1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1535
Chapter, Paragraph
1001 IV,55 | látszik, hogy a keresztények a föltámadott Úr heti napját,
1002 IV,55 | pihenônapként ülték -- hiszen a polgári naptár nem vett
1003 IV,55 | az öröm napjaként élték. "A hét elsô napján valamenyien
1004 IV,55 | örvendjetek" -- olvassuk a Didascalia Apostolorumban. 101
1005 IV,55(100)| A diákonus akklamációja a
1006 IV,55(100)| A diákonus akklamációja a Úr napjának köszöntésére:
1007 IV,55 | Didascalia Apostolorumban. 101 A megfelelô gesztusok kiválasztásával
1008 IV,55 | gesztusok kiválasztásával a liturgikus gyakorlat is
1009 IV,55(101)| 116. Különösen látjuk ezt a Barnabás levélben: "Íme,
1010 IV,55(101)| ezért üljük örömünnepként a nyolcadik napot, melyen
1011 IV,55(101)| melyen Jézus föltámadt a halottak közül, s megjelenése
1012 IV,55(101)| megjelenése után fölment a mennybe." 15,9: SC 172,
1013 IV,55 | közgondolkodás képviselôje a heti húsvétnak éppen e jellegét
1014 IV,55 | emeli ki: "Megszakítják a böjtölést és a föltámadás
1015 IV,55 | Megszakítják a böjtölést és a föltámadás jeleként állva
1016 IV,55(102)| vasárnaponként tiltották a letérdelést, mert akkoriban
1017 IV,55(102)| letérdelést, mert akkoriban ez a testhelyzet elsôsorban a
1018 IV,55(102)| a testhelyzet elsôsorban a bűnbánat gesztusa volt,
1019 IV,56 | 56. A különbözô szertartásbeli
1020 IV,56 | változatlan marad, hogy a vasárnap mint a Föltámadottal
1021 IV,56 | marad, hogy a vasárnap mint a Föltámadottal való elsô
1022 IV,56 | hordozza azt az örömöt, mellyel a tanítványok a Mestert fogadták: "
1023 IV,56 | örömöt, mellyel a tanítványok a Mestert fogadták: "Megörültek
1024 IV,56 | Mestert fogadták: "Megörültek a tanítványok, mert látták
1025 IV,56 | Számukra megvalósult Jézusnak a szenvedése elôtt mondott
1026 IV,56 | imádkozott-e azért, hogy a tanítványokban az Ô öröme
1027 IV,56 | teljes legyen (vö. 17,13)? A vasárnapi Eucharisztia ünnepélyessége
1028 IV,56 | örömöt, melyet Krisztus a Szentlélek ajándékával ad
1029 IV,56 | Egyházának, hiszen az öröm a Szentlélek gyümölcseinek
1030 IV,57 | 57. A vasárnap teljes tartalmának
1031 IV,57 | újra föl kell fedeznünk a hívô egzisztencia e dimenzióját.
1032 IV,57 | egész életet és nemcsak a hét egy napját kell meghatároznia.
1033 IV,57 | napját kell meghatároznia. De a vasárnap, mivel a föltámadott
1034 IV,57 | meghatároznia. De a vasárnap, mivel a föltámadott Úr napja, amikor
1035 IV,57 | föltámadott Úr napja, amikor a teremtés és az "új teremtés"
1036 IV,57 | nem szabad összekeverni a gyönyör és a kielégültség
1037 IV,57 | összekeverni a gyönyör és a kielégültség vak érzéseivel,
1038 IV,57 | és keserűségben hagyják a szívet. A keresztény öröm
1039 IV,57 | keserűségben hagyják a szívet. A keresztény öröm sokkal tartósabb
1040 IV,57 | tartósabb és vigasztalóbb; a szentek tanúsága szerint 104
1041 IV,57 | tanúsága szerint 104 még a fájdalom sötét éjszakájában
1042 IV,57 | Nincs azonban ellentét a keresztény öröm és az igazi
1043 IV,57 | fölemeli, és megadja nekik a végsô alapot a megdicsôült
1044 IV,57 | megadja nekik a végsô alapot a megdicsôült Krisztus örömében(
1045 IV,57 | ember kinyilatkoztatása és a tökéletes képe. Miként tiszteletre
1046 IV,57 | elôdöm, VI: Pál pápa írta a keresztény örömrôl szóló
1047 IV,57 | buzdításában: "Lényege szerint a keresztény öröm részesedés
1048 IV,57 | keresztény öröm részesedés abban a kifürkészhetetlen, egyszerre
1049 IV,57 | és emberi örömben, mely a megdicsôült Jézus Krisztus
1050 IV,57(104)| Vö. A gyermek Jézusról és a Szent
1051 IV,57(104)| Vö. A gyermek Jézusról és a Szent Arcrôl nev. Szent
1052 IV,58 | húsvét estéjén. Fölszólította a Pásztorokat, hogy sürgessék "
1053 IV,58 | Pásztorokat, hogy sürgessék "a megkeresztelteket, hogy
1054 IV,58 | hűségesen, örömmel ünnepeljék a vasárnapi Eucharisztiát.
1055 IV,58 | szeretettel készít nekünk? A szentmisén való részvétel
1056 IV,58 | legyen méltó és örvendezô! A megfeszített és megdicsôült
1057 IV,58 | föltámadásának megújulásába. Itt a földön ez az Isten és népe
1058 IV,58 | szeretetszövetség csúcsa: a keresztény öröm jele és
1059 IV,58 | öröm jele és forrása ez a stáció az örök ünnep felé
1060 IV,58 | ünnep felé vezetô úton." 106 A hit e távlatában a katolikus
1061 IV,58 | A hit e távlatában a katolikus vasárnap igazi "
1062 IV,58 | lelkiségében növekedhessék. A szombat beteljesedése59.
