1025-egyha | egyid-fiata | fidel-irany | iras-kuszo | kuzde-nagyr | nagys-szeke | szeku-tudom | tudta-zsolt
Chapter,Paragraph
3521 II,28 | könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért
3522 II,24 | De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban
3523 IV,48 | amikor az Egyház még „két tüdővel” lélegzett, hogy újra közös
3524 Intro,3 | ahhoz, hogy mind jobban tündökölhessen az Egyház ajándékainak sokféleségében
3525 I,8 | sorait szemléljem, akik türelmesen várakoztak, hogy átlépjék
3526 IV,48 | egyházak és egyházi közösségek tulajdonai, s amelyek – mint Krisztus
3527 III,30 | zsinati atyák nem azért tulajdonítottak oly nagy jelentőséget ennek
3528 III,35 | irányban, különös szerepet tulajdonítva a vasárnapi eucharisztikus
3529 I,13 | ezt követte az igazi és tulajdonképpeni zarándoklat, amely az üdvtörténet
3530 III,41 | évszázadban, évezredben is? Talán túlságosan is hozzászoktunk ahhoz,
3531 III,31 | kezdetén hirdetünk, úgy tűnhet első pillantásra, hogy ez
3532 II,25 | 36). Az Atya azonban, úgy tűnik, nem akarja meghallani Fiának
3533 I,15 | Isten Országának ügye nem tűri, hogy hátrafelé nézzünk,
3534 IV,46 | követelően és ellentmondás nem tűrve mindenkihez szól: „Ne oltsátok
3535 IV,43 | nevelési elvként magunk elé tűznünk mindenütt, ahol embert és
3536 III,31 | meggyőződéssel, mindenki elé célul tűzzük a hétköznapi keresztény
3537 II,26 | ajánlja lelkét valamennyiünk üdvére. Ugyanakkor, amikor Atyjától „
3538 IV,48 | támogató erőt, valamint üdvös szemrehányást lustaságunkkal
3539 I,4 | vigasztalást találnak az üdvösség e „mai napjában”, aki a
3540 III,33 | kinyilatkoztatja az Atyát és üdvözíti a világot, a mi feladatunk
3541 I,8 | meggyónja bűneit és fogadja az üdvözítő irgalmat. Ebben az évben
3542 Intro,1 | céljához és a világ egyetlen Üdvözítőjéhez kiáltotta az Egyház és a
3543 III,40 | mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek” (1 Kor 9,22). Amikor ezeket
3544 I,9 | közül. Ebben a szellemben üdvözöltem őket már a lateráni Szent
3545 I,15 | 9,62). Isten Országának ügye nem tűri, hogy hátrafelé
3546 IV,44 | püspöki konferenciák működése ügyében is. De még ezentúl is sokat
3547 III,38 | vessük latba Isten Országa ügyének szolgálatában. Ne felejtsük
3548 III,41 | ellenséges környezetben, üldözések közepette is az Evangéliumot
3549 I,8 | vándorolva járja útjait, a világ üldözi, az Isten vigasztalja”. 5
3550 III,31 | pillantásra, hogy ez kevésbé ültethető át a gyakorlatba. Hiszen
3551 I,12 | hogy én magam akartam: ünnepeljék hatékonyan a Jubileumot
3552 Összef,58 | legyünk. Vajon nem azért ünnepeltük-e a Jubileumi Évet, hogy újra
3553 II,20 | összefoglalása János evangélista ünnepélyes kijelentésével történik: „
3554 Összef,59 | án, az Úr Megjelenésének ünnepén, pápaságom huszonkettedik
3555 I,10 | gyűlésére május elsején, a munka ünnepének hagyományos napján került
3556 I,10 | első nagy találkozójának ünnepi légkörét. Ha velük kezdjük
3557 III,35 | főként az Eucharisztia – ünneplésében. Továbbra is ki kell tartanunk
3558 III,36 | szorgalmazni, hogy az eucharisztia ünneplésén való részvétel minden megkeresztelt
3559 III,34 | sokféle formáját a szentmise ünneplésével és alkalmanként a Laudes
3560 III,29 | termékennyé tegyük a jubileumi ünneplést. Szeretném kifejezni köszönetemet
3561 III,35 | hogy amikor az ő Húsvétját ünnepli az Egyház – nemcsak egyszer
3562 I,11 | kellett az Ige megtestesülését ünneplő Szentév középpontjává is
3563 III,35 | vasárnapi eucharisztikus ünnepnek és magának a vasárnapnak
3564 II,18 | bizonyságot tesznek az üres sírról és hírt adnak a Feltámadott
