ÖSSZEFOGLALÁS
DUC IN ALTUM!
58. Haladjunk tehát előre
reménységben! Új évezred nyílik meg az
Egyház előtt, mint valami széles óceán,
melynek kalandjaiba Krisztus támogatására
támaszkodva bocsátkozhatunk. Isten Fia, aki kétezer
évvel ezelőtt megtestesült az emberek iránt viselt
szeretetből, ma is folytatja művét: átható
tekintetre van szükségünk, hogy ezt megláthassuk,
és főként tágas szívre, hogy magunk is
munkálóivá legyünk. Vajon nem azért
ünnepeltük-e a Jubileumi Évet, hogy újra kapcsolatba
kerüljünk reménységünknek ezzel az eleven
forrásával? Az általunk szemlélt és
szeretett Krisztus most újra arra hív minket, hogy induljunk
útnak: „Mentjetek tehát, tegyétek
tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek
meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek
nevére” (Mt 28,19). Ez a missziós parancs bevezet bennünket
a harmadik évezredbe, ugyanakkor arra a lelkesedésre
buzdít minket is, mint amely az első keresztényeket hevítette:
magának a Léleknek az erejére számíthatunk,
aki kiáradt Pünkösdkor, s aki ma is arra
ösztönöz bennünket, hogy folytassuk utunkat annak a
reménynek a jegyében, amely „nem csal meg” (Róm 5,5).
Az új évszázad kezdetén élénken
rá kell térnünk a világ új útjaira.
Különféle utakon haladunk mi valamennyien és
különféle utakon halad valamennyi Egyház is, azok
között azonban nincs távolság, akik eggyé
forrtak az egyetlen közösségben – abban a
közösségben, mely mindennap az eucharisztikus Kenyérnek
és az Élet Igéjének asztaláról
táplálkozik. Minden vasárnap olyan, mint az Utolsó
Vacsora termében tartott találkozó, ahol a
feltámadt Krisztus újra nekünk adja magát, mint
amikor „a hét első napjának” (Jn 20,19)
estéjén megjelent övéi előtt, rájuk
„lehelte” a Lélek éltető ajándékát
és elindította őket az evangelizáció nagy
kalandjára.
A szent Szűz elkísér bennünket ezen az úton.
Néhány hónappal ezelőtt Rómában, a
világ számos pontjáról érkezett
püspökökkel egyetemben, neki ajánlottam fel a harmadik
évezredet. Az elmúlt évek során
számtalanszor mutattam be és szólítottam úgy
a Szűzanyát, mint „az új evangelizáció
Csillagát”. Egyben fényes hajnalunk és biztos
vezetőnk is ő. Magának Jézusnak a szavaival (vö.
Jn 19,26) így fordulok hozzá: „Asszony, nézd, a fiaid”,
és felkínálom neki az egész Egyház gyermeki
szeretetét.
|