1063 IV,58 | szombat beteljesedése59. A keresztény vasárnap e szempontja
1064 IV,58 | Ószövetség, miként mondtuk, a teremtéshez (vö. Ter 2,1--
1065 IV,58 | 2,1--3; Kiv 20,8--11) és a kivonuláshoz (vö. MTörv
1066 IV,58 | MTörv 5,12--15) kapcsolt -- a keresztény arra hivatott,
1067 IV,58 | keresztény arra hivatott, hogy a Krisztus húsvéti misztériumában
1068 IV,59 | 59 A teremtés ünneplése nem szűnik
1069 IV,59 | szűnik meg, hanem elmélyül a krisztocentrikus távlatban,
1070 IV,59 | foglal össze mindent, ami a mennyben és a földön van" (
1071 IV,59 | mindent, ami a mennyben és a földön van" (Ef 1,10). A
1072 IV,59 | a földön van" (Ef 1,10). A kivonulásban történt szabadulás
1073 IV,59 | emlékezete is beteljesedik, mert a meghalt és föltámadott Krisztus
1074 IV,59 | emlékezetévé válik. Így a vasárnap nem a szombat "
1075 IV,59 | válik. Így a vasárnap nem a szombat "helyettesítése",
1076 IV,59 | annak az üdvtörténetnek a rendjében, melynek csúcspontja
1077 IV,60 | 60. E megvilįgķtįsban a "szabbat" biblikus teológiįja
1078 IV,60 | hogy bįrmi kįrt okozna a vasįrnap keresztény jellegének.
1079 IV,60 | keltve vezet vissza ahhoz a titokzatos kezdethez, amikor
1080 IV,60 | amikor Isten örök Igéje a szeretet szabad döntésével
1081 IV,60 | szeretet szabad döntésével a semmibōl létrehozta a vilįgot.
1082 IV,60 | döntésével a semmibōl létrehozta a vilįgot. A teremtō mū pecsétje
1083 IV,60 | semmibōl létrehozta a vilįgot. A teremtō mū pecsétje volt
1084 IV,60 | teremtō mū pecsétje volt annak a napnak a megįldįsa és megszentelése,
1085 IV,60 | pecsétje volt annak a napnak a megįldįsa és megszentelése,
1086 IV,60 | nyeri értelmét az idō, mert a hetek forgįsįban nemcsak
1087 IV,60 | teológiai lehelletet is nyert. A "szabbat" rendszeres visszatérése
1088 IV,61 | 61. A "szabbat" az Istentōl megįldott
1089 IV,61 | nap mķg egyrészt lezįrja a teremtés egész mūvét, mįsrészt
1090 IV,61 | mūvét, mįsrészt közvetlenül a hatodik nap mūvéhez kötōdik,
1091 IV,61 | mūvéhez kötōdik, melyen Isten "a maga képére és hasonlatossįgįra" (
1092 IV,61 | kapcsolat nem kerülte el a teremtés bibliai elbeszélésérōl
1093 IV,61 | mondja: "Hįla legyen tehįt a mi Urunknak Istenünknek,
1094 IV,61 | megpihent volna; megalkotta a csillagokat, a Holdat, a
1095 IV,61 | megalkotta a csillagokat, a Holdat, a Napot, s azokról
1096 IV,61 | a csillagokat, a Holdat, a Napot, s azokról sem olvasom,
1097 IV,61 | mondja: "Emlékezzél meg a szombati napról, hogy megszenteld" (
1098 IV,61 | megszenteld" (Kiv 20,8), a parancsolt megįllįs az Istennek
1099 IV,61 | segķtség, hogy vegye észre a Teremtōtōl való éltetō és
1100 IV,61 | fölszabadķtó függését, s hallja meg a meghķvįst az együttmūködésre
1101 IV,61 | ember szįmįra (vö. 1,22.28) a "termékenység" bizonyos
1102 IV,62 | 62. A keresztény nem feledkezhet
1103 IV,62 | feledkezhet meg arról, hogy a zsidó szombat megtartįsįnak
1104 IV,62 | érvényét vesztette, mert a vasįrnapi "beteljesedés"
1105 IV,62 | megszentelésére kötelezō, a Tķzparancsolatban rögzķtett,
1106 IV,62 | érvényben vannak, de ezeket a vasįrnap lelkiségének és
1107 IV,62 | kell olvasni: "Tartsd meg a szombatot, szenteld meg,
1108 IV,62 | szenteld meg, ahogy az Śr, a te Istened parancsolta neked.
1109 IV,62 | napig dolgozz és végezd a munkįd. A hetedik nap azonban
1110 IV,62 | dolgozz és végezd a munkįd. A hetedik nap azonban a nyugalom
1111 IV,62 | munkįd. A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Śré,
1112 IV,62 | nyugalom napja, az Śré, a te Istenedé. Akkor hįt ne
1113 IV,62 | sem semmiféle įllatod, sem a hįzadban tartózkodó idegen,
1114 IV,62 | rabszolga voltįl, de az Śr, a te Istened erōs kézzel és
1115 IV,62 | Azért parancsolta meg az Śr, a te Istened a szombat megülését." (
1116 IV,62 | meg az Śr, a te Istened a szombat megülését." (MTörv
1117 IV,62 | megülését." (MTörv 5,12--15.) A szombat megtartįsa itt szoros
1118 IV,62 | kapcsolatban jelenik meg a szabadķtįs mūvével, melyet
1119 IV,63 | annak teljes értelmét: "a szombat van az emberért,
1120 IV,63 | emberért, és nem az ember a szombatért" (Mk 2,27). Jézus,
1121 IV,63 | Mk 2,27). Jézus, aki "ura a szombatnak " (Mk 2,28) --
1122 IV,63 | értelmezésével, és kibontakoztatva a szentķrįsi szombat igazi
1123 IV,63 | jogait. Ebbōl érthetō, hogy a keresztények, akik a Krisztus
1124 IV,63 | hogy a keresztények, akik a Krisztus vérében történt
1125 IV,63 | éreztvék magukat arra, hogy a szombat értelmét įthelyezzék
