1-500 | 501-776
Chapter, Paragraph
501 IV,55 | emelte. Az eget és a földet, az angyalokat és az embereket
502 IV,55 | földet, az angyalokat és az embereket nagy öröm tölti
503 IV,55 | szavai jól képviselik annak az örömnek erôs hangját, mely
504 IV,55 | róla tudomást -- elsôsorban az öröm napjaként élték. "A
505 IV,55(100)| napjának köszöntésére: vö. az antiochiai maroniták szír
506 IV,55 | Szent Ágoston mint az eucharisztikus közgondolkodás
507 IV,55 | minden vasárnap éneklik az alleluját." 103 ~
508 IV,55(102)| alkalmatlannak tartották az öröm napján: vö. De corona,
509 IV,56 | megnyilvánulásokon túl -- melyek az idôben változhatnak az egyházi
510 IV,56 | melyek az idôben változhatnak az egyházi fegyelem szerint --
511 IV,56 | szükségszerűen hordozza azt az örömöt, mellyel a tanítványok
512 IV,56 | tanítványok, mert látták az Urat."(Jn 20,20) Számukra
513 IV,56 | azért, hogy a tanítványokban az Ô öröme teljes legyen (vö.
514 IV,56 | ünnepélyessége kifejezi azt az örömöt, melyet Krisztus
515 IV,56 | ajándékával ad Egyházának, hiszen az öröm a Szentlélek gyümölcseinek
516 IV,57 | dimenzióját. Kétségtelen, az egész életet és nemcsak
517 IV,57 | napja, amikor a teremtés és az "új teremtés" isteni művét
518 IV,57 | ünnepeljük, sajátos jogcímen is az öröm napja, sôt alkalmas
519 IV,57 | alkalmas nap arra, hogy az örömre nevelôdjünk, azáltal,
520 IV,57 | és igazi természetét. Ezt az örömöt nem szabad összekeverni
521 IV,57 | pillanatra megrészegítik az érzékeket és az érzületet,
522 IV,57 | megrészegítik az érzékeket és az érzületet, azután kielégítetlenül
523 IV,57 | ellentét a keresztény öröm és az igazi emberi örömök között,
524 IV,57 | vö. ApCsel 2,24--31), aki az Isten terve szerinti ember
525 IV,58 | befejezéseként kérte, hogy az Egyház az Úr napján határozottan
526 IV,58 | befejezéseként kérte, hogy az Egyház az Úr napján határozottan tanúskodjék
527 IV,58 | határozottan tanúskodjék arról az örömrôl, melyet az apostolok
528 IV,58 | arról az örömrôl, melyet az apostolok éltek át az Urat
529 IV,58 | melyet az apostolok éltek át az Urat látva húsvét estéjén.
530 IV,58 | és megdicsôült Krisztus az, aki tanítványai közé jön,
531 IV,58 | megújulásába. Itt a földön ez az Isten és népe közötti szeretetszövetség
532 IV,58 | jele és forrása ez a stáció az örök ünnep felé vezetô úton." 106
533 IV,58 | ajándékba kapott nap, hogy az ember emberségében és lelkiségében
534 IV,58 | egész különösen megmutatja az ószövetségi szombat beteljesedését.
535 IV,58 | szombat beteljesedését. Az Úr napján -- melyet az Ószövetség,
536 IV,58 | Az Úr napján -- melyet az Ószövetség, miként mondtuk,
537 IV,59 | krisztocentrikus távlatban, annak az isteni tervnek fényében,
538 IV,59 | teljes kifejezése annak az üdvtörténetnek a rendjében,
539 IV,60 | pihenōnapjįtól nyeri értelmét az idō, mert a hetek forgįsįban
540 IV,60 | rendszeres visszatérése megmenti az idōt az önmagįba zįrkózįstól,
541 IV,60 | visszatérése megmenti az idōt az önmagįba zįrkózįstól, mert
542 IV,60 | zįrkózįstól, mert kitįrja az örökkévalósįg horizontja
543 IV,60 | hogy befogadja Istent és az Ō kairoszait, azaz az Ō
544 IV,60 | és az Ō kairoszait, azaz az Ō üdvözķtō beavatkozįsainak
545 IV,61 | 61. A "szabbat" az Istentōl megįldott és megszentelt
