Az Egyházi Törvénykönyvet (CIC) és a Keleti Egyházak Törvénykönyvét (CCEO)

A Katolikus Egyház hitének megvédését azon tévedésekkel szemben, amelyek egyes, fôként teológiával foglalkozó hívôk részérôl merülnek föl, -- mivel legfôbb feldatunk megerôsíteni testvéreinket a hitben (vö. Lk 22,32) -- feltétlenül szükségesnek látjuk, hogy a CIC és CCEO hatályos szövegébe betoldjunk olyan szabályokat, melyek kifejezetten köteleznek azoknak az igaságoknak a megôrzésére, melyeket az Egyházi Tanítóhivatal definitív módon elôad, és megnevezzük az e tárggyal kapcsolatos egyházjogi szankciókat is.

1. Az Egyház az elsô századoktól napjainkig vallja a Krisztusra és a ô megváltásának misztériumára vonatkozó hitigazságokat, melyeket folyamatosan összegyűjtöttek a hitvallásokba. Ma e hitvallások általánosan ismertek és a hívôk az ünnepélyes szentmisében az Apostoli hitvallás, vagy a Nicea-Konstantinápolyi hitvallás formájában imádkozzák.

E Nicea-Konstantinápolyi hitvallás benne foglaltatik a Hittani Kongregáció legutóbb kidolgozott hitvallásában,¹ melynek letétele meghatártozott hívôk számára különösen akkor kötelezô, amikor olyan hivatalba lépnek, mely közvetve vagy közvetlenül kaspcsolódik a hit és erkölcs igazságainak kutatásával, vagy az egyházkormányzati hatalom gyakorlásával. ,²

2. A Nicea-Konstantinápolyi hitvallást folytató Hitvallásban három állítás, vagy három alpont van, melyek kifejtik a katolikus hit igazságait, melyeket a Egyház a Szentlélek vezetésével, aki "bevezeti ôt a teljes igazságba" (Jn 16,13) az évszázadok folyamán mélyebben megvizsgált, vagy a továbbiakban kell mélyebben megvizsgálnia. ,³

Az elsô pontnak, amely kijelenti: "Erôs hittel hiszem továbbá mindazt, amit Isten írott vagy áthagyományozott szava tartalmaz, s melyeket a Egyház akár ünnepélyes ítélettel, akár rendes és egyetemes tanítóhivatalával istentôl kinyilatkoztatott igazságként a hit tárgyaként elénk ad",,⁴ megvan a törvényi megfelelôje az Egyház egyetemes törvényhozásában a CIC 750. ,⁵ és a CCEO 598. ,⁶ kánonjában.

A harmadik pontnak, mely kijelenti: "Továbbá értelmem és akaratom vallásos engedelmességével ragaszkodom ahhoz, amit a Római Pápa vagy a Püspökök Kollégiuma elém ad, amikor hivatalukat tekintéllyel gyakorolják, akkor is ha nem definitív cselekményt végeznek" ,⁷ törvényi megfelelôje a CIC 752. ,⁸ és a CCEO 599. ,⁹ kánonja

3. A második pontnak azonban, mely kimondja: "Szilárdan elfogadom és vallom összességében és részleteiben mindazokat az igazságokat, melyeket az Egyház definitív módon hit és erkölcs kérdésében tanít",,¹⁰ nincs megfelelôje a katolikus Egyház törvényhozásában. A Hitvallás e pontjának rendkívül nagy a jelentôsége, mert az isteni kinyilatkoztatással szükségszerűen összefüggô igazságokról szól. Ezen igazságok -- melyek a katolikus tanítás kibontakozásában Isten Szent Lelkének különleges inspirációjáét fejezik ki annak érdekében, hogy az Egyház a hit vagy az erkölcs egy igazságát mélyebben megérthesse -- történetileg vagy logikailag összefüggenek egymással.

4. A mondott igénynek eleget teendô, érett megfontolás után az egyetemes törvényhozás joghézagját a következôkkel töltjük be:

A) Motantól fogva a 750. kánonnak 2 paragrafusa lesz. Az elsô § az eddigi 750. kánon, a második paragrafus új, tehát a teljes 750. kánon így szól:

1.§ Isteni és katolikus hittel kell hinni mindazt, amit Isten leírt vagy áthagyományozott igéje, vagyis az Egyházra bízott egyetlen hitetétemény tartalmaz, s amit egyszersmind akár az Egyház ünnepélyes, akár pedig rendes egyetemes Tanítóhivatala mint Istentôl kinyilatkoztatottat terjeszt elô; ez a rendes és egyetemes Tanítóhivatal pedig abban nyilvánul meg, hogy valamit a krisztushívôk a szent tanítóhivatal vezetése alatt elfogadnak; tehát mindenki köteles elkerülni minden olyan tanítást, ami ezekkel ellenkezik.

2. § Szilárdan el kell fogadni és vallani kell összességében és részleteiben mindazokat az igazságokat, melyeket az Egyház definitív módon hit és erkölcs kérdésében tanít, tudniillik melyek szükségesek ahhoz, hogy szentül ôrizni és hűségesen magyarázni lehesen a hitletéteményt; ellenkezik tehát a katolikus Egyház tanításával az, aki megtagadja e tételek definiált voltát.

Az 1371. kánon 1. pontjában természetszerűen idézni kell a 750. kánon 2. §-át, s ezután a teljes 1371. kánon így szól: