A Fiú arca
24. Isteninek és emberinek ez az azonossága erőteljesen
nyilatkozik meg az Evangéliumokban; bennük egész sor olyan
elem található, melyek segítségével
bepillantást nyerhetünk abba a „határmezsgyébe”, amit Krisztus önmagáról
alkotott tudata jelent. Az Egyház nem kételkedik abban, hogy
Istentől sugallt elbeszéléseikben az evangélisták
helyesen fogák fel a Jézus által mondottak alapján
az ő saját személyének igazságát és
azt, ahogy arról gondolkodott. Vajon nem éppen ezt fejezi-e ki
Lukács, amikor beszámol az alig tizenkét éves Jézus
első, a jeruzsálemi Templomban mondott szavairól? Ezek
szerint a szavak szerint tudatában volt annak, hogy egyedülálló
kapcsolatban áll Istennel: „fiaként” viszonyul hozzá. Hiszen
anyjának is, aki beszámol neki arról, milyen nagy
aggodalommal kereste őt Józseffel együtt, habozás nélkül
ezt válaszolja: „De miért kerestetek? Nem tudtátok,
hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49). Nincs tehát
semmi rendkívüli abban, hogy érettségre jutva olyan
nyelvet használ, mely határozottan kifejezi misztériumának
mélységét – ahogy erről bőségesen megemlékeznek
a szinoptikus evangéliumok (vö. Mt 11,27; Lk 10,22), főként
azonban János evangélista. Önmagáról alkotott
tudata felől nem hagy kétséget Jézus: „Az Atya bennem
van s én az Atyában vagyok” (Jn 10,38).
Ha szabad is fenntartani annak lehetőségét, hogy az emberi létmódnak
megfelelően Jézus, aki „gyarapodott bölcsességben,
korban s kedvességben” (Lk 2,52), saját misztériumának
emberi tudatát is fokozatosan bontakoztatta ki, mígnem megdicsőült
embersége tökéletesen kifejeződött, mindazonáltal
kétségtelen, hogy Jézus már emberi életében
tudatában volt annak, hogy ő Isten Fia. János ezt külön
hangsúlyozza, sőt, egyenesen azt állítja, hogy végeredményben
éppen emiatt vetették és ítélték el Jézust:
azért törtek az életére, mert „nemcsak hogy megszegte
a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé
tette magát az Istennel” (Jn 5,18). Jézus emberi tudatának
a Getszemáni kertben és a Golgotán kell elszenvednie a
legnehezebb próbát. De még a szenvedés és a
halál sem tudja megingatni benne azt a derűs bizonyosságot,
hogy ő a mennyei Atya Fia.
|