1007-csele | csill-fakad | famil-idobe | idok-kozos | kozot-mezo | miaty-regge | regie-tehes | tehet-zsolt
bold = Main text
Chapter, Paragraph grey = Comment text
1 III,54(98) | 6.), III:AAS 75 (1983), 1007.
2 V,77(121) | SC 102. ~
3 IV,57(104) | complčtes. Párizs, 1992: 1024. ~
4 V,78(122) | SC 103. ~
5 V,78(123) | SC 104. ~
6 IV,55(102) | De corona, 3, 4. CCL 2, 1043. ~
7 I,12(12) | Genesis Rabbah, 1. köt. 107, 117. Atlanta, 1985.). A
8 IV,55(101) | Apologeticum 16,11: CCL 1,116. Különösen látjuk ezt a
9 IV,64(109) | Constantini 4,18: PG 20, 1165. ~
10 II,27(32) | Commentaria in Psalmos 91: PG 23,1169-1173. ~
11 II,27(32) | in Psalmos 91: PG 23,1169-1173. ~
12 III,32(40) | 24-én) 4: AAS 72 (1980), 120; Dominum et vivificantem
13 III,47(83) | 1257. k; Keleti Kódex 881,1: "
14 IV,66(111) | Acta Leonis XIII. 11(1891), 127. ~
15 III,40(67) | 24-én) 10: AAS 72 (1980), 135; ~
16 III,43(72) | KEK 1368. ~
17 III,44(74) | Vö. KEK 1385; Hittani Kongregáció levele
18 I,18(14) | habemus". Epistula 13,1: CCL 140A, 992.
19 III,36(51) | 57, 61: AAS 74 (1982), 151, 154. ~
20 III,54(99) | instrukció (1971. máj. 23.), 150--152. 157: AAS 63 (1971): 645--
21 III,36(51) | 61: AAS 74 (1982), 151, 154. ~
22 III,54(99) | 1971. máj. 23.), 150--152. 157: AAS 63 (1971): 645--647. ~
23 II,26(28) | super Psalmos 118,1: PG 12, 1588.28"Domine, praestitisti
24 III,47(81) | Ince elitélō nyilatkozatįt 1679-ben az ünnepek megszntelésének
25 II,23(22) | apostoli atyák Bp., 1980:173. oldaláról) ~
26 III,43(71) | Trienti Zsinat DS 1743; vö. KEK 1366. ~
27 III,49(87) | III. 19-én): AAS 49(1957) 177; Szent Officiu instrukciója
28 II,27(32) | Maximus: Sermo 44, 1: CCL 23,178; Sermo 53, 2: CCL 23, 219;
29 II,19(16) | Hexaemeron, II. 8: SC 26, 184. ~
30 II,26(27) | Barnabae 15,8--9: SC 172, 186; Szent Jusztinosz: Dialogus
31 IV,57(104) | Terézia: Utolsó beszélgetések 1897. július 5--6. In: Oeuvres
32 IV,55(101) | Didakhé 14,1: Kiad. Funk 1901, 32; Tertullianus: Apologeticum
33 III,47 | szokįsba. 81 A Kįnonjogi Kódex 1917-ben elōször fogalmazta egyetemes
34 Intro,4(7) | 15-én) 5: Ench. CEI 3, 1938. ~
35 IV,55(100) | kiadás). Jounieh (Libanon), 1959:38. ~
36 III,36(52) | 1973. XI. 1-jén): AAS 66 (1974) 30. ~
37 III,36(51) | consortio apostoli buzdítása (1981. XI. 22-én) 57, 61: AAS
38 III,36(51) | 22-én) 57, 61: AAS 74 (1982), 151, 154. ~
39 Intro,4(7) | lelkipásztori megjegyzései (1984. VII. 15-én) 5: Ench. CEI
40 I,12(12) | köt. 107, 117. Atlanta, 1985.). A Leka dódi ének is menyegzôs
41 III,34(45) | 28-án) 11--14: AAS 85 (1993) 844-847. ~
42 Intro,1 | dicsôségben (vö. ApCsel 1,11; 1Tesz 4,13--17) és újjá fog alkotni
43 IV,67 | az imádság megszenteli" (1Tim 4,4--5). ~ ~ ~Amikor tehát
44 Intro,3 | 3 A jubileumi 2000. év küszöbén ezzel az apostoli
45 IV,55(103) | Epistula 55,28: CSEL 34/2, 202. ~
46 II,19(17) | tractatus XX, 20, 2: CCL 36, 203; Epistula 55,2: CSEL 34,
47 III,36(53) | 22) 86c: Ench. Vat. 4, 2071. ~
48 III,36(50) | Ecclesiae unitate, 7: CSEL 3-1, 215; LG 4; SC 26. ~
49 III,47(81) | kötelzettségét tagadó tanķtįsról: DS 2152. ~
50 III,32 | Egyház életének középpontja" (2177). ~
51 III,47(84) | sślyos būnt követnek el" (2181). ~
52 II,27(32) | 178; Sermo 53, 2: CCL 23, 219; Cézareai Euszébiosz: Commentaria
53 III,39(65) | 3-án): AAS 61 (1969) , 220.
54 Intro,2(6) | 14.): AAS 61 (1969), 222--226.
55 V,79(129) | Caeremoniale Episcoporum. 1995, 230. ~
56 III,37(57) | Joan. tract. 4,6: SC 75,232. ~
57 V,80(130) | Vö. Ua., 233. ~
58 IV,64(108) | 12,2. P. Krueger kiad., 248. ~
59 IV,61(107) | Hexaemeron, 6, 10, 76: CSEL 32/1, 261.
60 II,26(28) | Confessiones 13,50: CCL 27, 272. ~
61 IV,57(105) | 9.), II: AAS 67 (1975), 295. ~
62 IV,55(101) | 20, 11: Kiad. Funk 1905, 298; vö. Didakhé 14,1: Kiad.
63 III,47 | 4. szįzadtól kezdve (pl. 300-ban az elvirai zsinat nem
64 II,23(24) | De castigatione: PG 46, 309. A "nagyszombat misztériuma"
65 IV,64(108) | Nagy Konstantin rendelete 321, VII. 3-án: Codex Theodosianus
66 III,47(80) | Mansi, Conc. VIII, col. 332. ~
67 II,28(34) | Sztrómata VI, 138,1--2: PG 9,364. ~
68 III,37 | Zarándok nép ~37. Az Egyház idôben zajló
69 III,44(73) | instrukciója (1967. V. 25-én), 3b: AAS 59 (1967), 541.; vö.
70 III,40 | 40. Miközben több mint 30 évvel
71 Intro,2(2) | Pszeudo-Euszébiosz: Sermo 16: PG 86, 416. ~
72 III,43 | 43. E "fölfelé irányuló" mozgás
73 III,53(97) | jún. 2.): Ench. Vat. 11, 442; Ecclesiae de mysterio c.
74 III,36(54) | 30-án), 30: AAS 81(1989), 446. ~
75 II,26(27) | Spiritu Sancto 27,66: SC 17, 484. Továbbá Epistula Barnabae
