Chapter, Paragraph
1 Intro,2 | folyamán állandóan elismerte, s a II. Vatikáni Zsinat erôteljesen
2 Intro,3 | fordulok, kedves Hívek, s lélekben szeretnék jelen
3 Intro,4 | átalakította a közösség szokásait, s ezzel együtt a vasárnap
4 Intro,4 | való kimozdulást jelenti, s gyakran foglal magában olyan
5 Intro,4 | ajándékával "önmaguk" legyenek, s mindig készen arra, hogy
6 Intro,5 | említett társadalmi nehézségek, s talán az erôteljes hívô
7 I,8 | föltámadásával lépett be, s ahová meghívást kapott Isten
8 I,8 | teremtés nagy történetét, s el kell mélyítenünk a "szombat"
9 I,9 | szabadsįg pįratlan ajįndékįt s egyben kockįzatįt. A Szentķrįs
10 I,10 | szentségben kormįnyozza a vilįgot; s hogy Istent elismerve mindenek
11 I,10 | mely egyre gyorsabb, s napjainkban egyenesen szédületes --
12 I,10 | megtartva töltsék be a Földet, s munkįjukkal vessék uralmuk
13 I,11 | természete szerint folyamatos, s Isten nem hagy föl a cselekvéssel,
14 I,11 | kész voltįt hangsślyozza, s mintegy kifejezi Isten pihenōjét
15 I,13 | pilléreit. Amikor Izrael s késôbb az Egyház e parancsolatot
16 I,13 | parancsának e távlatát. S ha van is természetes irányultsága
17 I,13 | mély értelmét megérthessük, s el ne silányítsuk, el ne
18 I,14 | érzékeltetésére a Szentírás s késôbb oly sok misztikus
19 I,15 | Valójában az ember egész életét s egész idejét úgy kell élnünk,
20 I,15 | történelem Istenhez tartozik, s az ember nem lehet a Teremtô
21 I,17 | részesedik benne mélységesen. S ķgy vįlik alkalmassį, hogy
22 I,18 | Isten a teremtésben mūvelt s amit népe kivonulįsįban
23 I,18 | ugyanis az ember įllapota s vele együtt az egész teremtés, "
24 II,19 | azaz a föltámadás napja, 18 s ezért az egész keresztény
25 II,19 | mennyire a teremtés művében, s egészen közvetlenül Isten "
26 II,20 | tanítványok újra együtt voltak, s Jézus megjelent nekik és
27 II,21 | összegyűltek "kenyértörésre", s Pál elbúcsúzott tôlük és
28 II,21 | himnuszt énekelnek." 20 S valóban, amikor a keresztények
29 II,22 | az evangélium elterjedt, s a görög és római kalendárium
30 II,23 | gyűlniük a zsinagógában, s megtartották a törvényben
31 II,25 | a keresztségben kapott, s mely által Krisztusban új
32 II,26 | A vasárnapnak, az "elsô" s ugyanakkor a "nyolcadik"
33 II,27 | rómaiak jelölték e napot, s még mai nyelvekben is feltűnik. 30
34 II,27(33) | Pl.: "A nyolcadik nap s korszak ez,/ minden napunknál
35 II,28 | a Szentlélek "tüzével", s mindkét kép a keresztény
36 II,28 | le "mint heves szélvész", s mint "tűz" (ApCsel 2,23)
37 II,30 | tartalma és sajátosságai, s a hit alapjaival való kapcsolatának
38 III,33 | ôket az Írások megértésébe s végül asztalhoz ült velük.
39 III,33 | mint a utolsó vacsorán, s ez világosan utal a "kenyértörésre",
40 III,36 | személyek és a csoportok javát, s fôként a gyümölcsöket, amik
41 III,40 | hirdetjük Isten Igéjét, s hogy Isten népében valóban
42 III,41 | megadott (vö. 2Kor 1,20--22), s melyet a Szentlélek megszólaltat
43 III,42 | megváltsa emberi természetünket, s ôbenne foglaltaik ösze minden (
44 III,43 | szentmisében jelen van, s hálával és reménnyel teli,
45 III,44 | legyenek kellôen felkészülve, s ha súlyos bűn terheli lelkiismeretüket,
46 III,44 | áldozatban történtekkel 75 s a készséget az egymás iránti
47 III,44 | ajándékodat az oltár elôtt, s menj, elôbb békülj ki embertársaddal,
48 III,46 | talįlt a hķvōk lelkében, s jóllehet voltak idōszakok,
49 III,49 | bemutassanak, 86 az esti misék, 87 s végül a lehetōség, hogy
50 III,51 | ajánlanak föl Istennek, s vele együtt önmagukat; mind
51 III,51 | liturgikus cselekményben", 95 s világosságot és erôt nyernek
52 III,52 | lehetôleg családostól, s ott eltöltenek néhány elmélyült
53 III,53 | jelenvalóvá az Úr húsvétját, s valósítja meg a teljes eucharisztikus
54 III,54 | szentmisén való részvételben, s ezért föl vannak mentve
55 III,54 | áldoztató az Eucharisztiát -- s vele együtt az egész közösség
56 III,54 | bôséges gyümölcsöt hoz, s ôk is úgy élhetik meg a
57 IV,55(101)| föltámadt a halottak közül, s megjelenése után fölment
58 IV,55 | jeleként állva imádkoznak; s emellett minden vasárnap
59 IV,55(102)| bűnbánat gesztusa volt, s alkalmatlannak tartották
60 IV,56 | örömre fordul" (Jn 16,20), s ez valósul azóta minden
61 IV,57 | éjszakájában is megmarad, s bizonyos értelemben "erény",
62 IV,59 | hanem teljes megvalósulása, s bizonyos értelemben kiterjesztése
63 IV,61 | csillagokat, a Holdat, a Napot, s azokról sem olvasom, hogy
64 IV,61 | és fölszabadķtó függését, s hallja meg a meghķvįst az
65 IV,61 | pihenését", megtalįlja önmagįt, s ķgy az Śr napja śgy mutatkozik,
66 IV,61 | hordozója (vö. Ter 2,3), s ennek következtében az įllatok
67 IV,61 | magįnak az idōnek megśjulįsa, s bizonyos értelemben "sokasodįsa"
68 IV,61 | az emberben az életöröm, s az élet tovįbbadįsįnak és
69 IV,63 | önmagįtól is eltįvolķtja, s a gonoszsįgnak és az erōszaknak
70 IV,66 | föltételezi a munkához való jogát, s miközben e kérdésrôl a keresztény
71 IV,68 | gazdasági élettel szemben, s bizonyos módon elôvetelezi
72 IV,70 | obulus" szükkeblűségétôl, s inkább a megosztás igényes
73 IV,70 | veszi elô, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik
74 IV,70 | arany gyűrűvel az ujján, s belép egy szegény is, elnyűtt
75 IV,70(114)| adományokat az elöljáró elteszi, s belôle gondoskodik az árvákról
76 V,74 | Megtestesülés "idejének teljessége", s vége Isten Fiának dicsôséges
77 V,77 | misztériumait az idôben megjeleníti, s ezáltal az Úr erényeinek
78 V,78 | a liturgikus esztendôbe, s épp a vasárnap, az Úr napja
79 V,80 | hogy ezek a hagyomįnyok -- s ez analóg módon érvényes
80 Bef,81 | emberek tartoznak Istennek, s hogy nincs pįrja a vallįsos
81 Bef,83 | többi napok lelkévé vįlik, s ebben az értelemben idézhetjük
|