1-500 | 501-776
Chapter, Paragraph
1 Intro,1 | 1. AZ ÚR NAPJA -- ahogy a vasárnapot
2 Intro,1 | NAPJA -- ahogy a vasárnapot az apostoli idôktôl kezdve
3 Intro,1 | idôktôl kezdve nevezték 1-- az Egyház története folyamán
4 Intro,1 | magvával. A vasárnap ugyanis az idô heti ritmusában Krisztus
5 Intro,1 | gyôzelmét a bűn és halál fölött, az elsô teremtés beteljesedését
6 Intro,1 | beteljesedését Ôbenne és "az új teremtés" (vö. 2Kor 5,
7 Intro,1 | reménykedô elôvételezése az "utolsó napnak", amelyen
8 Intro,1 | kiáltását: "Ezt a napot az Úristen adta, örvendezzünk
9 Intro,1 | liturgiának része lett, kifejezi az ámulatot, mely eltöltötte
10 Intro,1 | ámulatot, mely eltöltötte az asszonyokat, akik ott voltak
11 Intro,1 | útjukon, magyarázta nekik az Írásokat és feltárta magát "
12 Intro,1 | vö. Lk 24,32.35). Annak az eleinte bizonytalankodó,
13 Intro,1 | örömnek a visszhangja, amit az apostolok éltek át ugyanazon
14 Intro,2 | 2. Jézus föltámadása az az eredeti esemény, amelyre
15 Intro,2 | 2. Jézus föltámadása az az eredeti esemény, amelyre
16 Intro,2 | csupán teljesen páratlan az emberi történelemben, hanem
17 Intro,2 | emberi történelemben, hanem az idô misztériumának középpontja
18 Intro,2 | középpontja is. Krisztusé ugyanis "az idô és a századok", ahogy
19 Intro,2 | elôkészítésekor elhangzik. Ezért az Egyház nem csupán évente
20 Intro,2 | homíliáját követve, hogy az "Úr napja" a "napok ura". 2
21 Intro,2 | a keresztények számára "az alapvetô ünnep", 4 mely
22 Intro,2 | mely nemcsak tagolja az idô folyását, hanem föltárja
23 Intro,2 | vasárnap alapvetô jelentôségét az Egyház kétezer éves történelme
24 Intro,2 | erôteljesen újra hangsúlyozza: "Az Egyház a húsvéti misztériumot
25 Intro,2 | melyet méltán neveznek az Úr napjának, dies dominicának." 5
26 Intro,2 | megerôsítette, amikor jóváhagyta az új egyetemes Római Kalendáriumot
27 Intro,2 | értékét és jelentôségét az emberi és keresztény életre. ~ ~ ~
28 Intro,3 | 2000. év küszöbén ezzel az apostoli levéllel szeretném
29 Intro,3 | pásztorotok köré megünnepelni az Eucharisztiát és az "Úr
30 Intro,3 | megünnepelni az Eucharisztiát és az "Úr napját". A gondolatok
31 Intro,3 | e levélben folytatódik az az eleven dialógus, amit
32 Intro,3 | levélben folytatódik az az eleven dialógus, amit oly
33 Intro,3 | melyek szerint valóban "az Úr napjaként" kell megélnünk
34 Intro,4 | Ma ellenben ugyanezekben az országokban, ahol törvény
35 Intro,4 | hétvége", ami a heti pihenést, az állandó lakhelyrôl távoli
36 Intro,4 | programokat, melyek épp az ünnepnapra vannak idôzítve.
37 Intro,4 | amennyiben valós értékeket, az emberi fejlôdés és a társas
38 Intro,4 | pihenés szükségletének, hanem az "ünneplés" emberi természetbôl
39 Intro,4 | egyszerű "hétvége" lesz, az ember sajnos olyan szűk
40 Intro,4 | többé már nem képes látni az "eget". Bármennyire felöltözik
41 Intro,4 | Bármennyire felöltözik tehát az ünnepre, belsôleg képtelenné
42 Intro,4 | belsôleg képtelenné válik az "ünneplésre". 7 Krisztus
43 Intro,4 | vasárnap ünneplését -- melynek az Úr napja valóságos ünneplésének
44 Intro,4(7)| Vö. az olasz püspöki konferencia
45 Intro,5 | vannak régiók, melyekben az említett társadalmi nehézségek,
46 Intro,5 | társadalmi nehézségek, s talán az erôteljes hívô indítás hiánya
47 Intro,5 | lelkiismeretében halványul az Eucharisztia központi jelentôsége
48 Intro,5 | érzése, hogy hálát kell adni az Úrnak és másokkal együtt
49 Intro,5 | másokkal együtt kell kérni Ôt az egyházi közösségben. ~Mindehhez
50 Intro,5 | minden közösség számára az Eucharisztia vasárnapi ünneplését. ~
51 Intro,6 | 6. Az újonnan kialakult helyzet
52 Intro,6 | látszik újra fölfedeznünk az Egyház parancsának komoly
53 Intro,6 | életben. Amikor ezt tesszük, az Egyház változatlan hagyományának
54 Intro,6 | Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában megemlékezzenek
55 Intro,6 | Eucharisztiában megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedésérôl,
56 Intro,7 | kötelezettségét ugyanis -- elsôsorban az Eucharisztiában való részvétellel
57 Intro,7 | tárjuk ki Krisztus elôtt az idônket, hogy megvilágíthassa
58 Intro,7 | tehesse. Egyedül Ô ismeri az idô titkát és az örökkévalóság
59 Intro,7 | ismeri az idô titkát és az örökkévalóság titkát, és
60 Intro,7 | örökkévalóság titkát, és az "ô napját" úgy adja nekünk,
61 I | ELSÔ FEJEZET ~AZ ÚR NAPJA ~A TEREMTÔ MŰVÉNEK
62 I,8 | dicsôségétôl ragyogó húsvéti ünnep. Az "új teremtés" ünneplése.