1126 IV,63 | szombat értelmét įthelyezzék a föltįmadįs napjįra. Krisztus
1127 IV,63 | ami egy népre nehezedhet: a būn rabszolgasįgįtól, mely
1128 IV,63 | önmagįtól is eltįvolķtja, s a gonoszsįgnak és az erōszaknak
1129 IV,63 | mindig śj csķrįit kelti a történelemben. ~ ~ ~
1130 IV,64 | A pihenés napja ~64. A három
1131 IV,64 | A pihenés napja ~64. A három elsô században a keresztények
1132 IV,64 | A három elsô században a keresztények a vasárnapot
1133 IV,64 | században a keresztények a vasárnapot csak mint istentiszteleti
1134 IV,64 | ülhették meg, anélkül, hogy a szombati nyugalmat hozzáköthették
1135 IV,64 | nyugalmat hozzáköthették volna. A Római Birodalom polgári
1136 IV,64 | Birodalom polgári törvénye csak a 4. században ismerte el
1137 IV,64 | 4. században ismerte el a heti ritmust oly módon,
1138 IV,64 | ritmust oly módon, hogy "a Nap napján" a bíróságok,
1139 IV,64 | módon, hogy "a Nap napján" a bíróságok, a városi nép
1140 IV,64 | Nap napján" a bíróságok, a városi nép és a mesteremberek
1141 IV,64 | bíróságok, a városi nép és a mesteremberek munkaszünetet
1142 IV,64 | munkaszünetet tartottak. 108 A keresztények örültek, hogy
1143 IV,64 | hogy megszabadultak azoktól a körülményektôl, melyek addig
1144 IV,64 | Tévedés volna tehát a heti ritmussal kapcsolatos
1145 IV,64 | körülménynek tekinteni. A zsinatok a Birodalom szétesése
1146 IV,64 | körülménynek tekinteni. A zsinatok a Birodalom szétesése után
1147 IV,64 | az országokban, melyekben a keresztények kisebbségben
1148 IV,64 | keresztények kisebbségben éltek és a polgári naptár ünnepnapjai
1149 IV,64 | ünnepnapjai nem vették figyelembe a vasárnapot, ez a nap azért
1150 IV,64 | figyelembe a vasárnapot, ez a nap azért az Úr napja maradt,
1151 IV,64 | Úr napja maradt, melyen a hívek összejöttek az Eucharisztia
1152 IV,64 | áldozatokat követelt tôlük. A keresztények számára abnormális
1153 IV,64 | számára abnormális állapot, ha a vasárnap, az öröm és az
1154 IV,64 | nehézséget jelent "megszentelni" a vasárnapot miközben nem
1155 IV,65 | Másrészt az Úr napja és a pihenônap kapcsolatának
1156 IV,65 | pihenônap kapcsolatának a polgári társadalomban olyan
1157 IV,65 | jelentôsége van, ami túlmutat a sajátosan keresztény határokon.
1158 IV,65 | sajátosan keresztény határokon. A munka és a pihenés emberi
1159 IV,65 | keresztény határokon. A munka és a pihenés emberi természetbe
1160 IV,65 | váltakozását Isten akarja, miként a Teremtés könyve mondja (
1161 IV,65 | 2,2--3; Kiv 20,8--11): a pihenés "szent", mert lehetôséget
1162 IV,65 | embernek, hogy kilépjen a földi teendôk olykor nagyon
1163 IV,65 | minden Istennek köszönheti a létét. Az a csodálatos hatalom,
1164 IV,65 | Istennek köszönheti a létét. Az a csodálatos hatalom, amit
1165 IV,65 | Isten az embernek adott a teremtés fölött, oka lehet
1166 IV,65 | annak, hogy megfeledkezzék a teremtô Istenrôl, akitôl
1167 IV,65 | elismerése fokozottan fontos a mi korunkban, amikor a tudomány
1168 IV,65 | fontos a mi korunkban, amikor a tudomány és a technika hihetetlenül
1169 IV,65 | korunkban, amikor a tudomány és a technika hihetetlenül kitágította
1170 IV,65 | hihetetlenül kitágította a hatalmat, amit az ember
1171 IV,66 | téveszthetjük szem elôl, hogy a munka sokak számára ma is
1172 IV,66 | kemény rabszolgaság, akár a nyomorúságos munkakörülmények
1173 IV,66 | idôbeosztás miatt, fôleg a világ szegényebb földrészein,
1174 IV,66 | szegényebb földrészein, akár mert a gazdaságilag fejlettebb
1175 IV,66 | történnek. Amikor az Egyház a századok folyamán törvényt
1176 IV,66 | folyamán törvényt hozott a vasárnapi pihenésrôl, 110
1177 IV,66 | pihenésrôl, 110 mindenekelôtt a szolgák és munkások munkáját
1178 IV,66 | szem elôtt, nem mintha ez a tevékenység értéktelenebb
1179 IV,66 | tevékenység értéktelenebb volna a vasárnap megtartása és lelki
1180 IV,66 | hanem mert jobban igényli a terheket könnyítô és az
1181 IV,66 | az ünnepi munkaszünethez a munkásnak joga van, melyet
1182 IV,66(110)| A legkorábi dokumentum erre
1183 IV,66(110)| legkorábi dokumentum erre nézve a laodikeia zsinat 29. kánonja
1184 IV,66(110)| laodikeia zsinat 29. kánonja a 4. század 2. felében: Mansi
1185 IV,66(110)| felében: Mansi II, 569. A 6--9. százdban sok zsinat
1186 IV,66(110)| százdban sok zsinat tiltotta a "mezei munkát". A munka
1187 IV,66(110)| tiltotta a "mezei munkát". A munka polgári törvényhozás
