Chapter, Paragraph
1 Intro,1 | átélésére, akik úgy érezték, hogy "lángol a szívük", miközben
2 Intro,2 | megadatott a kiváltság, hogy lássák a föltámadott Urat;
3 Intro,2 | szerzô homíliáját követve, hogy az "Úr napja" a "napok ura". 2
4 Intro,2 | Akiknek megadatott a kegyelem, hogy higgyenek a föltámadott
5 Intro,2 | a hívôket arra készteti, hogy Krisztus világosságánál
6 Intro,2 | folyásáról -- arra szólít, hogy újra fedezzük föl a vasárnap
7 Intro,4 | el nem kerülheti ugyanis, hogy egész a közelmúlt idôkig
8 Intro,4 | olyan szűk horizontba zárul, hogy többé már nem képes látni
9 Intro,4 | a keresztényeket abban, hogy teljes összhangban a hit
10 Intro,4 | legyenek, s mindig készen arra, hogy számot adjanak a bennük
11 Intro,4 | vasárnap mélyebb megértése is, hogy a Szentlélek iránti teljes
12 Intro,5 | példája, melyek mutatják, hogy micsoda lelkesedéssel lehet
13 Intro,5 | a kötelezettség érzése, hogy hálát kell adni az Úrnak
14 Intro,5 | Mindehhez hozzátartozik még, hogy nemcsak missziós területeken,
15 Intro,6 | alapjait, annak érdekében, hogy minden hívô számára világossá
16 Intro,6 | Krisztus-hívôknek össze kell jönniük, hogy hallgatván Isten igéjét
17 Intro,7 | határozottan hívlak mindnyájatokat, hogy fedezzétek föl újra a vasárnapot: "
18 Intro,7 | Krisztus elôtt az idônket, hogy megvilágíthassa és értelmessé
19 Intro,7 | kérnünk kell, nemcsak azért, hogy teljesen meg tudjunk felelni
20 Intro,7 | követelményeinek, hanem azért is, hogy konkrét választ tudjunk
21 I,8 | isteni tervérôl. Ha igaz az, hogy az Ige "az idôk teljességében" (
22 I,8 | testté lett, ugyanúgy igaz, hogy az örök Atya Fia ugyanezen
23 I,8 | Istennek, az Atyának ...., hogy Isten legyen minden mindenben" (
24 I,8 | meghívást kapott Isten népe, hogy a gyermeki engedelmességben
25 I,8 | a "szombat" teológiáját, hogy elmerülhessünk a vasárnap
26 I,9 | alkotott. ~ ~ ~Isten lįtta, hogy jó" (Ter 1,10.12. stb).
27 I,10 | ugyanis parancsot kapott, hogy a Földet és mindent, ami
28 I,10 | kormįnyozza a vilįgot; s hogy Istent elismerve mindenek
29 I,10 | létezōt visszavigyen Ōhozzį, hogy az embernek alįvetett összes
30 I,10 | feladattal és felelōsséggel, hogy az Ō törvényét megtartva
31 I,11 | akar megvalósķtani azįltal, hogy a szeretet szövetségére
32 I,12 | kedvelt képet használva, hogy Isten úgy mutatkozik meg,
33 I,12 | Jer 2,2; Iz 54,4--8). ~Hogy a "szombatnak", Isten "nyugalmának"
34 I,12 | szeretettel. Eljegyezlek hűséggel, hogy megismerd az Urat." (2,20--
35 I,13 | sorolja, tanújelét adja, hogy nem a vallásosság közösségi
36 I,13 | kell elsô helyre tenni, hogy mély értelmét megérthessük,
37 I,14 | különítve a többi naptól, azért, hogy az összes között "az Úr
38 I,14 | melybôl világosan látható, hogy kivétel nélkül minden Istentôl
39 I,15 | tér vissza újra meg újra, hogy ezt az elvet megszilárdítsa.
40 I,15 | részét. 13 Arra emlékeztet, hogy a kozmosz és a történelem
41 I,16 | Emlékezz a szombati napra, hogy megszenteld" (20,8). A tovįbbiakban
42 I,16 | emlékezetére szólķt. Arra hķv, hogy elevenķtsék föl Isten nagy
43 I,16 | ember egész vallįsos életét, hogy az egy olyan napba torkolljon,
44 I,16 | kell pihennie, azįltal, hogy a dicséretben, a hįlaadįsban,
45 I,17 | kivonulįsban: "Emlékezz rį, hogy Egyiptom földjén magad is
