|
Megfelelô
büntetéssel büntetendô:
1. aki az 1364.
kán. 1. §-ában
említett eseten kívül a pápától vagy az
egyetemes zsinattól elítélt tanítást tanít,
vagy a 750. kán. 2. §-ában vagy a 752. kánonban említett
tanítást makacsul elutasít, és az Apostoli Szentszéktôl
vagy az ordináriustól kapott figyelmeztetés után
ezt nem vonja vissza;
2. aki az
Apostoli Szentszék, az ordinárius vagy az elöljárók
törvényes parancsának vagy tilalmának más módon
nem engedelmeskedik és figyelmeztetés után is kitart az
engedetlenségben.
B) A Keleti Kódex 598.
kánonjának mostantól 2 paragrafusa lesz. Az elsô §
az eddigi 598. kánon, a második paragrafus új,
tehát az teljes 598. kánon így szól:
598. kán. Isteni és
katolikus hittel kell hinni mindazt, amit Isten írott vagy
áthagyományozott igéje, vagyis az Egyházra
bízott egy hitletétemény tartalmaz és amit egyben
isteni kinyilatkoztatásként terjeszt elô akár az
Egyház ünnepélyes tanító hivatala, akár
annak rendes és egyetemes tanító hivatala, ami a
krisztushívôk közös ragaszkodásában is
nyilvánvaló lesz a szent tanító hivatal
vezetése alatt; minden krisztushívô köteles
tehát kerülni bármilyen ezzel ellentétes
tanítást.
3. §
Szilárdan el kell fogadni és vallani kell
összességében és részleteiben mindazokat az
igazságokat, melyeket az Egyház definitív módon hit
és erkölcs kérdésében tanít, tudniillik
melyek szükségesek ahhoz, hogy szentül ôrizni és
hűségesen magyarázni lehesen a hitletéteményt;
ellenkezik tehát a katolikus Egyház
tanításával az, aki megtagadja e tételek definiált
voltát.
A CCEO 1436. kánon 1.
pontjában természetszerűen idézni kell az 598.
kánon 2. §-át, s ezután a teljes 1436. kánon
így szól:
1436. kán. 1. §. Aki tagad vagy kétségbevon olyan
hitigazságot, amelyet isteni és katolikus hittel kell hinni, vagy
a keresztény hitet teljesen elutasítja és törvényes
figyelmeztetésre sem tér jobb belátásra, mint
eretneket vagy hitehagyót nagyobb kiközösítéssel
büntessék, a pap ezenkívül más büntetésekkel
is sújtható, nem kizárva a letételt sem.
4. §. Ezen eseteken kívül,
aki olyan tanítást vall magáénak, amelyet a római
pápa vagy a püspökök testülete hiteles tanítóhivatalt
gyakorolva mint téveset elítélt, és törvényes
figyelmeztetés után sem tér jobb belátásra,
azt megfelelô büntetéssel kell büntetni.
5. Elrendeljük,
hogy mindaz, amit jelen motu proprio kiadott Apostoli Levelünkkel elhatároztunk,
érvényes és hatályos legyen, és elôírjuk,
hogy illesztessék be a Katolikus Egyház egyetemes törvényhozásába,
a CIC--be és CCEO-ba úgy, ahogy fentebb mondtuk.
Kelt Rómában,
Szent Péternél 1998. május 18-án, pápaságunk
20. évében.
|