3565 I,10 | mindegyiknek megvolt az üzenete – nemcsak azok felé, akik
3566 I,9 | választ, s készek elfogadni üzenetét, legyen az bármennyire igényes
3567 II,21(10) | testből álló ember […] Egy és ugyanazon egyszülött Fiú Úr Krisztust
3568 IV,51 | egészen a természetes halálig. Ugyanígy arra is ösztönöz bennünket
3569 III,30 | A szentségnek ez az – úgyszólván – objektív ajándéka minden
3570 III,31 | formái, illetve azok az újabb formái tartalmaznak, melyeket
3571 IV,50 | amennyiben régi formáit az újakkal toldjuk meg. Ezek az új
3572 III,30 | egybegyűlt nép” 15a „szentség” újbóli fölfedezéséhez is el kellett
3573 II,21 | Feltámadásban: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd
3574 III,32 | visszatér a forráshoz és újjáéled általa. ~~
3575 Intro,1 | Jubileumi Év befejeztével ismét ujjongva énekelhetjük a hálaadás
3576 IV,56 | tölt el bennünket; olyan újság, melynek hirdetése kötelességünk. ~~
3577 I,10 | vállalókig, a politikusoktól az újságírókig és a katonákig, mindannyian
3578 II,17 | elfátyolozva van csak jelen, az Újszövetségben azonban már teljesen föltárul,
3579 II,22 | János-i ábrázolását az egész Újszövetségi Szentírás megerősíti. Pál
3580 IV,54(38) | lumen non habeat, sed ab Unigenito Filio Dei, qui multis locis
3581 II,26 | valójában a hüposztatikus unió kimeríthetetlen mélységében
3582 IV,48 | ezt az ajándékot. Az „ut unum sint” – „hogy egyek legyenek” –
3583 III,35 | Királyok Királya és az Urak Ura” (Jel 19,16), s hogy
3584 IV,50 | éppen azokban a rétegekben uralkodnak el, akik nincsenek híjával
3585 Összef,59 | nagy hírről: „Láttuk az Urat!” (Jn 20,25). ~~Ez lesz
3586 IV,46 | tennünk – főképpen az aratás Urát kell kitartóan kérnünk (
3587 I,13 | Szerettem volna a káldeai Urban kezdeni, hogy kifejezetten
3588 IV,48 | kibontatkoztatnunk ezt az ajándékot. Az „ut unum sint” – „hogy egyek
3589 I,10 | Józsefet és magát Jézust utánozva kövessék a munkában rejlő
3590 I,9 | ahogy kirajzottak a város utcáira, vidáman, ahogy a fiatalokhoz
3591 Összef,58 | kell térnünk a világ új útjaira. Különféle utakon haladunk
3592 I,8 | mondja, „vándorolva járja útjait, a világ üldözi, az Isten
3593 Intro,3 | ajándékainak sokféleségében és útjának egységében . ~ ~~
3594 IV,57 | bennünket a II. Vatikáni Zsinat útmutatása! Ezért én már a Nagy Jubileum
3595 IV,56 | hűségesen kövessük tanításának útmutatását. ~~
3596 II,27 | teológiája” jelent. Ôk értékes útmutatásokkal szolgálnak nekünk, amellyel
3597 I,12 | egyik Szent Kaput Péter Utóda, az Anglikán Közösség Feje
3598 III,38 | Engedjétek meg Péter Utódának, hogy az új évezred elején
3599 Összef,59 | tagjainkat, hogy az előttünk álló útra térjünk. Pál apostol lendületét
3600 I,13 | elégednem egy lelki jellegű útszakasszal, a szuggesztív erejű igeliturgiával,
3601 III,29 | kell merítenünk belőle, s utunk során ihlető erőként kell
3602 Összef,58 | bennünket, hogy folytassuk utunkat annak a reménynek a jegyében,
3603 II,16 | gazdagságát – ismét szokásos utunkra térünk, tekintetünket minden
3604 III,30 | szóló dogmatikai konstitúció V. fejezetének programját:
3605 I,8 | Apostolok sírjaihoz ––, azzal a vággyal, hogy megvallja hitét, meggyónja
3606 IV,43 | szenvedéseiket, kitaláljuk vágyaikat és válaszolunk szükségleteikre,
3607 I,13 | átélt hangulatra, heves vágyat érzek arra, hogy sürgessem
3608 IV,53 | szegények javát szolgáló vagyonközösségig (vö. ApCsel 2,44–45). ~~
3609 II,19 | Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának” (Mt 16,
3610 Összef,58 | Különféle utakon haladunk mi valamennyien és különféle utakon halad
