20. Hogyan jutott el Péter ehhez a hithez? S
mit kell tennünk nekünk, ha egyre nagyobb meggyőződéssel
szeretnénk az ő nyomában haladni? Máté megvilágítja
ezt előttünk, mégpedig azokkal a szavakkal, melyekkel Jézus
fogadja Péter vallomását: „Nem a test és vér
nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám” (Mt
16,17). A „test és vér” kifejezés az embert és a
megismerés általános módját idézi. Jézus
esetében ez a mód nem elégséges. A „kinyilatkoztatás”
kegyelmére van szükség, mely az Atyától jön
(vö. uo.). Lukács hasonló értelmű kijelentést
tesz, amikor megjegyzi, hogy ez a párbeszéd a tanítványokkal
olyankor zajlott le, amikor Jézus „egyszer egyedül imádkozott”
(Lk 9,18). Ez a két egybehangzó megállapítás
tudatosíthatja bennünk, hogy az Úr arcát a magunk
erejéből nem vagyunk képesek tökéletesen szemlélni,
hanem engednünk kell, hogy kézen fogjon minket a kegyelem. Csak a
csend és az imádság élménye nyújthatja
azt a keretet, amelyben megérlelődhet és kibontakozhat e
misztérium legigazabb, leghűségesebb és legszervesebb
ismerete. Ennek a misztériumnak legteljesebb összefoglalása
János evangélista ünnepélyes kijelentésével
történik: „S az Ige testté lett, és közöttünk
élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének
dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt
be” (Jn 1,14).
|