46 I,17 | S ķgy vįlik alkalmassį, hogy megķzlelje azt az örömöt,
47 I,17 | a teremtés utįn, lįtva, hogy minden, amit alkotott, "
48 II,19 | fényénél világosan látható, hogy az Úr napja mennyire a teremtés
49 II,19 | misztériumában gyökerezik, mégis, hogy teljes jelentéséhez eljuthassunk,
50 II,21 | Könyve arról tanúskodik, hogy a hét elsô napját így nevezték:
51 II,21 | ifjabb Plinius megjegyezte, hogy a keresztényeknek az a szokása,
52 II,21 | keresztényeknek az a szokása, hogy "egy meghatározott napon
53 II,22 | megtartásában. Innen érthetô, hogy a hívôknek miért kellett
54 II,22 | alkalmasnak bizonyult arra, hogy a keresztény misztérium
55 II,23 | eljártak a zsinagógába, hogy "a próféták minden szombaton
56 II,23 | hitet, és ezért tartunk ki, hogy Jézus Krisztus, egyetlen
57 II,24 | föltámadás olyan értelmezésére, hogy az egy új teremtés kezdete,
58 II,25 | jellegét, részben azáltal, hogy szorgalmazza, hogy a húsvéti
59 II,25 | azáltal, hogy szorgalmazza, hogy a húsvéti vigilián kívül
60 II,26 | 26. Másrészt az a tény, hogy a szombat a hét hetedik
61 II,26 | napja, alapot adott arra, hogy az Úr napját az egyházatyák
62 II,26 | Szent Baszileosz magyarázza, hogy a vasárnap azt a teljesen
63 II,26 | eszkatonról úgy beszél, hogy az "a nyugalom békéje, a
64 II,27 | arra késztette az Egyházat, hogy tegye kereszténnyé a vasárnap
65 II,27 | kifejezéssel élt annak jelölésére, hogy a keresztények mikor gyűlnek
66 II,27 | róla mint fölkelô Napról, "hogy megvilágosítsa azokat, kik
67 II,28 | Föltámadottal és engedik, hogy az ô Lelkének lehellete
68 II,29 | Ezt hangsúlyozza az is, hogy a vasárnapi eucharisztiának,
69 II,30 | 30. Ezek után érthetô, hogy korunk minden nehézsége
70 II,30 | keleti szerzô tudósít arról, hogy a hívôk már akkoriban mindenütt
71 II,30 | történetét. Elgondolható-e, hogy a jövôjét továbbra is ne
72 II,30 | akadályozzák az Egyházat abban, hogy érzékenyen és anyai módon
73 II,30 | megoldások megtalálását, hogy rendes körülmények között
74 II,30 | reformelképzeléseirôl, kijelentette, hogy "csak azokat nem ellenzi,
75 III,31 | jelenlétének ünneplése. ~Hogy e jelenlétet megfelelôen
76 III,31 | népébe. 39 Fontos tehát, hogy összegyűljenek és megjelenítsék
77 III,31 | azért áldozta föl az életét, hogy "Isten szétszórt fiait összegyűjtse" (
78 III,31 | tesznek a világnak arról, hogy "minden népbôl, nyelvbôl
79 III,31 | Szent Lukács úgy mutat be, hogy az elsô megkereszteltek "
80 III,32 | Katekizmusa kifejezetten tanítja, hogy "az Úr napjának és Eucharisztiájának
81 III,33 | Békeség nektek!" Abban, hogy Krisztus "nyolc nap mulva" (
82 III,33 | keresztény közösség szokása, hogy minden nyolcadik napon,
83 III,33 | vagyis vasárnap összejönnek, hogy megvallják föltámadásába
84 III,34 | Eucharisztia ~34. Kétségtelen, hogy a vasárnapi Eucharisztiának
85 III,34 | mert azért könyörög, hogy az Atya emlékezzék meg "
86 III,35 | napja is. Ebbôl érthetô, hogy miért kell a lelkipásztorkodásban
87 III,35 | Fáradozni kell azért, hogy a plébániai közösségi érzés
88 III,35 | eligazítások, melyek kérik, hogy vasárnap és ünnepnapokon
89 III,35 | plébániatemplom szentmiséivel, azért, hogy "ápolják az egyházias közösségi
90 III,36 | Elsôsorban a szülôk feladata, hogy ráneveljék gyermekeiket