3611 I,8 | Megpróbáltam elképzelni valamennyiük élettörténetét, örömeiket,
3612 II,26 | Atyjának ajánlja lelkét valamennyiünk üdvére. Ugyanakkor, amikor
3613 II,27 | mondhatom, megértettem belőle valamit saját élményeim alapján.” 14
3614 I,10 | a gazdaság világméretűvé válásának irányítása határozottan
3615 III,40 | jelenségek világméretűvé válásával s a népek és kultúrák állandóan
3616 II,19 | prófétának” (Mt 16,14). Helytálló válasz, mégis, milyen távol áll
3617 III,33 | területein, maguk is felkínálják válaszaikat erre az igényre, éspedig
3618 IV,46 | érvényesülnek igazán, ha mindenki válaszol Isten hívására, főként ha
3619 II,24 | együtt, habozás nélkül ezt válaszolja: „De miért kerestetek? Nem
3620 III,40 | mind fokozottabban kell válaszolnia az inkulturáció e követelményére.
3621 IV,43 | kitaláljuk vágyaikat és válaszolunk szükségleteikre, igaz és
3622 IV,43 | azonban ezt a magatartást választani. Mielőtt ugyanis felvázolnánk
3623 IV,49 | az Egyháztól. Ez a fajta választás rávall Isten szeretetének,
3624 IV,43 | ez konkrétan? Okfejtésünk válhatna itt közvetlenül akcióprogrammá
3625 I,4 | szakadatlan dicsőítő énekké” váljon „a Szentháromságról”, 2valamint
3626 III,40 | során „az Ige szolgáivá” váljunk, ez valóban elsődleges feladata
3627 IV,50 | szenvedőkhöz és szolidaritást vállaljunk velük. Mindeközben szükséges,
3628 IV,56 | Az Egyház, miközben arra vállalkozik, hogy gondosan és figyelmes
3629 III,41 | bennünket ebben a bizakodó, vállalkozó és találékony missziós szellemben
3630 I,14 | szolidáris helyreállítására vállalkozott, s ez még az elvett anyagi
3631 I,10 | 10,6–8; Mt 19,4-6). Arra vállalkoztak, hogy megmutatják ezt az
3632 II,16 | tanúságtételünk, ha nem vállalkozunk előzetesen mi magunk is
3633 I,10 | papoktól a megszentelt életet vállalókig, a politikusoktól az újságírókig
3634 II,21(10) | egyszülött Fiú Úr Krisztust kell vallani két természetben össze-nem-elegyítve,
3635 IV,55 | oly sok korszakát átvérző vallásháborúk rettenetes kísértetét. Az
3636 IV,56 | filozófiákkal, a kultúrákkal, a vallásokkal folytatott keresztény párbeszédnek
3637 III,31 | minimalista erkölcsöt és felületes vallásosságot követ. Ha azt kérdezzük
3638 II,21(10) | mindnyájan egy szívvel-szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk
3639 II,20 | melyekkel Jézus fogadja Péter vallomását: „Nem a test és vér nyilatkoztatta
3640 II,18 | órákról is biztos tanúk vallották azt az emberileg zavarba
3641 II,28 | elindult, érthető aggodalommal vallva meg Krisztus iránti szeretetét: „
3642 IV,51 | bolygónk hatalmas zónái válnak lakhatatlanná és ellenségessé
3643 IV,43 | Lélek nélküli látszattá válnának, csak mímelnék a közösséget,
3644 III,31 | neki: „Akarsz-e szentté válni?” Ezzel pedig a Hegyi Beszéd
3645 III,33 | hiteles „iskoláivá” kell válniuk, ahol a Krisztussal való
3646 III,40 | sokrétűbbé és megterhelőbbé váló helyzettel, a jelenségek
