | Krisztus villámcsapásszerű jelenlétével: „Számomra az élet Krisztus,
1583 IV,45 | közösségnek világosan meg kell jelennie a püspökök, a papok és a
1584 III,40 | megterhelőbbé váló helyzettel, a jelenségek világméretűvé válásával
1585 III,29 | Jubileum rendkívüli alkalmat jelentett számunkra ahhoz, hogy néhány
1586 I,14 | eredetileg éppen azt az időt jelentette, amikor a közösség a személyek
1587 III,37 | a világ egyes régióiban jelentkezik. E válságot előidéző okok
1588 III,32 | életnek e csúcsát és forrását jelentő17közegében, de ugyanakkor
1589 IV,45 | azonban semmit sem veszítenek jelentőségükből. A közösség teológiája és
1590 IV,42 | nem szabad alábecsülnünk jelentőségüket. Az Egyház történeti haladásához
1591 I,11 | keretei között kiemelkedő jelentőségűnek ígérkezett – és az is lett –
1592 I,9 | hordozza bár a Kereszt jelét. Ezért, megérintve lelkesedésüktől,
1593 IV,53 | Konkrét jel ~~53. Jelezni akarva a szeretetnek és
1594 I,7 | ókori keresztényüldözések jelképe is. Erről az örökségről
1595 I,12 | fordítsunk az ökumenikus jellegre. Adódhat-e kiválóbb alkalom
1596 I,13 | azonban elégednem egy lelki jellegű útszakasszal, a szuggesztív
1597 III,36 | vallások összekeveredése jellemez, még a korábbi keresztény
1598 III,37 | azonban, melyet különösen jellemzett a szentségi gyónás fokozott
1599 III,39 | cselekvésre szólít, irányt jelöl ki és életet alakít. ~~
1600 IV,45 | részvétel konkrét szabályait jelöli meg, az Egyház hierarchikus
1601 III,29 | munkájukban, hogy bizalommal jelöljék ki a jövő felé vezető út
1602 II,19 | Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának” (
1603 II,17 | olyannyira, hogy Szent Jeromos határozottan állíthatja: „
1604 Összef,59 | is utánoznunk kell, aki a Jeruzsálem szent városába tett zarándokút
1605 II,16 | melyet a Húsvét alkalmával Jeruzsálembe zarándokló görögök Fülöp
1606 II,19 | útján juthatunk el valóban Jézushoz; olyan úton, melynek szakaszait
1607 II,27 | Hasonlóképpen Lisieux-i Teréz is Jézussal való közösségben éli át
1608 IV,42 | Atya szívéből áramlik, s a Jézustól kapott Lélek ontja felénk (
1609 I,4 | ajándék felülről száll alá” (Jk 1,17). ~~Mindenekelőtt a
1610 IV,45 | nyilatkoztatja ki az Úr azt, ami jobb”. 30Nolai Szent Paulin pedig
1611 Intro,1 | és a Lélek: „Marana tha – Jöjj el, Urunk, Jézus” (vö. Jel
1612 I,10 | tartjuk szem előtt: „Hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek” (Mk
1613 I,4 | magára alkalmazta Izajás jövendölését: „Ma beteljesedett az Írás,
1614 IV,48 | szükségszerűen meghozza majd a jövőben gyümölcseit. Haladjunk tehát
1615 IV,51 | lény sorsa és a civilizáció jövője függ. ~~
1616 III,40 | éppen csak vázlata annak a jövőnek, melyet Isten Lelke készít
1617 III,32 | kereszténységnek, melyet nem a jövőtől való félelem kormányoz,
1618 IV,47 | tevékenyen ki kell állniuk jogaik mellett az egyházi és társadalmi
1619 IV,45 | Isten Lelke lobog”. 31~~~~~~A jogi bölcsesség tehát, mikor
1620 IV,51 | tegyünk az alapvető emberi jogok megvetése láttán, mely oly
1621 IV,45 | minden önkényes kísértést és jogtalan követelést. Ugyanakkor a
1622 IV,45 | nem pedig döntéshozatali joguk van; 29ezzel azonban semmit
1623 II,21 | meghatározási formula azonban, jóllehet továbbra is emberi marad,
1624 III,34 | lelkipásztori programban. Jómagam azt tervezem, hogy a szerdai
1625 II,18 | Keresztelő János megkereszteli a Jordánban. Ekkor felülről kapott tanúságtétel
1626 III,36 | küszködve – a korábbinál jóval határozottabban kell kiállnunk
1627 I,10 | tömegkommunikációs eszközök jóvoltából kísérhették figyelemmel
1628 II,18 | született: Máriától, aki József jegyese volt. Azok, akik
1629 I,10 | kértem tőlük, hogy Szent Józsefet és magát Jézust utánozva
1630 II,24 | aggodalommal kereste őt Józseffel együtt, habozás nélkül ezt
1631 Összef,59 | 25). ~~Ez lesz a 2000. Év Jubileumának – mely megelevenítette előttünk