63 I,8 | elszakíthatatlannak látjuk attól az üzenettôl, melyet a Szentírás
64 I,8 | isteni tervérôl. Ha igaz az, hogy az Ige "az idôk teljességében" (
65 I,8 | tervérôl. Ha igaz az, hogy az Ige "az idôk teljességében" (
66 I,8 | Ha igaz az, hogy az Ige "az idôk teljességében" (Gal
67 I,8 | lett, ugyanúgy igaz, hogy az örök Atya Fia ugyanezen
68 I,8 | misztériumának erejébôl az Ige a mindenség kezdete
69 I,8 | 1Kor 15,20) megnyitotta az új teremtést, és elindította
70 I,8 | pillanatában, "amikor átadja az országot Istennek, az Atyának ....,
71 I,8 | átadja az országot Istennek, az Atyának ...., hogy Isten
72 I,8 | e "kozmikus feladatát". Az idô egész folyamatára vonatkozó
73 I,8 | mely annyira jellemzô az elsô szövetségre, bizonyos
74 I,8 | bizonyos módon elôre hirdeti az új és végleges szövetség
75 I,8 | után népének ajánlott föl az ígéret földjére való bevonulással (
76 I,8 | megvilágításban tér vissza az Újszövetségben, mint a végleges "
77 I,9 | Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" (Ter 1,
78 I,9 | csodálatot, mely elfogja az embert a teremtett világ
79 I,9 | mérhetetlensége elôtt, és az imádás érzését, mely ebbôl
80 I,9 | érzését, mely ebbôl fakad Az iránt, aki a semmibôl teremtett
81 I,9 | nyilvįn nem érinti közvetlenül az élettelen dolgokat és az
82 I,9 | az élettelen dolgokat és az įllatvilįgot, de az embert
83 I,9 | dolgokat és az įllatvilįgot, de az embert érinti, mert ō megkapta
84 I,9 | bemutatja a drįmai ellentétet az Isten képére és hasonlatossįgįra
85 I,10 | Isten kezébōl kikerült, az ō jósįgįnak nyomait viseli
86 I,10 | beteljesķtése" nyitja meg a vilįgot az emberi munka szįmįra. "Isten
87 I,10 | Ter 2,2). A Szentķrįs az isteni "munka" antropomorf
88 I,10 | indķtja el, hanem rįvilįgķt az ember kozmosszal kapcsolatos
89 I,10 | munkįja" bizonyos módon példa az ember szįmįra. Az embernek
90 I,10 | példa az ember szįmįra. Az embernek ugyanis nemcsak
91 I,10 | hangsślyozza ezt a igazsįgot: "Az Isten képmįsįra teremtett
92 I,10 | visszavigyen Ōhozzį, hogy az embernek alįvetett összes
93 I,10 | csodįlatos legyen Isten neve az egész földön." 11 A tudomįny,
94 I,10 | feladattal és felelōsséggel, hogy az Ō törvényét megtartva töltsék
95 I,11 | teremtéstörténet elsō fejezetében példa az ember szįmįraIsten "munkįja",
96 I,11 | parancsįval kapcsolatban: "Az én Atyįm mindig munkįlkodik,
97 I,11 | Ter 1,31) mūvével szemben: az Alkotó örvendezō tetszéssel
98 I,11 | különlegesen a teremtés csścsįra, az emberre. E pillantįsban
99 I,11 | fokozatosan valósķtja meg az egész emberiségnek fölajįnlott
100 I,11 | fölajįnlott üdvösségben, az Izraellel kötött és a Krisztusban
101 I,11 | Ige fogja kiterjeszteni az Atya szeretetének tervét
102 I,11 | tervét és irgalmassįgįt az egész emberiségre a Szentlélek
103 I,12 | összefüggés van a teremtés és az üdvösség rendje között.
104 I,12 | üdvösség rendje között. Már az Ószövetség hangsúlyozza
105 I,12 | hozza kapcsolatba, hanem az Izraelnek az egyiptomi szolgaságból
106 I,12 | kapcsolatba, hanem az Izraelnek az egyiptomi szolgaságból való
107 I,12 | népével való kapcsolatát az Ószövetségtôl az Újszövetségig
108 I,12 | kapcsolatát az Ószövetségtôl az Újszövetségig jellemzi.
109 I,12 | csúszó állatokkal; eltüntetem az országból az íjat, a kardot
110 I,12 | eltüntetem az országból az íjat, a kardot és a háborút
111 I,12 | hűséggel, hogy megismerd az Urat." (2,20--22) ~
112 I,13 | szombat parancsa tehát, mely az elsô szövetségben elôkészíti
113 I,13 | szövetségben elôkészíti az új és örök szövetség vasárnapját,
114 I,13 | található, melyek megjelölik az emberi szívbe egyetemesen
115 I,13 | Amikor Izrael s késôbb az Egyház e parancsolatot a
116 I,13 | szabályáról van szó, hanem az Istennel való kapcsolat --
117 I,13 | természetes irányultsága az ember pihenési szükségletére,
118 I,14 | többi naptól, azért, hogy az összes között "az Úr napja"
119 I,14 | hogy az összes között "az Úr napja" legyen. ~A szombat
120 I,14 | megszentelésének" teljes megértéséhez az egész szöveget figyelembe
121 I,14 | nélkül minden Istentôl való. Az idô és a tér Ôhozzá tartozik.
122 I,14 | egyetlen nap Istene, hanem az ember minden napjáé. ~Ha
123 I,15 | 15. Valójában az ember egész életét s egész
124 I,15 | dicséretet és hálát. De az ember Istennel való kapcsolatának
125 I,15 | átfogó dialógussá válik. Az "Úr napja" kiemelkedôen
126 I,15 | kapcsolat napja, amikor az ember az egész teremtés
127 I,15 | kapcsolat napja, amikor az ember az egész teremtés hangjaként