3647 III,37 | szentségek a legdrágábbak közül valók – Attól származnak, aki
3648 IV,43 | tekintünk rájuk, mint „közülünk valókra”, megosztjuk velük örömeiket
3649 II,19 | most új életének káprázatos valóságáról biztosítja őket, amikor
3650 IV,52 | érdekében, hogy a társadalmi valóságokat az Evangélium fényében értelmezze,
3651 I,11 | megjelenő áldozata, akkor az ő valóságos jelenlétének kellett az
3652 III,37 | élt e szentséggel, akkor valószínűleg szükség van arra, hogy a
3653 III,37 | tegyetek meg „a bűntudat” válságának leküzdésére, melyet a kortárs
3654 III,37 | Paptestvérek, az átmeneti válságok nem bírhatnak minket arra,
3655 III,37 | régióiban jelentkezik. E válságot előidéző okok nem szűntek
3656 III,31 | leghétköznapibb életkörülmények között váltak szentté. Ideje, hogy újra,
3657 IV,44 | az Egyháznak korunk gyors változásai közepette számolnia kell. ~~
3658 II,21(10) | természetben össze-nem-elegyítve, változhatatlanul, meg-nem-osztva és szétválaszthatatlanul […]
3659 III,29 | Jeruzsálemben. Ez a program nem változik együtt a különféle korokkal
3660 III,40 | kultúrák állandóan új és változó mozaikjával, amely ezzel
3661 I,8 | mint Szent Ágoston mondja, „vándorolva járja útjait, a világ üldözi,
3662 IV,53(37) | Levél a rómaiakhoz, Bev. (Vanyó László fordítása) ~
3663 IV,43 | válaszolni akarunk a világ várakozására is. ~~Hogy mit jelent ez
3664 I,8 | szemléljem, akik türelmesen várakoztak, hogy átlépjék a Szent Kapu
3665 II,25 | rajzolódik szemünk elé. A rá váró megpróbáltatás gondolatától
3666 II,18 | rendszeresen megjelenjen városa zsinagógájában (vö. Lk 4,
3667 Összef,59 | aki a Jeruzsálem szent városába tett zarándokút után hazatérve
3668 I,4 | nektek, Krisztus az Úr, Dávid városában” (Lk 2,11). Kétezer év telt
3669 II,18 | Evangéliumok bemutatják, amint városokon és falvakon halad át az
3670 III,35 | eucharisztikus ünnepnek és magának a vasárnapnak is, a hit különleges napjaként
3671 I,13 | Siratófalnál elmondott ima és a Yad Vasem emlékhely meglátogatása
3672 Összef,59 | Mindnyájatoknak Áldásomat. ~~Vatikán, 2001. január 6-án, az Úr
3673 IV,57 | Zsinatot. 44Mi lett belőle? A Vatikánban tartott kongresszus időt
3674 III,40 | csak kezdet, éppen csak vázlata annak a jövőnek, melyet
3675 IV,51 | gyökerező értékek magyarázata és védelme a célunk. A szeretet így
3676 III,41(25)| Tertullianus, Védőbeszéd, 50,13: PL 1,534. ~
3677 I,5 | az utolsó, a kezdet és a vég” (Jel 22,13). S miközben
3678 II,16 | elmélyüléssel tegyük. A Jubileum végén, amikor – magunkba zárva
3679 IV,57 | normatív szövegeket. A Jubileum végére érve minden korábbinál sürgetőbbnek
3680 Intro,2 | köszönjük meg Istennek az értünk véghezvitt „csodáit”. „Misericordias
3681 IV,57 | kongresszus időt szakított ennek végiggondolására, s azt kívánom, hogy – így
3682 II,17 | könyvön kezdettől fogva végigvonul az ő misztériuma, mely az