91 III,36 | segítik ôket ebben azáltal, hogy növendékeiket a katekézissel
92 III,36 | Így kapnak alkalmat arra, hogy az egyházi felsôbbség iránti
93 III,36 | miséit: nem csak azért, hogy el ne vonják a papokat a
94 III,36 | szolgálattól, hanem azért is, hogy az egyházi közösség életét
95 III,36 | körültekintésére tartozik, hogy -- figyelembe véve a sajátos
96 III,38 | tanuságot tesz a világnak arról, hogy "magáévá teszi a mai ember,
97 III,38 | legkifejzedôbb módon mutatja meg, hogy "az Istennel való bensôséges
98 III,39 | találkozás azáltal jön létre, hogy részesedünk az Ige és az
99 III,39 | Vatikáni Zsinat emlékeztet rá, hogy "az Ige liturgiája és az
100 III,39 | szorosan összetartozik, hogy egyetlen istentiszteleti
101 III,39 | zsinat azt is megszabta, hogy "Isten igéjének asztala
102 III,39 | Továbbá elrendelte, hogy a vasárnap és parancsolt
103 III,39 | Mindez azért történt, hogy egyre fokozódjék a hivekben "
104 III,40 | Eucharisztiáról, meg kell vizsgálnunk, hogy miként hirdetjük Isten Igéjét,
105 III,40 | hirdetjük Isten Igéjét, s hogy Isten népében valóban növekszik-e
106 III,40 | felkínált lehetôségnek, hogy a közösség anyanyelvén hirdessük
107 III,40 | vasárnapi liturgiát azzal is, hogy elôre elgondolkodnak az
108 III,40 | szentírási szövegeken. A cél az, hogy az egész ünneplés -- ami
109 III,40 | vasárnapi liturgia üzenetét, hogy a lehetô legnagyobb hatással
110 III,40 | felelôssége. Az ô feladatuk, hogy imádsággal és a szent szöveg
111 III,41 | szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten Igéjének liturgikus
112 III,41 | követelményei. Isten népe érzi, hogy a szeretet e dialógusában
113 III,41 | Kiv 19,7--8; 24,3.7) --, hogy adja válasszul a maga "igen-jét",
114 III,41 | igen-jét", megújítván, hogy Isten hűségét és az ô parancsainak
115 III,41 | megszólaltat bennünk oly módon, hogy amit hallunk, mélységesen
116 III,42 | felkészíti a közösséget, hogy tapasztalja meg gazdagságát,
117 III,42 | teszi mint a többi napokon, hogy a Szentlélek segítségével
118 III,42 | emberiség hangjaként -- hogy fordul a "nagy hálaadással"
119 III,42 | heti ritmus arra késztet, hogy hálával emlékezzünk az éppen
120 III,42 | közösségben így újra tudatosodik, hogy minden Krisztus által és
121 III,42 | szolga alakjában jött el, hogy megossza velünk és megváltsa
122 III,42 | ösze minden (vö. Ef. 1,10), hogy áldozattá váljon az Atya
123 III,42 | az Országot az Atyának....hogy Isten legyen minden mindenben" (
124 III,43 | mely alkalmat ad arra, hogy az elmult hét minden emberi
125 III,44 | Egyházára ezt az áldozatot, hogy a hívek részesedjenek belôle,
126 III,44 | Egyház ajánlja híveinek, hogy ha szentmisén vesznek részt,
127 III,44 | Emellett fontos tudatosítanunk, hogy a Krisztussal való közösség
128 III,44 | mely felszólítja a híveket, hogy fejezzék ki egyetértésüket
129 III,44 | fölajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza
130 III,45 | Krisztus tanítványai arra, hogy a Föltámadott és Szentlélek
131 III,45 | vasárnapoként összegyűlnek, hogy átéljék és megvallják a
132 III,45 | jelenlétét, arra hivatottak, hogy mindennapi életükkel az
133 III,45 | mindennapos környezetébe, hogy egész életébôl ajándék,
134 III,45 | kenyértörésben", érezték, hogy azonnal vissza kel térniük