1188 IV,66 | államnak biztosítania kell. 111 A mi történelmi helyzetünkben
1189 IV,66 | hogy mindenki megismerhesse a szabadságot, a pihenést,
1190 IV,66 | megismerhesse a szabadságot, a pihenést, a lazítást, melyek
1191 IV,66 | szabadságot, a pihenést, a lazítást, melyek mind szükségesek
1192 IV,66 | ember személyi méltóságához, a megfelelô vallási, családi,
1193 IV,66 | egy nap nincs biztosítva a pihenésre és a közös ünneplésre.
1194 IV,66 | biztosítva a pihenésre és a közös ünneplésre. Nyilvánvaló,
1195 IV,66 | ünneplésre. Nyilvánvaló, hogy a munkás pihenéshez való joga
1196 IV,66 | pihenéshez való joga föltételezi a munkához való jogát, s miközben
1197 IV,66 | s miközben e kérdésrôl a keresztény vasárnappal kapcsolatban
1198 IV,66 | feledkezhetünk meg annak a sok férfinak és nônek szomorú
1199 IV,67 | 67. A vasárnapi munkaszünet révén
1200 IV,67 | vasárnapi munkaszünet révén a mindennapi gondok és teendôk
1201 IV,67 | veszôdünk, helyet adnak a lélek értékeinek; az emberek,
1202 IV,67 | emberek, akikel együtt élünk, a nyugodtabb találkozásban
1203 IV,67 | visszanyerik igazi arcukat. A természet szépségeit, melyeket
1204 IV,67 | fedezni és élvezni lehet. A vasárnap -- mint az Isten
1205 IV,67 | arra, hogy új szemmel nézze a természet csodáit, engedje,
1206 IV,67 | engedje, hogy átölelje az a titokzatos és csodálatos
1207 IV,67 | Szent Ambrus szavával élve " a szeretet és összhang sérthetetlen
1208 IV,67 | törvényeként" "az egység és a béke kötelékében" összefogja
1209 IV,67 | kötelékében" összefogja a kozmosz alkotóelemeit. 112
1210 IV,67 | 5). ~ ~ ~Amikor tehát a hat -- sok esetben már csak
1211 IV,67 | lévô igényének tesz eleget. A keresztény embernek feladata --
1212 IV,67 | feladata -- összhangban a hit személyes és közösségi
1213 IV,67 | megszentelésében nyilvánul meg. ~Ezért a keresztényeknek természetszerűen
1214 IV,67 | valamit annak érdekében, hogy a polgári törvényhozás korunk
1215 IV,67 | szerint meg kell szentelniük a vasárnapot. Lelkismeretbeli
1216 IV,67 | ugyanis úgy megszervezni a vasárnapi pihenést, hogy
1217 IV,67 | pihenést, hogy részt vehessenek a szentmisén, tartózkodjanak
1218 IV,67 | Úr napja megszentelését a maga sajátos örömével, testi-lelki
1219 IV,68 | 68. A pihenésnek, hogy ne váljék
1220 IV,68 | kell tartalmazia, ezért a híveknek a társadalom által
1221 IV,68 | tartalmazia, ezért a híveknek a társadalom által fölkinált
1222 IV,68 | szerinti életnek. Ebbôl a szempontból a vasárnapi
1223 IV,68 | életnek. Ebbôl a szempontból a vasárnapi és ünnepnapi pihenés "
1224 IV,68 | méltóságának elsôbbségét is a társadalmi és gazdasági
1225 IV,68 | eget és az új földet", ahol a szükségletek rabszolgaságától
1226 IV,68 | összefoglalva az Úr napja így a lehetô leghitelesebb módon
1227 IV,69 | A szolidaritás napja ~69.
1228 IV,69 | szolidaritás napja ~69. A vasárnapnak alkalmat kell
1229 IV,69 | alkalmat kell nyújtania a hívôk számára arra is, hogy
1230 IV,69 | arra is, hogy gyakorolják a szeretet és a irgalmasság
1231 IV,69 | gyakorolják a szeretet és a irgalmasság cselekedeteit
1232 IV,69 | cselekedeteit és apostolkodjanak. A föltámadott Krisztus örömében
1233 IV,69 | örömöm legyen tibennetek és a ti örömötök teljes legyen.
1234 IV,69 | titeket."(Jn 15,10--12) ~A vasárnapi Eucharisztia tehát
1235 IV,69 | Eucharisztia tehát nem elvonja a hívôket a szeretet kötelességeitôl,
1236 IV,69 | tehát nem elvonja a hívôket a szeretet kötelességeitôl,
1237 IV,69 | fokozottan kötelezi ôket "a szeretet, a jámborság és
1238 IV,69 | kötelezi ôket "a szeretet, a jámborság és az apostolkodás
1239 IV,69 | nyilvánvalóvá válik, hogy a Krisztus-hívôk nem ebbôl
1240 IV,69 | Krisztus-hívôk nem ebbôl a világból valók ugyan, mégis
1241 IV,69 | ugyan, mégis világosságai a világnak, és megdicsôítik
1242 IV,70 | apostoli idôktôl kezdve a vasárnapi összejövetel a
1243 IV,70 | a vasárnapi összejövetel a keresztények számára alkalom
1244 IV,70 | hogy megosszák javaikat a szegényebbekkel. "A hét
1245 IV,70 | javaikat a szegényebbekkel. "A hét elsô napján mindegyiktek
1246 IV,70 | 1Kor 16,2). Itt arról a gyűjtésrôl van szó, amelyet
1247 IV,70 | van szó, amelyet Szent Pál a júdeai egyházak megsegítésére
1248 IV,70 | megsegítésére szervezett. A vasárnapi Eucharisztiában
1249 IV,70 | vasárnapi Eucharisztiában a hívô szív kitárul az Egyház
1250 IV,70 | az Apostol fölszólítását a maga mélységében kell megértenünk,
