A fiatalok
9. A számos jubileumi találkozó a legkülönfélébb
személyeket gyűjtötte egybe, s az impozáns tömegek
néha nehéz próbára is tették mind az egyházi,
mind a polgári szervezőket és segédkezőket. Szeretném
megragadni most az alkalmat, hogy kifejezzem irántuk hálás
köszönetemet. A számokon túlmenően azonban az is
gyakran megindított, hogy láthattam a zarándokok imádságos,
elmélkedő elmélyedését, a találkozók
során megnyilvánuló közösségi szellemet.
Különösen az ifjúság örömteli és
lelkes találkozójára emlékezem szívesen. Ha
van olyan emléke a 2000-es Jubileumi Évnek, amely minden másnál
elevenebbül él a szívünkben, akkor ez bizonyosan az ifjúság
tengernyi áradata. A velük folytatott párbeszéd,
melyet a kölcsönös rokonszenv és a figyelmes odahallgatás
határozott meg, különösen is kiemelkedik az év
eseményei közül. Ebben a szellemben üdvözöltem őket
már a lateráni Szent János téren és a Szent
Péter téren való gyülekezőkor. Majd láttam,
ahogy kirajzottak a város utcáira, vidáman, ahogy a
fiatalokhoz illik, de ugyanakkor elgondolkodva, imádságra hajló
szívvel, az őszinte barátság iránti „érzékkel”.
Sem számukra, sem a rájuk tekintők számára nem
lesz könnyű kitörölni ennek a hétnek az emlékét,
amikor Róma „megfiatalodott a fiatalokkal”. Felejthetetlen marad
a Tor Vergatánál bemutatott szentmiseáldozat is.
A fiatalok újra felfedték Róma és az Egyház
számára Isten Lelkének különleges adományát.
Néha pesszimizmussal tekintünk az ifjúságra, tudva,
milyen problémákkal és gyengeségekkel küzdenek
társadalmunkban. Az ifjúság Jubileuma azonban ellenkező
irányba hangol bennünket: olyan ifjúságot mutat nekünk,
amely minden kétértelműség dacára őszintén
keresi azokat a hiteles értékeket, melyek teljessége
Krisztusban található. Vajon nem Krisztus-e a valódi
szabadság és a szívbéli öröm titka? Vajon
nem legjobb barátunk-e ő, ugyanakkor pedig minden hiteles barátság
nevelője? Ha Krisztust valódi arcával mutatjuk meg a
fiataloknak, akkor ők felfedezik benne a kérdéseikre adott
meggyőző választ, s készek elfogadni üzenetét,
legyen az bármennyire igényes is, hordozza bár a Kereszt
jelét. Ezért, megérintve lelkesedésüktől,
habozás nélkül arra kérem őket, hozzák
meg a hit és az élet radikális döntését,
s azt a csodálatos feladatot adom nekik, hogy a „hajnal őrszemeivé"
(vö. Iz 21,11–12), az új évezred hajnalának az őrszemeivé
legyenek.
|