1-500 | 501-521
Chapter, Paragraph
1 Intro | Testvérek a Püspökségben és a Papságban! ~Szeretett
2 Intro,1 | Krisztus gyôzelmét a bűn és halál fölött, az elsô teremtés
3 Intro,1 | teremtés beteljesedését Ôbenne és "az új teremtés" (vö. 2Kor
4 Intro,1 | elsô napjának imádással és hálával telt felidézése,
5 Intro,1 | ApCsel 1,11; 1Tesz 4,13--17) és újjá fog alkotni mindent (
6 Intro,1 | Úristen adta, örvendezzünk és vigadjunk rajta!" (Zsolt
7 Intro,1 | Krisztus megfeszítésénél, és "a szombatok elsô napján,
8 Intro,1 | Mk 16,2) a sírhoz siettek és azt üresen találták. Meghívás
9 Intro,1 | magyarázta nekik az Írásokat és feltárta magát "a kenyértörésben" (
10 Intro,1 | föltámadott Jézus meglátogatta és megajándékozta ôket békéjével
11 Intro,1 | megajándékozta ôket békéjével és Szent Lelkével (vö. Jn 20,
12 Intro,2 | Krisztusé ugyanis "az idô és a századok", ahogy a vigília
13 Intro,2 | kapcsolódik a világ eredetének és végsô rendeltetésének misztériuma. ~
14 Intro,2 | egyetemes Római Kalendáriumot és a liturgikus évet újra rendezô
15 Intro,2 | misztériumát", ünneplésének értékét és jelentôségét az emberi és
16 Intro,2 | és jelentôségét az emberi és keresztény életre. ~ ~ ~
17 Intro,2 | csatlakozom sok elméleti és lelkipásztori kezdeményezéstekhez,
18 Intro,2 | Püspöktestvéreim, egyenként és közösségben, papjaitok támogatásával,
19 Intro,3 | megünnepelni az Eucharisztiát és az "Úr napját". A gondolatok
20 Intro,3 | Úr napját". A gondolatok és érzések közül, melyekbôl
21 Intro,3 | éveiben, mások Péter utódának és Róma püspöke szolgálatának
22 Intro,3 | gondolkodom a vasárnap értelmén és hangsúlyozom a szempontokat,
23 Intro,4 | a nép széles részvétele és a polgári társadalom szervezete
24 Intro,4 | idôzítve. Olyan társadalmi és kulturális jelenség ez,
25 Intro,4 | értékeket, az emberi fejlôdés és a társas élet kibontakozásának
26 Intro,4 | elveszíti eredeti értelmét és pusztán egyszerű "hétvége"
27 Intro,4 | hétvégével", ami csak a pihenés és a kirándulás ideje. Komoly
28 Intro,5 | Eucharisztia központi jelentôsége és a kötelezettség érzése,
29 Intro,5 | hálát kell adni az Úrnak és másokkal együtt kell kérni
30 Intro,6 | kialakult helyzet láttán és a belôle fakadó kérdések
31 Intro,6 | hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában
32 Intro,6 | szenvedésérôl, föltámadásáról és dicsôségérôl, hálát adván
33 Intro,7 | Eucharisztiában való részvétellel és keresztény örömmel és testvériséggel
34 Intro,7 | részvétellel és keresztény örömmel és testvériséggel teljes pihenéssel --
35 Intro,7 | idônket, hogy megvilágíthassa és értelmessé tehesse. Egyedül
36 Intro,7 | Egyedül Ô ismeri az idô titkát és az örökkévalóság titkát,
37 Intro,7 | az örökkévalóság titkát, és az "ô napját" úgy adja nekünk,
38 Intro,7 | emberi szívben élô mély és igaz vágyakra. A Krisztusnak
39 Intro,7 | elveszett, hanem inkább életünk és kapcsolataink mély humanizálására
40 I,8 | Ige a mindenség kezdete és vége. Ezt állítja János
41 I,8 | elôszavában: "Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett,
42 I,8 | teremtetett minden a mennyben és a Földön: a láthatók és
43 I,8 | és a Földön: a láthatók és a láthatatlanok..., és minden
44 I,8 | láthatók és a láthatatlanok..., és minden általa teremtetett" (
45 I,8 | megnyitotta az új teremtést, és elindította a folyamatot,
46 I,8 | megáldotta a hetedik napot és megszentelte azt" (Ter 2,
47 I,8 | módon elôre hirdeti az új és végleges szövetség szent
48 I,8 | nyugalmának" (vö. Ter 2,2) és annak a nyugalomnak a témája,
49 I,9 | teremtette Isten az eget és a földet" (Ter 1,1) ~9.
50 I,9 | világ mérhetetlensége elôtt, és az imádás érzését, mely
51 I,9 | mert mindent Isten irgalmas és hatalmas keze alkotott. ~ ~ ~
52 I,9 | enged viszonylagos megértése és lehetséges śjjįszületése
53 I,9 | kapcsolatban marad eredetével, és miutįn a būn elcsśfķtotta,
54 I,9 | közvetlenül az élettelen dolgokat és az įllatvilįgot, de az embert
55 I,9 | ellentétet az Isten képére és hasonlatossįgįra teremtett
56 I,9 | teremtett ember nagysįga és bukįsa között, ami a vilįgban
57 I,9 | között, ami a vilįgban a būn és a halįl sötét szķnjįtékįnak
58 I,10 | Szép is, csodįlatraméltó és örvendetes, de meg kell
59 I,10 | örvendetes, de meg kell mūvelni és ki kell bontakoztatni. Isten
60 I,10 | kifejezésével nem csupįn a Teremtō és a teremtett vilįg titokzatos
61 I,10 | hanem épķtenie is kell azt, és ķgy Isten "munkatįrsįvį"
62 I,10 | parancsot kapott, hogy a Földet és mindent, ami rajta van,
