3. Mindenekfölött pedig, kedves Testvérek,
az a feladatunk, hogy az előttünk álló jövő
felé forduljunk. Az utóbbi hónapokban igen gyakran
tekintettünk a kezdődő új évezred felé, s a
Jubileumot nemcsak a múlt emlékezeteként, hanem a
jövő hírnökeként is éltük meg.
Most hasznosítanunk kell a kapott kegyelmet, biztos tervekké
és a tevékenység konkrét formáivá
kell alakítanunk azt. Olyan feladat ez, amelynek
megvalósítására minden részegyházat
szeretnék meghívni. „A tevékeny Krisztusnak egy, szent,
katolikus és apostoli egyháza”1ugyanis jelen van valamennyi
részegyházban, amely püspöke körül
összegyűlve testvéri egységben és a
„kenyértörésben” (vö. ApCsel 2,42) az Igét
hallgatja. Főként ezekben a részegyházakban ölt
testet Isten egyetlen népének misztériuma, amely mindig
alkalmazkodik a különféle körülményekhez és
kultúrákhoz.
Az Egyház időhöz és térhez kötöttsége
végeredményben magának a Megtestesülésnek a
mozgalmasságát tükrözi vissza. Ideje tehát,
hogy minden egyház megvizsgálja saját buzgalmát,
elgondolkodva azon, amit a Lélek ennek a különleges kegyelmi évnek
a során mondott Isten népének, s azon is, amit a II. Vatikáni
Zsinat és a nagy Jubileumi Év közötti időszakban
hallhatott a Lélektől, és megújított lendülettel
lásson lelki és pasztorációs feladatainak ellátásához.
A Jubileumi Évet lezáró mostani levelemet ennek a célnak
szenteltem: péteri szolgálatommal szeretnék hozzájárulni
ahhoz, hogy mind jobban tündökölhessen az Egyház ajándékainak
sokféleségében és útjának egységében
.
|