135 III,46 | vasįrnap szķve, érthetō, hogy a Pįsztorok az elsō szįzadoktól
136 III,46 | emlékeztették hķveiket arra, hogy részt kell venniük a liturgikus
137 III,46 | sokan voltak oly bįtrak, hogy dacolva a rendelettel inkįbb
138 III,46 | rendelettel inkįbb meghaltak, mint hogy hiįnyozzanak a vasįrnapi
139 III,47 | megfogalmaznia a kötelezettséget, hogy a hķvōknek részt kell venniük
140 III,47 | indķtékįt és figyelembe vesszük, hogy milyen jelentōsége van a
141 III,48 | nem akar alulmaradni, kell hogy szįmķthasson a keresztények
142 III,48 | Ezért van szüksége arra, hogy legyen meggyōzōdve a vasįrnapi
143 III,48 | fontossįgįról, tudniillik, hogy talįlkozzék testvéreivel
144 III,48 | kötelesssége arról gondoskodni, hogy "a vasįrnapot minden hķvō
145 III,49 | hķvōk kötelezettségébōl, hogy -- ha csak sślyos akadįly
146 III,49 | Pįstorok kötelezettsége, hogy mindenki szįmįra tegyék
147 III,49 | lehetōvé teszik szįmukra, hogy vasįr és ünnepnapokon több
148 III,49 | s végül a lehetōség, hogy a parancs végrehajtįsįnak
149 III,49 | szentmise, amivel vele jįr, hogy a misézōnek homķliįt kell
150 III,49 | figyelmeztetniük kell a hķveket, hogy ha elutaznak valahovį, ott
151 III,50 | szövegekre, mind a dallamokra, hogy az új kezdeményezések megfeleljenek
152 III,51 | erôfeszítést meg kell tenni, hogy az összes jelenlévôk --
153 III,51 | híveknek azonban tudniuk kell, hogy a keresztségben kapott általános
154 III,51 | világosságot és erôt nyernek ahhoz, hogy szent életük tanuságtételével
155 III,52 | olyan formában élni, hogy az segítse érvényesülni
156 III,52 | alkalom, hanem arra is, hogy közösen összeszedjék magukat
157 III,52 | ma inkább, mint korábban, hogy nem elégszik meg a hit terén
158 III,52 | megoldásokkal, hanem segíti híveit, hogy azt tegyék, ami a lehetô
159 III,53 | áldozatának bemutatása kell hogy maradjon, mely egyedül teszi
160 III,53 | lehetôséget ki kell használni, hogy a szentmisét rendszeresen
161 III,53 | jussanak hozzá, akár úgy, hogy meghatározott idôközökben
162 III,53 | látogassa ôket, akár úgy, hogy egy központi, mindenhonnan
163 III,54 | föl szívükben a vágyat, hogy a távolból a lehetô legjobban
164 IV,55 | Történetileg úgy látszik, hogy a keresztények a föltámadott
165 IV,55(102)| Tertullianus arról tudósít, hogy vasárnaponként tiltották
166 IV,56 | szerint -- változatlan marad, hogy a vasárnap mint a Föltámadottal
167 IV,56 | nem imádkozott-e azért, hogy a tanítványokban az Ô öröme
168 IV,57 | sôt alkalmas nap arra, hogy az örömre nevelôdjünk, azáltal,
169 IV,57 | örömre nevelôdjünk, azáltal, hogy fölfedezzük mély gyökereit
170 IV,58 | Buzdítása befejezéseként kérte, hogy az Egyház az Úr napján határozottan
171 IV,58 | Fölszólította a Pásztorokat, hogy sürgessék "a megkeresztelteket,
172 IV,58 | sürgessék "a megkeresztelteket, hogy hűségesen, örömmel ünnepeljék
173 IV,58 | aki tanítványai közé jön, hogy magához vonja ôket föltámadásának
174 IV,58 | Istentôl ajándékba kapott nap, hogy az ember emberségében és
175 IV,58 | keresztény arra hivatott, hogy a Krisztus húsvéti misztériumában
176 IV,60 | magunkévį tehetō, anélkül, hogy bįrmi kįrt okozna a vasįrnap
177 IV,60 | horizontja felé, azįltal, hogy befogadja Istent és az Ō
178 IV,61 | mi Urunknak Istenünknek, hogy alkotott valamit, ahol megpihenhetett.