1632 I,13 | emlékeznék meg saját személyes Jubileumomról, a Szentföldön tett zarándokútról?
1633 IV,53 | sikerült részt vennie a Jubileumon –, olyan művet is alkosson,
1634 I,10 | munkában rejlő lelkiséget. Az ő jubileumuk egyben alkalmat adott számomra,
1635 II,21(10) | zsinat, DS 301–302; magyarul: Jug László – Fila Béla, ford.
1636 Intro,1 | zarándok néppé vált, s „a juhok nagy pásztorának” (Zsid
1637 II,27(14) | Le carnet jaune, 1897. július 6. In: Oeuvres complčtes,
1638 II,23 | is, hogy magához Istenhez jusson, sőt, a „megistenülés” távlata
1639 III,38 | halfogás során Péternek jut az a szerep, hogy kimondja
1640 Összef,59 | cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott
1641 I,10 | számára, akik be akarnak jutni a mennyek országába (vö.
1642 II,20 | 20. Hogyan jutott el Péter ehhez a hithez?
1643 I,14 | kormányok is gyorsan érvényre juttassák ezeket a parlamenti döntéseket.
1644 I,12 | így ismételten érvényre juttathatta azt a gondviselésszerű szerepét,
1645 II,17 | történelmi tanúságtétel juttatja el hozzánk, melyet az Evangéliumok,
1646 II,24 | rendkívüli abban, hogy érettségre jutva olyan nyelvet használ, mely
1647 Összef,58 | valami széles óceán, melynek kalandjaiba Krisztus támogatására támaszkodva