546 IV,61 | hasonlatossįgįra" (Ter 1,26) alkotta az embert. Ez az "Isten napja"
547 IV,61 | 26) alkotta az embert. Ez az "Isten napja" és az "ember
548 IV,61 | Ez az "Isten napja" és az "ember napja" közötti közvetlen
549 IV,61 | megpihenhetett. Megalkotta az eget, de nem olvasom, hogy
550 IV,61 | olvasom, hogy megalkotta az embert és akkor megpihent,
551 IV,61 | közvetlen kapcsolata van az "ember napjįval". Amikor
552 IV,61 | a parancsolt megįllįs az Istennek szentelt nap tiszteletben
553 IV,61 | nem elviselhetetlen teher az embernek, hanem inkįbb segķtség,
554 IV,61 | s hallja meg a meghķvįst az együttmūködésre és kegyelme
555 IV,61 | kegyelme elfogadįsįra. Amikor az ember tiszteletben tartja
556 IV,61 | megtalįlja önmagįt, s ķgy az Śr napja śgy mutatkozik,
557 IV,61 | napja śgy mutatkozik, mint az isteni įldįs hordozója (
558 IV,61 | s ennek következtében az įllatok és az ember szįmįra (
559 IV,61 | következtében az įllatok és az ember szįmįra (vö. 1,22.
560 IV,61 | ki mindenekelōtt magįnak az idōnek megśjulįsa, s bizonyos
561 IV,61 | hogy miközben megemlékezik az élō Istenrōl, növekedik
562 IV,61 | élō Istenrōl, növekedik az emberben az életöröm, s
563 IV,61 | Istenrōl, növekedik az emberben az életöröm, s az élet tovįbbadįsįnak
564 IV,61 | emberben az életöröm, s az élet tovįbbadįsįnak és gyarapķtįsįnak
565 IV,62 | beteljesedés" felülmślja azt, az "Śr napja" megszentelésére
566 IV,62 | szombatot, szenteld meg, ahogy az Śr, a te Istened parancsolta
567 IV,62 | azonban a nyugalom napja, az Śré, a te Istenedé. Akkor
568 IV,62 | is rabszolga voltįl, de az Śr, a te Istened erōs kézzel
569 IV,62 | kivezetett. Azért parancsolta meg az Śr, a te Istened a szombat
570 IV,63 | meg és szabadsįgot adjon az elnyomottaknak. Sok gyógyķtįsįt
571 IV,63 | nem azért, hogy megsértse az Śr napjįt, hanem hogy megvalósķtsa
572 IV,63 | értelmét: "a szombat van az emberért, és nem az ember
573 IV,63 | van az emberért, és nem az ember a szombatért" (Mk
574 IV,63 | helyezve mind Isten, mind az ember jogait. Ebbōl érthetō,
575 IV,63 | ugyanis megszabadķtotta az embert egy olyan rabszolgasįgtól,
576 IV,63 | būn rabszolgasįgįtól, mely az embert Istentōl tįvolķtja
577 IV,63 | eltįvolķtja, s a gonoszsįgnak és az erōszaknak mindig śj csķrįit
578 IV,64 | olykor hôsiességet követeltek az Úr napjának megtartásához.
579 IV,64 | kapcsolatos törvényhozást az Egyház szempontjából mellôzhetô,
580 IV,64 | szétesése után is ragaszkodtak az ünnepi nyugalom törvényéhez.
581 IV,64 | törvényéhez. Végül azokban az országokban, melyekben a
582 IV,64 | vasárnapot, ez a nap azért az Úr napja maradt, melyen
583 IV,64 | melyen a hívek összejöttek az Eucharisztia ünneplésére,
584 IV,64 | állapot, ha a vasárnap, az öröm és az ünnep napja egyidejűleg
585 IV,64 | ha a vasárnap, az öröm és az ünnep napja egyidejűleg
586 IV,65 | 65. Másrészt az Úr napja és a pihenônap
587 IV,65 | szent", mert lehetôséget ad az embernek, hogy kilépjen
588 IV,65 | Istennek köszönheti a létét. Az a csodálatos hatalom, amit
589 IV,65 | csodálatos hatalom, amit Isten az embernek adott a teremtés
590 IV,65 | kitágította a hatalmat, amit az ember munkája által gyakorol. ~
591 IV,66 | nyomorúságos munkakörülmények és az idôbeosztás miatt, fôleg
592 IV,66 | kizsákmányolások történnek. Amikor az Egyház a századok folyamán