76 IV,71(115) | Nabothe 10,45: CSEL 32/2, 492. ~
77 III,47 | mint pl. az agdei zsinaton 506-ban) 80 . E részleges zsinati
78 IV,71(116) | homiliae 50,3--4: PG 58, 508--9. ~
79 III,44(73) | én), 3b: AAS 59 (1967), 541.; vö. XII. Pius: Mediator
80 Intro,2(3) | Paschae II, 52: CCL 78, 550. ~
81 III,44(73) | 20-án),II: AAS 39 (1947), 564. ~
82 IV,66(110) | század 2. felében: Mansi II, 569. A 6--9. százdban sok zsinat
83 IV,60 | 60. E megvilįgķtįsban a "szabbat"
84 II,30(37) | Dialogo sul destino 46: PS 2,606. ~
85 III,39(64) | SC 52; CIC 767,2; CCOE 614. ~
86 II,23(24) | Dictionnaire de spiritualité X:632. ) ~
87 III,54(99) | 152. 157: AAS 63 (1971): 645--647. ~
88 III,54(99) | 157: AAS 63 (1971): 645--647. ~
89 IV,65 | 65. Másrészt az Úr napja és
90 IV,68 | 68. A pihenésnek, hogy ne váljék
91 III,46(78) | in Africa 7, 9, 10: PL 8, 707.709-710. ~
92 III,46(78) | Africa 7, 9, 10: PL 8, 707.709-710. ~
93 III,46(78) | 7, 9, 10: PL 8, 707.709-710. ~
94 V,76(120) | Vö. KEK 731--32. ~
95 III,39(64) | Vö. SC 52; CIC 767,2; CCOE 614. ~
96 V,77 | 77. A megemlékezés hasonló
97 II,26(28) | 793; Órigenész: Commentaria
98 V,80 | 80. Különleges lelkipįsztori
99 III,36(55) | 15-én), 10: AAS 61(1969), 810.
100 Bef,82 | 82. A mai keresztényeknek ezzel
101 II,28(35) | enciklika 22--26; AAS 78 (1986), 829. ~
102 Bef,83 | 83. Ha ķgy nézzük és ķgy éljük
103 Bef,84 | 84. Amellett, hogy a vasárnap
104 II,23(23) | octava Paschalis, 4: PL 45, 841. A vasárnap "elsô nap" jellege
105 III,34(45) | án) 11--14: AAS 85 (1993) 844-847. ~
106 III,34(45) | 11--14: AAS 85 (1993) 844-847. ~
107 III,53(97) | VIII. 15-én): AAS 89(1997)852.
108 III,51(93) | 15-én) 6.8: AAS 89(1997)869--72. ~
109 III,36(53) | szolgálatáról (1973. II. 22) 86c: Ench. Vat. 4, 2071. ~
110 III,49(86) | a: Ench. Vat. 4, 2069. 86VÖ CIC 905, 2. ~
111 III,32(40) | 62--64: AAS 78 (1986), 889-894. ~
112 III,32(40) | 64: AAS 78 (1986), 889-894. ~
113 V,79(128) | III. 21.): Ench. Vat. 3,895.897. ~
114 V,79(128) | 21.): Ench. Vat. 3,895.897. ~
115 III,51(91) | 4.6.12.: AAS 81 (1989), 900, 902, 909. ~
116 III,51(91) | 12.: AAS 81 (1989), 900, 902, 909. ~
117 III,32(41) | én) 9: AAS 81 (1989), 905-906.
118 III,51(91) | AAS 81 (1989), 900, 902, 909. ~
119 II,27(32) | Commentaria in Psalmos 91: PG 23,1169-1173. ~
120 IV,71(117) | Pammachium 13,11--12: CSEL 29,92--93. A római szenátort megdícséri,
121 IV,71(117) | Pammachium 13,11--12: CSEL 29,92--93. A római szenátort megdícséri,
122 Intro,7(9) | X. 22-én: AAS 70 (1978), 947.
123 I,8 | 12,9; Józs 21,44; Zsolt 95,11), új megvilágításban
124 II,21(20) | Epistula 10, 96, 7. ~
125 III,44(74) | IX. 14-én): AAS 86(1994), 974. ~
126 I,18(14) | Epistula 13,1: CCL 140A, 992.
127 I,8 | megelégedett tekintetében, amikor abbahagyván munkáját "megáldotta a hetedik
128 III,46 | Eucharisztiįról. Ķgy tettek az abitinai vértanuk Africa Proconsularisban,
129 II,21 | Eutichuszt, aki kiesett az ablakból és meghalt (vö. ApCsel 20,
130 IV,64 | A keresztények számára abnormális állapot, ha a vasárnap,
131 IV,70(114) | szándékának megfelelôen adakozik, azt, amit jónak lát; az
132 IV,64 | a körülményektôl, melyek addig olykor hôsiességet követeltek
133 IV,71 | jössz a templomba, hogy adj valamit a szegénynek, hanem
134 III,40 | magyarázatára. Tartalmát hűségesen adják tovább és jól aktualizálják
135 Intro,4 | készen arra, hogy számot adjanak a bennük lévô reményrôl (
136 IV,63 | valósķtson meg és szabadsįgot adjon az elnyomottaknak. Sok gyógyķtįsįt
137 III,42 | újra tekintsük át azokat és adjunk hálát a számtalan ajándékért "
138 IV,67 | naponta veszôdünk, helyet adnak a lélek értékeinek; az emberek,
139 II,24 | számára ugyanis önkénytelenül adódott "a hét elsô napján" történt
140 IV,73 | hagyot rátok, az én békémet adom nektek" (Jn 14,27) -- békességszerzôvé
141 IV,70(114) | jónak lát; az összegyújtött adományokat az elöljáró elteszi, s belôle
142 III,45 | áldozat legyen (vö. Róm 12,1). Adósnak érzi magát testvérei felé
143 II,21 | ugyanazt a megszólítást adták, mellyel a Hetvenes fordítás
144 IV,71 | Láttál engem éhezni és nem adtál ennem«; és: »Amikor egynek
145 Intro,6 | föltámadásáról és dicsôségérôl, hálát adván Istennek, aki ôket 'élô
146 V,74(118) | János Pápa: Tertio millennio adveniente apostoli levél (1994. XI.
147 II,26(29) | primus, ut prima vita sed aeterna reddatur".
148 IV,70 | vacsoráját" követô testvéri agapén: "Amikor ugyanis egybegyűltök,
149 III,47 | szįzadban és késōbb (mint pl. az agdei zsinaton 506-ban) 80 . E
150 I,8 | föltámadásával lépett be, s ahová meghívást kapott Isten népe,