3683 II,18 | hajnal követi, mely egyben végleges is. Az evangéliumi elbeszélések
3684 II,21 | emberek között! Ennek a két végletnek szoros és felbonthatatlan
3685 II,27 | s gyermeki bizalommal a végsőkig ráhagyatkozik Atyjára: „
3686 I,8 | titokzatos tevékenységének, és végtelen szeretetét dicsőítve: „Misericordias
3687 IV,50 | A szegénység tablóját a végtelenségig részletezhetnénk, amennyiben
3688 II,25 | őt, hogy ha lehetséges, vegye el tőle a szenvedés kelyhét (
3689 II,25 | érzelmeket felkavaró módon vegyíti a szenvedést és a bizalmat.
3690 II,27 | boldogság és a fájdalom paradox vegyületét. Az Isteni Gondviselés Dialógusa
3691 IV,46 | legkülönfélébb szeretetszolgálatok végzői. ~Kétségkívül nagylelkű
3692 III,40 | fordulunk, s közben nem rejtjük véka alá az evangéliumi üzenet
3693 I,4 | Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben” (Lk 23,
3694 IV,56 | tárgyalásoknak, mintha puszta véleményről lenne szó a részünkről.
3695 II,19 | kérdezi arról, hogy kinek vélik őt „az emberek”. Ezt a választ
3696 III,40 | s akik között gyökeret ver. A Jubileumi Évben különösen
3697 II,28 | Dulcis Iesu memoria, dans vera cordis gaudia”: édes Jézusnak
3698 II,17(9) | II. Vatikáni Zsinat, Dei Verbum, Dogmatikai konstitúció
3699 I,9 | Felejthetetlen marad a Tor Vergatánál bemutatott szentmiseáldozat
3700 I,15 | segítségével eltervezünk, az verjen gyökeret a szemlélődésben
3701 IV,43 | fenyegetnek bennünket, s amelyek versengést, karrierizmust, gyanakvást
3702 III,41 | élet magjának tekintette vértanúit. Sanguis martyrum – semen
3703 I,7 | mögött, s amely szentek és vértanúk széles táborát adta az Egyháznak.
3704 III,41 | hogy távolról szemléljük a vértanúkat, mintha csak a múlt kategóriájáról,
3705 III,41 | Evangéliumot élte, s gyakran még a vértanúság próbáját is kiállta. Bennük
3706 I,15 | tapasztalatnak, mely sok szép emléket vésett a szívünkbe. Ha azonban
3707 III,34 | alkalmanként a Laudes és a Vesperás elmondásával, mintsem gondolnánk!
3708 IV,46 | s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül
3709 III,38 | cselekvési képességünket vessük latba Isten Országa ügyének
3710 III,34 | keresztényeknek” is. Az az alattomos veszély fenyegeti őket, hogy hitük
3711 III,34 | keresztényeknek bizonyulnak, hanem „veszélyeztetett keresztényeknek” is. Az
3712 III,38 | kísértéssel, mely mindig is veszélyt jelent minden lelki előrehaladásra
3713 III,29 | kincsét nem engedhetjük veszendőbe menni, hanem konkrétumokba
3714 I,4 | történelem során, mégsem veszített hamvasságából ez a „mai
3715 IV,49 | krisztológia, amely fényt vet magának Krisztusnak a misztériumára.
3716 II,18 | Egyház éber ellenőrzésének vetettek alá. A Szentlélek megvilágító
3717 II,24 | végeredményben éppen emiatt vetették és ítélték el Jézust: azért
3718 IV,49 | Isten Országának magjait vetjük el a történelemben, melyeket
3719 IV,52 | tanúságtételnek. El kell vetnünk minden olyan kísértést,