593 IV,66 | igényli a terheket könnyítô és az Úr napjának megszentelését
594 IV,66 | enciklikájában ezért tanította, hogy az ünnepi munkaszünethez a
595 IV,66 | munkásnak joga van, melyet az államnak biztosítania kell. 111
596 IV,66 | melyek mind szükségesek az ember személyi méltóságához,
597 IV,67 | elnyerhetik igazi természetüket: az anyagi dolgok, melyekért
598 IV,67 | adnak a lélek értékeinek; az emberek, akikel együtt élünk,
599 IV,67 | melyeket sokszor elcsúfít az ember ellen forduló helytelen
600 IV,67 | lehet. A vasárnap -- mint az Isten és ember közötti,
601 IV,67 | Isten és ember közötti, az egymás közti és az önmagunkkal
602 IV,67 | közötti, az egymás közti és az önmagunkkal való béke napja --
603 IV,67 | alkalommá válik, amikor az ember felhívást kap arra,
604 IV,67 | engedje, hogy átölelje az a titokzatos és csodálatos
605 IV,67 | sérthetetlen törvényeként" "az egység és a béke kötelékében"
606 IV,67 | alkotóelemeit. 112 Ilyenkor az ember jobban tudatára ébred,
607 IV,67 | jobban tudatára ébred, hogy az Apostol szava szerint "Istennek
608 IV,67 | mert Isten tanítása és az imádság megszenteli" (1Tim
609 IV,67 | csak öt -- munkanap után az ember pihenésre és az élet
610 IV,67 | után az ember pihenésre és az élet más szempontjainak
611 IV,67 | érvényesítésére vágyik, hiteles és az Evangéliummal teljes összhangban
612 IV,67 | megnyilvánulásaival - kielégíteni ezt az igényt, mely az Úr napjának
613 IV,67 | kielégíteni ezt az igényt, mely az Úr napjának megünneplésében
614 IV,67 | szentmisén, tartózkodjanak az Úr napja megszentelését
615 IV,68 | melyek joban megfelelnek az evangéliumi törvény szerinti
616 IV,68 | elsôbbségét hiredeti, hanem az emberi személy méltóságának
617 IV,68 | bizonyos módon elôvetelezi az "új eget és az új földet",
618 IV,68 | elôvetelezi az "új eget és az új földet", ahol a szükségletek
619 IV,68 | lesz. Röviden összefoglalva az Úr napja így a lehetô leghitelesebb
620 IV,68 | lehetô leghitelesebb módon az ember napjává is válik. ~
621 IV,69 | részesedés magában foglalja az Ô szívének szeretetében
622 IV,69 | Jézus magyarázza ezt, amikor az "új parancsot" kapcsolatba
623 IV,69 | parancsot" kapcsolatba hozza az öröm ajándékával: "Ha megtartjátok
624 IV,69 | parancsaimat, megmaradtok az én szeretetemben, miként
625 IV,69 | parancsait és megmaradok az ô szeretetében. Ezt azért
626 IV,69 | azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek
627 IV,69 | örömötök teljes legyen. Ez az én parancsom, hogy szeressétek
628 IV,69 | szeretet, a jámborság és az apostolkodás minden cselekedetére,
629 IV,69 | világnak, és megdicsôítik az Atyát az emberek elôtt." 113 ~
630 IV,69 | és megdicsôítik az Atyát az emberek elôtt." 113 ~
631 IV,70 | 70. Az apostoli idôktôl kezdve
632 IV,70 | Eucharisztiában a hívô szív kitárul az Egyház dimenzióira. De az
633 IV,70 | az Egyház dimenzióira. De az Apostol fölszólítását a
634 IV,70 | megértenünk, mely nagyon távol van az "obulus" szükkeblűségétôl,
635 IV,70 | a közösség tagjai, mind az egész társadalom irányában. 114
636 IV,70 | a szegényeket megalázták az "Úr vacsoráját" követô testvéri
637 IV,70 | ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, hiszen
638 IV,70 | elô, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik
639 IV,70 | öltözékben, arany gyűrűvel az ujján, s belép egy szegény
640 IV,70(114)| adakozik, azt, amit jónak lát; az összegyújtött adományokat
641 IV,70(114)| összegyújtött adományokat az elöljáró elteszi, s belôle
642 IV,70(114)| elteszi, s belôle gondoskodik az árvákról és az özvegyekrôl,
643 IV,70(114)| gondoskodik az árvákról és az özvegyekrôl, azokról, akik
644 IV,70(114)| tovább a bebörtönzöttekrôl, az átutazó idegenekrôl; egyszóval
645 IV,71 | 71. Az apostolok útmutatásai élénk
646 IV,71 | élénk visszhangot keltettek az elsô századoktól kezdve
647 IV,71 | erôteljesen fölhangzanak az egyházatyák prédikációiban
648 IV,71 | Hallod-e, gazdag, mit mond az Úr? Te pedig nem azért jössz
649 IV,71 | aki azt mondta, hogy »Ez az én testem«, és a szó valóra
650 IV,71 | éhen hal? Elôször etesd meg az éhezôt, azután díszítsd
651 IV,71 | keresztény közösséget, hogy az Eucharisztia ünneplésének
652 IV,71 | szolidaritássá válik, ahol az utolsóknak szól a legnagyobb
653 IV,71(117)| mert szinte megismételte az evangéliumi csodát, amikor
654 IV,72 | 72. Az Eucharisztia a tetvériség
655 IV,72 | utáni részét. Ha a vasárnap az öröm napja, a kereszténynek
656 IV,72 | egyedül" nem lehet boldog az ember. Körül kell néznie,
657 IV,72 | jótékonykodásra. De föltételezve az átfogó gondoskodást, vasárnap
658 IV,72 | szentelésével ki lehetne vinni az életbe Krisztus eucharisztikus
659 IV,73 | vasárnapi Eucharisztia, hanem az egész vasárnap a szeretet,
660 IV,73 | menekülés, hanem inkább az idôbe írt "prófécia" lesz,
661 IV,73 | vakoknak; hogy felszabadítsa az elnyomottakat és hirdesse
662 IV,73 | elnyomottakat és hirdesse az Úr kedves esztendejét" (
663 IV,73 | esztendejét" (Lk 4,18--19). A hívô az Ô iskolájában -- a Húsvét
664 IV,73 | Békességet hagyot rátok, az én békémet adom nektek" (
665 V | VASÁRNAP, MINT ÔSÜNNEP FELTÁRJA AZ IDÔ ÉRTELMÉT ~
666 V,74 | Krisztus az idô Alfája és Omegája ~74. "
667 V,74 | 74. "A keresztény hitben az idônek alapvetô jelentôsége
668 V,74 | jelentôsége van. A világ az idô dimenziójában teremtetett,
669 V,74 | teremtetett, idôben zajlik az üdvösség története, melynek
670 V,74 | Krisztusban, a megtestesült Igében az idô Isten dimenziója lesz,
671 V,74 | Krisztus földi életének évei az Újszövetség fényében valóban
672 V,74 | Újszövetség fényében valóban az idô teljességét (az eredetiben
673 V,74 | valóban az idô teljességét (az eredetiben központját) jelentik.
674 V,74 | igaz ugyanis, hogy Krisztus az emberré lett Isten a Szűz
675 V,74 | alkamazta a 2. zsoltár szavait: "Az én Fiam vagy te, én ma szültelek
676 V,74 | ünneplésekor ezért mutatja be az Egyház a föltámadott Krisztust
677 V,74 | hogy Ô "a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega". E szavak,
678 V,74 | Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega". E szavak, melyeket
679 V,74 | kifejezik, hogy "Krisztus az idô Ura; Ô a kezdete és
680 V,74 | percet átölel, hogy ily módon az »idô teljességében« legyenek." 119 ~
681 V,75 | föltámadott a halottak közül, az a nap is, mely föltárja
682 V,75 | a nap is, mely föltárja az idô értelmét. Semmi köze
683 V,75 | melyekkel a természetvallások és az emberi kultúra tagolni próbálja
684 V,75 | kultúra tagolni próbálja az idôt és elfogadja az állandó