151 III,46 | vasįrnapi öszzejövetelekrōl, ahovį a keresztények vįroson és
152 Bef,85 | és gazdagsággal lep meg ajándékaival, de a heti Húsvét ünneplésére
153 IV,58 | igazi "ünneplés", Istentôl ajándékba kapott nap, hogy az ember
154 III,42 | adjunk hálát a számtalan ajándékért "Krisztus által, Krisztussal
155 III,44 | Krisztus szavára: "Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron fölajánlani,
156 IV,71 | Krisztus a gazdagabbak bôkezű ajándékozása által folytatni tudja a
157 III,33 | és a Szentlélekkel együtt ajándékozza: "Békeség nektek!" Abban,
158 III,51 | szerepükben "isteni Áldozatot ajánlanak föl Istennek, s vele együtt
159 III,44 | azután térj vissza, és ajánld föl ajándékodat." (Mt, 5,
160 III,39 | és maradandó jelenléte és ajánljuk fel áldozatul az élet kenyerét,
161 I,8 | a kivonulás után népének ajánlott föl az ígéret földjére való
162 III,43 | oltárán vérét ontva egyszer ajánlotta föl magát" 71 Krisztus a
163 I,11 | Szentlélek eszkatologikus ajįndéka, valamint a tulajdon testéül
164 II | FÖLTĮMADOTT ŚR ÉS A SZENTLÉLEK AJĮNDÉKĮNAK NAPJA ~
165 III,54 | vagy bármi más sólyos ok akadályoz a szentmisén való részvételben,
166 III,54 | lehetôségével együtt. Akik azonban akadályozva vannak a szentmisén való
167 II,30 | kötelezettségének teljesítését, nem akadályozzák az Egyházat abban, hogy
168 IV,64 | megtartásához. Ettôl kezdve akadálytalanul végezhették nyilvánosan
169 III,49 | hogy -- ha csak sślyos akadįly nem jön közbe -- részt kell
170 Bef,81 | kifejezōdik a Föltįmadott akaratįnak engedelmeskedō közösség
171 III,48 | azokra, akik a hitük szerint akarnak élni. A környezet olykor
172 I,9 | be a világot isteníteni akaró minden kísértéssel szemben.
173 IV,71 | Aranyszájú Szent János: "Meg akarod becsülni Krisztus testét?
174 III,44 | szavára: "Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron fölajánlani,
175 V,77 | Egyház az egész esztendôre el akarta osztani "a megtestesüléstôl
176 II,23 | ellenhatásaként, akik meg akarták tartatni a régi törvényt.
177 IV,67 | értékeinek; az emberek, akikel együtt élünk, a nyugodtabb
178 III,54 | 54. Végül azok a hívek, akiket betegség, gyengeség vagy
179 II,28 | megbocsátjátok, bocsánatot nyernek, akikét megtartjátok, meg vannak
180 III,49 | és zarįndok fordul meg, akikrōl a lelkipįsztoroknak külön
181 I,17 | tehįt elsōsorban nem a munka akįrmilyen megszakķtįsa, hanem Isten
182 IV,55(100) | A diákonus akklamációja a Úr napjának köszöntésére:
183 Bef,81 | tehįt, hogy miért fordķt akkora gondot az Egyhįz a vasįrnap
184 IV,72 | adni a javak megosztásának, aktivizálva a keresztény szeretet találékonyságát?
185 III,40 | hűségesen adják tovább és jól aktualizálják korunk embereink kérdéseire
186 Intro,5 | indítás hiánya miatt is nagyon alacsony a vasárnapi liturgiában
187 III,32 | Eucharisztia táplálja és alakítja az Egyházat: "Mi ugyanis
188 III,42 | 16; Jn 1,3). Ô a szolga alakjában jött el, hogy megossza velünk
189 Intro,4 | gazdasági--társadalmi körülmények alakulása gyakran mélyen átalakította
190 II,19 | napját követôen folyamatosan alakult ki. Nagy Szent Baszileosz
191 Intro,6 | parancsának komoly tanbeli alapjait, annak érdekében, hogy minden
192 II,30 | és sajátosságai, s a hit alapjaival való kapcsolatának következtében --
193 II,23(24) | nagyszombat misztériuma" alapján a maronita liturgia is hangsúlyozza
194 I,11 | testéül és menyasszonyįul alapķtott Egyhįz įltal. ~ ~ ~
195 II,21 | apostolok idejétôl ezen az alapon kezdte meghatározni Krisztus
196 Intro,2 | eredeti esemény, amelyre alapszik a keresztények hite (vö.
197 II,22 | összegyűlniük. 21 Az Újszövetségre alapuló és az ószövetségi kinyilatkoztatáshoz
198 III,37 | város, az új Jeruzsálem alászáll az égbôl, Istentôl "és oly
199 III,45 | befejezô szertartás -- az áldás és a elbocsátás -- különös
200 Bef,87 | szeretet kulturájának. Áldásom Mindnyájatoknak! ~A Vatikánból,
201 I,14 | Ha tehát Isten különleges áldással "megszenteli a hetedik napot"
202 IV,55 | teljes öröme". ~55. "Legyen áldott Ô, aki a vasárnap nagy napját
203 III,45 | hirdetôi és tanui legyenek. Az áldozás utáni könyörgés és a befejezô
204 III,44(74) | és újra házasodott hívôk áldozásáról (1994. IX. 14-én): AAS 86(
205 III,44 | vö. 1Kor 11,27--32). Az áldozásra szóló meghívás nyilvánvalóan
206 III,54 | könyörgéseket, és lelki áldozást végeznek. 98 Sok országban
207 III,43 | magát" 71 Krisztus a maga áldozatához kapcsolja az Egyház áldozatát: "
208 III,53 | változatlanul a szentmise áldozatának bemutatása kell hogy maradjon,
209 IV,64 | ünneplésére, ami nem kis áldozatokat követelt tôlük. A keresztények
