47. Külön figyelmet kell fordítani a családpasztorációra. Ez a jelenlegi történelmi pillanatban kitüntetett jelentőségű, mivel éppen ennek az alapvető intézménynek gyökeres válságát éljük. A házasság a keresztény elképzelés szerint egy férfi és egy nő teljes, kizárólagos és felbonthatatlan kapcsolata, Isten eredeti terve szerint, melyet a történelem folyamán „szívünk keménysége” ugyan elhomályosított, Krisztus azonban visszaállította eredeti ragyogásába, amikor kinyilatkoztatta, mit akart Isten a „kezdetek” óta (Mt 19,8). A szentségi méltóságra emelt házasságban kifejeződik az a „nagy misztérium” is, hogy Krisztus hitvesi szeretetet táplál Egyháza iránt (vö. Ef 5,32).

Az Egyház nem engedhet e kérdésben a rá nehezedő kulturális nyomásnak, mégha ezt harcos követők terjesztik is. Inkább úgy kell eljárni, hogy mind teljesebb evangéliumi neveléssel képessé tegyük a családokat arra, hogy meggyőző példáját adják az olyan házasságnak, melyet tökéletesen Isten tervei és az emberi személy – a házastársak és főként a törékeny gyermekek – valódi igényei szerint élnek. A családoknak mind tudatosabban kell figyelmet fordítaniuk gyermekeikre, egyúttal tevékenyen ki kell állniuk jogaik mellett az egyházi és társadalmi közösségben.