33. Vajon nem „az idők jele”-e az a tény, hogy a szekularizáció széles előretörése ellenére is a lelkiség elterjedt igényével találkoznunk manapság a világban, s ez nagyrészt éppen az imádság iránti megújult igényben mutatkozik meg? A többi vallások, melyek ma már széles körben megtalálhatók a kereszténység hagyományos területein, maguk is felkínálják válaszaikat erre az igényre, éspedig gyakran egészen vonzó módon. Mivel mi abban a kegyelemben részesültünk, hogy hiszünk Krisztusnak, aki kinyilatkoztatja az Atyát és üdvözíti a világot, a mi feladatunk megmutatni, milyen mélységekig képes elhatolni a vele való kapcsolat.

Az Egyház nagy misztikus hagyománya, mind a keleti, mind pedig a nyugati, sokat taníthat nekünk ezzel kapcsolatban. Megmutatja, hogyan fejlődhet az imádság valódi szeretetpárbeszéddé, mígnem tökéletesen átjárja az isteni Kedves az emberi személyt, aki együtt lüktet a Szentlélekkel, s gyermeki bizalommal ráhagyatkozik az Atya szívére. Eleven tapasztalathoz juthatunk így Krisztus ígéretéről: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki” (Jn 14,21). Olyan út ez, melyet teljes egészében a kegyelem kormányoz. Szilárd lelki elkötelezettséget követel, a megtisztulás fájdalmas élményei (a „sötét éjszaka”) is hozzátartoznak, a különböző formák közvetítésével azonban elvezet ahhoz a kimondhatatlan örömhöz, melyet a misztikusok „jegyesi egyesülésként” éltek át. Hogyan is feledkezhetnénk meg ezen a helyen arról a tanításról, amelyet – oly sok fényes tanúság mellett – Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz fejtett ki?

Igen, kedves Testvérek, keresztény közösségeinknek az ima hiteles „iskoláivá” kell válniuk, ahol a Krisztussal való találkozás nemcsak segítségkérés formájában nyilvánul meg, hanem hálaadás, dicséret, imádás, szemlélődés, figyelés, heves érzelmek formájában is – egészen a szív valódi „bolondságáig”. Intenzív imára van szükség, amely azonban nem térít el a történelem elkötelezett alakításától: amikor megnyitja a szívet Isten szeretete előtt, megnyitja egyben a testvér szeretete előtt is és képessé tesz arra, hogy Isten szándékai szerint építsük a történelmet. ¹⁸