3. Mindenekfölött pedig, kedves Testvérek, az a feladatunk, hogy az előttünk álló jövő felé forduljunk. Az utóbbi hónapokban igen gyakran tekintettünk a kezdődő új évezred felé, s a Jubileumot nemcsak a múlt emlékezeteként, hanem a jövő hírnökeként is éltük meg. Most hasznosítanunk kell a kapott kegyelmet, biztos tervekké és a tevékenység konkrét formáivá kell alakítanunk azt. Olyan feladat ez, amelynek megvalósítására minden részegyházat szeretnék meghívni. „A tevékeny Krisztusnak egy, szent, katolikus és apostoli egyháza”¹ugyanis jelen van valamennyi részegyházban, amely püspöke körül összegyűlve testvéri egységben és a „kenyértörésben” (vö. ApCsel 2,42) az Igét hallgatja. Főként ezekben a részegyházakban ölt testet Isten egyetlen népének misztériuma, amely mindig alkalmazkodik a különféle körülményekhez és kultúrákhoz.

Az Egyház időhöz és térhez kötöttsége végeredményben magának a Megtestesülésnek a mozgalmasságát tükrözi vissza. Ideje tehát, hogy minden egyház megvizsgálja saját buzgalmát, elgondolkodva azon, amit a Lélek ennek a különleges kegyelmi évnek a során mondott Isten népének, s azon is, amit a II. Vatikáni Zsinat és a nagy Jubileumi Év közötti időszakban hallhatott a Lélektől, és megújított lendülettel lásson lelki és pasztorációs feladatainak ellátásához. A Jubileumi Évet lezáró mostani levelemet ennek a célnak szenteltem: péteri szolgálatommal szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy mind jobban tündökölhessen az Egyház ajándékainak sokféleségében és útjának egységében .