Konkrét jel

53. Jelezni akarva a szeretetnek és az emberi haladásnak ezt az irányát – mindkettő az Evangélium követelményeivel áll szoros kapcsolatban –, arra törekedtem, hogy a Jubileumi Év, melynek lefolyása alatt számos gyümölcsöt termett a szeretet – főként arra a segítségre gondolok, melynek köszönhetően sok szegény testvérünknek is sikerült részt vennie a Jubileumon –, olyan művet is alkosson, mely valamiképpen gyümölcse és pecsétje a jubileumi szeretetnek. Különféle módokon sok zarándoktól kaptunk pénzadományokat, s velük együtt számos gazdasági szereplő is nagylelkű támogatást nyújtott; mindezek segítségével sikerült megfelelő módon megvalósítani a jubileumi eseménysorozatot. Miután leróttuk azokat a költségeket, melyekkel az év folyamán szembesültünk, a megtakarított pénzt karitatív célokra fordítjuk. Nagyon fontos, hogy a mögöttünk álló jelentős vallási eseményt megszabadítsuk a gazdasági spekuláció minden látszatától. Ami fölöslegünk marad, azzal a jelenlegi körülmények között próbáljuk megismételni azt a tapasztalatot, mellyel a történelem folyamán már oly sokszor találkoztunk, mióta az Egyház történetének kezdetén a jeruzsálemi közösség megható módon osztotta meg javait a nem keresztényekkel, s elment egészen a szegények javát szolgáló vagyonközösségig (vö. ApCsel 2,44–45).

A megvalósítandó mű csak kis patakot jelent, mégis beletorkollik a keresztény szeretet széles folyamába, mely átszeli a történelmet. Kicsiny, de jelentős patak: a Jubileum arra ösztönözte a világot, hogy Róma és az Egyház felé – mely a szeretet vezetője³⁷tekintsen, és elhozza Péternek adományait. Ma a katolicitás központjában megnyilvánult szeretet valamiképpen ismét a világ felé fordul e jel által, mely gyümölcse és eleven emléke akar lenni a Jubileum alkalmával megtapasztalt közösségnek.