63 I,10 | hatalma alį vetve, igazsįgban és szentségben kormįnyozza
64 I,10 | mindenek Teremtōjének, önmagįt és minden létezōt visszavigyen
65 I,10 | A tudomįny, a technika és a kultśra fejlōdése -- mely
66 I,10 | Isten megbķzta a férfit és a nōt a feladattal és felelōsséggel,
67 I,10 | férfit és a nōt a feladattal és felelōsséggel, hogy az Ō
68 I,11 | Atyįm mindig munkįlkodik, és én is munkįlkodom" (Jn 5,
69 I,11 | üdvösségben, az Izraellel kötött és a Krisztusban beteljesedett
70 I,11 | Atya szeretetének tervét és irgalmassįgįt az egész emberiségre
71 I,11 | valamint a tulajdon testéül és menyasszonyįul alapķtott
72 I,12 | összefüggés van a teremtés és az üdvösség rendje között.
73 I,12 | vadjával, a magasban szárnyaló és a földön csúszó állatokkal;
74 I,12 | országból az íjat, a kardot és a háborút és zavartalan
75 I,12 | íjat, a kardot és a háborút és zavartalan nyugalmat biztosítok
76 I,12 | igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel. Eljegyezlek
77 I,12(12) | ez a Genesis Rabbah X,9 és XI,8 szövegeiben látható (
78 I,13 | Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot" (
79 I,13 | szövetségben elôkészíti az új és örök szövetség vasárnapját,
80 I,13 | kinyilatkoztatás által hirdetett és fölkínált formájának --
81 I,13 | formájának -- elengedhetetlen és meghatározó kifejezésérôl.
82 I,13 | irányulnia kell a hitre, és ezt kell elsô helyre tenni,
83 I,14 | mert Istentôl "megáldott" és "megszentelt" nap, azaz
84 I,14 | minden Istentôl való. Az idô és a tér Ôhozzá tartozik. Isten
85 I,14 | megszenteli a hetedik napot" és kiemelkedô módon a "saját
86 I,14 | szólaltatja meg a közvetett és megszokott megnyilvánulásoktól
87 I,15 | Teremtônek szóló dicséretet és hálát. De az ember Istennel
88 I,15 | megszakítása az "újdonság" és az "elszakadás" tényével
89 I,15 | tényével fejezi ki az ember és a kozmosz Istentôl függésének
90 I,15 | emlékeztet, hogy a kozmosz és a történelem Istenhez tartozik,
91 I,16 | alatt teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent,
92 I,16 | eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,
93 I,16 | megįldotta a szombati napot és megszentelte." (20,11) Mielōtt
94 I,16 | elevenķtsék föl Isten nagy és alapvetō mūvének, a teremtésnek
95 I,16 | gyermeki közvetlenségben és a jegyesi barįtsįgban visszaviszi
96 I,17 | a te Istened erōs kézzel és kinyśjtott karral kivezetett.
97 I,17 | együtt nézve a teremtés és az üdvösség egységes teológiįjįnak
98 I,17 | az Isten irįnti hįlįval és dicsérettel teljes "emlékezés".
99 I,17 | nyugalmįnak" dimenziójįba, és részesedik benne mélységesen.
100 I,18 | Krisztus įltal megkezdett śj és végsō idō eredetiségét,
101 I,18 | az üdvtörténet csścsįt és a vilįg eszkatologikus beteljesedésének
102 I,18 | meg, az Krisztus halįlįban és föltįmadįsįban nyerte el
103 I,18 | amellyel Krisztus a béke és a lélek ajįndékįt hozvįn
104 I,18 | teremtés, "mely sóhajtozik és vajśdik mostanįig" (Róm
105 I,18 | megismétlōdik, kiegészül és teljesen föltįrul a föltįmadott
106 II | NAPJA ~A FÖLTĮMADOTT ŚR ÉS A SZENTLÉLEK AJĮNDÉKĮNAK
107 II,19 | szakramentuma". 17 A vasárnap és az Úr föltámadásának e szoros
108 II,19 | szoros összefüggését Keleten és Nyugaton egyaránt minden
109 II,19 | központja. E megszakítatlan és egyetemes hagyomány fényénél
110 II,19 | a hívôk gondolatvilágába és életébe helyezi a húsvéti
111 II,20 | tanítványnak (vö. Lk 24,13--35) és az összegyűlt tizenegy apostolnak (
112 II,20 | s Jézus megjelent nekik és szenvedésének nyomait megmutatva
113 II,20 | volt az elsô prédikáció és az elsô keresztelések napja:
114 II,20 | sokaságnak Krisztus föltámadását, és "akik megfogadták a szavát,
115 II,21 | s Pál elbúcsúzott tôlük és föltámasztotta Eutichuszt,
116 II,21 | aki kiesett az ablakból és meghalt (vö. ApCsel 20,7--
117 II,21 | napkelte elôtt összegyűlnek és Krisztusnak mint Istennek
118 II,22 | evangélium elterjedt, s a görög és római kalendárium ünnepnapjai
119 II,22 | Az Újszövetségre alapuló és az ószövetségi kinyilatkoztatáshoz
120 II,22 | hangsúlyozzák ezt az apologéták és az egyházatyák írásaikban
121 II,22 | az egyházatyák írásaikban és prédikációikban. A húsvéti
122 II,22 | napjának ünneplése tanító és szimbolikus jelleget öltött,
123 II,22 | szimbolikus jelleget öltött, és alkalmasnak bizonyult arra,
124 II,23 | megfigyelhetô a szombat megtartása és a vasárnap ünneplése együtt.
125 II,23 | napon fölkelt életünk általa és halála által, amit egyesek