128 I,15 | ritmusának megszakítása az "újdonság" és az "elszakadás"
129 I,15 | megszakítása az "újdonság" és az "elszakadás" tényével fejezi
130 I,15 | elszakadás" tényével fejezi ki az ember és a kozmosz Istentôl
131 I,15 | elismerését. Minden Istené! Az Úr napja azért tér vissza
132 I,15 | újra meg újra, hogy ezt az elvet megszilárdítsa. Ezért
133 I,15 | nyomatékosan úgy értelmezték, mint az idô "szent építészetének"
134 I,15 | történelem Istenhez tartozik, s az ember nem lehet a Teremtô
135 I,16 | Isten mūvére hivatkozik: "Az Śr ugyanis hat nap alatt
136 I,16 | hat nap alatt teremtette az eget és a földet, a tengert
137 I,16 | azonban megpihent. Mert az Śr megįldotta a szombati
138 I,16 | alapvetō mūvének, a teremtésnek az emlékezetét. Az emlékezetnek
139 I,16 | teremtésnek az emlékezetét. Az emlékezetnek kell éltetnie
140 I,16 | emlékezetnek kell éltetnie az ember egész vallįsos életét,
141 I,16 | egész vallįsos életét, hogy az egy olyan napba torkolljon,
142 I,16 | napba torkolljon, amelyen az embernek pihennie kell.
143 I,16 | śgy kell pihennie, ahogyan az Śr megpihent, hanem az Śrban
144 I,16 | ahogyan az Śr megpihent, hanem az Śrban kell pihennie, azįltal,
145 I,16 | barįtsįgban visszaviszi hozzį az egész teremtést. ~
146 I,17 | nyugalommal kapcsolatban az Isten csodatetteire való "
147 I,17 | teremtés mūve, hanem inkįbb az Istentōl jött szabadķtįs
148 I,17 | is rabszolga voltįl, de az Śr, a te Istened erōs kézzel
149 I,17 | kivezetett. Azért parancsolta meg az Śr, a te Istened a szombat
150 I,17 | 15) ~Ez a megfogalmazįs az elōzōnek kiegészķtése: a
151 I,17 | együtt nézve a teremtés és az üdvösség egységes teológiįjįnak
152 I,17 | teológiįjįnak tįvlatįban föltįrja az "Śr napjįnak" értelmét.
153 I,17 | csodatetteinek ünneplése. ~Az ember pihenése az Śr napjįn
154 I,17 | ünneplése. ~Az ember pihenése az Śr napjįn olyan mértékben
155 I,17 | amilyen mértékben eleven ez az Isten irįnti hįlįval és
156 I,17 | emlékezés". Ezįltal lép be az ember Isten "nyugalmįnak"
157 I,17 | alkalmassį, hogy megķzlelje azt az örömöt, amit a Teremtō élt
158 I,18 | ünnepnappį, mert azon történt az Śr föltįmadįsa. Krisztus
159 I,18 | teljes kinyilatkoztatįsįt, az üdvtörténet csścsįt és a
160 I,18 | kivonulįsįban valósķtott meg, az Krisztus halįlįban és föltįmadįsįban
161 I,18 | Gergely mondja: "Szįmunkra az igazi szombat a mi Megvįltónk,
162 I,18 | Jézus Krisztus". 14 Ezért az az öröm, mellyel az emberiség
163 I,18 | Jézus Krisztus". 14 Ezért az az öröm, mellyel az emberiség
164 I,18 | Ezért az az öröm, mellyel az emberiség elsō szombatjįn
165 I,18 | teremtett vilįgot, most abban az örömben fejezōdik ki, amellyel
166 I,18 | hśsvéti misztériumban ugyanis az ember įllapota s vele együtt
167 I,18 | ember įllapota s vele együtt az egész teremtés, "mely sóhajtozik
168 I,18 | E misztérium fényében az Ószövetség Śr napjįra vonatkozó
169 I,18 | elsō napra", a hetedikrōl az elsō napra: az Śr napja
170 I,18 | hetedikrōl az elsō napra: az Śr napja Krisztus napja
171 II,19 | minden héten is" -- írta az 5. sz. elején I. Ince pápa. 15
172 II,19 | gyakorlatról tanúskodik, mely az Úr föltámadásának napját
173 II,19 | Baszileosz így beszél: "Az Úr föltámadásától megtisztelt
174 II,19 | szakramentuma". 17 A vasárnap és az Úr föltámadásának e szoros
175 II,19 | föltámadás napja, 18 s ezért az egész keresztény istentisztelet
176 II,19 | világosan látható, hogy az Úr napja mennyire a teremtés
177 II,19(18) | kapcsolat különösen érzékelhetô az orosz nyelvben, melyben
178 II,20 | 20. Az evangéliumok egybehangzó
179 II,20 | tanítványnak (vö. Lk 24,13--35) és az összegyűlt tizenegy apostolnak (
180 II,20 | ApCsel 1,4--5). Ez volt az elsô prédikáció és az elsô
181 II,20 | volt az elsô prédikáció és az elsô keresztelések napja:
182 II,20 | napja: Péter meghirdette az összegyűlt sokaságnak Krisztus
183 II,20 | megkeresztelkedtek" (ApCsel 2,41). Az Egyház epifániája volt e
184 II,21 | elsô nap," a hét elsô napja az apostolok idejétôl ezen
185 II,21 | apostolok idejétôl ezen az alapon kezdte meghatározni
186 II,21 | szombat utáni elsô nap" volt az is, amikor a troászi hívek
187 II,21 | Eutichuszt, aki kiesett az ablakból és meghalt (vö.
188 II,21 | elsô napját így nevezték: az "Úr napja" (1,10). Ettôl
189 II,21 | elején Büthinia helytartója, az ifjabb Plinius megjegyezte,
190 II,21 | hogy a keresztényeknek az a szokása, hogy "egy meghatározott
191 II,21 | valóban, amikor a keresztények az Úr napja kifejezést használták,
192 II,21 | értették rajta: "Jézus Krisztus az Úr"(Fil 2,11; vö. ApCsel
193 II,21 | mellyel a Hetvenes fordítás az Ószövetségi szövegekben
194 II,22 | 22. Az Egyház elsô évszázadaiban
195 II,22 | ismerték mindenütt, ahol az evangélium elterjedt, s
196 II,22 | okozott a keresztényeknek az Úr hetenként visszatérô
197 II,22 | elôtt összegyűlniük. 21 Az Újszövetségre alapuló és
198 II,22 | Újszövetségre alapuló és az ószövetségi kinyilatkoztatáshoz
199 II,22 | Gyakran hangsúlyozzák ezt az apologéták és az egyházatyák
200 II,22 | hangsúlyozzák ezt az apologéták és az egyházatyák írásaikban és
201 II,23 | a szombattól ~23. Épp ez az újdonság sürgette az elsô
202 II,23 | ez az újdonság sürgette az elsô századok katekézisét
203 II,23 | törvényben elôírt nyugalmat. Az apostolok, különösen Szent
204 II,23 | szombatot tartsák, hanem éljenek az Úr napja szerint, mely napon
205 II,23 | Ágoston megállapítja: "Ezért az Úr is megjelölte pecsétjével
206 II,23(22) | 9,1--2: SC 10, 88, 89. (Az idézet Az apostoli atyák
207 II,23(22) | SC 10, 88, 89. (Az idézet Az apostoli atyák Bp., 1980:
208 II,23 | különbsége egyre inkább beépült az egyházi tudatba, de a történelem
209 II,23 | hangsúlyozása miatt megfigyelhetô az Úr napjának bizonyos "szombatosító"
210 II,24 | Az új teremtés napja ~24. A
211 II,24 | teremtésének napjával. Ez az összefüggés késztetett a
212 II,24 | olyan értelmezésére, hogy az egy új teremtés kezdete,
213 II,24 | elsôszülötte" (Kol 1,15) és "az elsôszülött a halottak közül" (
214 II,25 | 25. A vasárnap az a nap, melyen a kereszténynek
215 II,25 | kereszténynek emlékeznie kell az üdvösségre, melyet a keresztségben
216 II,25 | föl is támadtatok annak az Istennek az erejében vetett
217 II,25 | támadtatok annak az Istennek az erejében vetett hit által,
218 II,25 | napon kereszteljünk, "amikor az Egyház megemlékezik az Úr
219 II,25 | amikor az Egyház megemlékezik az Úr föltámadásáról"; 25 részben
220 II,26 | A nyolcadik nap, az örökkévalóság elôképe ~26.
221 II,26 | örökkévalóság elôképe ~26. Másrészt az a tény, hogy a szombat a
222 II,26 | alapot adott arra, hogy az Úr napját az egyházatyák
223 II,26 | arra, hogy az Úr napját az egyházatyák által nagyon
224 II,26 | helyzetű napnak, melyen az idônek nemcsak a kezdetére,
225 II,26 | kezdetére, hanem a végére, az "eljövendô örökkévalóság"
226 II,26 | nincs se reggele, se estéje, az el nem múló idôt, mely nem
227 II,26 | zarándokútjukon. 27 Szent Ágoston az utolsó nap távlatában --
228 II,26 | zárja Vallomásait, amikor az eszkatonról úgy beszél,
229 II,26 | eszkatonról úgy beszél, hogy az "a nyugalom békéje, a szombat
230 II,26 | békéje, a szombat békéje, az alkony nélküli béke". 28
231 II,26 | béke". 28 A vasárnapnak, az "elsô" s ugyanakkor a "nyolcadik"
232 II,26 | ugyanakkor a "nyolcadik" napnak az ünneplése a keresztény embert
233 II,26 | ünneplése a keresztény embert az örök élet felé irányítja. 29 ~ ~ ~
234 II,27 | szimbolikus jelentés, amit az az Úr napjának a hívô gondolkodás
235 II,27 | szimbolikus jelentés, amit az az Úr napjának a hívô gondolkodás
236 II,27 | megfontolás arra késztette az Egyházat, hogy tegye kereszténnyé
237 II,27 | nap ünneplését Krisztusra, az emberiség igazi "Napjára"
238 II,27(30) | Pl. az angolban a Sunday, a németben
239 II,27 | ragyogásának állandó visszfénye az idô hetes forgásában. A
240 II,27 | vasárnapot. E napon összegyűlve az Egyház nemzedékrôl nemzedékre
241 II,27 | aki karjában tarthatta az isteni Gyermeket, aki eljött "
242 II,27(33) | szenteled meg, Jézusunk,/ az elsôként Feltámadott." (
243 II,28 | misztérium, mely állandóan élteti az Egyházat. 35 Bár ennek az
244 II,28 | az Egyházat. 35 Bár ennek az eseménynek az évenkénti
245 II,28 | Bár ennek az eseménynek az évenkénti ünneplésben megvan
246 II,28 | amelyben a keresztények átélik az apostolok örömteli találkozását
247 II,28 | Föltámadottal és engedik, hogy az ô Lelkének lehellete éltesse
248 II,29 | napja. E napon a Szentlélek, az Egyház élô "emlékezete" (
249 II,29 | összegyűltek ott vannak az Úr színe elôtt, a hívôk
250 II,29 | felszólítást: "Tedd ide az ujjadat és lásd a kezeimet;
251 II,29 | nyújtsd ki a kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen,
252 II,29 | napja. Ezt hangsúlyozza az is, hogy a vasárnapi eucharisztiának,
253 II,29 | általában, része a hitvallás. Az elmondott vagy elénekelt