3720 I,12 | közösségek sok híve is részt vett a jubileumi találkozók különféle
3721 II,22 | lett testté”, s hogy magára vette az emberi természet minden
3722 I,10 | akik közvetlenül részt vettek rajtuk, hanem azok felé
3723 II,25 | misztériuma legparadoxabb vetületéhez, mely az utolsó órán, a
3724 III,29 | egy Személy, s a minket vezérlő bizonyosság: Veletek vagyok! ~~
3725 III,30 | fölfedezéséhez is el kellett hogy vezessen, abban az alapvető értelemben,
3726 II,19 | Egyház által megvallott hit vezet el titkának leglényegéhez: „
3727 I,12 | kimeríthetetlen erejének vezetése alatt állunk, mely mindig
3728 Intro,1 | pásztorának” (Zsid 13,20) vezetésére bízta magát. Isten népe
3729 IV,56 | segítségére támaszkodik – ő vezeti majd el „a teljes igazságra” (
3730 IV,55 | párbeszédet kezdeményezett vezetőikkel. Ezt a párbeszédet tovább
3731 I,12 | többi keresztény felekezet Vezetőivel is. Különösen élesen emlékszem
3732 IV,53 | Egyház felé – mely a szeretet vezetője37tekintsen, és elhozza Péternek
3733 Összef,58 | fényes hajnalunk és biztos vezetőnk is ő. Magának Jézusnak a
3734 I,9 | kirajzottak a város utcáira, vidáman, ahogy a fiatalokhoz illik,
3735 I,10 | a maguk elfojthatatlan vidámságával, még egyszer visszatértek
3736 III,36 | keresztény országokban is. Számos vidéken csak „kisded nyáj” (Lk 12,
3737 I,4 | szorul rá? – továbbra is vigasztalást találnak az üdvösség e „
3738 I,8 | a világ üldözi, az Isten vigasztalja”. 5Ennek az egyedülálló
3739 III,40 | Tudnunk kell értékelni ezt a vigasztaló választ, s lelkesedésüket
3740 IV,56 | elmélyítésével, melynek során a Vigasztalónak, az Igazság Lelkének (vö.
3741 IV,50 | melyet a szegénységnek ez a világa intéz hozzájuk. A szeretet
3742 I,10 | felhívást tegyek közzé a munka világában létező gazdasági és társadalmi
3743 I,10 | találkozó a előadóművészet világával, amely oly nagy vonzerőt
3744 IV,51 | szolgálata, hogy kiáltsuk világgá, akár alkalmas, akár alkalmatlan:
3745 IV,52 | megvalósítani. Főként a világiakra hárul, hogy e feladatkörökben
3746 I,7 | akár alázatosan kicsiny világiakról és szerzetesekről, a föld
3747 III,31 | illetve szentté, köztük számos világit is, akik a leghétköznapibb
3748 IV,54 | ha kitárulkozunk Krisztus világossága előtt és megnyílunk a kegyelemnek,
3749 IV,54 | évezred kezdődik Krisztus világosságában. Ezt a fényt azonban nem
3750 IV,54 | önmagáról, amikor a „világ világosságaként” mutatkozott be (Jn 8,12)
3751 IV,54 | ők is legyenek „a világ világosságává” (Mt 5,14). ~~Beleremegünk-e
3752 IV,50 | érzékenységünket szólongatják. Világunk úgy lép a harmadik évezredbe,
3753 II,28 | úton találkozott Krisztus villámcsapásszerű jelenlétével: „Számomra
3754 IV,50 | ellentmondásait is magán viseli. Ez a növekedés néhány kiváltságosnak
3755 IV,50 | Ennek érdekében úgy kell viselkednünk, hogy a szegények minden
3756 Összef,58 | megtestesült az emberek iránt viselt szeretetből, ma is folytatja
