A mai kihívások
51. Egyébként hogyan tartsuk távol magunkat attól
az ökológiai katasztrófától, amelynek következtében
bolygónk hatalmas zónái válnak lakhatatlanná
és ellenségessé az emberrel szemben? Hogyan viszonyuljunk
a béketörekvésekhez, melyeket gyakran katasztrofikus háborúk
lidérce fenyeget? Mit tegyünk az alapvető emberi jogok megvetése
láttán, mely oly sok személyt, s köztük oly sok
gyermeket is érint? Nagyon sok az olyan sürgető helyzet,
melyekkel szemben a keresztény szellem nem maradhat érzéketlen.
Van az evangéliumi radikalitásnak egy olyan sajátos esete
is, melyet gyakran rosszul értenek, sőt egyenesen népszerűtlenné
válik miatta az Egyház, mégsem hiányozhat a
szeretet egyházi cselekedetei közül. Arról az elkötelezettségről
akarok itt szót ejteni, mely az emberi élet tiszteletét követeli
kezdve a fogantatástól egészen a természetes halálig.
Ugyanígy arra is ösztönöz bennünket az ember szolgálata,
hogy kiáltsuk világgá, akár alkalmas, akár
alkalmatlan: soha nem mentesülhetnek az etika alapvető követelményeinek
tisztelete alól azok, akik hasznot húznak a tudomány új
lehetőségeiből, különösen is a biotechnológia
területén. Még akkor sem, ha vitatható szolidaritásra
hivatkoznak, amely különbséget tesz élet és élet
között, megvetve a minden egyes emberi lényt megillető méltóságot.
Ahhoz, hogy a keresztény tanúságtétel hatékony
legyen – mégpedig a kényes és vitatott területeken is
–, erőfeszítéseket kell tennünk az Egyház álláspontjának
megfelelő kifejtése érdekében, mindenekelőtt azt
kiemelve, hogy nem a hit szempontjait akarjuk rátukmálni a nem hívőkre,
hanem magának az emberi lénynek a természetében gyökerező
értékek magyarázata és védelme a célunk.
A szeretet így szükségképpen a kultúra, a
politika, a gazdaság és a család szolgálatává
válik, hogy mindenütt tiszteljék azokat az alapelveket,
melyektől az emberi lény sorsa és a civilizáció
jövője függ.
|