Chapter, Paragraph
1 Intro,1| Ezen örömre felhívás, mely a húsvéti liturgiának része
2 Intro,1| lett, kifejezi az ámulatot, mely eltöltötte az asszonyokat,
3 Intro,2| Urat; csodálatos esemény, mely nem csupán teljesen páratlan
4 Intro,2| számára "az alapvetô ünnep", 4 mely nemcsak tagolja az idô folyását,
5 Intro,2| harmadik évezred közelsége -- mely a hívôket arra készteti,
6 Intro,4| társadalom szervezete is, mely a munkával kapcsolatos törvényhozásban
7 I,8 | akkor született a "szombat", mely annyira jellemzô az elsô
8 I,9 | érzékelteti a csodálatot, mely elfogja az embert a teremtett
9 I,9 | elôtt, és az imádás érzését, mely ebbôl fakad Az iránt, aki
10 I,10 | és a kultśra fejlōdése -- mely egyre gyorsabb, s napjainkban
11 I,11 | pillantįssal tekint rį, mely mįr nem akar śjabb megvalósķtįst,
12 I,12 | kell vennünk a jegyességet, mely Isten népével való kapcsolatát
13 I,13 | szombat parancsa tehát, mely az elsô szövetségben elôkészíti
14 I,14 | nem ismerô dialógusa ez, mely mégsem egyhangú: a szeretet
15 I,18 | együtt az egész teremtés, "mely sóhajtozik és vajśdik mostanįig" (
16 II,19 | gyakorlatról tanúskodik, mely az Úr föltámadásának napját
17 II,19 | a keresztény vasárnapon, mely hétrôl hétre a hívôk gondolatvilágába
18 II,20 | Egyház epifániája volt e nap, mely úgy jelent meg, mint a nép,
19 II,23 | éljenek az Úr napja szerint, mely napon fölkelt életünk általa
20 II,23 | amit egyesek tagadnak, mely misztérium által nyertük
21 II,23 | pecsétjével a maga napját, mely a harmadik a szenvedése
22 II,25 | keresztségben kapott, s mely által Krisztusban új emberré
23 II,25 | szertartását mint bűnbánati aktust, mely a keresztségre, a keresztény
24 II,26 | egyedülálló napot jelzi, mely a jelenlegi idôt fogja követni,
25 II,26 | estéje, az el nem múló idôt, mely nem tud öregedni; a vasárnap
26 II,26 | végtelen élet állandó hirnöke, mely élteti a keresztények reményét,
27 II,26 | utolsó nap távlatában -- mely beteljesíti a szombat elôképi
28 II,28 | esemény, hanem misztérium, mely állandóan élteti az Egyházat. 35
29 III,31 | visszhangzik az Egyházban, mely ebben hordozza életének
30 III,39 | áldozatul az élet kenyerét, mely az örök dicsôség záloga.
31 III,41 | azt az ünnepélyességet, mely már az Ószövetségben is
32 III,42 | tapasztalja meg gazdagságát, mely a vasárnapi Eucharisztiában
33 III,43 | az "eucharisztikus" öröm, mely "fölemeli szívünket" annak
34 III,43 | vasárnapi összejövetelen, mely alkalmat ad arra, hogy az
35 III,44 | vevô imádság. A békecsók, mely a latin szertarttásban nagyon
36 III,44 | különösen kifejezô gesztus, mely felszólítja a híveket, hogy
37 III,44 | egymás iránti szeretetre, mely részesedés az egy kenyérbôl,
38 III,47 | lelkiismereti kötelezettséget, mely az elsō szįzadok keresztényei
39 III,50 | az egyházi hagyományhoz, mely a szent zene területén felbecsülhetetlen
40 III,53 | bemutatása kell hogy maradjon, mely egyedül teszi jelenvalóvá
41 III,54 | misehallgatási kötelezettségnek, mely a fizikai jelenlétet kívánja
42 IV,55 | az örömnek erôs hangját, mely a vasárnapot mind a nyugati,
43 IV,57 | isteni és emberi örömben, mely a megdicsôült Jézus Krisztus
44 IV,59 | isteni tervnek fényében, mely "Krisztusban foglal össze
45 IV,63 | egy olyan rabszolgasįgtól, mely sokkal rosszabb, mint ami
46 IV,63 | a būn rabszolgasįgįtól, mely az embert Istentōl tįvolķtja
47 IV,67 | és csodálatos harmónia, mely Szent Ambrus szavával élve "
48 IV,67 | kielégíteni ezt az igényt, mely az Úr napjának megünneplésében
49 IV,67 | számoljon kötelezettségükkel, mely szerint meg kell szentelniük
50 IV,70 | mélységében kell megértenünk, mely nagyon távol van az "obulus"
51 IV,72 | szeretet folyama fakad, mely ki akar áradni a hívôk egész
52 IV,73 | idôbe írt "prófécia" lesz, mely arra kötelezi a hívôt, hogy
53 V,75 | vasárnap a hetenkénti húsvét, mely fölidézi és jelenvalóvá
54 V,75 | halottak közül, az a nap is, mely föltárja az idô értelmét.
55 V,75 | életenergia viszi a teremtést, "mely sóhajtozik és vajudik mindmáig" (
56 Bef,82 | olyan kultśra kisértéseivel, mely bōségesen kielégķti a pihenés
57 Bef,85 | fölfedezése, erre az évre essék, mely a jubileumi fölkészülésben
58 Bef,86 | Egyház Anyja azon a napon, mely egyszerre az Úr napja és
|