3757 I,14 | még az elvett anyagi javak visszaadására is kiterjedt. Örömmel állapítom
3758 II,25 | hangját. Jézusnak, hogy visszaadhassa az embernek az Atya arcát,
3759 IV,47 | elhomályosított, Krisztus azonban visszaállította eredeti ragyogásába, amikor
3760 II,16 | intéztek, a mi fülünkben is visszacseng ebben a Jubileumi Évben.
3761 I,13 | egyik legszebb ajándékának. Visszagondolva az e napokon átélt hangulatra,
3762 III,32 | kormányoz, mivel mindig újra visszatér a forráshoz és újjáéled
3763 Összef,59 | lelkesedése után nem kell visszatérnünk a szürke hétköznapokba.
3764 I,10 | vidámságával, még egyszer visszatértek a családok jubileuma alkalmával,
3765 III,39 | Egyház nyilvános imája is visszatükrözi. Ma már a hívek és a közösségek
3766 IV,54 | követelő feladatunk, hogy visszatükrözzük. A szentatyák szemlélődésében
3767 I,14 | többoldalú adósságok kérdése viszont, mely a nemzetközi pénzügyi
3768 IV,52 | tudatosítja bennünk a történelem viszonylagos jellegét, ugyanakkor nem
3769 IV,48 | közösség alakítását ökumenikus viszonylatban is? Sajnálatos, hogy a múlt
3770 I,14 | közösség a személyek közötti viszonyok igazságos és szolidáris
3771 II,24 | áll Istennel: „fiaként” viszonyul hozzá. Hiszen anyjának is,
3772 IV,51 | emberrel szemben? Hogyan viszonyuljunk a béketörekvésekhez, melyeket
3773 I,7 | követési szándékkal kell viszonyulnunk hozzá. ~~
3774 IV,45 | és megbeszélésével még a vitás esetekben is az álláspontok
3775 IV,51 | területén. Még akkor sem, ha vitatható szolidaritásra hivatkoznak,
3776 IV,51 | legyen – mégpedig a kényes és vitatott területeken is –, erőfeszítéseket
3777 II,25 | Az Olajfák kertjében vívott haláltusa jelenete élénken
3778 II,26 | egyidejűleg haláltusáját vívta, egészen az elhagyatottságot
3779 Intro,1 | szét az Egyházban. A Lélek vize ez, mely csillapítja szomjunkat
3780 IV,46 | beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok
3781 Intro,2 | Ugyanakkor újra meg kell vizsgálnunk, sőt, bizonyos értelemben
3782 I,6 | Nemcsak az egyes személyek vizsgálták meg őszintén saját életüket,
3783 IV,45(30) | autem omnes ad consilium vocari diximus, quia saepe iuniori
3784 III,30 | szentség távlata. Nem ez volt-e a jubileumi búcsú végső
3785 III,31 | súlyos következményeket von maga után az a tény, hogy
3786 I,15 | Ôt szemléltük történeti vonásaiban és misztériumában, őt fogadtuk
3787 IV,52 | az etikai és társadalmi vonatkozás feltétlenül szükséges dimenziója
3788 III,33(18)| keresztény elmélkedés néhány vonatkozásáról, 1989. október 15. in: AAS
3789 Intro,2 | tekintete nyugszik. Nem vonhatjuk azonban ki magunkat az alól
3790 IV,52 | A krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ
3791 II,19 | Jézus, mint aki meg akarja vonni küldetésének első mérlegét,
3792 I,10 | világával, amely oly nagy vonzerőt fejt ki az emberekre. Mindazoknak,