126 II,23 | által nyertük el a hitet, és ezért tartunk ki, hogy Jézus
127 II,23 | tanítványai voltak a Lélekben, és mint tanítót várták?" 22
128 II,23 | után, azaz a szombat után, és a hét elsô napja." 23 A
129 II,23 | elsô napja." 23 A vasárnap és a zsidó szombat különbsége
130 II,23 | amelyekben a szombatot és a vasárnapot úgy tartották
131 II,23(24) | is hangsúlyozza a szombat és a vasárnap kapcsolatát (
132 II,24 | megvilágításba került a föltámadás és a teremtés kapcsolata. A
133 II,24 | elsôszülötte" (Kol 1,15) és "az elsôszülött a halottak
134 II,25 | eltemetkeztetek a keresztségben és benne föl is támadtatok
135 II,26 | folytatásaként olyan egyedülálló és transzcendens helyzetű napnak,
136 II,26 | a keresztények reményét, és bátorítja ôket zarándokútjukon. 27
137 II,27 | napjának a hívô gondolkodás és a lelkipásztori gyakorlat
138 II,27 | amelyek a Napot istenítették és e nap ünneplését Krisztusra,
139 II,27 | világossága (vö. Jn 9,5; 1,4--5.9) és föltámadásának emléknapja
140 II,27 | a Liturgia Horarumban 33 és különös hangsúlyt kap a
141 II,27 | liturgiákban elôkészíti és bevezeti a vasárnapot. E
142 II,27 | azokat, kik a sötétségben és a halál árnyékában" ülnek (
143 II,27 | árnyékában" ülnek (Lk 1,78-79) és átéli Símeon örömét, aki
144 II,27(33) | Vagy: "Üdvözlégy nap! Dicsô és szent e nap! / Te boldog
145 II,28 | apostolainak, rájuk lehellt és mondta: " Vegyétek a Szentlelket.
146 II,28 | találkozását a Föltámadottal és engedik, hogy az ô Lelkének
147 II,29 | felszólítást: "Tedd ide az ujjadat és lásd a kezeimet; nyújtsd
148 II,29 | kezeimet; nyújtsd ki a kezedet és tedd az oldalamba, és ne
149 II,29 | kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem
150 II,29 | teszi a vasárnap keresztségi és husvéti jellegét, és olyan
151 II,29 | keresztségi és husvéti jellegét, és olyan nappá avatja, melyen
152 II,29 | jogcímen megújítja Krisztushoz és az evangéliumhoz tartozását.
153 II,29 | Amikor hallgatja az Igét és magához veszi Krisztus Testét,
154 II,29 | jelenlévô föltámadott Jézust és Tamás apostollal együtt
155 II,30 | kell e napot megôriznünk és mindenek elôtt mélyen át
156 II,30 | Egyházat abban, hogy érzékenyen és anyai módon figyeljen gyermekei
157 II,30 | kötelességének érzi új kateketikai és lelkipásztori megoldások
158 II,30 | megünneplése -- tartalma és sajátosságai, s a hit alapjaival
159 III,31 | életének termékeny titkát és reményének forrását. A vasárnap
160 III,31 | jelenlétet megfelelôen hirdessük és átélhessük, nem elegendô,
161 III,31 | tanítványai magányosan imádkoznak és a szivük mélyén emlékeznek
162 III,31 | emlékeznek Krisztus halálára és föltámadására. Mindazok
163 III,31 | tehát, hogy összegyűljenek és megjelenítsék az Egyházat,
164 III,31 | összegyűlnek: tudatosodik bennük és tanuságot tesznek a világnak
165 III,31 | minden népbôl, nyelvbôl és nemzetbôl" (ApCsel 5,9)
166 III,31 | az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben
167 III,31 | közösségében, a kenyértörésben és az imádságban" (APCsel 2,
168 III,32 | Az Eucharisztia táplálja és alakítja az Egyházat: "Mi
169 III,32 | kapcsolatban van az Úr Testének és Vérének szentségével, az
170 III,32 | Eucharisztiában hirdetjük, ízleljük és éljük át. 41 Az Eucharisztia
171 III,32 | tanítja, hogy "az Úr napjának és Eucharisztiájának vasárnapi
172 III,33 | békét Ô a vére árán szerezte és a Szentlélekkel együtt ajándékozza: "
173 III,33 | föltámadásába vetett hitüket és összegyűjtsék az általa
174 III,33 | Föltámadott megjelenései és a Eucharisztia közötti szoros
175 III,33 | kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta" (24,30). Jézus
176 III,34 | szentmisétôl különbözô szabályai és nem is szakítható el a liturgikus
177 III,34 | szakítható el a liturgikus és szentségi élet egészétôl,
178 III,34 | Isten szent népe teljesen és tevékenyen részt vesz a
179 III,34 | élén ott áll a papságától és segédkezôitôl körülvett
180 III,34 | püspök." 43 A püspökkel és az egész egyházi közösséggel
181 III,34 | közösség kötelezô részvételével és ünnepélyességével mégis
182 III,34 | Krisztus legyôzte a halált és tulajdon halhatalan életében
183 III,34 | mutatkozik meg egyházi jellege és válik mintává minden eucharisztikus
184 III,34 | földön elterjedt Egyházról" és növelje azt a hitben és
185 III,34 | és növelje azt a hitben és a szeretetben a Pápa, az
186 III,34 | egyes egyházak püspökei és az összes hívôk egységében
187 III,34(46)| magyarban: "Erôsítsd meg hitben és szeretetben földi zarándokútját