1648 Összef,58 | őket az evangelizáció nagy kalandjára. ~~A szent Szűz elkísér
1649 I,13 | zarándokútról? Szerettem volna a káldeai Urban kezdeni, hogy kifejezetten
1650 IV,45 | szervezeteknek a munkáját, melyeket a kánonjog irányoz elő: konkrétan a
1651 III,33 | képes elhatolni a vele való kapcsolat. ~~Az Egyház nagy misztikus
1652 IV,47 | kizárólagos és felbonthatatlan kapcsolata, Isten eredeti terve szerint,
1653 Összef,58 | Jubileumi Évet, hogy újra kapcsolatba kerüljünk reménységünknek
1654 IV,52 | polgári társadalommal való kapcsolatokat kell úgy alakítani, hogy
1655 IV,45 | és a diakónusok közötti kapcsolatokban, a lelkipásztorok és Isten
1656 II,19 | emberek”. Ezt a választ kapja: „Van, aki Keresztelő Jánosnak,
1657 IV,50 | analfabétizmusra kárhoztatunk, akik nem kapják meg a legelemibb orvosi
1658 III,31 | katekumentől: „Meg akarod-e kapni a keresztséget?”, valójában
1659 II,19 | s aki most új életének káprázatos valóságáról biztosítja őket,
1660 II,16 | Vajon nem azt a hivatást kapta-e az Egyház, hogy Krisztus
1661 III,34 | Istennek szentelt életre kaptak hivatást, az imádságot is
1662 IV,53 | módokon sok zarándoktól kaptunk pénzadományokat, s velük
1663 IV,48 | ajándék, melyet titokzatosan kapunk tőle egészen az idők végéig.
1664 I,12 | emlékszem Ôszentsége II. Karekinnek, az örmények legfőbb Pátriárkájának
1665 IV,50 | akiket analfabétizmusra kárhoztatunk, akik nem kapják meg a legelemibb
1666 IV,53 | szembesültünk, a megtakarított pénzt karitatív célokra fordítjuk. Nagyon
1667 IV,43 | bennünket, s amelyek versengést, karrierizmust, gyanakvást és irigységet
1668 II,27(13) | Magyarul: Sziénai Szent Katalin: Dialógus, Szent István
1669 II,27 | Atyaisten megmutatja Sziénai Katalinnak, hogy a szent lelkekben
1670 IV,51 | magunkat attól az ökológiai katasztrófától, amelynek következtében
1671 IV,51 | béketörekvésekhez, melyeket gyakran katasztrofikus háborúk lidérce fenyeget?
1672 III,41 | vértanúkat, mintha csak a múlt kategóriájáról, a keresztény kor első századaihoz
1673 I,10 | mindazok a legkülönfélébb kategóriákba tartozó felnőttek, akik
1674 IV,46 | szükségletükben: legyenek katekéták vagy liturgikus moderátorok,
1675 III,34 | tervezem, hogy a szerdai katekézisek folyamán a zsoltárokról
1676 III,29 | Szentháromság témája köré építjük a katekézist, és sajátos pasztorációs
1677 III,31 | követ. Ha azt kérdezzük egy katekumentől: „Meg akarod-e kapni a keresztséget?”,
1678 IV,53 | Péternek adományait. Ma a katolicitás központjában megnyilvánult
1679 I,12 | mely összhangban áll a „katolicitással”, megjelenjék gazdagságával
1680 I,12 | legfőbb Pátriárkájának és Katolikoszának legutóbbi látogatására.
1681 I,10 | politikusoktól az újságírókig és a katonákig, mindannyian felajánlották
1682 Intro,2 | hozzátok forduljak, akik oly kedvesek vagytok számomra, s veletek
1683 II,24 | bölcsességben, korban s kedvességben” (Lk 2,52), saját misztériumának
1684 III,38 | fulladnak és a kielégületlenség kedvet szegő érzését hagyják a
1685 III,33 | módon. Mivel mi abban a kegyelemben részesültünk, hogy hiszünk
1686 IV,56 | párbeszédbe. Tudjuk, hogy a kegyelemmel szemben, mely végtelenül
1687 IV,57 | mutassak mint arra a nagy kegyelemre, melyet a huszadik században
1688 I,12 | meg is kapta a különleges kegyelmeket, különösen pedig a Jubileumi
1689 I,10 | napján került sor, s nagy kegyelmekkel járt. Azt kértem tőlük,
1690 II,20 | elégséges. A „kinyilatkoztatás” kegyelmére van szükség, mely az Atyától
1691 Intro,3 | Lélek ennek a különleges kegyelmi évnek a során mondott Isten
1692 II,27 | gyönyörét, haláltusája mégis kegyetlen volt. Misztérium ez, de
1693 IV,48 | kiteljesedjék. Bárcsak rábírná a Kelet és a Nyugat keresztényeit
1694 III,40 | úgy kell kielégíteni, hogy kellő tisztelettel vagyunk a konkrét
1695 I,10 | képes bizalmat és szeretetet kelteni az életben. ~~
1696 II,25 | vegye el tőle a szenvedés kelyhét (vö. Mk 14,36). Az Atya
1697 IV,47 | történelem folyamán „szívünk keménysége” ugyan elhomályosított,
1698 II,22 | a Megtestesülés valóban kenózisa Isten Fiának, aki megfosztja
1699 III,36 | keresztények az élet Igéjének és Kenyerének asztala körül, akkor a vasárnapi
1700 Összef,58 | mindennap az eucharisztikus Kenyérnek és az Élet Igéjének asztaláról
1701 II,28 | állapodhat meg a Megfeszített képénél. Ô a Feltámadott! Ha nem
1702 II,19 | áll az igazságtól! A nép képesnek bizonyul felfogni ennek
1703 IV,50 | jelenik meg, hanem abban a képességben is, hogy közel menjünk a
1704 IV,46 | keresztény közösség azon képességéhez, hogy teret engedjen a Lélek
1705 IV,48 | imájára, nem pedig a mi képességeinkre épül az a bizalmunk is,
1706 IV,43 | közösségi szellem azt a képességet is jelenti, hogy meglátjuk
1707 III,38 | minden értelmi és cselekvési képességünket vessük latba Isten Országa
1708 I,8 | a zarándokegyház konkrét képét – azét az egyházét, amely,
1709 IV,56 | mostanában kiemelte – nem képezheti tárgyát dialogikus tárgyalásoknak,
1710 I,5 | általa, az Atya Igéje és képmása által lett (Jn 1,3; vö.
1711 IV,49 | azoknak az arcán fedezzük fel képmását, akikkel ő maga is azonosult: „
1712 I,12 | egyházai és egyházi közösségei képviselőinek jelenlétében. Ebben az értelemben
1713 I,7 | egyházak és egyházi közösségek képviselőivel közösen, a Colosseum lenyűgöző
1714 I,5 | helyet adnánk millenarista képzelgéseknek – hozzásegít bennünket ahhoz,
1715 IV,50 | Elérkeztünk „a szeretet képzelőerejének” új órájához, amely nemcsak
1716 IV,43 | lelkipásztori munkatársaknak a képzése történik, mindenütt, ahol
1717 III,29 | munkamódszereit, a személyek képzését és értékelését, a szükséges
1718 IV,49 | s különleges figyelmet kér számukra az Egyháztól. Ez
1719 IV,52 | méreteket öltött társadalmi kérdés megoldásához. ~~Ez az etikai
1720 I,14 | A többoldalú adósságok kérdése viszont, mely a nemzetközi
1721 I,9 | akkor ők felfedezik benne a kérdéseikre adott meggyőző választ,
1722 II,19 | folyamán, szembesülve azokkal a kérdésekkel, melyek minduntalan felötlöttek
1723 III,37 | melyeket a püspöki szinódus e kérdéskörnek szentelt gyűlése fogalmazott
1724 IV,48 | mondjunk arról a kényes kérdésről, hogy elő kell segíteni
1725 II,19 | első mérlegét, tanítványait kérdezi arról, hogy kinek vélik
1726 III,31 | vallásosságot követ. Ha azt kérdezzük egy katekumentől: „Meg akarod-e
1727 Intro,2 | Egyetemes Zsinatot követően – kérdőre vonhatja önmagát, hol tart
1728 I,9 | lelkesedésüktől, habozás nélkül arra kérem őket, hozzák meg a hit és
1729 II,16 | Jézust” (Jn 12,21). Ez a kérés, melyet a Húsvét alkalmával
1730 I,9 | kétértelműség dacára őszintén keresi azokat a hiteles értékeket,
1731 II,18 | vö. Lk 8,2–3), tömegek keresik és követik, betegek kérik
1732 II,23 | Uram, a te arcodat akarom keresni” (Zsolt 27[26],8). A zsoltáros
1733 III,34 | nagylelkű buzgalommal kell keresniük ezeket. Tévedünk azonban,
1734 IV,46 | ideigvaló dolgok intézése által keressék az Isten országát”, 32s
1735 I,15 | azonban a központi magját keressük annak az örökségnek, melyet
1736 II,24 | milyen nagy aggodalommal kereste őt Józseffel együtt, habozás
1737 II,24 | ezt válaszolja: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem
1738 Összef,58 | tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú
1739 IV,48 | rábírná a Kelet és a Nyugat keresztényeit annak az időnek az emléke,
1740 Összef,58 | minket is, mint amely az első keresztényeket hevítette: magának a Léleknek
