Chapter,  Paragraph

 1 Intro,4|       egyszerű "hétvége" lesz, az ember sajnos olyan szűk horizontba
 2  I,9   |        hasonlatossįgįra teremtett ember nagysįga és bukįsa között,
 3  I,10  |    indķtja el, hanem rįvilįgķt az ember kozmosszal kapcsolatos feladatįra
 4  I,10  |           bizonyos módon példa az ember szįmįra. Az embernek ugyanis
 5  I,10  |         Isten képmįsįra teremtett ember ugyanis parancsot kapott,
 6  I,11  |         elsō fejezetében példa az ember szįmįraIsten "munkįja",
 7  I,13  |       természetes irányultsága az ember pihenési szükségletére,
 8  I,14  |     egyetlen nap Istene, hanem az ember minden napjáé. ~Ha tehát
 9  I,15  |                  15. Valójában az ember egész életét s egész idejét
10  I,15  |        dicséretet és hálát. De az ember Istennel való kapcsolatának
11  I,15  |        kapcsolat napja, amikor az ember az egész teremtés hangjaként
12  I,15  | elszakadás" tényével fejezi ki az ember és a kozmosz Istentôl függésének
13  I,15  |           Istenhez tartozik, s az ember nem lehet a Teremtô munkatársa
14  I,16  |     emlékezetnek kell éltetnie az ember egész vallįsos életét, hogy
15  I,17  |     csodatetteinek ünneplése. ~Az ember pihenése az Śr napjįn olyan
16  I,17  |     emlékezés". Ezįltal lép be az ember Isten "nyugalmįnak" dimenziójįba,
17  I,18  |          misztériumban ugyanis az ember įllapota s vele együtt az
18 II,29  |            melyen a megkeresztelt ember, fölelevenítve a keresztségi
19 III,38 |         hogy "magáévá teszi a mai ember, fôként a szegények és a
20 IV     |              NEGYEDIK FEJEZET ~AZ EMBER NAPJA ~A VASÁRNAP AZ ÖRÖM,
21 IV,57  |           az Isten terve szerinti ember kinyilatkoztatása és a tökéletes
22 IV,58  |     ajándékba kapott nap, hogy az ember emberségében és lelkiségében
23 IV,61  |           az "Isten napja" és az "ember napja" közötti közvetlen
24 IV,61  |      közvetlen kapcsolata van az "ember napjįval". Amikor Isten
25 IV,61  |           elfogadįsįra. Amikor az ember tiszteletben tartja Isten "
26 IV,61  |    következtében az įllatok és az ember szįmįra (vö. 1,22.28) a "
27 IV,63  |        van az emberért, és nem az ember a szombatért" (Mk 2,27).
28 IV,63  |      helyezve mind Isten, mind az ember jogait. Ebbōl érthetō, hogy
29 IV,65  |   kitágította a hatalmat, amit az ember munkája által gyakorol. ~
30 IV,66  |        melyek mind szükségesek az ember személyi méltóságához, a
31 IV,67  |      melyeket sokszor elcsúfít az ember ellen forduló helytelen
32 IV,67  |      vasárnap -- mint az Isten és ember közötti, az egymás közti
33 IV,67  |        alkalommá válik, amikor az ember felhívást kap arra, hogy
34 IV,67  |    alkotóelemeit. 112 Ilyenkor az ember jobban tudatára ébred, hogy
35 IV,67  |       csak öt -- munkanap után az ember pihenésre és az élet más
36 IV,68  |     lehetô leghitelesebb módon az ember napjává is válik. ~
37 IV,72  |      egyedül" nem lehet boldog az ember. Körül kell néznie, hogy
38 IV,72  |         találékonyságát? Magányos ember étkezésre szóló meghívásával,
39  V,75  | föltámadásból fakadóan áthatol az ember idején, hónapjain, napjain
40  V,75  |       számára. Ezért a keresztény ember tudja, hogy nem kell más
41  V,76  |      jelentôsége van a keresztény ember számára, egy másik ritmus,
42  V,78  |      megünneplésével a keresztény ember egyházias és lelki törekvése
43 Bef,82 |    formįkba tévedve. A keresztény ember nyilvįn szolidįris a többiekkel