Chapter, Paragraph
1 Intro,6| jönniük, hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az
2 I,8 | A Fiú tevékeny jelenléte Isten teremtô művében teljesen
3 I,8 | Istennek, az Atyának ...., hogy Isten legyen minden mindenben" (
4 I,8 | mindenben" (1Kor 15,24.28). ~Isten terve tehát már a teremtés
5 I,8 | krisztusközpontú távlat jelen volt Isten megelégedett tekintetében,
6 I,8 | szövetség szent napját. "Isten nyugalmának" (vö. Ter 2,
7 I,8 | nyugalomnak a témája, melyet Isten a kivonulás után népének
8 I,8 | s ahová meghívást kapott Isten népe, hogy a gyermeki engedelmességben
9 I,9 | Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet" (Ter
10 I,9 | jóságáról, mert mindent Isten irgalmas és hatalmas keze
11 I,9 | hatalmas keze alkotott. ~ ~ ~Isten lįtta, hogy jó" (Ter 1,10.
12 I,9 | bemutatja a drįmai ellentétet az Isten képére és hasonlatossįgįra
13 I,10 | 10. A kozmosz, ahogyan Isten kezébōl kikerült, az ō jósįgįnak
14 I,10 | és ki kell bontakoztatni. Isten mūvének "beteljesķtése"
15 I,10 | az emberi munka szįmįra. "Isten a hetedik napon befejezte
16 I,10 | kapcsolatos feladatįra is. Isten "munkįja" bizonyos módon
17 I,10 | épķtenie is kell azt, és ķgy Isten "munkatįrsįvį" kell vįlnia.
18 I,10 | hangsślyozza ezt a igazsįgot: "Az Isten képmįsįra teremtett ember
19 I,10 | dolgokban csodįlatos legyen Isten neve az egész földön." 11
20 I,10 | küldetésnek a gyümölcse, mellyel Isten megbķzta a férfit és a nōt
21 I,11 | példa a "nyugalma" is: "Isten a hetedik napon megpihent
22 I,11 | antropomorfizmussal įllunk szemben. ~Isten "nyugalmįt" nem szabad közönségesen
23 I,11 | közönségesen śgy fölfogni, mint Isten "tétlenségét". A vilįgot
24 I,11 | természete szerint folyamatos, s Isten nem hagy föl a cselekvéssel,
25 I,11 | hangsślyozza, s mintegy kifejezi Isten pihenōjét a kezébōl kikerült "
26 I,11 | jegyesi természete, melyet Isten a sajįt képmįsįra teremtett
27 I,12 | is (vö. MTörv 5,12--15). Isten, aki teremtése fölötti örömében
28 I,12 | kedvelt képet használva, hogy Isten úgy mutatkozik meg, mint
29 I,12 | Hogy a "szombatnak", Isten "nyugalmának" legbensôbb
30 I,12 | vennünk a jegyességet, mely Isten népével való kapcsolatát
31 I,13 | Isten megáldotta és megszentelte
32 I,13 | örök szövetség vasárnapját, Isten tervének mélységében gyökerezik.
33 I,14 | és a tér Ôhozzá tartozik. Isten nem egyetlen nap Istene,
34 I,14 | minden napjáé. ~Ha tehát Isten különleges áldással "megszenteli
35 I,16 | Tķzparancsolat törvényének, mellyel Isten a szombat megtartįsįra kötelez,
36 I,16 | sugalmazott szöveg indoklįsul Isten mūvére hivatkozik: "Az Śr
37 I,16 | hķv, hogy elevenķtsék föl Isten nagy és alapvetō mūvének,
38 I,17 | nyugalommal kapcsolatban az Isten csodatetteire való "emlékezés"
39 I,17 | akįrmilyen megszakķtįsa, hanem Isten csodatetteinek ünneplése. ~
40 I,17 | amilyen mértékben eleven ez az Isten irįnti hįlįval és dicsérettel
41 I,17 | Ezįltal lép be az ember Isten "nyugalmįnak" dimenziójįba,
42 I,18 | ennyire lényegesen függ Isten üdvözķtō mūveinek emlékezetétōl,
43 I,18 | beteljesedésének elōvételezését. Amit Isten a teremtésben mūvelt s amit
44 I,18 | emberiség elsō szombatjįn Isten szemléli a semmibōl teremtett
45 I,18 | kivonulįst" ismert meg Isten fiainak szabadsįgįra, akik
46 II,19 | művében, s egészen közvetlenül Isten "nyugalmának" misztériumában
47 II,20 | meg, mint a nép, amelyben Isten szétszórt fiai minden különbségre
48 II,21 | Ószövetségi szövegekben Isten nevét, a JHVH-t adta vissza,
49 III,31 | mint olyanok, akik beléptek Isten népébe. 39 Fontos tehát,
50 III,31 | áldozta föl az életét, hogy "Isten szétszórt fiait összegyűjtse" (