1741 IV,53 | osztotta meg javait a nem keresztényekkel, s elment egészen a szegények
1742 II,16 | mindig tudatosan – a mai keresztényektől, hogy ne csak „beszéljenek”
1743 III,30 | kötelezettség nemcsak néhány keresztényre érvényes: „Bármilyen rendű-rangú
1744 IV,52 | végeredményben pedig a kereszténységben élő eszkatológiai feszültséggel.
1745 III,40 | törekedjünk. ~~A harmadik évezred kereszténységének mind fokozottabban kell
1746 IV,52 | individualista módon értelmezi a kereszténységet, ez ugyanis nem lenne összeegyeztethető
1747 III,32 | a titka a valóban eleven kereszténységnek, melyet nem a jövőtől való
1748 III,32 | ehhez a pedagógiájához olyan kereszténységre van szükség, mely mindenekelőtt
1749 I,7 | környezetében, mely egyben az ókori keresztényüldözések jelképe is. Erről az örökségről
1750 III,33 | fényes tanúság mellett – Keresztes Szent János és Avilai Szent
1751 III,31 | katekumentől: „Meg akarod-e kapni a keresztséget?”, valójában ezt a kérdést
1752 I,11 | Kongresszus ~~11. A Jubileumi Év keretei között kiemelkedő jelentőségűnek
1753 IV,46 | Országa számára. ~Ezeken a kereteken belül minden más hivatás
1754 II,20 | élménye nyújthatja azt a keretet, amelyben megérlelődhet
1755 I,6 | életüket, hogy irgalmat kérhessenek és megkapják a búcsú különleges
1756 II,22 | területét a racionalizmus kerítette hatalmába, elsősorban a
1757 IV,46 | aratás Urát kell kitartóan kérnünk (vö. Mt 9,38) – a papi vagy
1758 II,24 | emberi tudatának a Getszemáni kertben és a Golgotán kell elszenvednie
1759 IV,54 | és tanítványaitól is azt kérte, hogy ők is legyenek „a
1760 Összef,58 | Évet, hogy újra kapcsolatba kerüljünk reménységünknek ezzel az
1761 I,13 | helyére. Majd egy hónappal később folytattam a zarándoklatot.
1762 I,13 | Betlehemben, majd életének későbbi színterein, így Názáretben
1763 I,9 | adott meggyőző választ, s készek elfogadni üzenetét, legyen
1764 Összef,59 | éberen találna bennünket, készen arcának felismerésére, hogy
1765 III,40 | jövőnek, melyet Isten Lelke készít nekünk. ~~Krisztus ajánlatát
1766 I,5 | kötni Izraellel, hogy így készítse elő Fiának megszületését
1767 III,34 | természeténél fogva fokozottan készségessé teszi őket a szemlélődés
1768 I,6 | Jegyesének arcát. ~~Már régóta készültünk erre a lelkiismeret-vizsgálatra,
1769 II,24 | tudata jelent. Az Egyház nem kételkedik abban, hogy Istentől sugallt
1770 I,9 | mutat nekünk, amely minden kétértelműség dacára őszintén keresi azokat
1771 I,4 | Megtestesülés misztériuma kétezredik éve „egyetlen, szakadatlan
1772 I,14 | parlamentje szavazott azoknak a kétoldalú adósságoknak a jelentős
1773 III,39 | Ige hallgatása ~~39. Nem kétséges, hogy a szentség és az imádság
1774 II,24 | alkotott tudata felől nem hagy kétséget Jézus: „Az Atya bennem van
1775 II,24 | kifejeződött, mindazonáltal kétségtelen, hogy Jézus már emberi életében
1776 IV,43 | ugyanis felvázolnánk a konkrét kezdeményezések programját, előbb a közösségi
1777 I,15 | fakasztaniuk bennünk, mely konkrét kezdeményezésekké alakítja a magával ragadó
1778 IV,55 | vallás felé és párbeszédet kezdeményezett vezetőikkel. Ezt a párbeszédet
1779 III,34 | csábításának is engednek, s hajlani kezdenek a pótvallások kínálata vagy
1780 I,13 | Szerettem volna a káldeai Urban kezdeni, hogy kifejezetten Ábrahám
1781 Intro,2 | a hála énekét. Pápaságom kezdete óta úgy gondolok a 2000-
1782 Intro,1 | fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló” (Lk 5,6). ~~Duc
1783 II,17 | nekünk róla. Ezen a könyvön kezdettől fogva végigvonul az ő misztériuma,
1784 IV,54 | Új évszázad, új évezred kezdődik Krisztus világosságában.
1785 II,19 | lelki út megtétele után kezdtek hinni (vö. Lk 24,13–35).
1786 II,26 | azonosul, egyben az Atya kezébe is „ajánlja” lelkét. Tekintetét
1787 II,27 | ráhagyatkozik Atyjára: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,
1788 II,21 | nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba!” (Jn
1789 II,21 | Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és