179 IV,61 | az eget, de nem olvasom, hogy ott megpihent volna; megalkotta
180 IV,61 | s azokról sem olvasom, hogy megpihent volna bennük;
181 IV,61 | bennük; ellenben olvasom, hogy megalkotta az embert és
182 IV,61 | Emlékezzél meg a szombati napról, hogy megszenteld" (Kiv 20,8),
183 IV,61 | hanem inkįbb segķtség, hogy vegye észre a Teremtōtōl
184 IV,61 | értelemben "sokasodįsa" azįltal, hogy miközben megemlékezik az
185 IV,62 | nem feledkezhet meg arról, hogy a zsidó szombat megtartįsįnak
186 IV,62 | hįzadban tartózkodó idegen, hogy szolgįd és szolgįlód is
187 IV,62 | te magad. Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is
188 IV,63 | 63. Krisztus azért jött, hogy egy śj "kivonulįst" valósķtson
189 IV,63 | bizonyįra nem azért, hogy megsértse az Śr napjįt,
190 IV,63 | megsértse az Śr napjįt, hanem hogy megvalósķtsa annak teljes
191 IV,63 | ember jogait. Ebbōl érthetō, hogy a keresztények, akik a Krisztus
192 IV,63 | följogosķtva éreztvék magukat arra, hogy a szombat értelmét įthelyezzék
193 IV,64 | napot ülhették meg, anélkül, hogy a szombati nyugalmat hozzáköthették
194 IV,64 | heti ritmust oly módon, hogy "a Nap napján" a bíróságok,
195 IV,64 | A keresztények örültek, hogy megszabadultak azoktól a
196 IV,65 | lehetôséget ad az embernek, hogy kilépjen a földi teendôk
197 IV,65 | folyamatából, és tudatosítsa, hogy minden Istennek köszönheti
198 IV,65 | fölött, oka lehet annak, hogy megfeledkezzék a teremtô
199 IV,66 | téveszthetjük szem elôl, hogy a munka sokak számára ma
200 IV,66 | enciklikájában ezért tanította, hogy az ünnepi munkaszünethez
201 IV,66 | vagyunk azért fáradozni, hogy mindenki megismerhesse a
202 IV,66 | ünneplésre. Nyilvánvaló, hogy a munkás pihenéshez való
203 IV,67 | ember felhívást kap arra, hogy új szemmel nézze a természet
204 IV,67 | természet csodáit, engedje, hogy átölelje az a titokzatos
205 IV,67 | ember jobban tudatára ébred, hogy az Apostol szava szerint "
206 IV,67 | valamit annak érdekében, hogy a polgári törvényhozás korunk
207 IV,67 | megszervezni a vasárnapi pihenést, hogy részt vehessenek a szentmisén,
208 IV,68 | 68. A pihenésnek, hogy ne váljék üressé vagy unalom
209 IV,69 | a hívôk számára arra is, hogy gyakorolják a szeretet és
210 IV,69 | Ezt azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek
211 IV,69 | legyen. Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy
212 IV,69 | melyekbôl nyilvánvalóvá válik, hogy a Krisztus-hívôk nem ebbôl
213 IV,70 | számára alkalom volt arra, hogy megosszák javaikat a szegényebbekkel. "
214 IV,70 | gyűjtse össze, ami tôle telik, hogy ne akkor kelljen gyűjteni,
215 IV,70 | akik abban voltak vétkesek, hogy a szegényeket megalázták
216 IV,70 | saját vacsoráját veszi elô, hogy elfogyassza, s az egyik
217 IV,71 | vallási kötelezettségeiknek, hogy javaikat nem osztották meg
218 IV,71 | azért jössz a templomba, hogy adj valamit a szegénynek,
219 IV,71 | valamit a szegénynek, hanem hogy elvégy tôle valamit." 115
220 IV,71 | Mert Ô, aki azt mondta, hogy »Ez az én testem«, és a
221 IV,71 | a keresztény közösséget, hogy az Eucharisztia ünneplésének
222 IV,72 | egész életére, kezdve azon, hogy át akarja hatni a vasárnap
223 IV,72 | megnyilvánulásokkal kell kimutatnia, hogy "egyedül" nem lehet boldog