210 III,42 | minden (vö. Ef. 1,10), hogy áldozattá váljon az Atya Isten elôtt,
211 III,31 | Krisztus hív össze, aki azért áldozta föl az életét, hogy "Isten
212 III,43 | áldozatban ugyanaz a Krisztus áldoztatik föl vérontás nélkül, aki
213 III,54 | fôként ha egy rendkívüli áldoztató az Eucharisztiát -- s vele
214 III,44 | szentmisén vesznek részt, áldozzanak, de legyenek kellôen felkészülve,
215 V,74 | Ô "a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Omega". E szavak,
216 V,74 | Krisztus az idô Alfája és Omegája ~74. "A keresztény
217 IV,66 | igényekkel együtt, melyeket aligha lehet kielégíteni, ha hetente
218 III,46(78) | SS. Saturnini, Dativi et aliorum plurimorum martyrum in Africa
219 I,10 | Ōhozzį, hogy az embernek alįvetett összes dolgokban csodįlatos
220 III,41 | elmélkedés és a katekézis alkalma, hanem Isten dialógusa népével;
221 III,52 | is megszervezni imádságos alkalmakat -- például a vesperás ünnepélyes
222 II,22 | szimbolikus jelleget öltött, és alkalmasnak bizonyult arra, hogy a keresztény
223 I,17 | mélységesen. S ķgy vįlik alkalmassį, hogy megķzlelje azt az
224 IV,55(102) | bűnbánat gesztusa volt, s alkalmatlannak tartották az öröm napján:
225 III,53 | és a püspöki karok által alkalmazandó szabályok szerint. 97 A
226 Intro,1 | vö. Jel 21,5). ~Méltán alkalmazzuk a vasárnapra a zsoltáros
227 V,76 | Húsvét évenkénti ünnepét, ami alkalmul szolgált a meghalt és föltámadott
228 IV,67 | béke napja -- így olyan alkalommá válik, amikor az ember felhívást
229 III,35 | jellegét. Miként egy más alkalommal volt módom emlékezteteni
230 V,74 | éppen Krisztus föltámadására alkamazta a 2. zsoltár szavait: "Az
231 I,11 | örvendezō tetszéssel tekint alkotįsįra -- "szemlélōdō" pillantįssal
232 Intro,1 | 1Tesz 4,13--17) és újjá fog alkotni mindent (vö. Jel 21,5). ~
233 I,11 | 31) mūvével szemben: az Alkotó örvendezō tetszéssel tekint
234 IV,67 | kötelékében" összefogja a kozmosz alkotóelemeit. 112 Ilyenkor az ember jobban
235 IV,66 | munkásnak joga van, melyet az államnak biztosítania kell. 111 A
236 III,31 | tanítványainak közösségében állandósul az idôben az elsô keresztény
237 IV,64 | keresztények számára abnormális állapot, ha a vasárnap, az öröm
238 II,30 | Vatikáni Zsinat, amikor állást foglalt a polgári naptár
239 I,12 | szárnyaló és a földön csúszó állatokkal; eltüntetem az országból
240 IV,55 | minden vasárnap éneklik az alleluját." 103 ~
241 I,8 | mindenség kezdete és vége. Ezt állítja János evangéliumának elôszavában: "
242 IV,70 | szegénynek meg azt mondjátok: »Állj oda oldalra!«, vagy : »Ülj
243 Bef,86 | Máriától tanulják, hogyan kell állni a kereszt alatt, hogy fölajánlhassák
244 Intro,7 | keresztény élet középpontjában álló nap. Pápaságom kezdete óta
245 IV,55 | és a föltámadás jeleként állva imádkoznak; s emellett minden
246 Bef,84 | és a történelem Ura, nem álomképeink koporsója, hanem a mindig
247 II,29 | liturgikus ünnepléseknek általában, része a hitvallás. Az elmondott
248 III,45 | jelentôséget nyer, mert általuk mindazok, akik részesedtek
249 III,48 | A hķvōnek, ha nem akar alulmaradni, kell hogy szįmķthasson
250 III,39 | szavának hallgatására" (Ám 8,11), ami a Szentlélek
251 Bef,84 | 84. Amellett, hogy a vasárnap a keresztény
252 I,8 | szombati nyugalom" (Zsid 4,9), amelybe maga Krisztus a föltámadásával
253 II,23 | keresztény közösségek is, amelyekben a szombatot és a vasárnapot
254 Intro,2 | a történelem tengelyét, amelyhez kapcsolódik a világ eredetének
255 Intro,2 | föltámadása az az eredeti esemény, amelyre alapszik a keresztények
256 III,41 | választ, amit Krisztus a maga "Amen"-jével helyettünk is megadott (
257 III,42 | pedig Isten népe a maga Amenjével csatlakozik az eucharisztikus
258 V,74 | teljesség csúcsa a föltámadás. Amennyire igaz ugyanis, hogy Krisztus
259 III,36 | s fôként a gyümölcsöket, amik az egész közöség számára
260 III,44 | szentségében, 74 annak szellemében, amire Szent Pál emlékeztette a
261 III,39 | hűségesen végrehajtotta, amirôl VI. Pál pápa a vasárnapi
262 III,49 | valójįban "ünnepi" szentmise, amivel vele jįr, hogy a misézōnek
263 Intro,1 | része lett, kifejezi az ámulatot, mely eltöltötte az asszonyokat,
264 V,80 | ezek a hagyomįnyok -- s ez analóg módon érvényes a polgįri
265 II,19 | egyházakban minden vasárnap anasztaszimosz hémera, azaz a föltámadás
266 Bef,81 | a keresztény közösséggel anékül, hogy részt ne venne rendszeresen
267 II,27(30) | Pl. az angolban a Sunday, a németben a Sonntag ~
268 IV,55 | Az eget és a földet, az angyalokat és az embereket nagy öröm