1790 II,20 | hanem engednünk kell, hogy kézen fogjon minket a kegyelem.
1791 IV,42(27) | B kézirat, 3r° 3v°: Thérčse de Lisieux,
1792 II,17 | látták, fülükkel hallották, kezükkel érintették (vö. 1 Jn 1,1)
1793 I,4 | idézve elő, hogy szinte kézzelfoghatóvá vált Isten irgalmas jelenléte,
1794 III,29 | Ennek az összhangnak a kialakítását minden bizonnyal meg fogja
1795 III,32 | 11,1). Az imádság során kialakul az a párbeszéd Krisztussal,
1796 III,29 | püspökei között és a zsinatokon kialakult. Vajon nem éppen ez-e a
1797 III,36 | jóval határozottabban kell kiállnunk sajátosságaink mellett.
1798 III,41 | a vértanúság próbáját is kiállta. Bennük Isten igéje jó földbe
1799 II,25 | sőt látszólag elkeseredett kiáltásban nyilvánul meg, melyet Jézus
1800 II,26 | elhagyatottságot kifejező kiáltásig. E két, látszólag összeférhetetlen
1801 III,40 | felszítanunk magunkban, aki így kiáltott: „Jaj nekem, ha nem hirdetem
1802 Intro,1 | világ egyetlen Üdvözítőjéhez kiáltotta az Egyház és a Lélek: „Marana
1803 II,28 | Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott,
1804 IV,51 | az ember szolgálata, hogy kiáltsuk világgá, akár alkalmas,
1805 Összef,58 | erejére számíthatunk, aki kiáradt Pünkösdkor, s aki ma is
1806 II,20 | amelyben megérlelődhet és kibontakozhat e misztérium legigazabb,
1807 IV,48 | mélyebben kell befogadnunk és kibontatkoztatnunk ezt az ajándékot. Az „ut
1808 I,10 | Hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek” (Mk 10,14). Sőt, talán
1809 IV,48 | szemrehányást lustaságunkkal és kicsinyszívűségünkkel szemben. Jézus imájára,
1810 III,38 | elsődlegessége ~~38. A tervek kidolgozása során, amikor nagyobb bizalommal
1811 I,15 | pasztorációs tervet kell kidolgoznunk a Jubileumot követő időre
1812 III,29 | előkészítésében segítettek, kidolgozva azokat az irányvonalakat,
1813 III,40 | szükségletet azonban úgy kell kielégíteni, hogy kellő tisztelettel
1814 III,38 | kudarcba fulladnak és a kielégületlenség kedvet szegő érzését hagyják
1815 I,9 | határozott meg, különösen is kiemelkedik az év eseményei közül. Ebben
1816 I,11 | Jubileumi Év keretei között kiemelkedő jelentőségűnek ígérkezett –
1817 III,29 | érdekében mindenesetre szeretnék kiemelni néhány elsődleges pasztorációs
1818 IV,51 | érdekében, mindenekelőtt azt kiemelve, hogy nem a hit szempontjait
1819 III,37 | együttérző szívét, és teljesen kiengesztelődik velünk. Krisztusnak ezt
1820 II,20 | 16,17). A „test és vér” kifejezés az embert és a megismerés
1821 II,24 | használ, mely határozottan kifejezi misztériumának mélységét –
1822 IV,43 | közösséget, nem pedig a növekedés kifejeződéseit és útját alkotják. ~~
1823 IV,50 | évezred folyamán is számos kifejeződési formát öltött, de amely
1824 IV,47 | méltóságra emelt házasságban kifejeződik az a „nagy misztérium” is,
1825 IV,44 | annak érdekében, hogy jobban kifejeződjék az ezekben a közösségalkotó
1826 II,24 | megdicsőült embersége tökéletesen kifejeződött, mindazonáltal kétségtelen,
1827 I,9 | megragadni most az alkalmat, hogy kifejezzem irántuk hálás köszönetemet.
1828 III,30 | hanem inkább azért, hogy kifejlesszék a benne rejlő sajátos lendítőerőt.
1829 II,18 | feszültségre, egészen a végső kifejletig, melynek drámai epilógusára
1830 IV,51 | álláspontjának megfelelő kifejtése érdekében, mindenekelőtt
1831 III,31 | Ahogy maga a Zsinat is kifejtette, nem szabad félreérteni
1832 IV,55 | vallások közötti párbeszéd nagy kihívása is, mellyel szembesülnünk
1833 III,29 | befolyásolni próbál korunk nagy kihívásaival szemben. Nem: minket nem
1834 IV,51 | A mai kihívások ~~51. Egyébként hogyan tartsuk
1835 III,36 | Ez a körülmény azzal a kihívással szembesít, hogy – igen gyakran
1836 III,38 | közösségi imának a nekik kijáró helyet, egyúttal tekintettel
1837 III,30 | Mindenekelőtt nem habozok kijelenteni, hogy az a távlat, melyhez
1838 I,4 | mint valaha, eleven az a kijelentés, melyet Jézus tett saját
1839 II,20 | János evangélista ünnepélyes kijelentésével történik: „S az Ige testté
1840 II,20 | Lukács hasonló értelmű kijelentést tesz, amikor megjegyzi,