224 IV,72 | ember. Körül kell néznie, hogy észrevegye azokat, akiknek
225 IV,72 | szolidaritására. Lehet, hogy szomszédságában vagy ismeretségi
226 IV,73 | mely arra kötelezi a hívôt, hogy annak nyomdokába lépjen,
227 IV,73 | lépjen, aki azért jött, " hogy örömhírt vigyen a szegényeknek,
228 IV,73 | foglyoknak és látást a vakoknak; hogy felszabadítsa az elnyomottakat
229 V,74 | Amennyire igaz ugyanis, hogy Krisztus az emberré lett
230 V,74 | pillanatától, annyira igaz, hogy embersége csak a föltámadással
231 V,74 | föltámadott Krisztust úgy, hogy Ô "a Kezdet és a Vég, az
232 V,74 | folyó év számát, kifejezik, hogy "Krisztus az idô Ura; Ô
233 V,74 | napot és percet átölel, hogy ily módon az »idô teljességében«
234 V,75 | keresztény ember tudja, hogy nem kell más üdvösséget
235 V,75 | megszentelése világos tanúság arról, hogy az emberi idôt áthatja a
236 V,76 | ugyanis nagyon megfelel, hogy az évszakok és jeles napok
237 V,76 | nép életében, természetes, hogy az évfodulónak ünnepi jellege
238 V,77 | gazdagságát föltárja a híveknek, hogy meríthessenek belôle és
239 V,77 | ki minket arra méltatott, hogy magára vette emberségünket,
240 V,77 | magára vette emberségünket, hogy részesítsen minket a maga
241 V,79 | van a keresztény életben, hogy az Egyhįz kötelezōen elōķrta
242 V,79 | szabįlyok lehetōvé teszik, hogy az orszįgok sajįtosįgainak
243 V,79 | a következō vasįrnapra, hogy a hķvek ne legyenek megfosztva
244 V,79 | Pįsztoroknak legyen rį gondja, hogy buzdķtsįk a hķveket a jelentōsebb
245 V,80 | napjainkban gyakori jelenségre, hogy tudniillik a helyi néphagyomįny
246 V,80 | nem szabad megfeledkezni, hogy ezek a hagyomįnyok -- s
247 V,80 | népi vallįsossįg értékeit, hogy a liturgia, fōleg a vasįrnap
248 Bef,81 | föltétele. Érthetō tehįt, hogy miért fordķt akkora gondot
249 Bef,81 | lįtnunk. Alapvetō jelentōségū, hogy minden hķvō legyen meggyōzōdve
250 Bef,81 | legyen meggyōzōdve arról, hogy nem élheti hitét teljes
251 Bef,81 | keresztény közösséggel anékül, hogy részt ne venne rendszeresen
252 Bef,81 | vasįrnapi Eucharisztiįban. Hogy az Eucharisztia teljesen
253 Bef,81 | emberek tartoznak Istennek, s hogy nincs pįrja a vallįsos tapasztalatok
254 Bef,82 | szolidįris a többiekkel abban, hogy örül a heti pihenōnapnak,
255 Bef,82 | eredetiségének tudata, tudniillik hogy ezen a napon neki a sajįt
256 Bef,84 | 84. Amellett, hogy a vasárnap a keresztény
257 Bef,84 | rá. A vasárnap hirdeti, hogy az idô, amelyben ott lakik
258 Bef,84 | alkalom, amit arra kapunk, hogy a futó pillanatokat átformáljuk
259 Bef,84 | vasárnap felhívás arra, hogy elôre tekintsünk, az a nap,
260 Bef,84 | szüksége sem Napra sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten
261 Bef,85 | egyetlen testben azáltal, hogy föléleszti bennünk a hitet,
262 Bef,85 | szerepét szemlélve óhajtottam, hogy ez a buzdítás, melynek tárgya
263 Bef,86 | Szűz közbenjárására bízom, hogy a keresztény közösségek
264 Bef,86 | tevékenyen fogadják. Ô, anélkül, hogy bármiben elhomályosítaná
265 Bef,86 | kell állni a kereszt alatt, hogy fölajánlhassák az Atyának
266 Bef,87 | püspökségben és a papságban, hogy a hívekkel együtt fáradhatatlanul
267 Bef,87 | fáradhatatlanul törekedjetek rá, hogy e szent nap értéke egyre
|