269 II,22(21) | Tertullianus is megemlíti a coetus antelucani-t, a 'hajnali összejövetelek'-
270 V,74 | dicsôségét. A piszidiai Antiochia zsinagógájában tartott beszédében (
271 III,46 | parancsolatnak. Szent Jusztinosz Antoninus csįszįrnak és a Szenįtusnak
272 I,10 | Szentķrįs az isteni "munka" antropomorf kifejezésével nem csupįn
273 I,11 | gazdag tartalmat hordozó antropomorfizmussal įllunk szemben. ~Isten "
274 IV,67 | igazi természetüket: az anyagi dolgok, melyekért naponta
275 III,40 | lehetôségnek, hogy a közösség anyanyelvén hirdessük Isten Igéjét, "
276 V,78 | Hasonlóképpen "amikor az Anyaszentegyház így évenként megünnepli
277 V,78 | szeretettel tiszteli Isten Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát,
278 III,35 | szentmiséivel, azért, hogy "ápolják az egyházias közösségi érzést,
279 II,22 | Gyakran hangsúlyozzák ezt az apologéták és az egyházatyák írásaikban
280 IV,55(101) | 1901, 32; Tertullianus: Apologeticum 16,11: CCL 1,116. Különösen
281 III,46 | Szenįtusnak cķmzett elsō Apológiįjįban eleven leķrįst tudott adni
282 II,28 | Föltámadott nagy ajándéka apostolai számára Husvét vasárnapján.
283 IV,69 | szeretet, a jámborság és az apostolkodás minden cselekedetére, melyekbôl
284 IV,69 | irgalmasság cselekedeteit és apostolkodjanak. A föltámadott Krisztus
285 II,29 | föltámadott Jézust és Tamás apostollal együtt vallja: "Én Uram,
286 II,20 | és az összegyűlt tizenegy apostolnak (vö. Lk 24,36; Jn 20,19).
287 III,46 | mondja példįul a Didaszkįlia Apostolorum a 3. szįzad elején -- és
288 IV,55 | olvassuk a Didascalia Apostolorumban. 101 A megfelelô gesztusok
289 IV,55(100) | nyelvű misekönyve (szír--arab kiadás). Jounieh (Libanon),
290 III,33 | népe. Tanuságtételük révén árad a hívôk minden nemzedékére
291 Bef,86 | melyek az isteni irgalom áradásáról énekelnek az idô folyamában: "
292 II,30 | legyen megfosztva a kegyelem áradásától, amit az az Úr napjának
293 IV,72 | folyama fakad, mely ki akar áradni a hívôk egész életére, kezdve
294 III,33 | üdvössége. E békét Ô a vére árán szerezte és a Szentlélekkel
295 IV,71 | Nem kevesebbet kíván Aranyszájú Szent János: "Meg akarod
296 I,18 | föltįrul a föltįmadott Krisztus arcįn ragyogó dicsōségben (vö.
297 IV,57(104) | gyermek Jézusról és a Szent Arcrôl nev. Szent Terézia: Utolsó
298 IV,67 | dialógusban visszanyerik igazi arcukat. A természet szépségeit,
299 Intro,4 | ezzel együtt a vasárnap arculatát is. Széles körökben gyakorlattá
300 II,27 | a sötétségben és a halál árnyékában" ülnek (Lk 1,78-79) és átéli
301 I,13 | el ne silányítsuk, el ne áruljuk. ~
302 IV,70(114) | s belôle gondoskodik az árvákról és az özvegyekrôl, azokról,
303 V,74(118) | levél (1994. XI. 10), 10: ASS 87(1995),11. ~
304 III,40 | vesznek a szentmisén -- papok, assszisztensek, hívek 69 -- már a hét folyamán
305 Intro,1 | ámulatot, mely eltöltötte az asszonyokat, akik ott voltak Krisztus
306 II,25(26) | Római Misekönyv: A vasárnapi aszperzió szertartása. ~
307 III,42 | az eucharisztikus Kenyér asztalához és felkészíti a közösséget,
308 III,39 | Az Élet Kenyerének asztalán a haláláról és feltámadásáról
309 III,33 | Írások megértésébe s végül asztalhoz ült velük. Akkor ismerték
310 Intro,4 | alakulása gyakran mélyen átalakította a közösség szokásait, s
311 II,28(36) | Vö. Alexandriai Szent Atanáz: Epistulae dominicales 1,
312 Intro,1 | emmauszi tanítvány örömének átélésére, akik úgy érezték, hogy "
313 III,31 | megfelelôen hirdessük és átélhessük, nem elegendô, ha Krisztus
314 II,27 | árnyékában" ülnek (Lk 1,78-79) és átéli Símeon örömét, aki karjában
315 II,28 | amelyben a keresztények átélik az apostolok örömteli találkozását
316 III,45 | vasárnapoként összegyűlnek, hogy átéljék és megvallják a Föltámadott
317 V,76 | Krisztus misztériumának mélyebb átelmélkedéséhez. A Húsvét, az "ünnepek ünnepe",
318 IV,73 | 73. Így átélve nemcsak a vasárnapi Eucharisztia,
319 Bef,84 | hogy a futó pillanatokat átformáljuk az örökkévalóság magvaivá.
320 III,41 | amit hallunk, mélységesen áthassa az életünket. 70
321 V,75 | A föltámadásból fakadóan áthatol az ember idején, hónapjain,
322 I,12(12) | Rabbah, 1. köt. 107, 117. Atlanta, 1985.). A Leka dódi ének
323 V,74 | minden évet, napot és percet átölel, hogy ily módon az »idô
324 IV,67 | természet csodáit, engedje, hogy átölelje az a titokzatos és csodálatos
325 I,8 | elszakíthatatlannak látjuk attól az üzenettôl, melyet a Szentírás
326 IV,70(114) | a bebörtönzöttekrôl, az átutazó idegenekrôl; egyszóval midenkin
327 Intro,3 | Róma püspöke szolgálatának átvétele után a római plébániákon --
