27. Ezzel a misztériummal szembesülve a teológiai kutatás mellett az a bőséges hagyomány jelenthet komoly segítséget, melyet a Szentek „megélt teológiája” jelent. Ôk értékes útmutatásokkal szolgálnak nekünk, amellyel megkönnyítik a hit megérzéseinek feldolgozását, mivel némelyikük különleges világosságot kapott ajándékba a Szentlélektől; de segítségünkre siet az a tapasztalatuk is, melyet a misztikus hagyományban „sötét éjszakának” nevezett rettenetes állapotról szereztek. A szentek gyakran éltek át ahhoz hasonló élményt, mint amit Jézus tapasztalt a kereszten: a boldogság és a fájdalom paradox vegyületét. Az Isteni Gondviselés Dialógusa című könyvében az Atyaisten megmutatja Sziénai Katalinnak, hogy a szent lelkekben egyszerre képes jelen lenni az öröm és a szenvedés: „A lélek boldogan és fájdalmasan állja: fájdalmasan a felebarát bűne miatt, és boldogan az egyesülés és a szeretet érzülete által, amelyet Én adtam neki. A tökéletesek az én egyszülött Fiamat, a szeplőtelen Bárányt követik, aki a kereszten egyszerre volt boldog és szenvedő.” ¹³Hasonlóképpen Lisieux-i Teréz is Jézussal való közösségben éli át halálos szenvedését, maga is megtapasztalja a boldog és szenvedő Jézus paradoxonát: „Urunk az Olajfák kertjében élvezte a Szentháromság minden gyönyörét, haláltusája mégis kegyetlen volt. Misztérium ez, de mondhatom, megértettem belőle valamit saját élményeim alapján.” ¹⁴Nagyszerű tanúságtétel ez! Egyébként az evangélisták elbeszélése is megerősíti az egyháznak ezt a Krisztus tudatáról kialakított álláspontját, mikor úgy mutatja be Jézust, hogy ő még a gyötrelem szakadékában is bocsánatért könyörög hóhéraiért (vö. Lk 23,34), s gyermeki bizalommal a végsőkig ráhagyatkozik Atyjára: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46).