1841 III,29 | részegyházakban lehet ugyanis kijelölni a program konkrét elemeit –
1842 IV,55 | II. Vatikáni Zsinat által kijelölt iránynak megfelelően. 39
1843 I,10 | felelősségükre, hogy az örömteli kikapcsolódás által erkölcsileg egészséges,
1844 II,25 | újra és újra megpróbáljuk kimeríteni. A paradoxon a maga teljes
1845 III,38 | Péternek jut az a szerep, hogy kimondja a hit szavait: „A te szavadra,
1846 III,34 | hajlani kezdenek a pótvallások kínálata vagy a babona szélsőséges
1847 III,30 | Krisztus különös kegyelmet kínált nekünk, hogy minden megkeresztelt
1848 III,40 | éppen az ifjúság körében kínálta nekünk a nagylelkű szolgálatkészség
1849 IV,43 | igaz és mély barátságot kínálunk nekik. A közösségi szellem
1850 II,19 | tanítványait kérdezi arról, hogy kinek vélik őt „az emberek”. Ezt
1851 II,20 | a mód nem elégséges. A „kinyilatkoztatás” kegyelmére van szükség,
1852 IV,56 | tartásával. A Szeretet-Isten kinyilatkoztatásának adománya ez, aki „úgy szerette
1853 I,4 | hiteles válasza arra az isteni kinyilatkoztatásra, amely Krisztusban testesült
1854 II,17(9) | Dogmatikai konstitúció az isteni kinyilatkoztatásról, 19. pont. ~
1855 IV,48 | 21) –, egyszerre jelent kinyilatkoztatást és felszólítást. Kinyilatkoztatja
1856 III,33 | Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki” (Jn 14,21).
1857 IV,47 | eredeti ragyogásába, amikor kinyilatkoztatta, mit akart Isten a „kezdetek”
1858 I,14 | ébreszteni a világot még mindig kínzó szegénység problémái iránt.
1859 I,10 | rabjaival való találkozás volt. Kiolvastam szemükből a szenvedést,
1860 I,15 | 15. Mindez csak néhány kiragadott erővonala a jubileumi tapasztalatnak,
1861 I,9 | gyülekezőkor. Majd láttam, ahogy kirajzottak a város utcáira, vidáman,
1862 III,35 | kezében, aki a „Királyok Királya és az Urak Ura” (Jel 19,
1863 III,35 | tartja majd kezében, aki a „Királyok Királya és az Urak Ura” (
1864 IV,53 | A megvalósítandó mű csak kis patakot jelent, mégis beletorkollik
1865 III,36 | is. Számos vidéken csak „kisded nyáj” (Lk 12,32) a keresztények
1866 II,18 | választott tizenkét apostol kíséretében (vö. Mk 3,13–19), asszonyok
1867 I,10 | tömegkommunikációs eszközök jóvoltából kísérhették figyelemmel őket. Mindenképpen
1868 III,29 | pasztorációs tevékenységgel kísérjük, hogy termékennyé tegyük
1869 IV,43 | elutasítjuk azokat az önző kísértéseket, melyek folyamatosan fenyegetnek
1870 III,38 | Szembe kell néznünk azzal a kísértéssel, mely mindig is veszélyt
1871 IV,55 | vallásháborúk rettenetes kísértetét. Az egyetlen Isten nevének
1872 II,21(10) | tanítóhivatal megnyilatkozásai, Kisterenye–Budapest, 1997. 89. ~
1873 IV,43 | örömeiket és szenvedéseiket, kitaláljuk vágyaikat és válaszolunk
1874 III,29 | Nem „új programot” kell kitalálnunk. A program már megvan: ugyanaz,
1875 III,37 | kreativitással és nagyobb kitartással mutassák be azt a híveknek
1876 III,39 | történtek előre a Szentírás kitartó hallgatása és figyelmes
1877 IV,46 | főképpen az aratás Urát kell kitartóan kérnünk (vö. Mt 9,38) –
1878 IV,54 | azonban lehetségessé válik, ha kitárulkozunk Krisztus világossága előtt
1879 IV,48 | Egyházat, most megújulva kiteljesedjék. Bárcsak rábírná a Kelet
1880 I,14 | anyagi javak visszaadására is kiterjedt. Örömmel állapítom meg,
1881 I,13 | a ma is sok szenvedésnek kitett, sőt az erőszak által ma
1882 I,9 | számára nem lesz könnyű kitörölni ennek a hétnek az emlékét,
1883 Összef,59 | ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás
1884 I,12 | ökumenikus jellegre. Adódhat-e kiválóbb alkalom arra, hogy bátorítson
1885 IV,50 | szembesülniük kell az értelmetlenség kiváltotta elkeseredéssel, a drogok
1886 IV,50 | viseli. Ez a növekedés néhány kiváltságosnak hatalmas lehetőségeket nyújt,
1887 IV,49 | látni fogja – s egyenesen kívánatos is, hogy egyre nagyobb mértékben
1888 III,40 | keresztény üzenetet beoltani kívánjuk, hogy a konkrét népek sajátos
1889 Összef,59 | hálaadó imája! ~Ezzel a kívánsággal adom szívem mélyéből Mindnyájatoknak