328 Intro,7(9) | Homília a pápaság ünnepélyes átvételekor 1978. X. 22-én: AAS 70 (
329 III,42 | a "nagy hálaadással" az Atyához. A heti ritmus arra késztet,
330 II,23(22) | Az idézet Az apostoli atyák Bp., 1980:173. oldaláról) ~
331 IV,69 | miként én megtartottam Atyám parancsait és megmaradok
332 I,11 | parancsįval kapcsolatban: "Az én Atyįm mindig munkįlkodik, és én
333 III,54(98) | ministeriale levél (1983. aug. 6.), III:AAS 75 (1983),
334 I,18(14) | Verum autem sabbatum ipsum redemptorem
335 II,29 | jellegét, és olyan nappá avatja, melyen a megkeresztelt
336 IV,64 | nyugalom törvényéhez. Végül azokban az országokban, melyekben
337 II,22 | A húsvéti misztériumot azokkkal a szentírási helyekkel világították
338 Bef,86 | irgalmassága nemzedékrôl nemzedékre azokon, kik ôt félik" (Lk 1,50).
339 III,48 | sślyos nehézségek vįrnak azokra, akik a hitük szerint akarnak
340 IV,64 | örültek, hogy megszabadultak azoktól a körülményektôl, melyek
341 III,45 | kenyértörésben", érezték, hogy azonnal vissza kel térniük testvéreikhez
342 IV,56 | Jn 16,20), s ez valósul azóta minden keresztény nemzedékben.
343 II,28 | állandóan élteti az Egyházat. 35 Bár ennek az eseménynek az évenkénti
344 II,30(37) | Vö. Bardeszanesz: Dialogo sul destino 46:
345 I,16 | közvetlenségben és a jegyesi barįtsįgban visszaviszi hozzį az egész
346 V,75 | várnia, hiszen a világ, bármeddig tart is az idôben, már az
347 Intro,4 | nem képes látni az "eget". Bármennyire felöltözik tehát az ünnepre,
348 III,54 | betegség, gyengeség vagy bármi más sólyos ok akadályoz
349 Bef,86 | fogadják. Ô, anélkül, hogy bármiben elhomályosítaná Krisztus
350 II,26(27) | 17, 484. Továbbá Epistula Barnabae 15,8--9: SC 172, 186; Szent
351 IV,55(101) | Különösen látjuk ezt a Barnabás levélben: "Íme, ezért üljük
352 II,26 | keresztények reményét, és bátorítja ôket zarándokútjukon. 27
353 III,52 | azonban vannak pozitív és bátorító jelenségek is. Hála a Szentlélek
354 V,76 | Pünkösdig, a katekumenok beavatásának kiváltságos napja lett.
355 IV,60 | kairoszait, azaz az Ō üdvözķtō beavatkozįsainak és kegyelmének idōpontjait. ~
356 IV,70(114) | szükségt szenvednek, tovább a bebörtönzöttekrôl, az átutazó idegenekrôl;
357 IV,71 | Szent János: "Meg akarod becsülni Krisztus testét? Ne vesd
358 II,23 | különbsége egyre inkább beépült az egyházi tudatba, de a
359 Bef | BEFEJEZÉS ~
360 IV,58 | 58 Buzdítása befejezéseként kérte, hogy az Egyház az
361 III,45 | áldozás utáni könyörgés és a befejezô szertartás -- az áldás és
362 I,10 | Isten a hetedik napon befejezte mūvét, amit alkotott" (Ter
363 IV,60 | horizontja felé, azįltal, hogy befogadja Istent és az Ō kairoszait,
364 III,54 | rádió a szentmisébe való bekapcsolódásba helyszíni közvetítéssel. 99
365 III,54 | távolból a lehetô legjobban bekapcsolódjanak a vasárnapi szentmisébe.
366 III,44 | figyelembe vevô imádság. A békecsók, mely a latin szertarttásban
367 III,52 | a Föltámadott örömét és békéjét a élet rendes eseményeiben
368 Intro,1 | meglátogatta és megajándékozta ôket békéjével és Szent Lelkével (vö. Jn
369 IV,73 | Békességet hagyot rátok, az én békémet adom nektek" (Jn 14,27) --
370 III,33 | Szentlélekkel együtt ajándékozza: "Békeség nektek!" Abban, hogy Krisztus "
371 IV,73 | és igéretére emlékezve:"Békességet hagyot rátok, az én békémet
372 IV,73 | adom nektek" (Jn 14,27) -- békességszerzôvé válik. ~
373 III,33 | ajándékával bôvelkedô üdvössége. E békét Ô a vére árán szerezte és
374 III,44 | oltár elôtt, s menj, elôbb békülj ki embertársaddal, azután
375 III,38 | emberiség szükségleteit is belefoglaljuk. Az Eucharisztia ünneplésére
376 III,31 | tagjai, mint olyanok, akik beléptek Isten népébe. 39 Fontos
377 V,74 | mond a celebráns, miközben belevési a gyertyába a folyó év számát,
378 III,47 | įltal oly erōsen érzett belsō igénybōl fakadt, az Egyhįz
379 Intro,4 | felöltözik tehát az ünnepre, belsôleg képtelenné válik az "ünneplésre". 7
380 III,53 | melyeknek nincs papja, aki bemutassa a vasárnapi szentmisét.
381 III,49 | ünnepnapokon több szentmisét is bemutassanak, 86 az esti misék, 87 s
382 III,53 | a szentmise áldozatának bemutatása kell hogy maradjon, mely
383 I,9 | teremtés elbeszélése utįn bemutatja a drįmai ellentétet az Isten
384 V,78 | hanem épp ellenkezôleg, bemutatván föltámadásának erejét, kiemeli
385 IV,71 | amikor ruhátlan: és ne itt benn tiszteld meg selyem öltözékkel,
386 Intro,3 | látogatásaim közben érlelôdött meg bennem. Úgy vélem, e levélben folytatódik
387 I,9 | minden részletét, ugyanakkor bepillantįst enged viszonylagos megértése
388 III,35(47) | Beszéd az USA püspökeinek harmadik