685 V,75 | próbálja az idôt és elfogadja az állandó visszatérés mítoszát
686 V,75 | föltámadásból fakadóan áthatol az ember idején, hónapjain,
687 V,75 | A vasárnap elôvételezi az utolsó napot, a parúzia
688 V,75 | Szentlélek forrásává lett az egész emberiség számára.
689 V,75 | világ, bármeddig tart is az idôben, már az utolsó idôben
690 V,75 | bármeddig tart is az idôben, már az utolsó idôben él. A föltámadott
691 V,75 | föltámadott Krisztus nemcsak az Egyházat, hanem a kozmoszt
692 V,75 | Egyházat, hanem a kozmoszt és az egész történelmet is irányítja
693 V,75 | irányítja és vezérli. Ez az életenergia viszi a teremtést, "
694 V,75 | felé. Errôl a folyamatról az embernek csak halvány sejtelme
695 V,75 | világos tanúság arról, hogy az emberi idôt áthatja a remény. ~
696 V,76 | esztendôben ~76. Amennyiben az Úr napja a maga heti ritmusával
697 V,76 | napja a maga heti ritmusával az Egyház ôsi hagyományában
698 V,76 | számára, egy másik ritmus, az évenkénti ciklus ezt csak
699 V,76 | ciklus ezt csak megerôsíti. Az emberi pszichének ugyanis
700 V,76 | ugyanis nagyon megfelel, hogy az évszakok és jeles napok
701 V,76 | életében, természetes, hogy az évfodulónak ünnepi jellege
702 V,76 | hétkönapok egyhangúságát. Azok az üdvtörténeti események,
703 V,76 | üdvtörténeti események, melyekre az Egyház élete épül, Isten
704 V,76 | szerint szorosan kapcsolódtak az ôket prófétai módon elôre
705 V,76 | átelmélkedéséhez. A Húsvét, az "ünnepek ünnepe", melyet
706 V,76 | imádkozó Apostolokra és az Egyház minden néphez szóló
707 V,77 | hasonló logikája elôzte meg az egész liturgikus esztendô
708 V,77 | Vatikáni Zsinat emlékeztet rá, az Egyház az egész esztendôre
709 V,77 | emlékeztet rá, az Egyház az egész esztendôre el akarta
710 V,77 | mennybemenetelen és pünkösdön át az Úr boldog reménnyel várt
711 V,77 | megváltás misztériumait az idôben megjeleníti, s ezáltal
712 V,77 | idôben megjeleníti, s ezáltal az Úr erényeinek és érdemeinek
713 V,77 | belôle és betelhessenek az üdvösség kegyelmével." 121
714 V,78 | 78. Hasonlóképpen "amikor az Anyaszentegyház így évenként
715 V,78 | szerzô művéhez." 122 Ugyanígy az esztendô folyamán "az Egyház
716 V,78 | Ugyanígy az esztendô folyamán "az Egyház a szentek égi születésnapján
717 V,78 | esztendôbe, s épp a vasárnap, az Úr napja alapvetô jellegében
718 V,78 | liturgikus esztendô folyamán, az egész évet tagoló vasárnapok
719 V,79 | keresztény életben, hogy az Egyhįz kötelezōen elōķrta
720 V,79 | ha hétköznapra esnek. 125 Az ilyen ünnepek szįma idōk
721 V,79 | szabįlyok lehetōvé teszik, hogy az orszįgok sajįtosįgainak
722 V,79 | parancsolt ünnepek szįmįt. Az ilyen intézkedést a Szentszéknek
723 V,79 | jóvį kell hagynia, 127 de az Śr misztériumįnak ünnepei --
724 V,80 | ami össze nem egyeztehetō az Evangéliummal. Arról azonban
725 V,80 | hozni, melyek śgy ōrzik az adott kultśra, fōleg a népi
726 V,80 | liturgia, fōleg a vasįrnap és az ünnepek megtartįsa nem szenved
727 Bef,81 | vasįrnap bizonyos módon az egész keresztény élet szintézise
728 Bef,81 | miért fordķt akkora gondot az Egyhįz a vasįrnap megtartįsįra
729 Bef,81 | vasįrnapi Eucharisztiįban. Hogy az Eucharisztia teljesen megvalósķtja
730 Bef,81 | azt a tiszteletet, mellyel az emberek tartoznak Istennek,