1890 IV,48 | Krisztus valamennyi tanítványa, kivétel nélkül, teljes erőből együtt
1891 III,38 | szavait: „A te szavadra, kivetem a hálót” (uo.). Engedjétek
1892 Intro,1 | hittek Krisztus szavainak és kivetették hálójukat. „S annyi halat
1893 II,22 | minden sajátosságát, a bűnt kivéve (vö. Zsid 4,15). Ilyen látószögből
1894 II,21 | Atya Fiának a személye, és kizárólag ő. A két természet összekeveredés
1895 IV,47 | férfi és egy nő teljes, kizárólagos és felbonthatatlan kapcsolata,
1896 II,21 | a Kalkedóni Zsinat (451) klasszikus formulája szerint: „Egy
1897 IV,48 | tiszteletben tartásával, kölcsönösen úgy fogadva és támogatva
1898 III,32 | maradok” (Jn 15,4). Ez a kölcsönösség a keresztény élet lényege,
1899 IV,50 | végtelenül nagy erőt tud kölcsönözni a szavak által kifejezett
1900 IV,53 | Miután leróttuk azokat a költségeket, melyekkel az év folyamán
1901 II,28 | életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött
1902 II,28 | Péter nyomdokában jár, aki könnyekre fakadt tagadása után, és
1903 III,29 | minden bizonnyal meg fogja könnyíteni az a – mára szokásossá vált –
1904 I,9 | tekintők számára nem lesz könnyű kitörölni ennek a hétnek
1905 IV,48 | hogy egyek legyenek” – könyörgés egyszerre jelent minket
1906 II,28 | könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni
1907 II,27 | szakadékában is bocsánatért könyörög hóhéraiért (vö. Lk 23,34),
1908 II,17 | mond nekünk róla. Ezen a könyvön kezdettől fogva végigvonul
1909 III,41 | így vagy úgy – ellenséges környezetben, üldözések közepette is
1910 I,7 | közösen, a Colosseum lenyűgöző környezetében, mely egyben az ókori keresztényüldözések
1911 III,36 | legalábbis azzá válik. Ez a körülmény azzal a kihívással szembesít,
1912 III,40 | eltérő előrehaladásának körülményeire és figyelmet tanúsítunk
1913 Intro,3 | alkalmazkodik a különféle körülményekhez és kultúrákhoz. ~~Az Egyház
1914 IV,56 | hanem „hogy mennyi mindent köszönhet ő az emberiség történelmének
1915 IV,53 | segítségre gondolok, melynek köszönhetően sok szegény testvérünknek
1916 Intro,2 | feladat alól, hogy hálával köszönjük meg Istennek az értünk véghezvitt „
1917 III,36 | lemondanunk, s amellyel nemcsak kötelességet teljesítünk, hanem azért
1918 IV,56 | újság, melynek hirdetése kötelességünk. ~~Az Egyház tehát nem vonhatja
1919 III,30 | legyetek” (1 Tessz 4,3). Ez a kötelezettség nemcsak néhány keresztényre
1920 IV,52 | ellenkezőleg: még szigorúbban kötelezi őket, hogy a világ javára
1921 IV,42 | szintjén szilárdan el kell köteleznünk programunkat, a közösség (
1922 III,38 | amikor nagyobb bizalommal kötelezzük el magunkat egy olyan pasztoráció
1923 I,13 | átadásának és az első Szövetség kötésének helyére. Majd egy hónappal
1924 I,5 | sodrában akart szövetséget kötni Izraellel, hogy így készítse
1925 III,41 | keresztény kor első századaihoz kötődő tapasztalatról lenne szó.
1926 I,12 | pedig a Jubileumi Évhez kötött búcsúkat. Mégis, beszédes
1927 Intro,3 | Egyház időhöz és térhez kötöttsége végeredményben magának a
1928 I,10 | és magát Jézust utánozva kövessék a munkában rejlő lelkiséget.
1929 IV,56 | dolgunk, hogy hűségesen kövessük tanításának útmutatását. ~~
1930 III,31 | felületes vallásosságot követ. Ha azt kérdezzük egy katekumentől: „
1931 IV,45 | önkényes kísértést és jogtalan követelést. Ugyanakkor a közösségi
1932 IV,51 | emberi élet tiszteletét követeli kezdve a fogantatástól egészen
1933 IV,51 | mentesülhetnek az etika alapvető követelményeinek tisztelete alól azok, akik
1934 III,40 | válaszolnia az inkulturáció e követelményére. Miközben a kereszténység
1935 IV,46 | figyelmeztetése azonban követelően és ellentmondás nem tűrve
1936 I,7 | hálával és mindig megújuló követési szándékkal kell viszonyulnunk
1937 II,18 | azonban új, sugárzó hajnal követi, mely egyben végleges is.
1938 III,31 | összefüggésében? ~Valójában súlyos következményeket von maga után az a tény,
1939 III,29 | megismernünk, szeretnünk, követnünk, hogy benne részesei lehessünk
1940 IV,47 | nyomásnak, mégha ezt harcos követők terjesztik is. Inkább úgy
1941 I,13 | Aulában tartottunk. Rögtön ezt követte az igazi és tulajdonképpeni
1942 I,6 | eseteiről, melyeket fiai követtek el a történelem folyamán,
1943 III,32 | csúcsát és forrását jelentő17közegében, de ugyanakkor a személyes
1944 III,34 | imádságra. Talán sokkal közelebb járunk ahhoz az időhöz,
1945 IV,50 | Krisztusba vetett hittel közeledni ezekhez a problémákhoz,
1946 IV,45 | esetekben is az álláspontok közelítését szorgalmazza. ~~Ennek érdekében
1947 III,35 | mely az idő misztériumának közepén foglal helyet, egyben pedig
1948 I,5 | misztériumával alapja és középpontja a történelemnek, ő adja
1949 I,11 | megtestesülését ünneplő Szentév középpontjává is válnia! Ezért terveztük
1950 IV,56 | nem alapozhatjuk a vallási közömbösségre. Nekünk, keresztényeknek
1951 IV,52 | építésétől, nem teszi őket közönyösekké sorstársaik iránt, éppen
1952 IV,43 | e lelki haladás nélkül a közösségalkotás külső eszközei nem sokat
1953 IV,44 | kifejeződjék az ezekben a közösségalkotó eszközökben rejlő valamennyi
1954 I,12 | világ egyházai és egyházi közösségei képviselőinek jelenlétében.