389 V,74 | Antiochia zsinagógájában tartott beszédében (vö. ApCsel 13,33) Szent
390 IV,57(104) | nev. Szent Terézia: Utolsó beszélgetések 1897. július 5--6. In: Oeuvres
391 V,80 | néphagyomįny elemei próbįlnak beszūrōdni a vasįrnap és a többi ünnep
392 IV,72 | ismeretségi körében vannak betegek, öregek, gyermekek, bevándorlók,
393 IV,72 | étkezésre szóló meghívásával, beteglátogatással, nélkülözô család megajándékozásával,
394 V,77 | meríthessenek belôle és betelhessenek az üdvösség kegyelmével." 121
395 V,74 | idô Ura; Ô a kezdete és beteljesedése; Megtestesülése és Föltámadása
396 IV,58 | növekedhessék. A szombat beteljesedése59. A keresztény vasárnap e
397 I,18 | és a vilįg eszkatologikus beteljesedésének elōvételezését. Amit Isten
398 IV,59 | szabadulás emlékezete is beteljesedik, mert a meghalt és föltámadott
399 II,26 | utolsó nap távlatában -- mely beteljesíti a szombat elôképi szimbolikáját --
400 I,10 | bontakoztatni. Isten mūvének "beteljesķtése" nyitja meg a vilįgot az
401 III,46 | a lehetō legszigorśbban betiltotta összejöveteleiket, sokan
402 III,50 | jellege és a hívôk életében betöltött jelentôsége miatt különleges
403 IV,72 | betegek, öregek, gyermekek, bevándorlók, akik vasárnaponként fokozottan
404 II,27 | liturgiákban elôkészíti és bevezeti a vasárnapot. E napon összegyűlve
405 III,36 | növendékeiket a katekézissel bevezetik a szentmisébe és megmagyarázzák
406 III,33 | Krisztus csatlakozott hozzájuk, bevezette ôket az Írások megértésébe
407 I,8 | az ígéret földjére való bevonulással (vö. Kiv 33,14; MTörv 3,
408 III,39 | a hívôk számára, ezért a Biblia kincseit jobban föl kell
409 IV,60 | megvilįgķtįsban a "szabbat" biblikus teológiįja teljesen magunkévį
410 III,53 | keresztény hagyománnyal bíró országokban is elôfordulhatnak,
411 IV,64 | módon, hogy "a Nap napján" a bíróságok, a városi nép és a mesteremberek
412 III,46 | összejöveteleiket, sokan voltak oly bįtrak, hogy dacolva a rendelettel
413 Bef,86 | Szent Szűz közbenjárására bízom, hogy a keresztény közösségek
414 IV,63 | Mt 12,9--14 és pįrh.), bizonyįra nem azért, hogy megsértse
415 III,41 | megtérésre" törekedve kell bizonyítani. A vasárnapi együttlét így
416 Intro,2 | látható, de történetileg bizonyítják azok, akiknek megadatott
417 Intro,1 | 32.35). Annak az eleinte bizonytalankodó, azután túláradó örömnek
418 II,22 | jelleget öltött, és alkalmasnak bizonyult arra, hogy a keresztény
419 III,45 | jobban érezhetik a rájuk bizott felelôsség súlyát. A szentmise
420 III,54(99) | Tömegtájékoztatás Pápai Bizottsága: Communio et progressio
421 III,44 | Ugyanis "Krisztus éppen ezért bízta Egyházára ezt az áldozatot,
422 V,75 | lehet; a keresztény viszont biztonsággal számíthat rá és a vasárnap
423 IV,63 | visszaadja szabadķtó jellegét, biztonsįgba helyezve mind Isten, mind
424 IV,66 | van, melyet az államnak biztosítania kell. 111 A mi történelmi
425 Intro,4 | országokban, ahol törvény biztosítja a vasárnap ünnepi jellegét,
426 I,12 | és zavartalan nyugalmat biztosítok nekik. Eljegyezlek magamnak
427 Intro,4 | törvényhozásban szilárd pontként biztosította a vasárnapi munkaszünetet.
428 IV,66 | hetente legalább egy nap nincs biztosítva a pihenésre és a közös ünneplésre.
429 III,44 | lelkiismeretüket, kérjék Isten bocsánatát a bűnbánat szentségében, 74
430 II,28 | Akiknek bűnét megbocsátjátok, bocsánatot nyernek, akikét megtartjátok,
431 V,76 | ünnepek ünnepe", melyet böjt készített elô, hosszú vigiliával
432 IV,55 | emeli ki: "Megszakítják a böjtölést és a föltámadás jeleként
433 III,49(87) | instrukciója a szentségi böjtrōl (1953. I. 6-įn): AAS 45(
434 III,50 | elôkészíteni. A lelkipásztori bölcsesség és a helyi szokások által
435 III,52 | evangelizációval és lelkipásztori bölcsességgel irányítani kell. ~
436 Bef,84 | hanem a mindig új jövô bölcsôje, alkalom, amit arra kapunk,
437 IV,71 | maga Krisztus a gazdagabbak bôkezű ajándékozása által folytatni
438 III,33 | boldogság gyümölcseit: "Boldogok, aki nem láttak, mégis hisznek" (
439 III,33 | összegyűjtsék az általa igért boldogság gyümölcseit: "Boldogok,
440 V,78 | tiszteli Isten Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát, akit elszakíthatatlan
441 III,38 | reménykedve várjuk az örök boldogságot és Üdvözítônknek, Jézus
442 I,10 | kell mūvelni és ki kell bontakoztatni. Isten mūvének "beteljesķtése"
443 III,43 | megjelenítése. A kenyér és a bor színe alatt -- melyekre
444 II,27(33) | vagy;/ tartós öröm, amit bôségben ad/ vasárnapunk! (II. hét
445 IV,71 | éhezôt, azután díszítsd bôségedbôl asztalát." 116 E szavak