1251 IV,70 | szükkeblűségétôl, s inkább a megosztás igényes kultúrájára
1252 IV,70 | kultúrájára hivatkozik mind a közösség tagjai, mind az
1253 IV,70 | társadalom irányában. 114 Nekünk a régieknél jobban meg kell
1254 IV,70 | komoly dorgálását, mellyel a korintusiakhoz fordult,
1255 IV,70 | abban voltak vétkesek, hogy a szegényeket megalázták az "
1256 IV,70 | hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elô,
1257 IV,70 | s az egyik éhen marad, a másik pedig dôzsöl. Nincs
1258 IV,70 | Egyházát és megszégyenítitek a szegényeket?" (1Kor 11,20--
1259 IV,70 | elnyűtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékű felé fordul
1260 IV,70 | itt kényelmesen helyet.« A szegénynek meg azt mondjátok: »
1261 IV,70(114)| Jusztinosz is ezt írja: "A jómódúak és aki akar, ki-ki
1262 IV,70(114)| szükségt szenvednek, tovább a bebörtönzöttekrôl, az átutazó
1263 IV,71 | szavakkal fordult Szent Ambrus a gazdagokhoz, akik a templomot
1264 IV,71 | Ambrus a gazdagokhoz, akik a templomot látogatva merészeltek
1265 IV,71 | javaikat nem osztották meg a szegényekkel, sôt elnyomták
1266 IV,71 | Te pedig nem azért jössz a templomba, hogy adj valamit
1267 IV,71 | templomba, hogy adj valamit a szegénynek, hanem hogy elvégy
1268 IV,71 | öltözékkel, odakint pedig a ruhátlanul vacogót megveted.
1269 IV,71 | hogy »Ez az én testem«, és a szó valóra vált, ugyanô
1270 IV,71 | ennem«; és: »Amikor egynek a legkisebbek közül nem tettétek,
1271 IV,71 | szavak arra emlékeztetik a keresztény közösséget, hogy
1272 IV,71 | hellyé kell válnia, ahol a testvériség konkrét szolidaritássá
1273 IV,71 | ahol az utolsóknak szól a legnagyobb figyelem és testvéri
1274 IV,71 | szeretetet, ahol maga Krisztus a gazdagabbak bôkezű ajándékozása
1275 IV,71 | ajándékozása által folytatni tudja a csodálatos kenyérszaporítást. 117 ~
1276 IV,71(117)| 11--12: CSEL 29,92--93. A római szenátort megdícséri,
1277 IV,71(117)| evangéliumi csodát, amikor a Eucharisztiában való részvételt
1278 IV,71(117)| részvételt összekapcsolta a szegények táplálásával. ~
1279 IV,72 | 72. Az Eucharisztia a tetvériség eseménye és tárgya.
1280 IV,72 | tetvériség eseménye és tárgya. A vasárnapi szentmisébôl a
1281 IV,72 | A vasárnapi szentmisébôl a szeretet folyama fakad,
1282 IV,72 | fakad, mely ki akar áradni a hívôk egész életére, kezdve
1283 IV,72 | azon, hogy át akarja hatni a vasárnap szentmise utáni
1284 IV,72 | szentmise utáni részét. Ha a vasárnap az öröm napja,
1285 IV,72 | vasárnap az öröm napja, a kereszténynek konkrét megnyilvánulásokkal
1286 IV,72 | szenvedéseiket. Kétségtelen, a velük való törôdés nem korlátozódhat
1287 IV,72 | fokozott hangsúlyt adni a javak megosztásának, aktivizálva
1288 IV,72 | megosztásának, aktivizálva a keresztény szeretet találékonyságát?
1289 IV,73 | 73. Így átélve nemcsak a vasárnapi Eucharisztia,
1290 IV,73 | hanem az egész vasárnap a szeretet, a igazságosság
1291 IV,73 | egész vasárnap a szeretet, a igazságosság és a béke nagy
1292 IV,73 | szeretet, a igazságosság és a béke nagy iskolája lesz.
1293 IV,73 | béke nagy iskolája lesz. A Föltámadott jelenléte övéi
1294 IV,73 | Föltámadott jelenléte övéi között a szolidaritás indítéka, a
1295 IV,73 | a szolidaritás indítéka, a belsô megújulás sürgetôje,
1296 IV,73 | belsô megújulás sürgetôje, a bűn egyeseket, közösségeket,
1297 IV,73 | megváltoztatásának késztetôje lesz. A keresztény vasárnap nem
1298 IV,73 | lesz, mely arra kötelezi a hívôt, hogy annak nyomdokába
1299 IV,73 | hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, szabadulást
1300 IV,73 | szegényeknek, szabadulást hirdessen a foglyoknak és látást a vakoknak;
1301 IV,73 | hirdessen a foglyoknak és látást a vakoknak; hogy felszabadítsa
1302 IV,73 | esztendejét" (Lk 4,18--19). A hívô az Ô iskolájában --
1303 IV,73 | hívô az Ô iskolájában -- a Húsvét vasárnapi emlékezetében
1304 V | ÖTÖDIK FEJEZET ~A LEGSZEBB NAP ~A VASÁRNAP,
1305 V | FEJEZET ~A LEGSZEBB NAP ~A VASÁRNAP, MINT ÔSÜNNEP FELTÁRJA
1306 V,74 | Alfája és Omegája ~74. "A keresztény hitben az idônek
1307 V,74 | alapvetô jelentôsége van. A világ az idô dimenziójában
1308 V,74 | története, melynek csúcsa a Megtestesülés "idejének
1309 V,74 | visszatérése. Jézus Krisztusban, a megtestesült Igében az idô
1310 V,74 | jelentik. E teljesség csúcsa a föltámadás. Amennyire igaz
1311 V,74 | Krisztus az emberré lett Isten a Szűz méhében történt fogantatás
1312 V,74 | igaz, hogy embersége csak a föltámadással válozott át
