A Zsinat fényében

57. Kedves Testvérek, micsoda gazdagsággal áraszt el bennünket a II. Vatikáni Zsinat útmutatása! Ezért én már a Nagy Jubileum előkészítésekor is azt kértem, hogy az Egyház tartson lelkiismeretvizsgálatot: befogadta-e a Zsinatot. ⁴⁴Mi lett belőle? A Vatikánban tartott kongresszus időt szakított ennek végiggondolására, s azt kívánom, hogy – így vagy úgy – ezt tegye minden részegyház is. Az évek múlásával ezek a szövegek semmit sem veszítenek értékükből és ragyogásukból. Megfelelő módon kell őket olvasnunk, meg kell őket ismernünk és magunkévá kell őket tennünk, mint az egyházi hagyományon belül a Tanítóhivatal által előterjesztett normatív szövegeket. A Jubileum végére érve minden korábbinál sürgetőbbnek érzem azt a feladatot, hogy a Zsinatra mutassak mint arra a nagy kegyelemre, melyet a huszadik században élvezhetett az Egyház. Megbízható iránytűnk volt, mely elvezetett a most kezdődő évszázadhoz.