Chapter,  Paragraph

 1 Intro,1   |                                    1. AZ ÚR NAPJA -- ahogy a vasárnapot
 2 Intro,2   |             homíliáját követve, hogy az "Úr napja" a "napok ura". 2
 3 Intro,2   |                melyet méltán neveznek az Úr napjának, dies dominicának." 5
 4 Intro,3   |                  az Eucharisztiát és az "Úr napját". A gondolatok és
 5 Intro,3   |               melyek szerint valóban "az Úr napjaként" kell megélnünk
 6 Intro,4   |                 ünneplését -- melynek az Úr napja valóságos ünneplésének
 7 Intro,6   |       Eucharisztiában megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedésérôl, föltámadásáról
 8  I        |                         ELSÔ FEJEZET ~AZ ÚR NAPJA ~A TEREMTÔ MŰVÉNEK
 9  I,14     |                hogy az összes között "az Úr napja" legyen. ~A szombat
10  I,15     |             átfogó dialógussá válik. Az "Úr napja" kiemelkedôen e kapcsolat
11  I,15     |           elismerését. Minden Istené! Az Úr napja azért tér vissza újra
12 II,19     |         gyakorlatról tanúskodik, mely az Úr föltámadásának napját követôen
13 II,19     |               Baszileosz így beszél: "Az Úr föltámadásától megtisztelt
14 II,19     |      szakramentuma". 17 A vasárnap és az Úr föltámadásának e szoros
15 II,19     |               világosan látható, hogy az Úr napja mennyire a teremtés
16 II,21     |                 napját így nevezték: az "Úr napja" (1,10). Ettôl kezdve
17 II,21     |                 amikor a keresztények az Úr napja kifejezést használták,
18 II,21     |                rajta: "Jézus Krisztus az Úr"(Fil 2,11; vö. ApCsel 2,
19 II,22     |             okozott a keresztényeknek az Úr hetenként visszatérô napjának
20 II,23     |                tartsák, hanem éljenek az Úr napja szerint, mely napon
21 II,23     |                  megállapítja: "Ezért az Úr is megjelölte pecsétjével
22 II,23     |     hangsúlyozása miatt megfigyelhetô az Úr napjának bizonyos "szombatosító"
23 II,25     |                az Egyház megemlékezik az Úr föltámadásáról"; 25 részben
24 II,26     |               alapot adott arra, hogy az Úr napját az egyházatyák által
25 II,27     |         szimbolikus jelentés, amit az az Úr napjának a hívô gondolkodás
26 II,29     |               összegyűltek ott vannak az Úr színe elôtt, a hívôk Tamáshoz
27 II,30     |            szentesített törvény lett: az Úr napja hetekre tagolta a
28 II,30     |          kegyelem áradásától, amit az az Úr napjának ünneplése hoz magával.
29 III,32    |                  élô kapcsolatban van az Úr Testének és Vérének szentségével,
30 III,32    |                közösséget összehívják az Úr föltámadásának emlékezetére.
31 III,32    |           kifejezetten tanítja, hogy "az Úr napjának és Eucharisztiájának
32 III,33    |               minden nyolcadik napon, az Úr napján, vagyis vasárnap
33 III,35    |                                   35. Az Úr napja így az Egyház napja
34 III,35    |                 közöség számára, mint az Úr napjának és Eucharisztiájának
35 III,37    |                vasárnapra halad elôre az Úr utolsó napja, a vég nélküli
36 III,38    |          keresztény remény napja is. "Az Úr vacsorájában" való részesedés
37 III,39    |               válik valóra a feltámadott Úr valóságos, lényegi és maradandó
38 III,39    |                 a hivekben " az éhség az Úr szavának hallgatására" (
39 III,40    | tanulmányozásával jól készüljenek föl az Úr igéjének magyarázatára.
40 III,42    |              hangulatú összejövetelén az Úr napján az Eucharisztia jobban
41 III,44    |         szentáldozásban szentségileg. Az Úr vacsoráján való részvétel
42 III,50    |                  ünnepélyességet, ami az Úr föltámadása emlékezetének
43 III,52    |            vasárnap "megszentelését". Az Úr napját akkor éljük meg jól,
44 III,52    |                   ha teljesen áthatja az Úr üdvözítô tetteinek hálás
45 III,52    |             legtökéletesebb és kedves az Úr elôtt. A nehézségek mellett
46 III,53    |             egyedül teszi jelenvalóvá az Úr húsvétját, s valósítja meg
47 III,54    |                  vasárnapot, mint az az "Úr napját" és az "Egyház napját". ~
48 IV,55     |               keresztények a föltámadott Úr heti napját, amikor még
49 IV,55(100)|                  diákonus akklamációja a Úr napjának köszöntésére: vö.
50 IV,57     |            vasárnap, mivel a föltámadott Úr napja, amikor a teremtés
51 IV,58     |                 kérte, hogy az Egyház az Úr napján határozottan tanúskodjék
52 IV,58     |               szombat beteljesedését. Az Úr napján -- melyet az Ószövetség,
53 IV,64     |                hôsiességet követeltek az Úr napjának megtartásához.
54 IV,64     |            vasárnapot, ez a nap azért az Úr napja maradt, melyen a hívek
55 IV,65     |                          65. Másrészt az Úr napja és a pihenônap kapcsolatának
56 IV,66     |                  terheket könnyítô és az Úr napjának megszentelését
57 IV,67     |       kielégíteni ezt az igényt, mely az Úr napjának megünneplésében
58 IV,67     |            szentmisén, tartózkodjanak az Úr napja megszentelését a maga
59 IV,68     |                 Röviden összefoglalva az Úr napja így a lehetô leghitelesebb
60 IV,70     |               szegényeket megalázták az "Úr vacsoráját" követô testvéri
61 IV,70     |                 egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, hiszen
62 IV,71     |            Hallod-e, gazdag, mit mond az Úr? Te pedig nem azért jössz
63 IV,73     |             elnyomottakat és hirdesse az Úr kedves esztendejét" (Lk
64  V,76     |           esztendôben ~76. Amennyiben az Úr napja a maga heti ritmusával
65  V,77     |      mennybemenetelen és pünkösdön át az Úr boldog reménnyel várt eljöveteléig.
66  V,77     |                megjeleníti, s ezáltal az Úr erényeinek és érdemeinek
67  V,78     |         esztendôbe, s épp a vasárnap, az Úr napja alapvetô jellegében
68 Bef,86    |                 különösen is jelen Ô, az Úr Anyja és az Egyház Anyja
69 Bef,86    |                 napon, mely egyszerre az Úr napja és a Egyház napja. ~