188 III,34(46)| Egyházadat: szolgádat N pápánkat és N püspökünket, a püspökök
189 III,34(46)| püspökünket, a püspökök testületét és egész megváltott népedet." ~
190 III,35 | egyik sem annyira hatásos és éltetô a közöség számára,
191 III,35 | számára, mint az Úr napjának és Eucharisztiájának vasárnapi
192 III,35 | melyek kérik, hogy vasárnap és ünnepnapokon az egyéb templomok
193 III,35 | ünnepnapokon az egyéb templomok és kápolnák miserendjét hangolják
194 III,35 | különösen is megnyilvánul és erôsödik a vasárnapi szentmisében
195 III,36 | Egyházat, az Atya a Fiú és Szentlélek egységében és
196 III,36 | és Szentlélek egységében és egységébôl összegyűlt népet. 50
197 III,36 | együtt veszik körül az Ige és a Élet Kenyerének asztalát,
198 III,36 | családok saját identitásuk és család-egyházi szolgálatuk
199 III,36 | bevezetik a szentmisébe és megmagyarázzák a vasárnapi
200 III,36 | egyházi közösség életét és egységét ôrizzék és elômozdítsák. 55
201 III,36 | életét és egységét ôrizzék és elômozdítsák. 55 A részegyházak
202 III,36 | véve a sajátos nevelési és lelkipásztori szempontokat,
203 III,36 | szempontokat, a személyek és a csoportok javát, s fôként
204 III,36 | jóváhagyjanak esetleges és pontosan meghatározott eltéréseket
205 III,37 | feltámadására hivatkozás és az ünnepi megemlékezés hetenkénti
206 III,37 | eszkatologikus jellegének és zarándok természetének tudatát.
207 III,37 | Egyház misztériumába 56 és minden szentmisében feltűnik.
208 III,37 | eucharisztikus közösségbe és nevelve ôket az "isteni
209 III,37 | miközben ízleli az új ég és az új föld örömét, amikor
210 III,37 | alászáll az égbôl, Istentôl "és oly szép, mint a vôlegényének
211 III,38 | közösség ünnepli a föltámadott és mennybe fölment Krisztus
212 III,38 | várjuk az örök boldogságot és Üdvözítônknek, Jézus Krisztusnak
213 III,38 | szentmise ritmusa élteti és táplálja, kovásza és világossága
214 III,38 | élteti és táplálja, kovásza és világossága lesz az emberi
215 III,38 | ember, fôként a szegények és a szenvedôk örömét és reményét,
216 III,38 | szegények és a szenvedôk örömét és reményét, szomorúságát és
217 III,38 | és reményét, szomorúságát és félelmét". 59 Végül a vasárnapi
218 III,38 | minden napján munkájukban és az élet különféle dolgaiban
219 III,38 | Evangélium hirdetésével és a szeretet gyakorlásával,
220 III,38 | való bensôséges egyesülés és az egész emberi nem egységének
221 III,38 | emberi nem egységének jele és eszköze, mintegy szentsége". 60 ~
222 III,39 | hogy részesedünk az Ige és az Élet Kenyerének kettôs
223 III,39 | Kenyerének asztalán a haláláról és feltámadásáról való megemlékezés
224 III,39 | feltámadott Úr valóságos, lényegi és maradandó jelenléte és ajánljuk
225 III,39 | lényegi és maradandó jelenléte és ajánljuk fel áldozatul az
226 III,39 | hogy "az Ige liturgiája és az Eucharisztikus liturgia
227 III,39 | elrendelte, hogy a vasárnap és parancsolt ünnepeken a homília
228 III,39 | VI. Pál pápa a vasárnapi és ünnepi bôségesebb szentírási
229 III,40 | növekszik-e a Szentírás ismerete és szeretete. 66 Az ünneplés
230 III,40 | szeretete. 66 Az ünneplés és az élô megtapasztalás kölcsönös
231 III,40 | felragyogtatva "még az olvasás és az éneklés módjában is a
232 III,40(66)| Zsinat a Szentírás bensôséges és élô szeretetérôl beszél (
233 III,40 | kezdeményezésekkel. Ha ugyanis imádságos és az egyházi magyarázat iránt
234 III,40 | nem táplálja az egyesek és a családok lelki életét,
235 III,40 | imádság, meghallgatás, ének és nem csak homília -- fejezze
236 III,40 | feladatuk, hogy imádsággal és a szent szöveg tanulmányozásával
237 III,40 | Tartalmát hűségesen adják tovább és jól aktualizálják korunk
238 III,40 | korunk embereink kérdéseire és életére. ~
239 III,41 | nem csupán az elmélkedés és a katekézis alkalma, hanem
240 III,41 | az üdvösség csodatettei és a Szövetség követelményei.
241 III,41 | szeretet e dialógusában hálával és dícsérettel kell válasszolnia,
242 III,41 | megújítván, hogy Isten hűségét és az ô parancsainak megtartását
243 III,42 | eucharisztikus Kenyér asztalához és felkészíti a közösséget,
244 III,42 | Krisztussal egyesülve és az egész emberiség hangjaként --
245 III,42 | újra tekintsük át azokat és adjunk hálát a számtalan
246 III,42 | Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban a Szentlélekkel
247 III,42 | hogy minden Krisztus által és Ôbenne teremtetett (vö.
248 III,42 | el, hogy megossza velünk és megváltsa emberi természetünket,