731 Bef,81 | vasįrnapi összejövetelében. Az Śr ugyanis adni akarja Igéjének
732 Bef,81 | forrįsból fakad, megśjķtja az embereket, az életet, a
733 Bef,81 | megśjķtja az embereket, az életet, a történelmet.
734 Bef,82 | mai keresztényeknek ezzel az erōs hķvō meggyōzōdéssel --
735 Bef,82 | kell szembeszįllniuk az olyan kultśra kisértéseivel,
736 Bef,82 | a napon neki a sajįt és az egész vilįg üdvöségét kell
737 Bef,82 | kell ünnepelnie. A vasįrnap az öröm és nyugalom napja,
738 Bef,82 | és nyugalom napja, mert az "Śr napja", a föltįmadott
739 Bef,83 | napok lelkévé vįlik, s ebben az értelemben idézhetjük Órigenész
740 Bef,83 | tökéletes keresztény "mindig az Śr napjįn él, mindig a vasįrnapot
741 Bef,83 | vasįrnap valósįgos iskola, az Egyhįz pedagógiįjįnak įllandó
742 Bef,83 | szétszórtsįgnak és kisebbségnek az az įllapota, melyben Krisztus
743 Bef,83 | szétszórtsįgnak és kisebbségnek az az įllapota, melyben Krisztus
744 Bef,84 | és igehirdetés is. Mint az imádság, az öröm és a közöség
745 Bef,84 | igehirdetés is. Mint az imádság, az öröm és a közöség napja
746 Bef,84 | A vasárnap hirdeti, hogy az idô, amelyben ott lakik
747 Bef,84 | pillanatokat átformáljuk az örökkévalóság magvaivá.
748 Bef,84 | hogy elôre tekintsünk, az a nap, amelyen a keresztény
749 Bef,84 | közösség kiséri és támogatja az emberek reményét. És vasárnapról
750 Bef,84 | hogy világítsanak, mert az Isten dicsôsége ragyogja
751 Bef,85 | 85. E jövônek feszülésben az Egyházat a Szentlélek élteti.
752 Bef,85 | Föltámadottal és a testvérekkel az egyetlen testben azáltal,
753 Bef,85 | reményünket. A Szentlélek az Egyház minden napján megszakítás
754 Bef,85 | Krisztus felé forrón vágyakozva az Ô visszatérésére: "A Lélek
755 Bef,85 | jelentésének újra fölfedezése, erre az évre essék, mely a jubileumi
756 Bef,86 | központi szerepét, jelen van az Egyház minden vasárnapján.
757 Bef,86 | volna különösen is jelen Ô, az Úr Anyja és az Egyház Anyja
758 Bef,86 | jelen Ô, az Úr Anyja és az Egyház Anyja azon a napon,
759 Bef,86 | a napon, mely egyszerre az Úr napja és a Egyház napja. ~
760 Bef,86 | alatt, hogy fölajánlhassák az Atyának Krisztus áldozatát
761 Bef,86 | Magnificat szavait, melyek az isteni irgalom áradásáról
762 Bef,86 | irgalom áradásáról énekelnek az idô folyamában: "És az ô
763 Bef,86 | énekelnek az idô folyamában: "És az ô irgalmassága nemzedékrôl
764 Bef,86 | Mária nyomdokaiba lép és az ô anyai közbenjárása teszi
765 Bef,86 | intenzívvé és hatékonnyá az imádságot, melyet az Egyház
766 Bef,86 | hatékonnyá az imádságot, melyet az Egyház a Szentháromsághoz
767 Bef,87 | Jubileumnak éppen ez a célja. Az esztendônek, amikor ünnepelni
768 Bef,87 | kezdetét fogja jellemezni. De az az év és az a különleges
769 Bef,87 | fogja jellemezni. De az az év és az a különleges idô
770 Bef,87 | jellemezni. De az az év és az a különleges idô is elmúlik
771 Bef,87 | megmarad és tagolni fogja az Egyház zarándokságának idejét
772 Bef,87 | zarándokságának idejét egészen az alkony nélküli vasárnapig. ~
773 Bef,87 | de jótékony hatással lesz az egész társadalomra is. ~
774 Bef,87 | egyaránt, amikor találkoznak az élete forrását jelentô misztériumot
775 Bef,87 | föltámadott Krisztussal. És az ô tanítványai, állandóan
776 Bef,87 | egyre hihetôbb hirdetôi az üdvözítô Evangéliumnak és
1-500 | 501-776 |