II
SZEMLÉLJÜK KRISZTUS ARCÁT
16. „Látni
szeretnénk Jézust” (Jn 12,21). Ez a kérés, melyet a
Húsvét alkalmával Jeruzsálembe zarándokló
görögök Fülöp apostolhoz intéztek, a mi fülünkben
is visszacseng ebben a Jubileumi Évben. A kétezer évvel
ezelőtti zarándokokhoz hasonlóan korunk emberei is azt kérik
– nem mindig tudatosan – a mai keresztényektől, hogy ne csak „beszéljenek”
Krisztusról, hanem bizonyos értelemben engedjék őt „látni”
is. Vajon nem azt a hivatást kapta-e az Egyház, hogy Krisztus világosságát
ragyogtassa fel a történelem minden korszakában, s hogy az új
évezred nemzedékei elé is az ő arcát rajzolja
elő?
Mindenesetre elviselhetetlen módon elszegényedik tanúságtételünk,
ha nem vállalkozunk előzetesen mi magunk is arra, hogy szemléljük
Krisztus arcát. A nagy Jubileumi Év hozzásegített
bennünket ahhoz, hogy ezt fokozott elmélyüléssel tegyük.
A Jubileum végén, amikor – magunkba zárva e különleges
évben átélt élmények gazdagságát
– ismét szokásos utunkra térünk, tekintetünket
minden korábbinál szorosabban szegezzük az Úr arcára.
|