249 III,42 | elôtt, akitôl minden élet és létezés származik. Amikor
250 III,42 | eucharisztikus doxológiához, hitével és reményével az eszkatologikus
251 III,43 | szentmisében jelen van, s hálával és reménnyel teli, örvendetes
252 III,43 | legnagyobb megnyilvánulását és ünneplését; a megalázkodásét,
253 III,43 | megjelenítése. A kenyér és a bor színe alatt -- melyekre
254 III,43 | istendicsérete, szenvedése, imádsága és munkája egyesül Krisztus
255 III,43 | szenvedésével, imádságával és munkájával, és az ô teljes
256 III,43 | imádságával és munkájával, és az ô teljes odaadásával,
257 III,43 | az ô teljes odaadásával, és ezáltal új értéket nyer." 72
258 III,44 | Husvéti lakoma és testvéri találkozás 44.
259 III,44 | részesedjenek belôle, akár hittel és szeretettel lelkileg, akár
260 III,44 | fokozottan érvényes a vasárnapi és ünnepnapi szentmisék esetében.
261 III,44(74)| a püspökökhöz az elvált és újra házasodott hívôk áldozásáról (
262 III,44 | az oltáron fölajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak
263 III,44 | embertársaddal, azután térj vissza, és ajánld föl ajándékodat." (
264 III,45 | arra, hogy a Föltámadott és Szentlélek erejével szembenézzenek
265 III,45 | összegyűlnek, hogy átéljék és megvallják a Föltámadott
266 III,45 | életükkel az Evangélium hirdetôi és tanui legyenek. Az áldozás
267 III,45 | áldozás utáni könyörgés és a befejezô szertartás --
268 III,45 | befejezô szertartás -- az áldás és a elbocsátás -- különös
269 III,45 | kel térniük testvéreikhez és meg kell osztaniuk velük
270 III,46 | Apostolorum a 3. szįzad elején -- és serényen igyekezzetek közösségetekbe,
271 III,46 | hallgatni az élet igéjét és nem tįplįlkoznak az örök
272 III,46 | hōsiességrōl, amellyel papok és hķvek üldöztetések közepette
273 III,46 | hķvek üldöztetések közepette és a vallįsszabadsįg megszorķtįsa
274 III,46 | Jusztinosz Antoninus csįszįrnak és a Szenįtusnak cķmzett elsō
275 III,46 | ahovį a keresztények vįroson és falvakban egy helyre gyūltek. 77
276 III,46 | elmentem az összejövetelre és megünnepeltem az Śr vacsorįjįt
277 III,47 | mślįsįval, amikor lanyhasįg és hanyagsįg kezdett mutatkozni,
278 III,47 | fōleg a 6. szįzadban és késōbb (mint pl. az agdei
279 III,47 | amikor ezt mondja: "Vasįrnap és a többi parancsolt ünnepen
280 III,47(83)| a hķvōknek vasįrnapokon és parancsolt ünnepeken részt
281 III,47(83)| jogś egyhįzak elōķrįsai és törvényes szokįssa szertint
282 III,47 | Katolikus Egyhįz Katekizmusa 84 és méltįn, ha felfogjuk indķtékįt
283 III,47 | ha felfogjuk indķtékįt és figyelembe vesszük, hogy
284 III,48 | igen gyakran -- közömbös és visszautasķtó az evangéliumi
285 III,48 | talįlkozzék testvéreivel és megünnepelje az Śr husvétjįt
286 III,48 | hķvō ismerje, szentelje meg és śgy ünneplje mint az Śr
287 III,48 | szeretet cselekedeteivel és tartózkodva a munkįtól." 85 ~
288 III,49 | teszik szįmukra, hogy vasįr és ünnepnapokon több szentmisét
289 III,49 | misézōnek homķliįt kell mondania és a közös könyörgést is végezni
290 III,49 | helyeken, ahol sok turista és zarįndok fordul meg, akikrōl
291 III,50 | Örömteli és énektôl zengô ünneplés ~
292 III,50 | szentmisét sajátos jellege és a hívôk életében betöltött
293 III,50 | lelkipásztori bölcsesség és a helyi szokások által javallott
294 III,50 | hangsúlyozza az ünnepet és segít megosztani a hitet
295 III,50 | segít megosztani a hitet és a szeretetet. Gondot kell
296 III,50 | liturgikus rendelkezéseknek és méltók legyenek az egyházi
297 III,51 | Részesítô és résztvevô ünneplés ~51.
298 III,51 | jelenlévôk -- kicsinyek és nagyok egyaránt -- érintve
299 III,51 | feladata illetve a diákonus és nem fölszentelt hívek feladatai
300 III,51(93)| instrukció a laikus hívôk és a papok együttműködésérôl (
301 III,51 | cselekményben", 95 s világosságot és erôt nyernek ahhoz, hogy
302 III,52 | üdvözítô tetteinek hálás és tevékeny emlékezete. Krisztus
303 III,52 | érvényesülni a Föltámadott örömét és békéjét a élet rendes eseményeiben
304 III,52 | eseményeiben is. A szülôk és gyermekek nyugodt együttléte
305 III,52 | közösen összeszedjék magukat és elmélyüljenek. Miért ne
306 III,52 | az Egyház a Föltámadott és a Szentlélek erejébe vetett
307 III,52 | a lehetô legtökéletesebb és kedves az Úr elôtt. A nehézségek
308 III,52 | mellett azonban vannak pozitív és bátorító jelenségek is.
309 III,52 | például a zarándoklatot, és a vasárnap adta lehetôséggel
310 III,52 | megfelelô evangelizációval és lelkipásztori bölcsességgel