254 II,29 | megújítja Krisztushoz és az evangéliumhoz tartozását.
255 II,29 | tartozását. Amikor hallgatja az Igét és magához veszi Krisztus
256 II,30 | szentesített törvény lett: az Úr napja hetekre tagolta
257 II,30 | teljesítését, nem akadályozzák az Egyházat abban, hogy érzékenyen
258 II,30 | gyermekei helyzetére. Ezért az Egyház különösen kötelességének
259 II,30 | kegyelem áradásától, amit az az Úr napjának ünneplése
260 II,30 | kegyelem áradásától, amit az az Úr napjának ünneplése hoz
261 II,30 | reformjával kapcsolatban az egyházi naptár reformelképzeléseirôl,
262 III | HARMADIK FEJEZET ~AZ EGYHÁZ NAPJA ~AZ EUCHARISZTIKUS
263 III | FEJEZET ~AZ EGYHÁZ NAPJA ~AZ EUCHARISZTIKUS KÖZÖSSÉG
264 III,31 | változatlanul visszhangzik az Egyházban, mely ebben hordozza
265 III,31 | összegyűljenek és megjelenítsék az Egyházat, az ekklésziát,
266 III,31 | megjelenítsék az Egyházat, az ekklésziát, azt a közösséget,
267 III,31 | össze, aki azért áldozta föl az életét, hogy "Isten szétszórt
268 III,31 | Szentlélek ajándéka által. Ez az egység kiemelkedô módon
269 III,31 | közösségében állandósul az idôben az elsô keresztény
270 III,31 | közösségében állandósul az idôben az elsô keresztény közösség
271 III,31 | Lukács úgy mutat be, hogy az elsô megkereszteltek "állhatatosan
272 III,31 | állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és
273 III,31 | közösségében, a kenyértörésben és az imádságban" (APCsel 2,42). ~
274 III,32 | Az eucharisztikus közösség ~
275 III,32 | eucharisztikus közösség ~32. Az Egyház életének az Eucharisztia
276 III,32 | 32. Az Egyház életének az Eucharisztia nem csupán
277 III,32 | születési" helye is. 40 Az Eucharisztia táplálja és
278 III,32 | Eucharisztia táplálja és alakítja az Egyházat: "Mi ugyanis sokan
279 III,32 | ilyen élô kapcsolatban van az Úr Testének és Vérének szentségével,
280 III,32 | és Vérének szentségével, az Egyház misztériumát leginkább
281 III,32 | Egyház misztériumát leginkább az Eucharisztiában hirdetjük,
282 III,32 | ízleljük és éljük át. 41 Az Eucharisztia lényegi, egyházi
283 III,32 | meg azon a napon, amikor az egész közösséget összehívják
284 III,32 | egész közösséget összehívják az Úr föltámadásának emlékezetére.
285 III,32 | kifejezetten tanítja, hogy "az Úr napjának és Eucharisztiájának
286 III,32 | Eucharisztiájának vasárnapi megünneplése az Egyház életének középpontja" (
287 III,33 | újra különös intenzitással az apostolok húsvét esti élményét,
288 III,33 | tanítványok kis csoportjában, ami az Egyház zsengéje volt, bizonyos
289 III,33 | minden nyolcadik napon, az Úr napján, vagyis vasárnap
290 III,33 | hitüket és összegyűjtsék az általa igért boldogság gyümölcseit: "
291 III,33 | utal Lukács evangéliuma az emmauszi tanítványok történetével.
292 III,33 | hozzájuk, bevezette ôket az Írások megértésébe s végül
293 III,33 | 24,30). Jézus gesztusa az elbeszélésben ugyanaz, mint
294 III,33 | kenyértörésre", ahogyan az elsô keresztény nemzedék
295 III,33 | elsô keresztény nemzedék az Eucharisztiát nevezte. ~ ~ ~
296 III,34 | ami természete szerint az Egyház megnyilvánulása. 42
297 III,34 | legkifejezôbb pillanata az, amikor az egyházmegyei
298 III,34 | legkifejezôbb pillanata az, amikor az egyházmegyei közösség imádságban
299 III,34 | összegyűlik Pásztora körül: "Az Egyház a legkiválóbb módon
300 III,34 | liturgiában, mindenekelôtt az Eucharisztia ünneplésében,
301 III,34 | Eucharisztia ünneplésében, az egységes imádságban az egyetlen
302 III,34 | az egységes imádságban az egyetlen oltár körül, melynél
303 III,34 | püspök." 43 A püspökkel és az egész egyházi közösséggel
304 III,34 | szentmisét mit helyet, ahol az Egyház misztériuma konkréten
305 III,34 | konkréten megvalósul. Ugyanakkor az ünneplésben a közösség kitárul
306 III,34 | ünneplésben a közösség kitárul az egyetemes Egyházzal való
307 III,34(44)| Az embolizmus szavai, melyek
308 III,34 | mert azért könyörög, hogy az Atya emlékezzék meg "az
309 III,34 | az Atya emlékezzék meg "az egész földön elterjedt Egyházról"
310 III,34 | és a szeretetben a Pápa, az egyes egyházak püspökei
311 III,34 | egyes egyházak püspökei és az összes hívôk egységében
312 III,34 | szeretet tökéletességéig. 46 Az Egyház napja ~
313 III,35 | 35. Az Úr napja így az Egyház napja
314 III,35 | 35. Az Úr napja így az Egyház napja is. Ebbôl érthetô,
315 III,35 | a közöség számára, mint az Úr napjának és Eucharisztiájának
316 III,35(47)| Beszéd az USA püspökeinek harmadik
