Különböző típusú zarándoklatok
10. Természetesen nem térhetek ki valamennyi jubileumi esemény
részleteire. Mindegyiknek megvolt a maga sajátos jellege, s
mindegyiknek megvolt az üzenete – nemcsak azok felé, akik közvetlenül
részt vettek rajtuk, hanem azok felé is, akik hallottak róluk
vagy akik a tömegkommunikációs eszközök jóvoltából
kísérhették figyelemmel őket. Mindenképpen fel
kell azonban idéznem a gyermekek első nagy találkozójának
ünnepi légkörét. Ha velük kezdjük az emlékezést,
akkor valamiképpen Jézus figyelmeztetését tartjuk
szem előtt: „Hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek” (Mk 10,14). Sőt,
talán azt is jelenti, hogy megismételjük Jézus
gesztusát, aki a tanítványok „közé állított”
egy gyermeket, s őrá mutatott követendő példaként
mindazok számára, akik be akarnak jutni a mennyek országába
(vö. Mt 18,2–4).
Valamiképpen tehát a gyermekek nyomában jártak
mindazok a legkülönfélébb kategóriákba
tartozó felnőttek, akik a jubileumi búcsúért
folyamodtak: az idősektől a betegekig és a fogyatékosokig,
a gyári munkásoktól és földművesektől
a sportolókig, a művészektől az egyetemi tanárokig,
a püspököktől és papoktól a megszentelt életet
vállalókig, a politikusoktól az újságírókig
és a katonákig, mindannyian felajánlották szolgálatukat:
a béke szolgálatát.
A munkások gyűlésére május elsején, a munka
ünnepének hagyományos napján került sor, s nagy
kegyelmekkel járt. Azt kértem tőlük, hogy Szent Józsefet
és magát Jézust utánozva kövessék a
munkában rejlő lelkiséget. Az ő jubileumuk egyben
alkalmat adott számomra, hogy sürgető felhívást
tegyek közzé a munka világában létező
gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek gyógyítására,
valamint arra, hogy a gazdaság világméretűvé válásának
irányítása határozottan a szolidaritás
szellemében és valamennyi emberi személy tiszteletben tartásával
történjék.
A gyermekek, a maguk elfojthatatlan vidámságával, még
egyszer visszatértek a családok jubileuma alkalmával, ahol
„a család és a társadalom tavaszaként” állítottuk
őket a világ elé. Ez a jubileumi találkozó valóban
beszédes volt: a világ legkülönfélébb térségeiből
számtalan család jött megújult buzgalommal, hogy fölfedezze
Krisztus világosságát Isten róluk alkotott eredeti
tervében (vö. Mk 10,6–8; Mt 19,4-6). Arra vállalkoztak, hogy
megmutatják ezt az egész kultúrának, mely egyre inkább
elveszíteni látszik a házasság és a család
intézményének értelmét.
Számomra az egyik legmeghatóbb esemény a Regina Coeli
rabjaival való találkozás volt. Kiolvastam szemükből
a szenvedést, de a megbánást és a reményt
is. Számukra különösen is az „irgalom évének”
bizonyult a Jubileum.
Rokonszenves volt végül egy rendezvény az év utolsó
napjaiban: a találkozó a előadóművészet
világával, amely oly nagy vonzerőt fejt ki az emberekre.
Mindazoknak, akik e területen tevékenykednek, felhívtam
figyelmüket nagy felelősségükre, hogy az örömteli
kikapcsolódás által erkölcsileg egészséges,
pozitív üzenetet közvetítsenek, mely képes
bizalmat és szeretetet kelteni az életben.
|