1313 V,74 | mivoltát és dicsôségét. A piszidiai Antiochia zsinagógájában
1314 V,74 | föltámadására alkamazta a 2. zsoltár szavait: "Az
1315 V,74 | ma szültelek téged" (7). A húsvéti vigilia ünneplésekor
1316 V,74 | ezért mutatja be az Egyház a föltámadott Krisztust úgy,
1317 V,74 | föltámadott Krisztust úgy, hogy Ô "a Kezdet és a Vég, az Alfa
1318 V,74 | úgy, hogy Ô "a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega".
1319 V,74 | Omega". E szavak, melyeket a húsvéti gyertya elôkészítésekor
1320 V,74 | gyertya elôkészítésekor mond a celebráns, miközben belevési
1321 V,74 | celebráns, miközben belevési a gyertyába a folyó év számát,
1322 V,74 | miközben belevési a gyertyába a folyó év számát, kifejezik,
1323 V,74 | Krisztus az idô Ura; Ô a kezdete és beteljesedése;
1324 V,75 | 75. Mivel a vasárnap a hetenkénti húsvét,
1325 V,75 | 75. Mivel a vasárnap a hetenkénti húsvét, mely
1326 V,75 | fölidézi és jelenvalóvá teszi a napot, melyen Krisztus föltámadott
1327 V,75 | melyen Krisztus föltámadott a halottak közül, az a nap
1328 V,75 | föltámadott a halottak közül, az a nap is, mely föltárja az
1329 V,75 | idô értelmét. Semmi köze a kozmikus ciklusokhoz, melyekkel
1330 V,75 | kozmikus ciklusokhoz, melyekkel a természetvallások és az
1331 V,75 | visszatérés mítoszát is. A keresztény vasárnap valami
1332 V,75 | vasárnap valami egészen más! A föltámadásból fakadóan áthatol
1333 V,75 | végsô eljövetele felé tart. A vasárnap elôvételezi az
1334 V,75 | elôvételezi az utolsó napot, a parúzia napját, ami bizonyos
1335 V,75 | ami bizonyos értelemben a föltámadott Krisztus dicsôségében
1336 V,75 | minden, ami ezután történik a világ végéig, nem egyéb,
1337 V,75 | kibontakozása annak, ami azon a napon történt, amikor a
1338 V,75 | a napon történt, amikor a megfeszített Krisztus meggyötört
1339 V,75 | Krisztus meggyötört teste a Szentlélek erejébôl föltámadott
1340 V,75 | erejébôl föltámadott és a Szentlélek forrásává lett
1341 V,75 | emberiség számára. Ezért a keresztény ember tudja,
1342 V,75 | üdvösséget várnia, hiszen a világ, bármeddig tart is
1343 V,75 | már az utolsó idôben él. A föltámadott Krisztus nemcsak
1344 V,75 | nemcsak az Egyházat, hanem a kozmoszt és az egész történelmet
1345 V,75 | Ez az életenergia viszi a teremtést, "mely sóhajtozik
1346 V,75 | vajudik mindmáig" (Róm 8,22) a beteljesedés célja felé.
1347 V,75 | beteljesedés célja felé. Errôl a folyamatról az embernek
1348 V,75 | halvány sejtelme lehet; a keresztény viszont biztonsággal
1349 V,75 | biztonsággal számíthat rá és a vasárnap megszentelése világos
1350 V,75 | hogy az emberi idôt áthatja a remény. ~
1351 V,76 | A vasárnap a liturgikus esztendôben ~
1352 V,76 | A vasárnap a liturgikus esztendôben ~
1353 V,76 | Amennyiben az Úr napja a maga heti ritmusával az
1354 V,76 | és nagy jelentôsége van a keresztény ember számára,
1355 V,76 | ünnepi jellege van és megtöri a hétkönapok egyhangúságát.
1356 V,76 | Húsvéthoz és Pünkösdhöz. A második századtól a heti
1357 V,76 | Pünkösdhöz. A második századtól a heti Húsvéthoz kapcsolódva
1358 V,76 | heti Húsvéthoz kapcsolódva a keresztények megülték a
1359 V,76 | a keresztények megülték a Húsvét évenkénti ünnepét,
1360 V,76 | ünnepét, ami alkalmul szolgált a meghalt és föltámadott Krisztus
1361 V,76 | mélyebb átelmélkedéséhez. A Húsvét, az "ünnepek ünnepe",
1362 V,76 | elnyújtottak egészen Pünkösdig, a katekumenok beavatásának
1363 V,76 | kiváltságos napja lett. A keresztség által ugyanis
1364 V,76 | ugyanis azért tudnak meghalni a bűnnek és támadhatnak új
1365 V,76 | mert "Krisztus meghalt a mi bűneinkért és föltámadott
1366 V,76 | bűneinkért és föltámadott a mi megigazulásunkért" (Róm
1367 V,76 | Róm 4,25; vö. 6,3--11). A Pünkösd, mert szorosan kapcsolódik
1368 V,76 | mert szorosan kapcsolódik a húsvéti misztériumhoz, különleges
1369 V,76 | nyer, mert ekkor ünnepeljük a Szentlélek leszállását a
1370 V,76 | a Szentlélek leszállását a Máriával együtt imádkozó
1371 V,77 | 77. A megemlékezés hasonló logikája
1372 V,77 | esztendô megalkotását. Miként a II. Vatikáni Zsinat emlékeztet
1373 V,77 | esztendôre el akarta osztani "a megtestesüléstôl és a születéstôl
1374 V,77 | osztani "a megtestesüléstôl és a születéstôl kezdve a mennybemenetelen
1375 V,77 | és a születéstôl kezdve a mennybemenetelen és pünkösdön
1376 V,77 | reménnyel várt eljöveteléig. A íly módon történô megemlékezés