446 III,54 | szentmise e keresztényeknek is bôséges gyümölcsöt hoz, s ôk is
447 III,39 | pápa a vasárnapi és ünnepi bôségesebb szentírási olvasmányokról
448 Bef,82 | kultśra kisértéseivel, mely bōségesen kielégķti a pihenés és szabadidō
449 III,33 | béke messiási ajándékával bôvelkedô üdvössége. E békét Ô a vére
450 II,23(22) | idézet Az apostoli atyák Bp., 1980:173. oldaláról) ~
451 III,47 | hanem hįrom misemulasztįs büntetōjogi következményeirōl szól), 79
452 II,21 | világban. A 2. sz. elején Büthinia helytartója, az ifjabb Plinius
453 I,9 | teremtett ember nagysįga és bukįsa között, ami a vilįgban a
454 II,25 | meghintés szertartását mint bűnbánati aktust, mely a keresztségre,
455 V,76 | mert "Krisztus meghalt a mi bűneinkért és föltámadott a mi megigazulásunkért" (
456 IV,61 | valakit, akinek megbocsįthatta būneit." 107 Ķgy "Isten napjįnak"
457 II,28 | Vegyétek a Szentlelket. Akiknek bűnét megbocsátjátok, bocsánatot
458 V,76 | azért tudnak meghalni a bűnnek és támadhatnak új életre,
459 III,47(84) | kötelezettségnek, sślyos būnt követnek el" (2181). ~
460 III,41 | megújítására késztet, melyek burkoltan benne vannak az elmondott
461 Bef,87 | nélküli vasárnapig. ~Ezért buzdítalak titeket kedves Testvéreim
462 IV,57 | keresztény örömrôl szóló buzdításában: "Lényege szerint a keresztény
463 III,47 | szentmisén. Legtöbbször buzdķtįs formnįjįban tette, de olykor
464 V,79 | Pįsztoroknak legyen rį gondja, hogy buzdķtsįk a hķveket a jelentōsebb
465 III,46 | amikor lanyhult az ideįlis buzgósįg e kötelezettség teljesķtésére,
466 V,79(129) | Vö. Caeremoniale Episcoporum. 1995, 230. ~
467 V,78(124) | Carm. XVI, 3--4:"Omnia praetereunt,
468 II,23(24) | Nisszai Szent Gergely: De castigatione: PG 46, 309. A "nagyszombat
469 III,36(50) | Dominica 23: PL 4,553; De cath. Ecclesiae unitate, 7: CSEL
470 III,39(64) | Vö. SC 52; CIC 767,2; CCOE 614. ~
471 Intro,4(7) | 1984. VII. 15-én) 5: Ench. CEI 3, 1938. ~
472 Bef,83(131)| Contra Celsum VIII, 22: SC 150, 222.45
473 III,34(43) | SC 41; vö. ChD 15. ~
474 III,53(97) | Istentiszteleti Kongregáció: Christi Ecclesia. Direktórium a
475 III,36(54) | II. János Pál pápa: Christifideles laici apostoli buzdítása (
476 V,78(124) | sanctorum gloria durat / in Christo, qui cuntcta novat, dum
477 I,18(14) | redemptorem nostrum Iesum Christum Dominum habemus". Epistula
478 III,49(87) | Vö. XII. Pius pįpa Christus Dominus apostoli konstitściója (
479 V,76 | másik ritmus, az évenkénti ciklus ezt csak megerôsíti. Az
480 II,23 | szenvedése után. E nap a hetes ciklusban a nyolcadik a hetedik után,
481 V,75 | értelmét. Semmi köze a kozmikus ciklusokhoz, melyekkel a természetvallások
482 III,36(50) | Vö. Szent Ciprián: De Oratione Dominica 23:
483 III,46 | csįszįrnak és a Szenįtusnak cķmzett elsō Apológiįjįban eleven
484 II,22(21) | Tertullianus is megemlíti a coetus antelucani-t, a 'hajnali
485 III,34(45) | Vö. Hittani Kongregáció: Commmunionis notio c. levele a püspökökhöz
486 III,54(99) | Tömegtájékoztatás Pápai Bizottsága: Communio et progressio instrukció (
487 III,49(87) | 45(1953) 15--24; Sacram communionem motu prorio (1957. III.
488 IV,57(104) | július 5--6. In: Oeuvres complčtes. Párizs, 1992: 1024. ~
489 II,26(28) | sabbati, pacem sine vespera." Confessiones 13,50: CCL 27, 272. ~
490 III,36(51) | János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítása (1981.
491 IV,64(109) | Cézareai Euszébiosz: Vita Constantini 4,18: PG 20, 1165. ~
492 Bef,83(131)| Contra Celsum VIII, 22: SC 150,
493 IV,55(102) | tartották az öröm napján: vö. De corona, 3, 4. CCL 2, 1043. ~
494 II,27 | hívôket azoknak a kultuszoknak csábító hatása alól, amelyek a Napot
495 IV,72 | beteglátogatással, nélkülözô család megajándékozásával, néhány
496 III,36 | családok saját identitásuk és család-egyházi szolgálatuk egyik legszebb
497 III,52 | zarándokhelyeket, lehetôleg családostól, s ott eltöltenek néhány
498 III,42 | Isten népe a maga Amenjével csatlakozik az eucharisztikus doxológiához,
499 Intro,2 | életre. ~ ~ ~Szívesen csatlakozom sok elméleti és lelkipásztori
500 IV,69 | szeretet és a irgalmasság cselekedeteit és apostolkodjanak. A föltámadott
501 III,48 | napot imįdsįggal, a szeretet cselekedeteivel és tartózkodva a munkįtól." 85 ~
502 IV,69 | és az apostolkodás minden cselekedetére, melyekbôl nyilvánvalóvá
503 III,44 | tiszteletben tartva a liturgikus cselekmény sajátos stílusát. Ezt szolgálja
504 III,51 | részt vesz a liturgikus cselekményben", 95 s világosságot és erôt
505 I,11 | s Isten nem hagy föl a cselekvéssel, miként maga Jézus emlékeztet
|