A hit tanúi

7. A bűnbánat eleven megnyilvánulása mindazonáltal nem akadályozta meg, hogy hálát adjunk az Úrnak mindazért, amit az eltelt évszázadok folyamán tett értünk, különösen is abban az évszázadban, melyet most hagyunk magunk mögött, s amely szentek és vértanúk széles táborát adta az Egyháznak. Közülük némelyeket a Jubileumi Év során boldoggá vagy szentté is avattunk. A szentség, legyen szó akár a történelem jól ismert pápáiról, akár alázatosan kicsiny világiakról és szerzetesekről, a föld minden kontinensén minden korábbinál inkább úgy nyilvánult meg, mint az Egyház misztériumát leginkább kifejező dimenzió. Ékesszóló üzenet, melynek még szavakra sincs szüksége, s mely megeleveníti előttünk Krisztus arcát.

A Jubileumi Év folyamán egyébként sokat tettünk azért, hogy egybegyűjtsük a hit huszadik századi Tanúinak értékes emlékeit. Róluk emlékeztünk meg 2000. május 7-én is, más egyházak és egyházi közösségek képviselőivel közösen, a Colosseum lenyűgöző környezetében, mely egyben az ókori keresztényüldözések jelképe is. Erről az örökségről nem mondhatunk le; állandó hálával és mindig megújuló követési szándékkal kell viszonyulnunk hozzá.