1377 V,77 | módon történô megemlékezés a megváltás misztériumait
1378 V,77 | érdemeinek gazdagságát föltárja a híveknek, hogy meríthessenek
1379 V,77 | Húsvét és Pünkösd után a legnagyobb ünnep kétségtelenül
1380 V,77 | legnagyobb ünnep kétségtelenül a Karácsony, amikor a keresztények
1381 V,77 | kétségtelenül a Karácsony, amikor a keresztények szemlélik a
1382 V,77 | a keresztények szemlélik a Megtestesülés misztériumát
1383 V,77 | hogy részesítsen minket a maga istenségében. ~
1384 V,78 | szeretettel tiszteli Isten Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát,
1385 V,78 | esztendô folyamán "az Egyház a szentek égi születésnapján
1386 V,78 | szentek égi születésnapján a Krisztussal együtt szenvedô
1387 V,78 | együtt megdícsôült szentekben a húsvéti misztériumot hirdeti" 123
1388 V,78 | misztériumot hirdeti" 123 A szentek emékezete, ha a
1389 V,78 | A szentek emékezete, ha a liturgia igazi szellemében
1390 V,78 | mondja: "Minden elmúlik, de a szentek dicsôsége a mindeneket
1391 V,78 | de a szentek dicsôsége a mindeneket megújitó, de
1392 V,78 | Krisztusban megmarad". 124 A szentek és Krisztus dicsôségének
1393 V,78 | összefüggése bele van írva a liturgikus esztendôbe, s
1394 V,78 | liturgikus esztendôbe, s épp a vasárnap, az Úr napja alapvetô
1395 V,78 | meg legjobb kifejezését. A liturgikus esztendô folyamán,
1396 V,78 | vasárnapok megünneplésével a keresztény ember egyházias
1397 V,79 | 79. Ķgy a vasįrnap a természetes modell
1398 V,79 | 79. Ķgy a vasįrnap a természetes modell a liturgikus
1399 V,79 | vasįrnap a természetes modell a liturgikus esztendō azon
1400 V,79 | oly nagy jelentōsége van a keresztény életben, hogy
1401 V,79 | Egyhįz kötelezōen elōķrta a szentmisén való részvételt
1402 V,79 | szentmisén való részvételt és a munkaszünetet akkor is,
1403 V,79 | mert figyelemmel voltak a tįrsadalmi és gazdasįgi
1404 V,79 | gazdasįgi körülményekre, a hagyomįnyra és a polgįri
1405 V,79 | körülményekre, a hagyomįnyra és a polgįri törvényhozįsra. 126
1406 V,79 | polgįri törvényhozįsra. 126 A jelenlegi jogi-liturgikus
1407 V,79 | szįmįt. Az ilyen intézkedést a Szentszéknek jóvį kell hagynia, 127
1408 V,79(126)| A latin Egyhįz įltalįnos törvénye
1409 V,79(126)| ünnep Urunk ünnepei közül a Karįcsony, Vķzkereszt, Mennybemenetel,
1410 V,79(126)| Mennybemenetel, Śrnapja; a Mįria ünepek közül Szeplōtelen
1411 V,79(126)| Mindenszentek. Vö. CIC 1246. -- A keleti egyhįzak parancsolt
1412 V,79 | Mennybemenetel és Śrnapja -- a liturgikus szabįlyok szerint
1413 V,79 | szabįlyok szerint įthelyezendōk a következō vasįrnapra, hogy
1414 V,79 | következō vasįrnapra, hogy a hķvek ne legyenek megfosztva
1415 V,79 | való talįlkozįstól. 128 A Pįsztoroknak legyen rį gondja,
1416 V,79 | rį gondja, hogy buzdķtsįk a hķveket a jelentōsebb ünepeken
1417 V,79 | hogy buzdķtsįk a hķveket a jelentōsebb ünepeken szentmisén
1418 V,80 | figyelmet kell fordķtani a napjainkban gyakori jelenségre,
1419 V,80 | jelenségre, hogy tudniillik a helyi néphagyomįny elemei
1420 V,80 | elemei próbįlnak beszūrōdni a vasįrnap és a többi ünnep
1421 V,80 | beszūrōdni a vasįrnap és a többi ünnep liturgiįjįba,
1422 V,80 | olyan elemeket kevernének a hiteles keresztény hithez,
1423 V,80 | megfeledkezni, hogy ezek a hagyomįnyok -- s ez analóg
1424 V,80 | ez analóg módon érvényes a polgįri élet śjkeletū kezdeményezéseire
1425 V,80 | nehézség nélkül illeszkednek a hit igényeihez. A Pįsztorok
1426 V,80 | illeszkednek a hit igényeihez. A Pįsztorok feladata olyan
1427 V,80 | az adott kultśra, fōleg a népi vallįsossįg értékeit,
1428 V,80 | vallįsossįg értékeit, hogy a liturgia, fōleg a vasįrnap
1429 V,80 | hogy a liturgia, fōleg a vasįrnap és az ünnepek megtartįsa
1430 Bef,81 | 81. Valóban igen nagy a vasįrnap spirituįlis és
1431 Bef,81 | lelkipįsztori gazdagsįga, miként a hagyomįnyból azt megismerjük.
1432 Bef,81 | minden jelentését értve a vasįrnap bizonyos módon
1433 Bef,81 | keresztény élet szintézise és a helyes életvitel föltétele.
1434 Bef,81 | akkora gondot az Egyhįz a vasįrnap megtartįsįra és
1435 Bef,81 | miért marad tovįbbra is a Egyhįz fegyelmi rendjében
1436 Bef,81 | Egyhįz fegyelmi rendjében a szó szoros értelmében kötelezō
1437 Bef,81 | értelmében kötelezō parancs. A vasįrnap megtartįsįt még
1438 Bef,81 | vasįrnap megtartįsįt még a parancs elōtt a keresztény
1439 Bef,81 | megtartįsįt még a parancs elōtt a keresztény egzisztencia
