A hivatások sokfélesége

46. Ez a közösségi távlat szorosan kapcsolódik a keresztény közösség azon képességéhez, hogy teret engedjen a Lélek valamennyi ajándéka előtt. Az Egyház egysége nem egyformaság, hanem a jogos különbözések szerves egybefoglalása. A számos tag egyetlen testet alkot, Krisztus Testét (vö. 1 Kor 12,12). Szükséges tehát, hogy a harmadik évezred Egyháza minden megkeresztelt és megbérmált tagját arra ösztönözze, hogy tudatosítsák saját tevékeny felelősségüket az egyházi életen belül. A fölszentelt mellett más szolgálatok segíthetik az egész közösség javát, amelyeket beiktatással vagy egyszerűen elismeréssel adunk tovább. Ezek támogatják a közösséget sokféle szükségletükben: legyenek katekéták vagy liturgikus moderátorok, az ifjúság nevelői vagy a legkülönfélébb szeretetszolgálatok végzői.

Kétségkívül nagylelkű erőfeszítéseket kell tennünk – főképpen az aratás Urát kell kitartóan kérnünk (vö. Mt 9,38) – a papi vagy sajátos Istennek szentelt hivatások előmozdításáért. Ez nagy jelentőségű problémája az Egyház életének a világ valamennyi részén. A régen evangelizált országok némelyikében egyenesen drámai méreteket öltött a társadalmi változások és a fogyasztóivá vált, illetve szekularizált társadalom vallási elsekélyedése folytán. Sürgető szükség van arra, hogy széles körben – a plébániákon, a tanintézetekben, a családokban is – szorgalmazzuk a hivatásgondozást, elmélyült figyelmet ébresszünk az élet lényeges értékei iránt. Ezek az értékek akkor érvényesülnek igazán, ha mindenki válaszol Isten hívására, főként ha ez a hívás önmagunk és erőink teljes átadását kéri Isten Országa számára.

Ezeken a kereteken belül minden más hivatás is, mely végeredményben mind a keresztség szentségével kapott új élet gazdagságában gyökerezik, elnyeri a maga jelentőségét. Egyre jobban föl kellene fedezni a világiak sajátos hivatását, akiknek az a feladatuk, hogy „az ideigvaló dolgok intézése által keressék az Isten országát”, ³²s hogy „az egyházban és a világban töltsék be a maguk szerepét […] amikor az evangélium közvetítésében az emberek megszentelésén fáradoznak. ³³

Nagy jelentőségű feladat az egység szolgálatában a különféle társulatok kialakítása is, akár hagyományos, akár új egyházi mozgalmak társulatairól van szó. Ezek a közösségek Istentől kapott elevenséget lehelnek az Egyházba, s a Lélek valódi „tavaszát” idézik elő. Természetesen a társulatoknak és a mozgalmaknak mind az egyetemes Egyházban, mind a részegyházakban tökéletes összhangban kell működniük, engedelmesen követve a főpásztori tekintélytől eredő irányvonalakat. Az Apostol figyelmeztetése azonban követelően és ellentmondás nem tűrve mindenkihez szól: „Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” (1 Tessz 5,19–21).