50. Korunkban valóban sok olyan szükséglet
van, melyek a mi keresztény érzékenységünket
szólongatják. Világunk úgy lép a harmadik évezredbe,
hogy a gazdasági, kulturális, technológiai növekedés
ellentmondásait is magán viseli. Ez a növekedés néhány
kiváltságosnak hatalmas lehetőségeket nyújt,
személyek millióit azonban nemcsak a fejlődés peremére
szorítja, hanem egyenesen olyan életfeltételeket szab
nekik, melyek nem érik el az emberi méltóságot
megillető minimumot sem. Lehetséges-e, hogy korunkban is vannak még
olyanok, akik éhen halnak, akiket analfabétizmusra kárhoztatunk,
akik nem kapják meg a legelemibb orvosi gondozást sem, vagy
akiknek nincs otthonuk, ahol meghúzódhatnának?
A szegénység tablóját a végtelenségig
részletezhetnénk, amennyiben régi formáit az újakkal
toldjuk meg. Ezek az új formák gyakran éppen azokban a rétegekben
uralkodnak el, akik nincsenek híjával a gazdasági erőforrásoknak,
de szembesülniük kell az értelmetlenség kiváltotta
elkeseredéssel, a drogok csapdájával, az idős vagy
beteg személyek magányával, a félreállítottsággal
vagy a társadalmi diszkriminációval. A keresztényeknek
meg kell tanulniuk a Krisztusba vetett hittel közeledni ezekhez a problémákhoz,
és megfejteni azt a felhívást, melyet a szegénységnek
ez a világa intéz hozzájuk. A szeretet hagyományát
kell folytatni, amely már az eltelt két évezred folyamán
is számos kifejeződési formát öltött, de
amely ma kétségkívül még nagyobb találékonyságot
követel. Elérkeztünk „a szeretet képzelőerejének”
új órájához, amely nemcsak a segítségnyújtás
hatékonyan tékozolt formáiban jelenik meg, hanem abban a képességben
is, hogy közel menjünk a szenvedőkhöz és szolidaritást
vállaljunk velük. Mindeközben szükséges, hogy a
segítségnyújtás gesztusa ne megalázó
alamizsnában fejeződjék ki, hanem a testvéri osztozás
formájában.
Ennek érdekében úgy kell viselkednünk, hogy a szegények
minden keresztény közösségben „otthon” érezzék
magukat. Vajon nem ennek megvalósításával
mutathatjuk be a leginkább hatékonyan Isten Országának
örömhírét? Az evangelizáció e formája
nélkül, melyet a szeretet eszközeivel és a keresztény
szegénységről tett tanúságtétellel teszünk
megfoghatóvá, az Evangélium hirdetése – mely a
szeretet cselekedetei között a legelső – érthetetlenné
válik vagy belefullad a jelenlegi kommunikációs társadalom
által szüntelenül ontott szavak árjába. A
cselekedetek által kifejezett szeretet végtelenül nagy erőt
tud kölcsönözni a szavak által kifejezett szeretetnek.
|