1440 Bef,81 | hitét teljes közösségben a keresztény közösséggel anékül,
1441 Bef,81 | részt ne venne rendszeresen a vasįrnapi Eucharisztiįban.
1442 Bef,81 | teljesen megvalósķtja azt a tiszteletet, mellyel az
1443 Bef,81 | Istennek, s hogy nincs pįrja a vallįsos tapasztalatok között,
1444 Bef,81 | különösen is kifejezōdik a Föltįmadott akaratįnak engedelmeskedō
1445 Bef,81 | tulajdon Testének eledelét, a megvįltįs įllandó szentségi
1446 Bef,81 | įllandó szentségi forrįsįt. A kegyelem, ami ebbōl a forrįsból
1447 Bef,81 | forrįsįt. A kegyelem, ami ebbōl a forrįsból fakad, megśjķtja
1448 Bef,81 | az embereket, az életet, a történelmet.
1449 Bef,82 | 82. A mai keresztényeknek ezzel
1450 Bef,82 | meggyōzōdéssel -- melyet a vasįrnap megtartįsįhoz kötōdō
1451 Bef,82 | mely bōségesen kielégķti a pihenés és szabadidō igényeit,
1452 Bef,82 | szórakozįsi formįkba tévedve. A keresztény ember nyilvįn
1453 Bef,82 | ember nyilvįn szolidįris a többiekkel abban, hogy örül
1454 Bef,82 | többiekkel abban, hogy örül a heti pihenōnapnak, ugyanakkor
1455 Bef,82 | ugyanakkor elevenen él benne a vasįrnap śjdonsįgįnak és
1456 Bef,82 | tudata, tudniillik hogy ezen a napon neki a sajįt és az
1457 Bef,82 | tudniillik hogy ezen a napon neki a sajįt és az egész vilįg
1458 Bef,82 | üdvöségét kell ünnepelnie. A vasįrnap az öröm és nyugalom
1459 Bef,82 | napja, mert az "Śr napja", a föltįmadott Śr napja. ~
1460 Bef,83 | ķgy nézzük és ķgy éljük įt a vasįrnapot, a többi napok
1461 Bef,83 | ķgy éljük įt a vasįrnapot, a többi napok lelkévé vįlik,
1462 Bef,83 | gondolatįt, aki szerint a tökéletes keresztény "mindig
1463 Bef,83 | az Śr napjįn él, mindig a vasįrnapot ünnepli". 131
1464 Bef,83 | vasįrnapot ünnepli". 131 A vasįrnap valósįgos iskola,
1465 Bef,83 | helyettesķthetō pedagógia, fōleg a mai tįrsadalomban, melyet
1466 Bef,83 | tįrsadalomban, melyet egyre inkįbb a kulturįlis pluralizmus és
1467 Bef,83 | įllandóan próbįra teszik a hķvō hūségét hitének sajįtos
1468 Bef,83 | sajįtos követelményeihez. A vilįg sok részén körvonalazódik
1469 Bef,83 | sok részén körvonalazódik a "diaszpórįban" élō kereszténység,
1470 Bef,83 | élō kereszténység, azaz a szétszórtsįgnak és kisebbségnek
1471 Bef,83 | kapcsolatot tartani egymįssal és a keresztény kultśra sajįtos,
1472 Bef,83 | elengedhetetlenül szükséges a vasįrnapi talįlkozįs a többi
1473 Bef,83 | szükséges a vasįrnapi talįlkozįs a többi hķvōvel és a testvériség
1474 Bef,83 | talįlkozįs a többi hķvōvel és a testvériség kölcsönös megtapasztalįsa. ~ ~ ~
1475 Bef,84 | 84. Amellett, hogy a vasárnap a keresztény élet
1476 Bef,84 | Amellett, hogy a vasárnap a keresztény élet támasza,
1477 Bef,84 | Mint az imádság, az öröm és a közöség napja kihat a társadalomra
1478 Bef,84 | és a közöség napja kihat a társadalomra is, életenergiát
1479 Bef,84 | társadalomra is, életenergiát és a remény indítékait sugározva
1480 Bef,84 | indítékait sugározva rá. A vasárnap hirdeti, hogy az
1481 Bef,84 | idô, amelyben ott lakik a Föltámadott és a történelem
1482 Bef,84 | ott lakik a Föltámadott és a történelem Ura, nem álomképeink
1483 Bef,84 | álomképeink koporsója, hanem a mindig új jövô bölcsôje,
1484 Bef,84 | amit arra kapunk, hogy a futó pillanatokat átformáljuk
1485 Bef,84 | örökkévalóság magvaivá. A vasárnap felhívás arra,
1486 Bef,84 | hogy elôre tekintsünk, az a nap, amelyen a keresztény
1487 Bef,84 | tekintsünk, az a nap, amelyen a keresztény közösség így
1488 Bef,84 | el, Urunk!" (1Kor 16,22.) A remény és a várakozás e
1489 Bef,84 | 1Kor 16,22.) A remény és a várakozás e kiáltásában
1490 Bef,84 | várakozás e kiáltásában a közösség kiséri és támogatja
1491 Bef,84 | világosságában zarándokol a mennyei Jeruzsálem vég nélküli
1492 Bef,84 | ragyogja be, világossága pedig a Bárány" |(Jel 21,23). ~
1493 Bef,85 | feszülésben az Egyházat a Szentlélek élteti. Ô ébreszti
1494 Bef,85 | minden hívô nemzedékben a Föltámadás eseményét. A
1495 Bef,85 | a Föltámadás eseményét. A belsô ajándék egyesít minket
1496 Bef,85 | belsô ajándék egyesít minket a Föltámadottal és a testvérekkel
1497 Bef,85 | minket a Föltámadottal és a testvérekkel az egyetlen
1498 Bef,85 | hogy föléleszti bennünk a hitet, szívünkbe önti a
1499 Bef,85 | a hitet, szívünkbe önti a szeretetet és újjáéleszti
1500 Bef,85 | újjáéleszti reményünket. A Szentlélek az Egyház minden
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1535 |