51 III,33 | bizonyos módon jelen volt Isten mindenkori népe. Tanuságtételük
52 III,34 | akkor lesz láthatóvá, amikor Isten szent népe teljesen és tevékenyen
53 III,37 | visszatérése segítik ébren tartani Isten népe eszkatologikus jellegének
54 III,39 | azt is megszabta, hogy "Isten igéjének asztala gazdagabban
55 III,40 | vizsgálnunk, hogy miként hirdetjük Isten Igéjét, s hogy Isten népében
56 III,40 | hirdetjük Isten Igéjét, s hogy Isten népében valóban növekszik-e
57 III,40 | közösség anyanyelvén hirdessük Isten Igéjét, "új felelôsséget"
58 III,40 | a családok lelki életét, Isten Igéjének puszta liturgikus
59 III,41 | megfeledkeznünk arról, hogy Isten Igéjének liturgikus hirdetése,
60 III,41 | katekézis alkalma, hanem Isten dialógusa népével; dialógus,
61 III,41 | Szövetség követelményei. Isten népe érzi, hogy a szeretet
62 III,41 | igen-jét", megújítván, hogy Isten hűségét és az ô parancsainak
63 III,41 | megtartását választják. Isten ugyanis amikor szól hozzánk,
64 III,42 | az éppen elmúlt napokra, Isten világosságában újra tekintsük
65 III,42 | áldozattá váljon az Atya Isten elôtt, akitôl minden élet
66 III,42 | származik. Amikor pedig Isten népe a maga Amenjével csatlakozik
67 III,42 | Országot az Atyának....hogy Isten legyen minden mindenben" (
68 III,43 | mozgásnak a gyümölcse, mellyel Isten fordult felénk. Ez a leszállás
69 III,44 | lelkiismeretüket, kérjék Isten bocsánatát a bűnbánat szentségében, 74
70 III,46 | mert ez a ti dķcséretetek Isten elōtt. Különben miféle mentsége
71 III,48 | emlékezetét, hallgatvįn Isten igéjét, felajįnlva az Śr
72 IV,57 | ApCsel 2,24--31), aki az Isten terve szerinti ember kinyilatkoztatása
73 IV,58 | megújulásába. Itt a földön ez az Isten és népe közötti szeretetszövetség
74 IV,60 | titokzatos kezdethez, amikor Isten örök Igéje a szeretet szabad
75 IV,60 | és megszentelése, melyen Isten "megpihent egész teremtō
76 IV,60 | munkįja utįn"(Ter 2,3). Isten e pihenōnapjįtól nyeri értelmét
77 IV,61 | mūvéhez kötōdik, melyen Isten "a maga képére és hasonlatossįgįra" (
78 IV,61 | alkotta az embert. Ez az "Isten napja" és az "ember napja"
79 IV,61 | megbocsįthatta būneit." 107 Ķgy "Isten napjįnak" véglegesen közvetlen
80 IV,61 | ember napjįval". Amikor Isten parancsa azt mondja: "Emlékezzél
81 IV,61 | ember tiszteletben tartja Isten "pihenését", megtalįlja
82 IV,62 | szabadķtįs mūvével, melyet Isten népe javįra vitt végbe. ~
83 IV,63 | biztonsįgba helyezve mind Isten, mind az ember jogait. Ebbōl
84 IV,65 | természetbe beleírt váltakozását Isten akarja, miként a Teremtés
85 IV,65 | csodálatos hatalom, amit Isten az embernek adott a teremtés
86 IV,67 | lehet. A vasárnap -- mint az Isten és ember közötti, az egymás
87 IV,67 | veszünk magunkhoz, mert Isten tanítása és az imádság megszenteli" (
88 IV,68 | jelleget ölt, mert nemcsak Isten föltétlen elsôbbségét hiredeti,
89 IV,70 | evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten Egyházát és megszégyenítitek
90 V,74 | idejének teljessége", s vége Isten Fiának dicsôséges visszatérése.
91 V,74 | megtestesült Igében az idô Isten dimenziója lesz, aki önmagában
92 V,74 | Krisztus az emberré lett Isten a Szűz méhében történt fogantatás
93 V,76 | melyekre az Egyház élete épül, Isten tervei szerint szorosan
94 V,77 | Megtestesülés misztériumát és Isten Igéjét, ki minket arra méltatott,
95 V,78 | megkülönböztetett szeretettel tiszteli Isten Anyját, a Boldogságos Szűz
96 Bef,84 | vasárnapja felé, amikor Isten titokzatos városa minden
97 Bef,84 | hogy világítsanak, mert az Isten dicsôsége ragyogja be, világossága
98 Bef,87 | olyan jelleget, ami csak Isten Igéje megtestesülése utáni
|