3793 III,33 | éspedig gyakran egészen vonzó módon. Mivel mi abban a
3794 Intro,1 | Krisztus –, hogy számos tagját vonzotta magával. Ehhez a Krisztushoz,
3795 I,8(5) | Ágoston, De Civitate Dei, XVIII, 51,2: PL 41, 614; vö. II.
3796 I,13 | Siratófalnál elmondott ima és a Yad Vasem emlékhely meglátogatása
3797 II,19 | meg a Fülöp Cezáreájában zajló, ismert jelenetben (vö.
3798 Intro,1 | korábbit meghaladó mértékben zarándok néppé vált, s „a juhok nagy
3799 I,8 | felé fordult. ~~Miközben a zarándokcsoportok állandó áradatát figyeltem,
3800 I,10 | Különböző típusú zarándoklatok ~10. Természetesen nem
3801 II,18 | jeruzsálemi templomba tartó éves zarándoklaton (vö. Lk 2,41), s hogy rendszeresen
3802 I,13 | hónappal később folytattam a zarándoklatot. Elmentem Nebo hegyére,
3803 I,12 | teljes egység felé vezető zarándoklatra, mint Krisztus születésének
3804 II,16 | alkalmával Jeruzsálembe zarándokló görögök Fülöp apostolhoz
3805 II,16 | A kétezer évvel ezelőtti zarándokokhoz hasonlóan korunk emberei
3806 IV,53 | szeretetnek. Különféle módokon sok zarándoktól kaptunk pénzadományokat,
3807 Összef,59 | Jeruzsálem szent városába tett zarándokút után hazatérve názáreti
3808 I,13 | szörnyű emlékét őrzi. Ezt a zarándokutat a testvériség és a béke
3809 I,13 | Jubileumomról, a Szentföldön tett zarándokútról? Szerettem volna a káldeai
3810 Összef,59 | Éppen ellenkezőleg: ha zarándokutunk hiteles volt, akkor megmozgatta
3811 IV,49 | megfeledkeznünk arról, hogy senkit sem zárhatunk ki szeretetünkből, hiszen „
3812 II,18 | elbeszélések valóban azzal zárulnak, hogy a Názáretit mint a
3813 II,16 | végén, amikor – magunkba zárva e különleges évben átélt
3814 II,18 | vallották azt az emberileg zavarba ejtő tényt, hogy Jézus szűz
3815 III,34 | csoport tapasztalata, mégha zömükben világiak alkotják is őket,
3816 IV,51 | következtében bolygónk hatalmas zónái válnak lakhatatlanná és
3817 III,31 | csak a szentség néhány „zsenije” képes. A szentség útjai
3818 I,8(5) | 41, 614; vö. II. Vatikáni Zsiant, Lumen gentium Dogmatikai
3819 I,13 | őket oly nagyra becsülő zsidók, keresztények és muzulmánok. ~~
3820 II,28 | engedelmességére, ahogy a Zsidókhoz írt levél említi: „Földi
3821 I,4 | saját hivatásáról a názáreti zsinagógában elképedt honfitársai előtt,
3822 II,18 | rendszeresen megjelenjen városa zsinagógájában (vö. Lk 4,16). ~~Bár szerves
3823 III,30 | híva az életszentségre”. A zsinati atyák nem azért tulajdonítottak
3824 III,29 | konferenciák püspökei között és a zsinatokon kialakult. Vajon nem éppen
3825 IV,57 | azt a feladatot, hogy a Zsinatra mutassak mint arra a nagy
3826 III,34 | elmélkedést, kezdve a Laudes zsoltáraival, melyek az Egyház nyilvános
3827 III,34 | szerdai katekézisek folyamán a zsoltárokról folytatok elmélkedést, kezdve
|