311 III,53 | Szentszék által kiadott és a püspöki karok által alkalmazandó
312 III,53 | összejövetelt, melyet az ige és az Eucharisztia kenyerét
313 III,53(97)| instrukció a laikus hívôk és a papok együttműködésérôl (
314 III,54 | Rádiós és televíziós közvetítések
315 III,54 | elolvassák a napi olvasmányokat és könyörgéseket, és lelki
316 III,54 | olvasmányokat és könyörgéseket, és lelki áldozást végeznek. 98
317 III,54 | lehetôséget a televízió és a rádió a szentmisébe való
318 III,54 | közvetítések hallgatásával és nézésével nem lehet eleget
319 III,54 | közösség szolidaritását és köszöntését -- is elviszi
320 III,54 | mint az az "Úr napját" és az "Egyház napját". ~
321 IV | VASÁRNAP AZ ÖRÖM, A PIHENÉS ÉS A SZOLIDARITÁS NAPJA ~
322 IV,55 | nap fölé emelte. Az eget és a földet, az angyalokat
323 IV,55 | a földet, az angyalokat és az embereket nagy öröm tölti
324 IV,55 | Megszakítják a böjtölést és a föltámadás jeleként állva
325 IV,57 | Kétségtelen, az egész életet és nemcsak a hét egy napját
326 IV,57 | napja, amikor a teremtés és az "új teremtés" isteni
327 IV,57 | fölfedezzük mély gyökereit és igazi természetét. Ezt az
328 IV,57 | szabad összekeverni a gyönyör és a kielégültség vak érzéseivel,
329 IV,57 | megrészegítik az érzékeket és az érzületet, azután kielégítetlenül
330 IV,57 | azután kielégítetlenül és keserűségben hagyják a szívet.
331 IV,57 | keresztény öröm sokkal tartósabb és vigasztalóbb; a szentek
332 IV,57 | ellentét a keresztény öröm és az igazi emberi örömök között,
333 IV,57 | között, sôt ezeket fölemeli, és megadja nekik a végsô alapot
334 IV,57 | ember kinyilatkoztatása és a tökéletes képe. Miként
335 IV,57 | kifürkészhetetlen, egyszerre isteni és emberi örömben, mely a megdicsôült
336 IV,57(104)| Vö. A gyermek Jézusról és a Szent Arcrôl nev. Szent
337 IV,58 | való részvétel legyen méltó és örvendezô! A megfeszített
338 IV,58 | örvendezô! A megfeszített és megdicsôült Krisztus az,
339 IV,58 | Itt a földön ez az Isten és népe közötti szeretetszövetség
340 IV,58 | a keresztény öröm jele és forrása ez a stáció az örök
341 IV,58 | hogy az ember emberségében és lelkiségében növekedhessék.
342 IV,58 | Ter 2,1--3; Kiv 20,8--11) és a kivonuláshoz (vö. MTörv
343 IV,58 | beteljesedett új teremtést és új szövetséget hirdesse. ~
344 IV,59 | mindent, ami a mennyben és a földön van" (Ef 1,10).
345 IV,59 | beteljesedik, mert a meghalt és föltámadott Krisztus egyetemes
346 IV,59 | értelemben kiterjesztése és teljes kifejezése annak
347 IV,60 | jellegének. Ugyanis śjra meg śjra és nem halvįnyuló csodįlatot
348 IV,60 | annak a napnak a megįldįsa és megszentelése, melyen Isten "
349 IV,60 | azįltal, hogy befogadja Istent és az Ō kairoszait, azaz az
350 IV,60 | üdvözķtō beavatkozįsainak és kegyelmének idōpontjait. ~
351 IV,61 | szabbat" az Istentōl megįldott és megszentelt hetedik nap
352 IV,61 | melyen Isten "a maga képére és hasonlatossįgįra" (Ter 1,
353 IV,61 | embert. Ez az "Isten napja" és az "ember napja" közötti
354 IV,61 | hogy megalkotta az embert és akkor megpihent, mert benne
355 IV,61 | a Teremtōtōl való éltetō és fölszabadķtó függését, s
356 IV,61 | meghķvįst az együttmūködésre és kegyelme elfogadįsįra. Amikor
357 IV,61 | következtében az įllatok és az ember szįmįra (vö. 1,
358 IV,61 | s az élet tovįbbadįsįnak és gyarapķtįsįnak vįgya. ~
359 IV,62 | a vasįrnap lelkiségének és teológiįjįnak fényében śjra
360 IV,62 | neked. Hat napig dolgozz és végezd a munkįd. A hetedik
361 IV,62 | tartózkodó idegen, hogy szolgįd és szolgįlód is pihenhessen
362 IV,62 | a te Istened erōs kézzel és kinyśjtott karral kivezetett.
363 IV,63 | kivonulįst" valósķtson meg és szabadsįgot adjon az elnyomottaknak.
364 IV,63 | végezte (vö. Mt 12,9--14 és pįrh.), bizonyįra nem azért,
365 IV,63 | szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért" (
366 IV,63 | törvénytisztelō értelmezésével, és kibontakoztatva a szentķrįsi
367 IV,63 | eltįvolķtja, s a gonoszsįgnak és az erōszaknak mindig śj
368 IV,64 | bíróságok, a városi nép és a mesteremberek munkaszünetet
369 IV,64 | keresztények kisebbségben éltek és a polgári naptár ünnepnapjai
370 IV,64 | ha a vasárnap, az öröm és az ünnep napja egyidejűleg
371 IV,64 | egyidejűleg nem pihenônap is, és nehézséget jelent "megszentelni"
372 IV,65 | 65. Másrészt az Úr napja és a pihenônap kapcsolatának
373 IV,65 | társadalomban olyan tartalma és jelentôsége van, ami túlmutat
374 IV,65 | keresztény határokon. A munka és a pihenés emberi természetbe
375 IV,65 | nagyon kimerítô folyamatából, és tudatosítsa, hogy minden
