Az idők teljessége
5. Bizonyos, hogy ennek a Jubileumi Évnek az egybeesése egy
új évezred nyitányával – anélkül, hogy
helyet adnánk millenarista képzelgéseknek – hozzásegít
bennünket ahhoz, hogy az üdvtörténet széles
horizontján érzékeljük Krisztus
misztériumát. A kereszténység olyan vallás,
mely betört a történelembe! Isten ugyanis a történelem
sodrában akart szövetséget kötni Izraellel, hogy így
készítse elő Fiának megszületését
Máriától, amikor majd elérkezik „az idők
teljessége” (Gal 4,4). Krisztus a maga isteni és emberi misztériumával
alapja és középpontja a történelemnek, ő
adja meg értelmét és végső célját.
Minden általa, az Atya Igéje és képmása által
lett (Jn 1,3; vö. Kol 1,15). Megtestesülése, melynek csúcsa
a húsvéti misztérium és a Lélek elküldése,
maga az idő lüktető szíve, az a titokzatos pillanat,
amikor közel jön hozzánk Isten Országa (vö. Mk
1,15). Ez a pillanat úgy gyökerezik meg történelmünkben,
mint mag, amelynek nagy fává kell terebélyesednie (vö.
Mk 4,30–32).
„Krisztus tegnap, Krisztus ma és Krisztus holnap, te mindenki számára
és mindörökre Isten vagy.” Ez az ezerszer ismételt
himnusz ebben az évben úgy állította elénk
Krisztust, ahogy a Jelenések könyvében szerepel: mint „alfa és
ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég”
(Jel 22,13). S miközben a Fiút szemléltük, vele együtt
imádtuk az Atyát és a Szentlelket is: az egyetlen és
osztatlan Szentháromságot, azt a kimondhatatlan titkot, melyből
minden ered és amelyben minden beteljesedik.
|