317 III,35 | vasárnap és ünnepnapokon az egyéb templomok és kápolnák
318 III,35 | szentmiséivel, azért, hogy "ápolják az egyházias közösségi érzést,
319 III,36 | vasárnapi szentmise közössége az egység kiváltságos helye:
320 III,36 | egység kiváltságos helye: az egység szentségét ünnepli
321 III,36 | ami mélyen meghatározza az Egyházat, az Atya a Fiú
322 III,36 | meghatározza az Egyházat, az Atya a Fiú és Szentlélek
323 III,36 | gyermekeikkel együtt veszik körül az Ige és a Élet Kenyerének
324 III,36 | kapnak alkalmat arra, hogy az egyházi felsôbbség iránti
325 III,36 | Éppen ezért vasárnaponként, az összejövetel napján nem
326 III,36 | szolgálattól, hanem azért is, hogy az egyházi közösség életét
327 III,36 | fôként a gyümölcsöket, amik az egész közöség számára fakadhatnak --
328 III,36 | meghatározott eltéréseket ettôl az általános elvtôl. ~ ~ ~
329 III,37 | Zarándok nép ~37. Az Egyház idôben zajló zarándokútja
330 III,37 | feltámadására hivatkozás és az ünnepi megemlékezés hetenkénti
331 III,37 | zarándok természetének tudatát. Az Egyház ugyanis vasárnapról
332 III,37 | vasárnapról vasárnapra halad elôre az Úr utolsó napja, a vég nélküli
333 III,37 | várása ugyanis bele van írva az Egyház misztériumába 56
334 III,37 | nagyobb hangsúllyal idézi föl az ô "visszatérésének" eljövendô
335 III,37 | olyan nappá válik, amelyen az Egyház -- világosabban kifejezve "
336 III,37 | Összegyűjtve gyermekeit az eucharisztikus közösségbe
337 III,37 | közösségbe és nevelve ôket az "isteni Jegyes" várására,
338 III,37 | vágyát", 57 miközben ízleli az új ég és az új föld örömét,
339 III,37 | miközben ízleli az új ég és az új föld örömét, amikor majd
340 III,37 | amikor majd a szent város, az új Jeruzsálem alászáll az
341 III,37 | az új Jeruzsálem alászáll az égbôl, Istentôl "és oly
342 III,38 | keresztény remény napja is. "Az Úr vacsorájában" való részesedés
343 III,38 | emlékezetét, "reménykedve várjuk az örök boldogságot és Üdvözítônknek,
344 III,38 | kovásza és világossága lesz az emberi reménynek. Ezért
345 III,38 | emberi reménynek. Ezért az "egyetemes könyörgésekbe"
346 III,38 | keresztény közösség, hanem az egész emberiség szükségleteit
347 III,38 | szükségleteit is belefoglaljuk. Az Eucharisztia ünneplésére
348 III,38 | minden napján munkájukban és az élet különféle dolgaiban
349 III,38 | dolgaiban törekszenek tenni az Evangélium hirdetésével
350 III,38 | szeretet gyakorlásával, az Egyház a legkifejzedôbb
351 III,38 | módon mutatja meg, hogy "az Istennel való bensôséges
352 III,38 | bensôséges egyesülés és az egész emberi nem egységének
353 III,39 | Az Ige asztala ~39. A vasárnapi
354 III,39 | létre, hogy részesedünk az Ige és az Élet Kenyerének
355 III,39 | hogy részesedünk az Ige és az Élet Kenyerének kettôs asztaláról.
356 III,39 | Kenyerének kettôs asztaláról. Az Ige asztaláról való részesedés
357 III,39 | asztaláról való részesedés adja az üdvösség történetének, fôként
358 III,39 | adott át tanítványainak: ô az, aki jelenvalóként beszél
359 III,39 | beszél igéjében "amikor az Egyházban olvassuk a Szentírást". 61
360 III,39 | olvassuk a Szentírást". 61 Az Élet Kenyerének asztalán
361 III,39 | és ajánljuk fel áldozatul az élet kenyerét, mely az örök
362 III,39 | áldozatul az élet kenyerét, mely az örök dicsôség záloga. A
363 III,39 | Zsinat emlékeztet rá, hogy "az Ige liturgiája és az Eucharisztikus
364 III,39 | hogy "az Ige liturgiája és az Eucharisztikus liturgia
365 III,39 | fokozódjék a hivekben " az éhség az Úr szavának hallgatására" (
366 III,39 | fokozódjék a hivekben " az éhség az Úr szavának hallgatására" (
367 III,39 | a Szentlélek vezetésével az új szövetség népét az Egyház
368 III,39 | vezetésével az új szövetség népét az Egyház tökéletes egysége
369 III,40 | ismerete és szeretete. 66 Az ünneplés és az élô megtapasztalás
370 III,40 | szeretete. 66 Az ünneplés és az élô megtapasztalás kölcsönös
371 III,40 | felelôsséget" kell ébresztenie az Ige iránt, felragyogtatva "
372 III,40 | iránt, felragyogtatva "még az olvasás és az éneklés módjában
373 III,40 | felragyogtatva "még az olvasás és az éneklés módjában is a szent
374 III,40 | szentírási részek, fôként az ünnepi miséken olvasott
375 III,40 | Ha ugyanis imádságos és az egyházi magyarázat iránt
376 III,40 | szentírásolvasás68 nem táplálja az egyesek és a családok lelki
377 III,40 | hogy elôre elgondolkodnak az elhangzó szentírási szövegeken.
378 III,40 | szentírási szövegeken. A cél az, hogy az egész ünneplés --