376 IV,65 | korunkban, amikor a tudomány és a technika hihetetlenül
377 IV,66 | nyomorúságos munkakörülmények és az idôbeosztás miatt, fôleg
378 IV,66 | is nagy igazságtalanságok és kizsákmányolások történnek.
379 IV,66 | mindenekelôtt a szolgák és munkások munkáját tartotta
380 IV,66 | volna a vasárnap megtartása és lelki igényei szempontjából,
381 IV,66 | igényli a terheket könnyítô és az Úr napjának megszentelését
382 IV,66 | nincs biztosítva a pihenésre és a közös ünneplésre. Nyilvánvaló,
383 IV,66 | meg annak a sok férfinak és nônek szomorú tétlenségérôl,
384 IV,67 | révén a mindennapi gondok és teendôk elnyerhetik igazi
385 IV,67 | nyugodtabb találkozásban és dialógusban visszanyerik
386 IV,67 | újra föl lehet fedezni és élvezni lehet. A vasárnap --
387 IV,67 | vasárnap -- mint az Isten és ember közötti, az egymás
388 IV,67 | közötti, az egymás közti és az önmagunkkal való béke
389 IV,67 | átölelje az a titokzatos és csodálatos harmónia, mely
390 IV,67 | szavával élve " a szeretet és összhang sérthetetlen törvényeként" "
391 IV,67 | törvényeként" "az egység és a béke kötelékében" összefogja
392 IV,67 | Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendô, amit
393 IV,67 | magunkhoz, mert Isten tanítása és az imádság megszenteli" (
394 IV,67 | után az ember pihenésre és az élet más szempontjainak
395 IV,67 | érvényesítésére vágyik, hiteles és az Evangéliummal teljes
396 IV,67 | összhangban a hit személyes és közösségi megnyilvánulásaival -
397 IV,67 | napjának megünneplésében és megszentelésében nyilvánul
398 IV,68 | elmélyült szemlélôdést és testvéri közösséget kell
399 IV,68 | fölkinált kultúrális események és szórakozások közül ki kell
400 IV,68 | szempontból a vasárnapi és ünnepnapi pihenés "prófétai"
401 IV,68 | elsôbbségét is a társadalmi és gazdasági élettel szemben,
402 IV,68 | elôvetelezi az "új eget és az új földet", ahol a szükségletek
403 IV,68 | rabszolgaságától való szabadulás teljes és végleges lesz. Röviden összefoglalva
404 IV,69 | hogy gyakorolják a szeretet és a irgalmasság cselekedeteit
405 IV,69 | irgalmasság cselekedeteit és apostolkodjanak. A föltámadott
406 IV,69 | megtartottam Atyám parancsait és megmaradok az ô szeretetében.
407 IV,69 | örömöm legyen tibennetek és a ti örömötök teljes legyen.
408 IV,69 | a szeretet, a jámborság és az apostolkodás minden cselekedetére,
409 IV,69 | világosságai a világnak, és megdicsôítik az Atyát az
410 IV,70 | mindegyiktek tegye félre és gyűjtse össze, ami tôle
411 IV,70 | megvetitek Isten Egyházát és megszégyenítitek a szegényeket?" (
412 IV,70 | pompás öltözékű felé fordul és így szóltok hozzá: »Foglalj
413 IV,70(114)| is ezt írja: "A jómódúak és aki akar, ki-ki szándékának
414 IV,70(114)| gondoskodik az árvákról és az özvegyekrôl, azokról,
415 IV,71 | elsô századoktól kezdve és erôteljesen fölhangzanak
416 IV,71 | vesd meg, amikor ruhátlan: és ne itt benn tiszteld meg
417 IV,71 | hogy »Ez az én testem«, és a szó valóra vált, ugyanô
418 IV,71 | mondta: »Láttál engem éhezni és nem adtál ennem«; és: »Amikor
419 IV,71 | éhezni és nem adtál ennem«; és: »Amikor egynek a legkisebbek
420 IV,71 | szól a legnagyobb figyelem és testvéri szeretetet, ahol
421 IV,72 | Eucharisztia a tetvériség eseménye és tárgya. A vasárnapi szentmisébôl
422 IV,73 | szeretet, a igazságosság és a béke nagy iskolája lesz.
423 IV,73 | szabadulást hirdessen a foglyoknak és látást a vakoknak; hogy
424 IV,73 | felszabadítsa az elnyomottakat és hirdesse az Úr kedves esztendejét" (
425 IV,73 | vasárnapi emlékezetében és igéretére emlékezve:"Békességet
426 V,74 | Krisztus az idô Alfája és Omegája ~74. "A keresztény
427 V,74 | föltámadással válozott át teljesen és dicsôült meg, így nyilatkoztatta
428 V,74 | teljesen isteni mivoltát és dicsôségét. A piszidiai
429 V,74 | Krisztust úgy, hogy Ô "a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega".
430 V,74 | Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega". E szavak, melyeket
431 V,74 | az idô Ura; Ô a kezdete és beteljesedése; Megtestesülése
432 V,74 | beteljesedése; Megtestesülése és Föltámadása minden évet,
433 V,74 | Föltámadása minden évet, napot és percet átölel, hogy ily
434 V,75 | hetenkénti húsvét, mely fölidézi és jelenvalóvá teszi a napot,
435 V,75 | melyekkel a természetvallások és az emberi kultúra tagolni
436 V,75 | tagolni próbálja az idôt és elfogadja az állandó visszatérés
437 V,75 | egyéb, mint kiterjedése és kibontakozása annak, ami