1955 III,33 | kedves Testvérek, keresztény közösségeinknek az ima hiteles „iskoláivá”
1956 IV,48 | reformációból született egyházi közösségekben élnek A hit és a keresztény
1957 II,20 | S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét,
1958 IV,53 | adományait. Ma a katolicitás központjában megnyilvánult szeretet valamiképpen
1959 III,29 | folyamodnunk. A Feltámadott köztünk való jelenlétének tudatában
1960 I,7 | táborát adta az Egyháznak. Közülük némelyeket a Jubileumi Év
1961 IV,43 | úgy tekintünk rájuk, mint „közülünk valókra”, megosztjuk velük
1962 IV,56 | valóban mindenki számára közvetítenünk kell a konkrét ember szabadságának
1963 IV,46 | amikor az evangélium közvetítésében az emberek megszentelésén
1964 III,33 | hozzátartoznak, a különböző formák közvetítésével azonban elvezet ahhoz a
1965 II,17 | az élet Igéjét. ~~Az ő közvetítésükkel a hit látomását pontos történelmi
1966 IV,56 | mélyebben megérthetik az általuk közvetített üzenetet. Vajon nem ennek
1967 I,10 | egészséges, pozitív üzenetet közvetítsenek, mely képes bizalmat és
1968 III,29 | tettétek. Most azonban nem közvetlen cél lebeg előttünk, hanem
1969 I,10 | sürgető felhívást tegyek közzé a munka világában létező
1970 IV,42 | programunkat, a közösség (koinonia, communio), mely az Egyház
1971 III,29 | mára szokásossá vált – kollegiális együttműködés, mely a püspöki
1972 IV,44 | kapcsolatban – a püspöki kollegialitás jelent. Mindezek egyenesen
1973 IV,50 | vagy belefullad a jelenlegi kommunikációs társadalom által szüntelenül
1974 III,29 | párbeszédet és hatékony kommunikációt folytathasson velük. Ezt
1975 II,27 | bőséges hagyomány jelenthet komoly segítséget, melyet a Szentek „
1976 I,11 | amikor a világ számos püspöki konferenciájával összhangban az ő anyai gondjaira
1977 IV,56(40) | Népek Evangelizációjának Kongregációja és a Vallások Közötti Párbeszéd
1978 I,11 | során nemcsak a jelentős kongresszusok alkalmával ünnepeltük Máriát,
1979 III,29 | veszendőbe menni, hanem konkrétumokba kell átültetnünk. ~~A pasztoráció
1980 I,12 | Anglikán Közösség Feje és Konstantinápoly Ökumenikus Pátriárkátusának
1981 I,14 | megtalálják a szükséges konszenzust és gyorsan megoldják azt
1982 I,7 | szerzetesekről, a föld minden kontinensén minden korábbinál inkább
1983 III,29 | egyetemes és elidegeníthetetlen koordináták közepette szükség van arra,
1984 I,15 | Korunk állandó változások kora, amely gyakran aktivizmusba,
1985 IV,55 | kulturális és vallási pluralitás korában, amilyennek az új évezred
1986 II,19 | melyet az apostoloknak már korábban meg kellett szerezniük Krisztus
1987 III,36 | összekeveredése jellemez, még a korábbi keresztény országokban is.
1988 Intro,1 | arcát szemlélte. Minden korábbit meghaladó mértékben zarándok
1989 II,18 | rámutatnak a Jézus és a korabeli vallási társadalom hangadó
1990 II,24 | gyarapodott bölcsességben, korban s kedvességben” (Lk 2,52),
1991 IV,48 | az egység, amely – emberi korlátai ellenére – konkrétan is
1992 II,23 | mely képes meghaladni saját korlátait és ellentmondásait is, hogy
1993 II,21 | hogy fogalmaink és szavaink korlátozottak. A meghatározási formula
1994 I,14 | óhajomnak, hogy az illetékes kormányok is gyorsan érvényre juttassák
1995 III,29 | változik együtt a különféle korokkal és kultúrákkal, mégha számol
1996 II,16 | fel a történelem minden korszakában, s hogy az új évezred nemzedékei
1997 II,18 | mégis nyilvános működésének korszakáról sokkal bőségesebbek az adatok,
1998 IV,55 | emberi történelem oly sok korszakát átvérző vallásháborúk rettenetes
1999 III,37 | nagyobb bizalommal, nagyobb kreativitással és nagyobb kitartással mutassák
2000 IV,49 | szeretetre, hanem egyenesen krisztológia, amely fényt vet magának
2001 I,15 | hagyott, habozás nélkül a Krisztus-arc szemlélését emelem ki. Ôt
2002 I,9 | Krisztusban található. Vajon nem Krisztus-e a valódi szabadság és a
2003 Intro,1 | vonzotta magával. Ehhez a Krisztushoz, a történelem céljához és
2004 IV,52 | Vatikáni Zsinat tanítása: „A krisztusi üzenet nem vonja el az embereket
2005 II,16 | hogy ne csak „beszéljenek” Krisztusról, hanem bizonyos értelemben
2006 IV,54 | megmutatni, hogy az Egyház Krisztustól, a mi Napunktól függ, s
2007 III,38 | hogy pasztorációs terveink kudarcba fulladnak és a kielégületlenség
2008 IV,54 | beárnyékolnak bennünket? Ez a küldetés azonban lehetségessé válik,
2009 IV,54 | Beleremegünk-e ebbe a küldetésbe, látva gyöngeségeinket,
2010 II,19 | mint aki meg akarja vonni küldetésének első mérlegét, tanítványait
2011 III,40 | táplálkozni, hogy evangelizációs küldetésünk során „az Ige szolgáivá”
2012 IV,48 | hit egységében és a jogos különbözés tiszteletben tartásával,
2013 IV,46 | egyformaság, hanem a jogos különbözések szerves egybefoglalása.
2014 IV,51 | szolidaritásra hivatkoznak, amely különbséget tesz élet és élet között,
2015 IV,44 | valamennyi lehetőség. Ez manapság különösképpen szükséges, hogy gyorsan
2016 III,40 | ezeket a javaslatokat teszem, különsen az ifjúság pasztorációjára
2017 III,36 | maradva vagy nehézségekkel küszködve – a korábbinál jóval határozottabban
2018 I,8 | hogy átlépjék a Szent Kapu küszöbét. Megpróbáltam elképzelni
|