379 III,40 | szövegeken. A cél az, hogy az egész ünneplés -- ami imádság,
380 III,40 | résztvevôre. Nyilvánvalóan nagy az Ige szolgálatát végzôk felelôssége.
381 III,40 | szolgálatát végzôk felelôssége. Az ô feladatuk, hogy imádsággal
382 III,40 | tanulmányozásával jól készüljenek föl az Úr igéjének magyarázatára.
383 III,41 | szentmise keretében nem csupán az elmélkedés és a katekézis
384 III,41 | dialógus, amelyben elhangzanak az üdvösség csodatettei és
385 III,41 | melyek burkoltan benne vannak az elmondott Hiszekegyben,
386 III,41 | igehirdetés magára ölti azt az ünnepélyességet, mely már
387 III,41 | ünnepélyességet, mely már az Ószövetségben is megvolt
388 III,41 | megújítván, hogy Isten hűségét és az ô parancsainak megtartását
389 III,41 | hallunk, mélységesen áthassa az életünket. 70
390 III,42 | Krisztus Testének asztala ~42. Az Igének asztala természetszerűen
391 III,42 | természetszerűen oda vezet az eucharisztikus Kenyér asztalához
392 III,42 | különösen is ünnepi természetű. Az egész közösség ünnepi hangulatú
393 III,42 | hangulatú összejövetelén az Úr napján az Eucharisztia
394 III,42 | összejövetelén az Úr napján az Eucharisztia jobban láthatóvá
395 III,42 | Szentlélek segítségével az Egyház -- Krisztussal egyesülve
396 III,42 | Krisztussal egyesülve és az egész emberiség hangjaként --
397 III,42 | fordul a "nagy hálaadással" az Atyához. A heti ritmus arra
398 III,42 | hogy hálával emlékezzünk az éppen elmúlt napokra, Isten
399 III,42 | Szentlélekkel egységben" dicsôítvén az Atyát. A keresztény közösségben
400 III,42 | hogy áldozattá váljon az Atya Isten elôtt, akitôl
401 III,42 | maga Amenjével csatlakozik az eucharisztikus doxológiához,
402 III,42 | doxológiához, hitével és reményével az eszkatologikus cél felé
403 III,42 | amikor Krisztus "átadja az Országot az Atyának....hogy
404 III,42 | Krisztus "átadja az Országot az Atyának....hogy Isten legyen
405 III,43 | megemlékezés miatt. Másrészt az "eucharisztikus" öröm, mely "
406 III,43 | leszállás marandóan meghatározza az eucharisztikus áldozatot,
407 III,43 | ugyanúgy ajánlja föl magát az Atyának, mint ahogy a kereszten
408 III,43 | maga áldozatához kapcsolja az Egyház áldozatát: "Az Eucharisztiában
409 III,43 | kapcsolja az Egyház áldozatát: "Az Eucharisztiában Krisztus
410 III,43 | imádságával és munkájával, és az ô teljes odaadásával, és
411 III,43 | ezáltal új értéket nyer." 72 Az egész közösség részvétele
412 III,43 | mely alkalmat ad arra, hogy az elmult hét minden emberi
413 III,43 | emberi terhét oda hozzuk az oltárra.
414 III,44 | testvéri találkozás 44. Ez az összhang azután különlegesen
415 III,44 | ami sajátos jellemzôje az Eucharisztiának, melyben
416 III,44 | ezért bízta Egyházára ezt az áldozatot, hogy a hívek
417 III,44 | szentáldozásban szentségileg. Az Úr vacsoráján való részvétel
418 III,44 | ajánlja föl magát áldozatul az Atyának." 73 Ezért az Egyház
419 III,44 | áldozatul az Atyának." 73 Ezért az Egyház ajánlja híveinek,
420 III,44 | híveket (vö. 1Kor 11,27--32). Az áldozásra szóló meghívás
421 III,44 | stílusát. Ezt szolgálja az egész közösség szükségleteit
422 III,44 | fejezzék ki egyetértésüket az áldozatban történtekkel 75
423 III,44(74)| Kongregáció levele a püspökökhöz az elvált és újra házasodott
424 III,44 | történtekkel 75 s a készséget az egymás iránti szeretetre,
425 III,44 | szeretetre, mely részesedés az egy kenyérbôl, emlékezve
426 III,44 | Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron fölajánlani, és
427 III,44 | ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár elôtt, s menj, elôbb
428 III,45 | misétôl a misszióig ~45. Az Élet kenyerét magukhoz véve
429 III,45 | hogy mindennapi életükkel az Evangélium hirdetôi és tanui
430 III,45 | hirdetôi és tanui legyenek. Az áldozás utáni könyörgés
431 III,45 | a befejezô szertartás -- az áldás és a elbocsátás --
432 III,45 | mindazok, akik részesedtek az Eucharisztiában jobban érezhetik
433 III,45 | szentmisében kapott, éppen úgy mint az emmauszi tanítványok, akik,
434 III,45 | meg kell osztaniuk velük az Úrral való találkozás örömét (
435 III,46 | parancsolata ~46. Mivel az Eucharisztia a vasįrnap
436 III,46 | érthetō, hogy a Pįsztorok az elsō szįzadoktól mindig
437 III,46 | liturgikus összejövetelen. "Az Śr napjįn hagyjatok abba
438 III,46 | mentsége lehetne azoknak, akik az Śr napjįn nem jönnek el
439 III,46 | nem jönnek el hallgatni az élet igéjét és nem tįplįlkoznak