438 V,75 | Szentlélek erejébôl föltámadott és a Szentlélek forrásává lett
439 V,75 | Egyházat, hanem a kozmoszt és az egész történelmet is
440 V,75 | történelmet is irányítja és vezérli. Ez az életenergia
441 V,75 | teremtést, "mely sóhajtozik és vajudik mindmáig" (Róm 8,
442 V,75 | biztonsággal számíthat rá és a vasárnap megszentelése
443 V,76 | hagyományában gyökerezik és nagy jelentôsége van a keresztény
444 V,76 | megfelel, hogy az évszakok és jeles napok visszatéréséhez
445 V,76 | visszatéréséhez hozzákapcsoljon és ünnepeljen évfordulókat.
446 V,76 | évfodulónak ünnepi jellege van és megtöri a hétkönapok egyhangúságát.
447 V,76 | elôre jelzô zsidó Húsvéthoz és Pünkösdhöz. A második századtól
448 V,76 | alkalmul szolgált a meghalt és föltámadott Krisztus misztériumának
449 V,76 | hosszú vigiliával ünnepeltek és elnyújtottak egészen Pünkösdig,
450 V,76 | tudnak meghalni a bűnnek és támadhatnak új életre, mert "
451 V,76 | meghalt a mi bűneinkért és föltámadott a mi megigazulásunkért" (
452 V,76 | együtt imádkozó Apostolokra és az Egyház minden néphez
453 V,77 | osztani "a megtestesüléstôl és a születéstôl kezdve a mennybemenetelen
454 V,77 | kezdve a mennybemenetelen és pünkösdön át az Úr boldog
455 V,77 | ezáltal az Úr erényeinek és érdemeinek gazdagságát föltárja
456 V,77 | hogy meríthessenek belôle és betelhessenek az üdvösség
457 V,77 | kegyelmével." 121 Húsvét és Pünkösd után a legnagyobb
458 V,77 | Megtestesülés misztériumát és Isten Igéjét, ki minket
459 V,78 | Krisztussal együtt szenvedô és vele együtt megdícsôült
460 V,78 | megmarad". 124 A szentek és Krisztus dicsôségének szoros
461 V,78 | keresztény ember egyházias és lelki törekvése mélyen Krisztusba
462 V,78 | gyökerezik, aki életének alapja és értelme. ~ ~ ~
463 V,79 | ünnepeinek megértéséhez és megüléséhez, melyeknek oly
464 V,79 | szentmisén való részvételt és a munkaszünetet akkor is,
465 V,79 | figyelemmel voltak a tįrsadalmi és gazdasįgi körülményekre,
466 V,79 | körülményekre, a hagyomįnyra és a polgįri törvényhozįsra. 126
467 V,79(126)| Nagyboldogasszony; Szent József, Péter és Pįl és Mindenszentek. Vö.
468 V,79(126)| Szent József, Péter és Pįl és Mindenszentek. Vö. CIC 1246. --
469 V,79(126)| elszenderedése, Szent Péter és Pįl. Vö. CCEO 880. ~
470 V,79 | Vķzkereszt, Mennybemenetel és Śrnapja -- a liturgikus
471 V,80 | próbįlnak beszūrōdni a vasįrnap és a többi ünnep liturgiįjįba,
472 V,80 | többi ünnep liturgiįjįba, és olyan elemeket kevernének
473 V,80 | eltorzķtanįk. Katekézissel és megfelelō lelkipįsztori
474 V,80 | liturgia, fōleg a vasįrnap és az ünnepek megtartįsa nem
475 Bef,81 | nagy a vasįrnap spirituįlis és lelkipįsztori gazdagsįga,
476 Bef,81 | Tartalma egészét ismerve és minden jelentését értve
477 Bef,81 | keresztény élet szintézise és a helyes életvitel föltétele.
478 Bef,81 | a vasįrnap megtartįsįra és miért marad tovįbbra is
479 Bef,81 | akarja Igéjének vilįgosįgįt és tulajdon Testének eledelét,
480 Bef,82 | bōségesen kielégķti a pihenés és szabadidō igényeit, de gyakran
481 Bef,82 | de gyakran felszķnesen és erkölcsileg vitatható szórakozįsi
482 Bef,82 | a vasįrnap śjdonsįgįnak és eredetiségének tudata, tudniillik
483 Bef,82 | ezen a napon neki a sajįt és az egész vilįg üdvöségét
484 Bef,82 | ünnepelnie. A vasįrnap az öröm és nyugalom napja, mert az "
485 Bef,83 | 83. Ha ķgy nézzük és ķgy éljük įt a vasįrnapot,
486 Bef,83 | a kulturįlis pluralizmus és széttöredzettség jellemez,
487 Bef,83 | azaz a szétszórtsįgnak és kisebbségnek az az įllapota,
488 Bef,83 | kapcsolatot tartani egymįssal és a keresztény kultśra sajįtos,
489 Bef,83 | talįlkozįs a többi hķvōvel és a testvériség kölcsönös
490 Bef,84 | élet támasza, tanúságtétel és igehirdetés is. Mint az
491 Bef,84 | Mint az imádság, az öröm és a közöség napja kihat a
492 Bef,84 | társadalomra is, életenergiát és a remény indítékait sugározva
493 Bef,84 | ott lakik a Föltámadott és a történelem Ura, nem álomképeink
494 Bef,84 | 1Kor 16,22.) A remény és a várakozás e kiáltásában
495 Bef,84 | kiáltásában a közösség kiséri és támogatja az emberek reményét.
496 Bef,84 | támogatja az emberek reményét. És vasárnapról vasárnapra Krisztus
497 Bef,85 | Szentlélek élteti. Ô ébreszti és teszi jelenvalóvá minden
498 Bef,85 | egyesít minket a Föltámadottal és a testvérekkel az egyetlen
499 Bef,85 | szívünkbe önti a szeretetet és újjáéleszti reményünket.
500 Bef,85 | elôre nem látható módon és gazdagsággal lep meg ajándékaival,
1-500 | 501-521 |