440 III,46 | igéjét és nem tįplįlkoznak az örök életre megmaradó isteni
441 III,46 | idōszakok, amikor lanyhult az ideįlis buzgósįg e kötelezettség
442 III,46 | megszorķtįsa ellenére -- az Egyhįz elsō szįzadaitól
443 III,46 | Eucharisztiįról. Ķgy tettek az abitinai vértanuk Africa
444 III,46 | félelem nélkül ünnepeltük az Śr vacsorįjįt, mert azt
445 III,46 | törvényünk. ... Mi nem élhetünk az Śr vacsorįja nélkül!" Az
446 III,46 | az Śr vacsorįja nélkül!" Az egyik vértanu nś pedig ezt
447 III,46 | mondta: "Igen, elmentem az összejövetelre és megünnepeltem
448 III,46 | összejövetelre és megünnepeltem az Śr vacsorįjįt tesvéreimmel,
449 III,47 | lelkiismereti kötelezettséget, mely az elsō szįzadok keresztényei
450 III,47 | érzett belsō igénybōl fakadt, az Egyhįz įllandóan megerōsķtette,
451 III,47 | törvénybe foglalįsįt. Csak az idōk mślįsįval, amikor lanyhasįg
452 III,47 | szįzadtól kezdve (pl. 300-ban az elvirai zsinat nem a vasįrnapi
453 III,47 | szįzadban és késōbb (mint pl. az agdei zsinaton 506-ban) 80 .
454 III,47(81)| elitélō nyilatkozatįt 1679-ben az ünnepek megszntelésének
455 III,47(82)| 1.: "Parancsolt ünnepek az egyetemes Egyhįzban...minde
456 III,47(83)| ünnepeken részt kell venniük az Isteni Liturgiįban, illetve
457 III,48 | közömbös és visszautasķtó az evangéliumi üzenettel szemben.
458 III,48 | testvéreivel és megünnepelje az Śr husvétjįt az Śj szövetség
459 III,48 | megünnepelje az Śr husvétjįt az Śj szövetség szentségében.
460 III,48 | meg és śgy ünneplje mint az Śr napjįt, amikor az Egyhįz
461 III,48 | mint az Śr napjįt, amikor az Egyhįz összegyūlik megśjķtani
462 III,48 | Egyhįz összegyūlik megśjķtani az Ō husvéti misztériumįnak
463 III,48 | Isten igéjét, felajįnlva az Śr įldozatįt, megszentelve
464 III,49 | teljesķtését. Ide tartoznak az egyhįzjog azon rendelkezései, ,
465 III,49 | szentmisét is bemutassanak, 86 az esti misék, 87 s végül a
466 III,49 | ideje mįr szombaton este, az elsō vesperįs idejével megkezdōdik. 88
467 III,49 | Liturgikus szempontból ugyanis az ünnep az elsō vesperįssal
468 III,49 | szempontból ugyanis az ünnep az elsō vesperįssal kezdōdik. 89
469 III,49 | kezdōdik. 89 Következésképpen az ilyen "elōesti" mise valójįban "
470 III,49 | helyi közösséget. Ugyanakkor az ilyen közösségeknek szivesen
471 III,50 | biztosítani a szentmisének azt az ünnepélyességet, ami az
472 III,50 | az ünnepélyességet, ami az Úr föltámadása emlékezetének
473 III,50 | a közösség énekére, mert az különösen alkalmas a szív
474 III,50 | kifejezésére, hangsúlyozza az ünnepet és segít megosztani
475 III,50 | mind a dallamokra, hogy az új kezdeményezések megfeleljenek
476 III,50 | rendelkezéseknek és méltók legyenek az egyházi hagyományhoz, mely
477 III,51 | erôfeszítést meg kell tenni, hogy az összes jelenlévôk -- kicsinyek
478 III,51 | részvételi formákban. 91 Az eucharisztikus áldozat felajánlása
479 III,51 | erejével "részt vesznek az Eucharisztia felajánlásában". 94
480 III,52 | Jóllehet a vasárnap szíve az Eucharisztiában való részesedés,
481 III,52 | vasárnap "megszentelését". Az Úr napját akkor éljük meg
482 III,52 | jól, ha teljesen áthatja az Úr üdvözítô tetteinek hálás
483 III,52 | olyan formában élni, hogy az segítse érvényesülni a Föltámadott
484 III,52 | elmélyítik a keresztény lélekben az Eucharisztia ajándékát? ~
485 III,52 | nehézségekbe ütközik; de az Egyház a Föltámadott és
486 III,52 | legtökéletesebb és kedves az Úr elôtt. A nehézségek mellett
487 III,52 | sok helyen megfigyelhetô az imádság különféle formái
488 III,53 | a szentmisére nincs mód, az Egyház ajánlja a pap nélküli
489 III,53 | egyedül teszi jelenvalóvá az Úr húsvétját, s valósítja
490 III,53 | eucharisztikus összejövetelt, melyet az ige és az Eucharisztia kenyerét
491 III,53 | összejövetelt, melyet az ige és az Eucharisztia kenyerét megtörô
492 III,54 | közvetítéssel. 99 Természetesen az ilyen közvetítések hallgatásával
493 III,54 | egy rendkívüli áldoztató az Eucharisztiát -- s vele
494 III,54 | Eucharisztiát -- s vele együtt az egész közösség szolidaritását
495 III,54 | élhetik meg a vasárnapot, mint az az "Úr napját" és az "Egyház
496 III,54 | meg a vasárnapot, mint az az "Úr napját" és az "Egyház
497 III,54 | mint az az "Úr napját" és az "Egyház napját". ~
498 IV | NEGYEDIK FEJEZET ~AZ EMBER NAPJA ~A VASÁRNAP
499 IV | EMBER NAPJA ~A VASÁRNAP AZ ÖRÖM, A PIHENÉS ÉS A SZOLIDARITÁS
500 IV,55 | a többi nap fölé emelte. Az eget és a földet, az angyalokat
1-500 | 501-776 |